Petőfi Népe, 1972. január (27. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-06 / 4. szám

Kör interjú — kutatókkal Tudományos intézetok 1972-ben Január első teljes heté­ben még föltétlenül megil­leti az új esztendő rangja az 1972-es évet. A tudomá­nyos intézeteket újabb el­képzelések ösztönzik a to­vábbi munkára, a kutató­kat pedig a megvalósítás ambicionálja. Van, aki külföldi ösztöndíjas tanul­mányait és tájékozódását folytatja, mint a Párizsban tartózkodó dr. Ili Márton kandidátus, a Csillagvizs­gáló Intézet bajai obszer­vatóriumának igazgatója; dr. Maár András, a Kerté­szeti Egyetem kecskeméti karának tanszékvezető fő­iskolai tanára a kandidá­tusi értekezésének rövide­sen bekövetkező megvédé­sére készül, az alig egy éve sikeresen doktorált- Rékási József, a bácsalmási gim­názium igazgatóhelyettese pedig a legközelebbi tudo­mányos elismerést megho­zó publikációit alapozza meg madártani és emész­tésbiológiai témáiban. Amennyire eltérő mun­kahelyen, területen — ide­értve a természet-, az or­vos-, a humán- és társa­dalomtudományokat is —, s a különböző tudományos fokozatok várományosai­ként dolgoznak a Bács- Kiskunban élő kutatók, legalább annyira azono.s cél mozgatja az erőket: egy vagy több téglával szilár­dítani a világ megbízható megismerésének előretolt bástyáit. Az eredményeket reprezentálja egyebek kö­zött a Baján történő mes- terségeshold-követés nem­zetközi visszhangja, a sző­lőn, a paradicsom, vagy a' búza és rozs keresztezésé­ből származó triticale ne­mesítésének sikeressége, il­letve az a tény, amikor egy angol nyelvű ornitoló­giái szakfolyóirat tarta­lomjegyzékében a szerzők lakóhelyei így követik egy­mást: Varsó, Tokió, Bács­almás ... Ez alkalommal a megye kutatóállomásainak elis­mert központjában, Kecs­keméten tájékozódtunk ar­ról, hogy miképpen fej­lesztik tovább munkájukat az intézetek. Az elmúlt hó­napokban mindenütt befe­jeződött a leltározás — a szó valódi és átvitt értel­mében is. Az álló. és fo­gyóeszközök '' ’ mőrzése mellett számba v ; a ta­valyi évre kitűz, x célok teljesítését. A mérlegek olyan képet mutatnak, hogy kivétel nélkül létre­jött a továbblépés alapja. Visszatértek az általános év végi szabadságaikról a szakemberek, tudományos vezetők — kezdődhet a munka, ami néhol folyta­tást, másutt épp minőségi változást jelent; Itt egy kí­sérleti időszakot összesíte- nek, ott a középtávú idő­szak előre elkészített üte­mezésének megfelelően módszeresen továbbfejlesz­tik a tevékenységet. A Szőlészeti és Borászati Kutató Intézeten belül szervezeti változás követ­kezik be. DR. SZEGEDI SÁNDOR a Mathiász-telep vezetője így nyilatkozik: — A három homoki te­lep — Katonatelep, Mik- lóstelep és Lakitelek — egy állomássá szerveződve, kecskeméti központtal foly­tatja a munkát. Az intéz­kedéstől a gazdálkodás egy­ségesítése révén hatéko­nyabb tevékenységet vá­runk, hiszen a nagy számú kvalifikált szakembernek módja lesz a szakosodásra. A negyedik ötéves terv ál­tal kijelölt feladatok közül különösen a fajtakutatás kerül előtérbe. Hangsúlyo­zottan foglalkozunk a pe- ronoszpóra-rezisztens faj­ták előállításával, amelyek egyrészt a házikerti, hétvé- giház-tulajdonosok igé­nyeit elégítik ki, de újabb távlatokat nyitnak a nagy­üzemi termesztésben is. A korai érést, íz-zamat anya­gokat, szállíthatóságot, tet­szetősséget tekintve hét­ezer peronoszpóra-rezisz- tens hibridből tudunk ma mór értékes csemegeszőlő­fajtákat kiválogatni. Ta­valy huszonkettőt emel­tünk ki, s ezeknek a rész­letesebb elemzése lesz a legnagyobb feladatunk. Ügynevezett vinifikációs laboratóriumot hozunk lé­re, ahol a kis tételű boro­kat kezelve és tanulmá­nyozva a végterméken ke­resztül vonunk le követ- keztetéseekt a fajták tech­nológiai értékére. Tanul­mányozzuk a szőlő öntözé­ses termesztésének lehető­ségeit. A szolgáltatási te­vékenységen belül pedig a talajvizsgálatok és levél­analízisek alapján korsze­rű talajerő-utánpótlási, műtrágyázási szaktanácso­kat adunk a gazdaságok­nak. DR. KISS ÁRPÁD, a kecskeméti központú Zöldségtermesztési Kutató Intézet Igazgatóhelyettese: — Az intézet átszervezé­se óta mi már a második esztendőt kezdtük meg ja­nuár 1-vel. Az elsőrendűen fontos paradicsom, a fűszer- paprika és uborka, illetve tojásnövény és görögdiny- nye mellett kibővül a ne- mesítési, agrotechnikai kutatómunkánk a paradi­csompaprikával, illetve a konzerv- és a hűtőipar ér­deklődésére számottartó csemegekukoricával. Az 1972-es program legfonto­sabb célkitűzése, hogy a tudomány eszközeivel se­gítsünk a zöldségtermesz­tési gondokon, amelyek ta­valy az árakban is meg­nyilvánultak. A jobb agro­technikával a gazdálkodás költségei csökkennek; a bő termő, betegség-ellenálló fajták nemesítésével a na­gyobb hozamokhoz, a nö­vényvédelmi módszerek ki­dolgozásával pedig a biz­tonságosabb termesztéshez járulhatunk hozzá. Létkér­dés a gépi aratás megho­nosítása is, hiszen a mező- gazdaságban mind keve­sebb a kézi munkaerő. Az intézet adja a gépi betaka­rításra alkalmas paradi­csom-, fűszerpaprika-, uborka- és csemegekukori­ca-fajtákat, amelyeket üze­mi méretű kísérleteknek vetünk alá az idén. A leg­nagyobb szabású próba a paradicsomra, illetve a kü­lönféle rendszerű, főleg amerikai típusú szedőbe­rendezésekre vár a Kecs- kemét-Szikrai Állami Gazdaság területén. A táj­problémákkal, főleg a ve­tésváltás kérdéseivel fog­lalkozó növénytermesztési osztályunk ugyanakkor 12 évig tartó kísérletsorozatot fejezett be tavaly, most ér­tékelik az eredményeket, amelyeket közreadnak a homokterületek gazdaságai­nak. DR. KOZMA FERENC, a Meteorológiai Intézet kecskeméti agrometeoroló­giai obszervatóriumának tudományos főmunkatársa mondja, aki nemrég tért vissza öt hétig tartó bécsi ösztöndíjas útjáról: — Együtt dolgozunk — közös területről lévén szó — az ausztriai hidrometeo- rológusokkal a Fertő-tó hő- és vízháztartásának vizsgálatában. *•- munkát. annak az ENSZ-program- nak a keretében végezzük, amely az állóvizek, víztá­rozók párolgásával, csapa­dékvizeivel foglalkozik. Az osztrák meteorológiai szol­gálatnál a módszereket, műveleteket egységesítet­tük. és az adatcserét szer­veztük meg. Itt, helyben mind a két előbbi intézet­nek segítünk különböző elemzésekkel. Katonatelep számára az új fajták öntö­zéséhez szükséges, megfe- . lelő vízmennyiséget álla­pítjuk meg, illetve az egyes paradicsombetegségek és az időjáráselemek közti összefüggéseket vizsgáljuk. DR. SZODFRIDT ISTVÁN, az Erdészeti Tudományos Intézet Duna—Tisza közi Kísérleti Állomásának ve­zetője: — Három éve tartó ön­tözési vizsgálatsorozat feje­ződik be a kecskemét-mé- heslaposi és a kunadacsi csemetekertekben, s az esz­tendő végére számot adunk az eredményekről. Folya­matban marad viszont a korszerűsített fenyőcseme­te termesztési technológia kidolgozása. Tavaly. elké­szült a kétmunkahengeres vibrációs ollónk is, s így a korábbi kézi fűrész helyett nyíróolló választja el a fia­talosokban a fácskákat a tövektől. Most azt kell ki­dolgozni, hogy a tisztítás során a berendezést vonta­tó bolgár kistraktor maga mögé juttassa a fácskákat. A gépi technológiai sor be­fejező mozzanatai — a kö­tegelés és a kivontatás — ugyanis már megoldott do­log. A művelés gépesítése terén a homoki erdősíté­sekkel összefüggő különbö­ző talajelőkészítési kísérle­teket indítunk. A fiatal fenyvesekben és nyájasok­ban a műtrágyázás hatását vizsgáljuk. Tavasszal Baján 20 hektáros területen nyár- jast telepítünk, amivel a nyárfahálózati kísérleteink veszik kezdetüket. A távla­ti tervezésekhez szolgáltat majd alapot az a táblázat, amelyet a feketedió-állo- mányról készítünk el. A kártevők elleni védekezés pedig a szúfélék biológiá­jának vizsgálatára összpon­tosul az idén. Közben fel­készülünk 1973-ra is, ami­kor előreláthatóan két FAO-rendezvénybe kapcso­lódunk be, amelyeknek a termőhely-hasznosítás lesz a témája. Halász Ferenc AZ ŰRKUTATÁS SZAKEMBEREI MESSZEMENŐ­EN FELHASZNÁLTÁK AZOKAT A KEDVEZŐ LE­HETŐSÉGEKET, AMELYET A FÖLD ÉS A MARS RITKÁN ELŐFORDULÓ NAGY EGYÜTTÁLLÁSAI NYÚJTANAK: EGY AMERIKAI ÉS KÉT SZOVJET RAKÉTA MÜSZERTARTÁLYAI TEVÉKENYKED­NEK A MARS TÉRSÉGÉBEN. MOST ELSŐ ALKA­LOMMAL KERÜLT SOR ARRA, HOGY MESTER­SÉGES HOLDAKAT TELEPÍTENEK MARS KÖRÜ­LI PÁLYÁRA, ILLETŐLEG, HOGY KUTATÓREND­SZERT ÉPSÉGBEN SZÁLLÍTSANAK LE BOLYGÖ- TESTVÉRÜNK FELSZÍNÉRE. A PETŐFI NÉPE MELLÉKLETE Összeállította: Halász FerentJ Ifi lenzet a Mars felderítésében Az amerikai Mariner— 9, valamint a szovjet Mars—2 és —3 egyaránt Mars kprüli pályára tért. A Mars—3 azonban de­cember 2-án kutató auto­matát küldött a bolygó felszínére, amely ott — épségben — leszállt. Ezzel megvalósult a lágy leszállás a nap­rendszer második ide­gen bolygóján, a Venus után a Marson is. A Mars—2 és —3 fel­használásával folyó kuta­tások igen érdekesek, an­nak ellenére, hogy rövid­del a lágy leszállás után váratlanul megszakadtak a felszínről továbbított képjelek. A bolygó körül keringő két mesterséges hold pályája ugyanis je­lentősen különbözik. A Mars—2 keringési ideje mintegy 12 óra, a Mars— 3 viszont 11 nap alatt tesz meg egy fordulatot. A pályák ilyen erősen eltérő voila lehetőséget ad arra, hogy például részletesen elemezzék a Mars és a napszél köl­csönhatását, azáltal, hogy azonos időpillanatokban a bolygótól jelentősen kü­lönböző távolságokban mérik a napszél adatait. Ez különben szovjet— francia együttműködés keretében folyó munka, amelynek során francia gyártmányú műszerek is felhasználásra kerültek. A Mars—3 erősen meg­nyúlt pályaalakjának egyik oka az, hogy az eb­ből az egységből útnak indított leszálló rekesz nem volt felszerelve nagy teljesítményű rádióadó­val és irányító tüköran­tennával. Célszerűbbnek látszott az a megoldás, hogy a felszíni egység jelzéseit a pályán maradt, s a Földdel való össze­köttetésre alkalmas rá­diótechnikai rendszerrel amúgy is felszerelt egy­ség biztosítsa. Ahhoz, hogy az átját­szás során a felszínen felvett adatok a keringő adóhoz, s onnan a Földre folyamatosan eljuthassa­nak, szükség volt arra, hogy az átjátszó hold egész idő alatt kapcsola­tot tarthasson a felszíni egységgel, akkor is, ami­kor a Mars nincs a földi központ látóterében. Ezt a legegyszerűbben úgy lehetett megoldani, hogy az átjátszó holdat rend­kívül megnyúlt, ezáltal igen hosszú keringésidejű pályára állítják. Ez a megoldás hasonlít a földi gyakorlatban már jól be­vált Molnyija—1 típusú hírközlő holdaknál alkal­mazottakhoz. Különös érdekessége a most folyó kísérleteknek, hogy a Mars térségében végrehajtott valamennyi manőver — a bolygó kö­rüli pályára állás, vala­mint a leszállás — auto­nóm rendszerek segítsé­gével, vagyis a földi irányítóközpont részvétele nélkül ment végbe. A korábbiakban, a Ve­nushoz érkező, és árrá leszálló szovjet Venera „menetből”, vagyis mes­terséges holdpálya közbe, iktatása nélkül hajtottta végre a leszállást. Most viszont ilyen pálya köz- beiktatásával került sor, a Marsra történő leszál­lásra. Az új módszer általá­nosan alkalmazható, mind a Hold, mind a bolygók esetében, s éppen ezért a felszín elérésének ez a technikája új. perspekti­vikus lehetőségek forrása a bolygókutatásban. Sinka József A számítógép-korszak időszámítása A technika története úgy tartja számon, hogy szá­mítógépek már a közép­korban működtek, leg­alábbis a fogaskerék fel­találása óta. Majd pedig az önműködő sakkozó be­rendezést említik, mint a számítógép ősét. Ezek azonban legfeljebb össze­adó masinák voltak, vagy — mint például az önmű­ködő zenegépek — állandó programmal működtek. Igaz, volt „memóriájuk” is, rendszerint egy fahenger, szögekkel kiverve, s ezek húrolcat pengettek, vagy lengő fémnyelvet pendítet­tek meg, avagy sakkfigurá­kat mozgattak. A mai korszerű elektro­nikus számítógépek meg­alkotói között több magyar tudós szerepel, fizikusok és matematikusok. Ha egy olyan találmányról szó­lunk, amely kézdi megha­tározni korunk tudomá­nyos-technikai fejlődését, hadd emlékezzünk meg töb­bek között Név.mann Já­nosról, aki a számítógépek és automaták elméleti kér­déseivel foglalkozott élete utolsó 12 évében; őt te­kinthetjük a mai rendsze­rű elektronikus számító­gépek tudományos felfe­dezőjének. Neumann János a penn­sylvaniai egyetemen (Egye­sült Államok) dolgozott, itt építették meg a máso­dik világháború alatt, az E NIAC elnevezésű elekt­ronikus számítógépet, amely nagy teljesítményű volt a maga idejében, tíz­jegyű számokkal dolgozott és csak úgy „falta” azokat: másodpercenként ötezret adott össze, vagy 350-et szorzott meg egymással. Ehhez sok elektroncsövet és áramköri egységet kel­lett működtetni. Minden további feladatot újabb elektroncsövek százaival, ezreivel oldhattak csak meg. A részeredményeket az elektroncsövek bekap­csolásával tárolták: és megint elektroncsövek lép­tek működésbe, amikor a gép kezelői — a számítás menete szerint — a meg­felelő dugaszokat a kav- csolótáhlán a helyükre il­lesztették. Minden számí­tási funkciót elektroncsö­vek végeztek. A technikai nehézségek — a kézi kezes lés lassúsága mellett — eb­ből adódtak. Meg kellett tehát oldani — a kézi kezelés gépesíj tését, — o gép energiaigényé­nek csökkentését. Nemcsak az VSA-ban, hanem például Angliában és a Szovjetunióban is ké­szültek elektronikus szá­mítógépek. 1950-ben épül meg a Szovjetunióban r Kijev elnevezésű gép, 1953- ban építették meg Lebe- gyev akadémikus irányítá­sával a BESZM, majd Bazlevszkij mérnök tervei alapján a Sztrela számító­gépeket, az Ural gépcsalá­dot, továbbá a Pagoda és a Krir.ztáll különleges ren­deltetésű gépeket alkották meg. Mindezeknek a gének­nek felépítése, áramkörei­re ek elrendezése és műkö­dése új, nagy lehetősége­ket tárt fel a néven belül az információ feldolgozás,"' ban. A „számítógép-korszaki megkezdődött. i ? : F. 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom