Petőfi Népe, 1972. február (27. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-12 / 36. szám

8. oldal Fock Jenő nyilatkozata küldöttségünk útjáról Tegnap a VDK-ban járt párt- és kormányküldött­ség megérkezése után Fock Jenő a repülőtéren nyilat­kozott a sajtó képviselői­nek: — Ha valaki külföldről, különösen, ha baráti szo­cialista országból jön haza, ahol testvéri szeretettel fo­gadták, természetes, hogy sokáig hordozza magában az új benyomást, a kelle­mes, jóleső érzéseket, a ba­ráti beszélgetések emlékét — mondotta a miniszterel­nök. — Így van az a pártot, a kormányt, az ország né­pét képviselő hivatalos kül­döttség minden tagjával is. Mégis ez alkalommal több­ről is szó van, olyan érzé­sekről, amelyekre nem le­het meghatódottság és lel­kesedés nélkül gondolni. — A függetlenségéért, szuverenitásáért három év­tizede szüntelen harcot foly­tató, s ebből több mint hét esztendje a világ legna­gyobb imperialista hatal­mával élet-halál küzdelmet vívó nép vendégei voltunk. Amerre jártunk, városok­ban és falvakban, gyárak­ban és termelőszövetkezet­ben, katonák és diákok kö­zött, mindenütt a harci lel­kesedés, az állhatatosság és a nagyszerű helytállás pél­dáival találkoztunk. Kül­döttségünket mindenütt rendkívül meleg, elvtársi szeretettel, nagy megbecsü­léssel fogadták. Mindenütt tudnak a magyar nép irán­tuk érzett rokonszenvéről, a magyar munkások, pa­rasztok, asszonyok, fiata­lok, úttörők megannyi ^szo­lidaritási akcióiról, a gaz­dasági segítségről épp úgy, mint a harcukban eredmé­nyesen használt magyar fegyverekről, a kórházak­ról és a vérplazmáról ugyanúgy, mint a takarók­ról és a melegítőkről, a Vietnamért vállalt önkéntes vasárnapi műszakokról. Sok magyarul tudó, nálunk egyetemet végzett, vagy szakmát tanult vietnami fiatallal is találkoztunk, akik terjesztik a magyar nép iránti megbecsülést és szeretettel emlékeznek visz- sza a Magyarországon el­töltött évekre. A kapott tá­mogatást a VDK vezetői és állampolgárai egyaránt igen nagyra értékelik és becsülik. — A magyar nép, pár­tunk és kormányunk irán­ti megbecsülés jeleként ér­tékeljük azt is, hogy kül­döttségünket a legmaga­sabb szinten fogadták: több alkalommal is találkozhat­tunk Le Duan elvtárssal, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottsága első titkárával, Truong Chinh elvtárssal, a nemzetgyűlés állandó bizottságának elnö­kével, Ton Duc Thang elv­társsal, a VDK elnökével, vietnami testvérpártunk politikai bizottságának csaknem minden tagjával és póttagjával és természe­PÁRIZS (MTI) A francia—nyugatnémet csúcstalálkozó második napján, péntek délelőtt Pompidou elnök és Brandt kancellár 30 perces négy- szemközti megbeszélést tar­tott. tesen Pham Van Dong mi­niszterelnök elvtárssal, aki a velünk tárgyaló magas­szintű vietnami küldöttsé­get vezette. Mi volt Fock elvtárs leg­maradandóbb élménye? — Vietnami tartózkodá­sunk során többször is el­mondtam, hogy első ízben 1965 őszén, az amerikai esz­kaláció időszakában jártam a Vietnami Demokratikus Köztársaságban. Alkalmam volt tehát összehasonlítást tenni, milyen hatást is gya­koroltak az elmúlt hat és fél év súlyos terhei a viet­nami népre. Az ellenség azt hitte, hogy a vietnami emberek kifáradnak a hosszan tartó háborúban. Igaz, nehéz, ál­dozatoktól terhes körülmé­nyek között élnek, de a csüggedésnek nyomát sem tapasztaltuk. Örömmel lát­tuk, hogy ilyen körülmé­nyek között is mennyi élet­erő, mennyi mosoly sugár­zik a felnőttekből és a gye­rekekből egyaránt. Saját szemünkkel győződtünk meg, hogy vietnami testvé­reink lelkesedése, harci szelleme töretlen. Az ame­rikai imperialisták hiába reménykednek, a Vietnami Demokratikus Köztársaság népe egységesen és szilár­dan tömörül a Vietnami Dolgozók Pártja köré, hogy győzelemig folytassa a har­cot a hazájukat megszálló idegen hatalom és helytar­tóik ellen. Tudják, hogy harcukban szilárd támaszt jelent a Szovjetunió és a többi szocialista ország — köztük hazánk----interna­c ionalista segítsége és szo­lidaritása. Hogyan vonná meg a de­legáció munkájának mérle­gét? — Abban a tudatban tér­hettünk haza, hogy eleget tettünk pártunk, kormá­nyunk megbízatásának. Aláírtuk a magyar—vietna­mi nyilatkozatot a Vietnami Demokratikus Köztársaság­nak 1972-ben nyújtandó Összes segélyről, a térítés- mentes katonai támogatás­ról, a kamatmentes hitel­ről, valamint a kölcsönös áruszállításokról és fizeté­sekről szóló megállapodá­sokat. Mindenütt átadtuk népünk forró testvéri üd­vözletét, kifejeztük csodá­latát hősi helytállásuk iránt. A két országot köl­csönösen érdeklő nemzet­közi problémákról, orszá­gaink kapcsolatainak fej­lesztéséről és mindenek­előtt a vietnami nép hősi harcával összefüggő kérdé­sekről őszinte, nagyon elv- társias légkörben, rendkí­vül eredményes tárgyaláso­kat folytattunk a Vietnami Dolgozók Pártjának, a Vi­etnami Demokratikus Köz­társaság kormányának veze­tőivel. Bebizonyosodott, hogy minden megtárgyalt kérdésben teljes közöttünk az egység. — Útban Hanoi felé is­A napirenden az európai gazdasági és valutaunióval összefüggő problémák sze­repeltek. Brandt kancellár péntek délután utazott el a fran­cia fővárosból. (DPA, AFP, Reuter). merkedtünk meg a Vietna­mi Demokratikus Köztár­saság kormányának állás- foglalásával, Nixonnak a közvéleményt félrevezető „béketervével”. Érkezésünk napján hozták nyilvános­ságra a Dél-vietnami Ideig­lenes Forradalmi Kormány hivatalos válaszát. Kifej­tettük véleményünket: fenntartás nélkül támogat­juk a két nyilatkozatot. Népünk, pártunk, kor­mányunk — ahogy eddig, a jövőben is — erejéhez ké­pest megad minden tőle telhető támogatást ahhoz, hogy vietnami testvéreink katonai, politikai és diplo­máciai eszközökkel vívott harca teljes győzelemmel érjen véget. A vietnami nép sorsáról senki sem dönthet és tárgyalhat he­lyettük és a hátuk mögött. Hazánk — a többi szocia­lista országgal együtt — átérzi a rá háruló felelőssé­get. Szolidárisak voltunk és szolidárisak maradunk min­den próbálkozással szem­ben, amely a vietnami nép függetlensége és szuvere­nitása ellen irányul. — A vietnami—magyar barátságot, a nemzetközi kommunista mozgalom in­ternacionalista egységtö­rekvéseit demonstráló ün­nepnapok után most ismét a szolidaritás tettekben ki­fejezésre jutó hétköznapjai következnek — fejezte be nyilatkozatát Fock Jenő. MOSZKVA (TASZSZ) A Kremlben megkezdte tárgyalásait az Iraki Köz­társaság párt- és kormány- küldöttsége, amely — élén Szadam Husszein Takriti- val, az iraki Baath Párt főtitkárhelyettesével, a for­radalmi parancsnokság al- elnökével — csütörtökön érkezett Moszkvába. Szovjet részről a tárgya­láson részt vesz Alekszej Koszi gin, az SZKP Politi­kai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisztertaná­csának elnöke, Borisz Po- nomarjov, az SZKP KB titkára, Vlagyimir Novikov, a minisztertanács elnökhe­lyettese, Andrej Gromiko külügyminiszter és Szem- jon Szkacskov, a külföldi gazdasági kapcsolatok álla­mi bizottságának elnöke. WASHINGTON Nixon amerikai elnök csütörtökön mintegy 45 perces rögtönzött sajtóér­tekezletet tartott. Az elnök három hónap óta először találkozott a sajtó képvi­selőivel. Az elnök tájékoztatóján bejelentette, hogy február 17-én reggel indul Peking- be a Washington közelé­ben fekvő Andrews légitá­maszpontról és február 21- én, helyi idő szerint dél­előtt fél tizenkettőkor ér földet a kínai fővárosban. A látogatás február 28-án ér véget. Ismételten figyel­meztetett arra, hogy pe­kingi látogatásához nem szabad „túlzott várakozá­sokat” fűzni, de — mint mondotta — „túlzott bo­rúlátásra sincs ok”. Kije­lentette, hogy elsősorban a kínai vezetőkkel — Mag Úfra tanítanak Daccában A daccai egyetem ismét megnyitotta kapuit 3000 hallgatója előtt. Tizenegy hónapi szünet után most a tegnapi partizánok és a felszabadító hadsereg más alakulataiban harcoló diá­kok visszatértek az egye­temre. Mint Juszuf Ali profesz- szor, Bangla Desh kulturá­lis és oktatásügyi miniszte­re elmondotta a TASZSZ tudósítójának, a nyugat-pa­kisztáni hadsereg kilenc hónap alatt a tanintézetek 40 százalékát lerombolta, csaknem teljes egészében megsemmisítették és fel­égették a könyvtárakat, a laboratóriumokat, a szer­tárakat és az előadóterme­ket. Az egyetem súlyos tanszerhiánnyal küzd. A kormány nagy összegeket irányzott elő a károk hely­reállítására. Bangla Desh lakosságá­nak 18 százaléka írástudat­lan és ezért „a tudatlan­ság elleni háború” a kor­mány egyik fő jelszava — mondotta a miniszter. (MTI) * Hollandia, Luxemburg és Belgium hivatalosan elis­merte a Bangla Desh Népi Köztársaságot — közölte az indiai fővárosban az új ál­lam diplomáciai képvisele­tének vezetője. Ezzel 36-ra emelkedett azoknak az or­szágoknak a száma, ame­lyek diplomáciai elismerés­ben részesítették a Bangla Desh-t (AP) A barátság és kölcsönös megértés légkörében folyó megbeszéléseken megvizs­gálták a szovjet—iraki kap­csolatok kérdéseit, majd eszmecserét tartottak az arab országok ellen elkö­vetett izraeli imperialista agresszió következtében a Közel-Keleten kialakult helyzetről, valamint más kérdésekről. A megbeszélések tovább folytatódnak. A Szovjetunió Kommu­nista Pártjának Központi Bizottsága és a szovjet kor­mány pénteken a Kreml­ben villásreggelit adott az iraki párt- és kormánykül­döttség tiszteletére. Alekszej Koszigin ésSza- dam Husszein Takriti az iraki küldöttség vezetője pohárköszöntőt mondott. Ce-tunggal és Csou En-laj- jal — folytatandó megbe­szélések céljából utazik a Kínai Népköztársaságba és a „tárgyalásokat fontosabb­nak tartja, mint a város­nézést”. Elmondotta még, hogy a megbeszélésekkel párhuza­mosan a sajtót nem tájé­koztatják, a tárgyalások be­fejeztével azonban közös közleményt adnak ki. Az amerikai elnök a to­vábbiakban kijelentette: az Egyesült Államok nem szándékozik újabb „béke- javaslatot” előterjeszteni, míg Hanoi, illetve a Dél­vietnami Ideiglenes Forra­dalmi Kormány nem vá­laszol a nyolcpontos terve­zetre. Az elnök figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy a tervezetet a VDK és a DIFK a jelenlegi for­májában nem tartja tár­Befejezőül a rampidou—Sraidt-taiáfkozs Iraki küldöttség Moszkva ba n Nixon sajtóértekezlete 1972. február 12, szombat Brezsnyev üzenete a versailles-i konferenciához Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságá­nak főtitkára üzenetben fordult az indokínai népek békéjével és függetlenségé­vel foglalkozó nemzetközi konferencia résztvevőihez. Az üzenet egyebek között hangoztatja: — Az amerikai imperia­listák kudarcot vallottak abban a tervükben, hogy térdre kényszerítsék Indo­kína szabadságáért, függet­lenségéért harcoló népeit. Ez a vietnami, a laoszi, a kambodzsai nép, valamint az összes antiimperialista erők nagyszerű győzelme. Az amerikai uralkodó kö­rök jelenlegi irányvonala azonban azt mutatja, hogy az Egyesült Államok a ka­tonai jelenlét csökkentésé­ről hangoztatott frázisok ködfüggönyébe burkolózva az úgynevezett vietnamizá- lási politika segítségével, valójában folytatni kíván­ja a vérontást. Valameny- nyi becsületes ember köte­lessége, hogy megakadá­lyozza e terv valóraváltá­sát,1 és hozzájáruljon az in­dokínai válság politikai úton történő rendezéséhez. Az SZKP főtitkára üze­netében a Szovjetunió tá­mogatásáról biztosítja In­dokína agresszió ellen küz­dő népeit, a nemzeti felsza­badítás! mozgalmakat, majd meggyőződését fejezi ki, hogy az indokínai népek békéjével és függetlenségé­vel foglalkozó nemzetközi konferencia elősegíti a nemzetközi közvélemény további mozgósítását a vietnami, a laoszi és a kam­bodzsai nép hősi harcának támogatására. Üzenetben fordult a ver­sailles-i békekonferencia résztvevőihez Pham Van Dong, a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság mi­niszterelnöke is. Pham Van Dong meggyőződését fejez­te ki, hogy a versailles-i nemzetközi értekezlet ak­tív módon járul hozzá ah­hoz a harchoz, amelynek célja, hogy az Egyesült Ál­lamok befejezze indokínai agresszióját. London reformokra készül Az angol kormány napok óta tárgyal Észak-lrország alkotmányjogi helyzetének megváltoztatásáról és az érvényben levő rendelkezé­sek enyhítéséről. Az ülése­ken Edward Heath elnö­köl. Heath a jövő héten Harold Wilsonnal, az el­lenzék vezérével is eszme­cserét folytat és hamaro­san Londonba várják Brian Faulkner belfasti kormány­főt. Az egyik minisztertaná­csi ülésre' meghívták Lord Hailsham lordkancellárt és Sir Peter Rawlinson fő­ügyészt. A kormány jogi és alkotmányjogi tanácsadói­nak a tanácskozásokon va­ló részvétele alátámasztja azokat a feltevéseket, hogy a brit kormány az észak-ír protestáns rezsim struktú­rájának módosítására ké­szül. A londoni kormány nem hivatalosan szellőztetett re­formtervei nem elégítik ki az észak-ír antiunionista lakosság politikai követelé­seit. Az MTI londoni tudó­sítójának kérdésére Edwina Stewart asszony, az észak­ír polgárjogi szövetség fő­titkára kijelentette: „Minden kezdeményezés lépés előre. Mi kétségbees­ve követeltünk magunk is politikai kezdeményezése­ket, hogy megoldjuk Észak­írország problémáit De meg kell mondanunk, hogy a rebesgetett kezdeménye­zések nem kielégítőek. A polgárjogi szövetség és Észak-írország lakosságá­nak csaknem 40 százaléka követeli, hogy azonnal hagyják abba az internálá­sokat, vonják vissza a ki­vételes hatalom törvényét, és London törvényben biz­tosítsa az emberi jogokat az észak-ír katolikusoknak. Ennél kevesebbel nem le­het beérnünk. Nem fogad­hatunk el félmegoldásokat. Minden internáltat szaba­don kell bocsátani.” Veszna közérzete fő Később talán emlékezni is fog A prágai idegsebészeti klinikán sikeres műtétet hajtottak végre Veszna Vu­gyalési’ alapnak és ezt már közölték is. Az indokí­nai problémával összefüg­gésben az elnök figyelmez­tette a politikájával szem­benállókat, elsősorban de­mokratapárti ellenfeleit, hogy noha joguk van bírál­ni katonai politikáját, „gon­dolják meg, javaslataikkal a békét, vagy a háború el­húzódását szolgálják-e”. Az amerikai kormány csak a pekingi látogatás be­fejezése után dönt a Bang­la Desh elismeréséről — mondotta a továbbiakban Nixon. Azt bizonygatta, az amerikai kormányzat „nem táplál ellenséges ér­zelmeket” Indiával szem­ben és vizsgálja „az indiai szubkontinens országaival kialakult kapcsolatok átér­tékelésének lehetőségét”. Az elnök végül azt ígér­te, hogy az idén nem eme­lik az adókat. (AFP, Reu­ter. AP UP1) ’ lovics légikisasszonyon, a Csehország felett bekövet­kezett jugoszláv légika­tasztrófa egyetlen túlélő­jén. A kórházi közlemény szerint az operációval elhá­rították a gerincvelő-sérü­lés és lábbénulás veszélyét. A csinos, szőke leány álla­pota azóta lényegesen ja­vult. Veszna közérzete jó, hatalmas étvággyal eszik. Viselkedése és gondolko­dása egészében logikus, de még mindig nem képes fel­fogni, hogy hol van, s mi történt vele. Orvosai iránt rendkívül készséges, kitűnő az együttműködés. A tár­salgás többnyire angolul folyik. Csütörtökön Vesznát meg­látogatták szülei és Borivoj Tepavac, a JAT jugoszláv légiforgalmi társaság prá­gai kirendeltségének képvi­selője. Az orvosok szerint a be­tegnek most már minde­nekelőtt nyugalomra és al­vásra van szüksége. Szilár­dan hiszik, hogy teljesen felépül, s gyógyultan térhet assza hazájába. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom