Petőfi Népe, 1972. február (27. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-13 / 37. szám
Családi ünnep Asztalnál ült az egész család. Flak. menyek, lányok, vejek. Külön asztalnál az unokák. A karácsonyi ebédet ették, ami átszűrt eperleveles tyúkhúslevessel kezdődött, és vadasnyúlon, sültpulykán át a képviselőfánkig hatféle fogást tartalmazott. A felnőttek bort ittak, a gyerekeknek külön házi főzésű málnaszörpöt tálalt a mama. Az ovális asztalnál nem is maradt hely. Az ebéd vége felé megkezdődött a beszélgetés lassan sűrűsödött a cigarettafüst. Az ablakon át látni lehetett a szemközi házakat, az esőtől fémes csillogásé bitumenes utat. — Tudod, a manuális munkakörök —, én nem tudom, de véleményem szerint, neked azok nem valók, meg kell próbálkoznod vele. ez ma kurrens dolog. és..., nem, nem valók neked a manuális munkakörök — áthajolt az egyik menyecske a tányér fölött, és buzgón magyarázott a másiknak. — Amikor az igazgatómmal voltunk kinn tanyán, kihelyezett részlegünk van ott. az volt az igazi, birka- paprikás. muskotálvos, akkor lettem pertu az igazgatómmal. te Gazsikám. mondtam már, hogy pertu vagyr*v 07 ínro7cf«hfómmal? ... — Anyuci adjál még egv fánkot a másik kezembe is. — Pszt. gyerekek, menjetek le az udvarra, mmaegy ki esi t elszundított. A mama sovány arca kisimult, aprókat horkantott álmában, félig ősz, félig még barna hajáról ebéd előtt lehette a foszlott sarkú nvlonkendőt. mert a menyecskék. a lányai megmosolyogták, hogy beköti a fejét. Csomós visszerei dudorokban kinyomták a perlonha- risnvát. Az asztal körül néhány nercig halkabbra fogták a szót. Aztán újra belemelegedtek. — Objektumot a Balaton körül, az igen. abban van fantázia, ezt kell csinálni. Nektek meg legfintalobbak- nak énítkezni. tá.rsasházba. hatvanezer forint, pénz az. — Nejem asszony a tyúkot el ne felejtsd, amit ígért a mama. Szó esett még az asszonyok között a napközi otthon térítési díjról, egy új illatszermárkáról. A férfiak, hogy ne legven csönd, vicceket meséltek. Ebbe az asszonyok is bekapcsolódtak. A bugyborékoló lókedv olvan hatalmasan áradt, ide-oda ingatták magukat, térdüket csapkodták, vagy fuldoklottak. ki-ki vérmérséklete szerint. hoey a mama ijedten vette észre, az előbb elszunnyadt. Az asztal körül már szedelőzködtek. gyerekek nevét kiabálták, kabátok kerültek elő. Az asztalon a mosatlan tányérok, kávéscsészék és lerágott csontok halma tanúskodott arról, hogy mekkora család ebédelt az imént. Két család kocsival volt, ők mentek el előbb, a többiek nagy. teli táskákkal indultak az állomásra. A mama sokáig állt a kapuban, de már csak az utcát látta. A volán mögött, vagy az első osztályú fülke kényelmes ülésén formálódott a fejekben egv megkésett mondat. De kellemetlennek ígérkezett és félbe is maradt. Egy kéz megállt a levegőben félúton, aztán visszaesett, és szórakozottah nvúlt újságért. Jövő karácsonykor. Maid. Nagy Faddi Éva Gál Farkas: Ittam maradék borokat Fegyverek, ravasz tanácsok nélkül hajamban bogáncsokkal, istállószagú ruhában indultam a város bevételére. _ Feküdtem piros padokon, parkok virágai között, tolongtam áruházakban, könyököltem fröccs-szagú kocsmákban, dicsértem a bölcseket és követ dobtam a közönyös naplopókra. A lányok mégis begombolták blúzaikat ha megláttak, elfordították festett szájukat az illatos asszonyok. Szénfekete arccal jártam a városban háztól-házig, kaputól-kapuig, utcától utcáig mentem. Éjszakáztam a tereken, megcsodáltam a szobrokat, s lábat mostam a szökőkutak medencéjében. Ettem a társlalanok kenyerét, ittam maradék borokat, posványos esővizet. Birkóztam homokkal, hanyattfektető . széllel, hideg villámokkal vert a füstbokros égbolt. Futottam volna haza a csönd-szagú faluba gágogó liba-mezőkre, fagytól vonyító fehérségbe. De az utakat felszántották tajtékos tavaszok s teleültették a szégyen ketyegő aknáival. Nem akartam tékozló fiú lenni, akit lány-meleg cipóval, kecsketejjel bocsátottak el az atyai háztól, szemembe írva, homlokomra égetve a reményt. Hogyan mehettem volna át mégis a szégyen aknamezőin lyukas zsebbel, szakadt ruhában beesett arcomon a csalódás hullafoltjaival? Csak a dac vaspántjai, a konokság kalodái tartottak vissza, körülvett a hazatéréstől való félelem fehéren izzó gránitfala. Locsoltam véremmel, hütöttem veiejtékemmel, vertem lila öklökkel. Az értelem volt a mentőövem, az átgondolt sors csendesített le háborgásomban. Azóta égboltom a termékeny nyugalom, kenyerem a munka, italom a századok évgyűrűit felragyogtató szépség. Ősszel ha elindulnak a vadlibák, ifjúságomban gyökerező akác zúg a hűvös esőben. Dessewffy László: Igazibb, mint a moziban' n em olyan egyszerű a dolog, mint ahogyan a srácok elgondolták. Itt van például már maga a kő is. Nem jó ám akármi! Régebben kavicsokkal, meg miegymással dobálództunk, dehát az eredményt se látni, se hallani nem lehetett, ahhoz túl magas a felüljáró. Azt se tudtuk, hogy eltrafáltuk-e a célt. A sokszögletes kődarabok se jók. Ha kézzel dobjuk, a vak is megláthatja. Ha viszont rr.agpöccintettük a lábunkkal. valamelyik dudor miatt biztosan irányt változtatott. Az én felfedezésem lényege éppen egy rakás margarinkockakő, arra feljebb. Tisztára olyan, meg akkora, mint a kupacba rakott margarin a boltban, de sötétszürke, és marha nehéz. Mindkét tulajdonsága nagyon fontos, de éppen ezért nem lehet csak úgy sétálgatni vele. A kezemben egyáltalán nem vihetem, mert feltűnő. A zsebemet, azt meg lehúzza, hogy leesik a nasztróm. Ezért az elhozása csöppet sem egyszerű. A srácok szóba se jöhetnek. Valósággal be kell cserkészni, hogy ki ne stirol- janak. Mostanában a fejvadászok is figyelik a környéket, lehet, hogy valaki felíelentést tett náluk? Néha megjelenik egy-egy zsernyák, kiszáll, nézelődik. Annál izgibb. Az ember először csak megy, sattyog, nézi a világot, mintha sehová se menne. Közben éppen az ellenkező irányba indul. mint ahová érni akar. Mikor már biztos, hogy a közelben senki, akkor le a dűlőútról az árokba, bele a gizgazba. kukoricába. A margarin ott van a kukorica túlsó sarkán, a senki földién, ahol az útépítők hagyták, a sok szétkent fekete trutymó, eltört betoncső, a kavics, dudva között, öt évig nincs gondom nyersanyagra. Aztán be a kockát a zacskóba — magam varrtam egy ócska szatyorból, bőrszíj a füle — takaros, és nem látni, hogy mit viszek benne. Azzal visz- sza a kukoricásba, és az úton már én vagyok a kegyelmes úr. Egy csinos kis zacskó a kezemben, mint valami focicsuka, fürdőnasztró, vagy ilyesmi. Igaz, még csak harmadszor csinálom egyedül, mióta lekoptattam a többieket, de így jobb nekem. Magányos cowboy a prérin. Hős partizán a macedón hegyekben, megyek végrehajtani a parancsot Megvan mindennek a maga ideje, amint a fater szokta mondani. Bár ő a sörre, meg a borra érti. Részemről a sör keserű. A bor meg savanyú. Nem tudom, hogy mit vannak olyan nagyra vele? Az ember gyomra majd Kiugrik, ha mólés, a feje kavarog, és valami húzza oldalra, mint mikor a margarinkövet megpróbáltam zsebre tenni. Végül el kellett dobnom. Azután találtam ki a zacskót. Az én akcióm ideje az esteledés. szürkület. Persze már előbb kijövök •A Központi Sajtószolgálat 1971. évi tárcanoveüa-pályá- zatán megosztott második dijat nyert elbeszélés. helyszínelésre. hogy nincs-e rendőr a környéken, de az inkább vasárnap jön ide, mikor én a nagy tolongás miatt nem. Olyankor százan is megláthatnak. De azért hétköznap is csak oldalról közelítek, van egy jó bokros rész, azt kell feltűnés nélkül elérnem, itt már meglapulhatok. Ihnen nézem a naplementét. Ami azt illeti, elég érdekes. Tisztára, mint a színes filmekben, minden olyan élénk, vidám. mint mikor a szerelmes pár smárolni indul a naplementében. Vannak srácok, akik ilyenkor már maguk is azt csinálják. Múltkor az orrom előtt leitett el a Brazil az Ildijével, észre se vettek. A Brazil éppen a bokrunkba próbálta beránci- gálni az Ildit. Szép kis hecc lett volna, de az Ildi nem akart. Aztán csak mentek tovább, a nagy arany naplementében, és smároltak. Én részemről inkább csak szombaton és vasárnap kedvelem a csajokat. mikor mást se lehet csinálni, hacsak nincs valami jó kis piff-puff a moziban. Egy kis háború, meg ilyesmi. A filmekben csak azt nem bírom, hogy néha sír- m kell. Megsebesül a főhős legjobb haverja, vagy éppen a menyasszonya, aztán ott hal meg az ember orra előtt a főhős karjában, és az olyan rossz érzés, mintha a muter haldoklana. Szerencsére a muter egészséges, és egész nap melózik. De azt meg kell hagyni, hogy a naplemente a valóságban majdnem olyan szép. mint a filmeken. Mindenféle színek, meg röhögséges alakú felhők. Végül a Nap már annyira leszáll, hogy szemmel lehet kísérni az elbújását. akár bele is nézhet az ember, és nem vakul meg. Ilyenkor kezdődik a Margarinakció. Ma ugyan nincs szép naplemente. inkább olyan kísérteties. Szürkés, fátyolos, de mégsincs elég sötét. Az ember csak fekszik itt, nem messze a töltéstől. mint az a Matuska Szilveszter, akit még ma is annyit emlegetnek, a vonatrabló. Figvel jobbra, figvel balra, nézi az élet zailását arra lejjebb, a műúton. A Matuska, az jó fej volt, cseppet sem szívbajos. Az egész gyorsvonatot lerobbantotta a szakadékba. Mert egészen más az. ha az ember valamit maga csinál. Bár ugyanakkor mégis olyan, mint a moziban. Ki érti ezt? Ahogy az autók mennek a műúton, mindegyikben emberek ülnek, és mindegyiknek van külön élete, és mégis mintha az egész egy ablak mögött történne, máshol, messze egy kitalált könyvben, vagv filmben, vagy tévében. És nem lehet tudni, hogy mi lesz a vége. De azt szeretem, hogy izgalmas, és néha történik is valami. Mielőtt elindítom a követ, úgy érzem. hogy egy bombázógépben ülök fenn, és odalent, nagyon mélyen valami hajó, vagy város, aztán ... booóing! Bumm! Vagy semmi. Egv pillanatra még lenéz az ember, bogy lássa a hatást; aztán iszkiri. le a felüljáróból. át a földeken. Sokan csak továbbrobognak, észre sem vet- . ték. talán célt tévesztettem, vagy nem érdekli őket. Persze ez még a kis kavicsok, rossz kövek ideiében volt. De a múltkor két pacák visszajött. Sokáig rohangásztak a bokrok között, vizsgálták a felüljárót. Azóta jönnek a fejvadászok is. És még izgibb. Persze a célzás törvényével is tisztában kell lenni. Mert ha az utolsó pillanatban indul el a kő, akkor az autó már mesz- sze jár. Előbb kell indítani. De mikor? Olyan tudomány ez. mint az űrhajó kilövése. Kár, hogy nem figyeltem eléggé, mikor a Brúnó fizikaórán a törvényeket magyarázta. Ámbár lehet, hogy itt, az életben azok nem is érvényesek. Csak jó érzék kell hozzá, ennyi az egész. Nem kell ide a Brúnó törvénye, a távolság, meg a tömeg, meg a micsoda szorzata. Jó é^zék kell hozzá, meg idegek is, hogyha egyszer baj lenne. Ha valahogy kiszúrnának. és lebuknék, biztosan kapnék egy-két csárdást. Marhára pipás lehet egy ilyen eltrafált autós. Mert mind úgy odavan a kocsiiáért, mintha nem is lopta volna. Már nem úgy, hogy jogtalan használatra, hanem a pénzt lopta, amibe került. A fater mindig mondia. ha a műúton nem tud tőlük átmenni, hogy ezek mind lopták, a fene a faitálukat, mert ugyan miből telne nekik másképpen. Nem is baj, ha megbüntetem őket. A fater úgysem tud összelopni egy kocsiravalót. Bütyök bosszút áll! Bütyök, a Bosszú Angyala, áll a mélység fölött, és lesújt a Nagy Lótolvajokra. Hohó! Nagyon gyér a forgalom, és egyre gyorsabban sötétedik. Ma elmaradt a naplemente. Egy utolsó szemle a bokrok közül, sehol a fejvadászok, indulás. Persze, a kis hülyék, autóval jönnek verebet fogni, hogy mindenki lássa őket. Munkára! Először is végigsétálunk a hídon. Egy guggolás, mintha megkötném a cipőfűzőmet, pedig csak gumipapucs van a lábamon, A margarinkő máris a helyén van. a korlát oszlopa mellett, éppen a sáv fölött, középen. Ki látja? És ha látja, mi a bizonyíték, hogy én tettem oda? Most tovább megyünk, mint aki csak sétál. Ha majd jön egy klassz kocsi, messziről úgy is meglátni, akkor gyorsan visszaügetek, a korlátra könyökölök. mint aki le akar köpni az autó tetejére. A lábam a kő mellett... Már jön is! De milyen gyorsan! — Klassz kocsi, zöldnek látszik a félhomályban. marhára hajt, talán százzal is. Ezt nehéz lesz eltalálni. Ez az igazi. Gyerünk! Most! Egy pöccentés, boing, boóing. bumm. Érzem! Ez most talált. Buummmm! De marha nagyot szólt ez! Micsoda csikorgás, csörömpölés a hátam mögött, lent! És megszólalt a kürtjük. Szól. szól... A mindenit! A töltés oldalában. Felszaladtak a töltés oldalába, és fejre- álltak. Az úton millió üveggyöngy. Szétrobbant a szélvédőjük. Két pacák kirepült az ajtón, kétoldalt. Ott feküsznek mozdulatlan. A duda vonyít... Gyerünk innen! A harmadik most mászik ki. Elesik! Véres? A feje. A keze. Elnyúlt az is! Hű, de nagy baj van. Most mi lesz? Ezeknek segítség kéne. Mentő. De én? Akkor elkezdik, hogy mit kerestem itt én. Majd még úgy járok, mint Matuska Szilveszter. Futok. Be a kukoricásba. mint máskor. Még mindig szól a kürt. Meddig vonyít? Csak minél messzebb innét, mert... Csak most az egyszer le ne kapjanak. Micsoda roncs! Egy pillanat alatt! És hogy feküdtek ott azok a pasasok! Elnyúlva, mint a moziban ... E. MaiKt; Guillemet arcképe.
