Petőfi Népe, 1972. január (27. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-12 / 9. szám
6. oldal 1972. Január 12., aacrda Mai emberek Az idegenvezető Utazni jó; közhelynek számító megállapítás. De milyen jó annak, akinek szakmája az utazás, rendszeresen felkeresi a szép tájakat, városokat. Micsoda változatos, színes az idegenvezető munkája! * * • Vágó Márta „elveiben” pedagógus, Kecskeméten, a Hosszú utcai iskola magyar-történelem szakos tanára. Szabad idejében idegenvezető. Munkájáért most kapott elismerő oklevelet. — Hogyan lesz a szakmáját szerető pedagógusból idegenvezető? — Az út egyenes, hiszen az idegenvezetés is egy kicsit pedagógiai munka. Azonkívül a természetet kedvelő embernek soha meg nem unható időtöltés. — Mikor döntött úgy, hogy szabad idejét természetjárásra használja fel? — Pontos dátumot nem mondhatok. Édesapám, aki szintén pedagógus, mindig különös figyelemmel szervezte meg növendékei számára a kirándulásokat. Ezekre testvéreimet és engem is elvitt így az „indítást” kétségtelenül apámtól kaptam. — Hogyan került kapcsolatba felnőtt korában a turizmussal? — 1956 tavaszán a TIT Természetjáró Szakosztályának tagjaként megtanultam, hogy nagyon kevés pénzből is lehet szép túrákat szervezni. Ekkor hirdette az IBUSZ Utazási Iroda az „Ismerd meg hazádat” mozgalmat. Ezzel mintegy „keretbe foglalták” az addig csak előzetes kérésre életrehívott kirándulásokat. Eleinte utasként, később mint túravezető, itt kezdtem meg tulajdonképpen az idegenvezetést. — Néhány számadatot tudna-e az elmúlt évekről mondani? — Tizenöt esztendő alatt 180 túrát vezettem. Majd 10 ezer emberrel 200 ezer kilométert utaztam vonaton és autóbuszon. Ez azt jelenti, hogy 500 napot töltöttem úton. Az egynapos és hétvégi másfél napos utazásokat nem is számoltam. — Hol járt a legtöbbször? — Aggteleken hatvanszor voltam. — Jelenleg a csoportok milyen utak között válogathatnak? — Amikor munkához láttam, négy alaputunk volt Jelenleg 38 variáció létezik. Mind több az „átlépős" út például Debrecenből Nagyváradra, Szegedről Szabadkára. — Eszerint külföldre is jár? — Igen. Legutóbb a Nagykőrösi Arany János Gimnázium növendékeit jugoszláviai körútra vittem. — Utjai során mi volt legkedvesebb élménye? — 1966-ban keceli termelőszövetkezeti tagokkal a Zempléni hegyeket kerestem fel. Már az utazás első napján észrevettem, hogy egy idős asszony állandóan mellettem van, és mindent tud a táj történelmiföldrajzi nevezetességei rőL Kiderült hogy szabályosan készült mindent elolvasott, ami ezzel a tájjal kapcsolatos, földrajzi, irodalmi történelmi tudnivaló, de ismerte az épületek, műemlékek helyét is. Amikor elváltunk, azt mondta, hogy élete egyik legszebb élményét viszi most magával. Én pedig valahogy ugyanezt éreztem ... — Ügy tudom, a közelmúltban kitüntették. ' — Igen. 1963 óta vizsgázott idegenvezető vagyok, ezért munkámat figyelemmel kísérik, értékelik. A most kapott oklevélnek őszintén örültem, mert úgy érzem, a TIT és IBUSZ budapesti vezetői elismerték, igyekeztem minden velem utazó csoporttal felfedezni Magyarországot * * • A díszes-cirádás oklevél Vágó Mártának elismerést és köszönetét tolmácsol, mert ,,... népünk műveltségének emelésén, tudományos ismereteinek gyarapításán és hazánk megismerésének előmozdításán fáradhatatlanul munkálkodott”. S. K. Diagnózis és orvoslás I. Zsúfoltság mindenütt Senki számára nem vitás ma már, hogy a köz- egészségügy elsőrendűen közérdekű téma. Életünket, ha tetszik, ha nem, az orvosi beavatkozás kíséri végig, jobbik esetben a megelőzés, rosszabbik esetben a gyógyítás formájában. A társadalombiztosítás — 1970-es adat szerint — az összlakosság 98 százalékára terjed ki. Egy modern társadalom ma már nem lehet meg jól kiépített egészségügyi hálózat nélkül. Csakhogy ezen a hálózaton nálunk, a megyében — miként a megyei Népi Ellenőrzési Bizottság legutóbb feltárta — jókora rések tátongnak. A köznapi ember, a „beteg”, a „rászoruló” számára ezek többnyire a túlzsúfoltság jegyeit öltik magukra. Ám a tumultus is okok rendszerének a következménye. Az egészségügyi ellátottságnak is megvannak a maga mutatószámai. Ezek a számok Bács-Kiskunt az ország megyéi között majd minden tekintetben az utolsó helyekre utalják. Mózeskosarak a folyosón Egy évtized alatt több mint másfélszeresére növekedett a csecsemőotthoni „férőhelyek” száma. De messze lemarad a valóságos szükséglettől! 1970-ben a 214 helyen 252 csecsemőt gondoztak. A helyzet azóta csak rosszabbodott. A kicsik egy részének csak mózeskosarakban jut hely, a folyosón. Külön gondot okoz a 20—30 szellemi fo- gyatékos, akik az egészségesek szellemi fejlődésére is károsan hatnak ki. Annál is inkább, mert a túlkoros fogyatékosokat a Garai Egészségügyi Gyermekotthon sem tudja idejében átvenni. Ez az intézmény Bács-Kiskun részére 150 „férőhelyet” biztosít. Ugyanakkor évente majd 300 szellemi fogyatékos vár felvételre. De a garai gyermekotthon sem tud mit kezdeni jelenlegi 60 túlkorosával. Teljességgel hiányoznak a munkatherápiás intézetek, így a fogyatékos gyermekeknek a társadalomba való beilleszkedése Hol állunk a világranglistán? A Föld 148 önálló állama közül hazánk területre nézve a 98., a lakosság számában a 49. helyen van. Az európai országok között területre a 18., lakosságban a 12. a sorszáma. Termelés szempontjából viszont sokkal előkelőbb a helyzetünk. Az egy főre jutó termelés mennyiségében a kukoricatermelésben értük el a legjobb eredményt. Ebben Európában az első és világviszonylatban is a második helyen állunk. Búzából sem állunk rosszul. Európában második, világviszonylatban negyedik helyezésünkkel. Cukorból 7., illetve 18. a helyezésünk. Cementből viszont az egy főre jutó termelésben a kontinensen csak a 21. helyet tartjuk, az egész világon pedig csak a 26-at. Villamosenergia- teronelésben gurópában a 19., világviszonylatban 24. a helyünk. Egészségügyi téren — a sok panasz ellenére — nagyon is előkelő pozíciónk van. Az egy orvosra jutó lakosok száma hazánkban 453. Ennél kevesebb csak a világ három országában. A Szovjetunióban 347, Csehszlovákiában 445 és az NSZK-ban 449 lakosra jut egy orvos. Mert például Jugoszláviában 858 lakos jut egy orvosra, Spanyol- országban 716. A fejlett kapitalista országok közül például Hollandiában 703, Belgiumban 589, Francia- országban 640, Olaszországban 564, Svédországban 512, Japánban 691, Ausztráliában 676 és az Amerikai Egyesült Államokban is csak 493 lakosra jut egy orvos. Még hogy a megemlíthetjük, külkereskedelmi forgalom egy főre eső hányadában Európában al7- ek, világviszonylatban a 22-ek vagyunk. Ez egyben azt jelenti, hogy hazánkban egy főre évi 390 dollárnyi érték jut a külkereskedelmi forgalomban, ösz- szehasonlításul megemlíthető, hogy ugyar. ilyen számítási kulcs szerint ez a szám Belgiumiban 2 009, Hollandiában 1628, Svédországban 1454, viszont Lengyelországban csak 195, Jugoszláviában 177, Romániában 169, a Szovjetunióban pedig 91 dollár. Ez egyben azt is mutatja, mennyire önellátó az illető ország. Magyarország nem tartozik a nyersanyagokban gazdag országok közé. Jó földrajzi helyzete és előrelátó külkereskedelmi politikája révén mégis számottevő, sok tekintetben kiemelkedő szerepet visz a világpiac forgalmában. szinte lehetetlenné válik. Társadalmilag is nyugtalanító kérdőjeleket sorakoztat fel a gyógypedagógiai osztályokba iratkozot- tak számának rohamos növekedése. Ez a szám 1970-ben megközelítette a 2200-at, s ez majdnem a kétszerese a nyolc év élőt tinek. Csakhogy a rászorul tak száma a valóságban en nél sokkal tcbb: azoké, akiknek lakhelyén, vagy annak közelében nincs gyógypedagógiai osztály. Erre közvetett módon utal az a tény is, hogy a Gyer- meg Ideggondozó és Tanácsadó Szolgálaton megjelentek száma az elmúlt 8—10 évben megtízszereződött. Külön vizsgálatot érdemelne a fogyatékos gyermekek arányának növekedése. A okokra — a művi vetélésekre, a koraszülésekre, az alkoholizmus terjedésére, a kontraszelekcióra — itt csak utalni lehet. Kél ágyon hárman Bács-Kiskun az „öregedő” megyék között foglal helyet. A legutóbbi nép- számlálás szerint a 60 éven felüliek száma 96 400, az összlakosság 16,8 százaléka. Ezzel arányban a szociális otthonokban való elhelyezési lehetőség nem növekedett Az egy év előtti adat szerint 319-en várakoztak felvételre. Igen nagy a benti zsúfoltság: sok esetben két ágyon hárman is feküsznek, illetve, ahol lehet, pótágyakat helyeznek el. A megyében működő 23 öregek napközi otthona kétségkívül mérsékeli a gondokat. 1975-ig még további 14-et létesítenek. Ugyancsak bevált a házigondozás intézménye is. Mindezek jelentőségét azért sem árt hangsúlyozni, mivel fenntartásuk, berendezésük összehasonlíthatatlanul olcsóbb, mint a szociális otthonoké, az emberi környezet megteremtésében viszont nem kisebb a szerepük. A házigondozők száma lassan, de folyamatosan növekszik. Ám a részükre a költségvetés tervezésekor megállapított havi 1500 forintos átlagbér kevésnek bizonyul. Nem egy esetben azért, hogy a munkakört egyáltalán vállalja valaki, ezt az összeget a helyi tanácsoknak kellene „megtoldaniuk”. Levél Bajáról Kivonat az egyik bajai körzeti orvos leveléből: „A rendelő felszerelése elavult: őre”, rozzant szeneskályha, lógó és veszélyes füstcsővel, az ülőbútorok kitépik a ráülök ruháját, harisnyáját, az irattartó ládák szétesnek, a gondozási kartonoknak nem jut hely, a nyomtatványok csak ömlesztve tárolhatók, a villanykapcsolók, konnektorok mind rosz- szak, kiégnek, javításuk néha éveket késik, az ablakok rosszul zárnak, alig van hely a betegek leültetésére, tartósabb fekvést igénylő betegek esetén nem tudjuk folytatni a rendelést, amíg a mentő el nem szállítja a beteget, mert nincs egy elfektető hely, igen zajos az utca, pontosan a rendelő ablakánál állnak a pufogó járművek, elkopó és elromló műszereink, felszerelési tárgyaink — törött fecskendő, vérnyomásmérő, hallgatócső stb. — cseréje vagy felújítása igen hosszú időt vesz igénybe, s mindez nagyban hátráltatja a rendelés folyamatosságát... Mindaz, ami jelenleg a rendelőben van, már az első világháború előtt is legalább olyan minőségben megvolt.” Hogy a témánál maradjunk „látleletével” a bajai orvos Korántsem áll egyedül a megyében. Sajnos, az általános helyzetet diagnosztizálta. Joggal állapítja meg a NEB jelentése: „... a beteg 'olyan ártalmaknak van kitéve, mely az állapotát súlyosbítja, vagy gyógyulását akadályozza. Ez viszont azt okozza, hogy a betegek egy része kórházba kerül átfogó felülvizsgálatra.” Noha már a harmadik ötéves tervidőszakban is a kórházi elhelyezési lehetőségek növelésére fordították a legtöbb gondot, az állapotok még sok tekintetben manapság is kezdetlegesek. A koraszülötteket — bár a külön osztály kialakítását országosan itt kezdeményezték először — nem tudják teljes számmal fogadni. Inkubátorokkal a kórházak és a szülőotthonok nincsenek felszerelve. Az elmeosztályok ágykihasználtsága meghaladja a luu százaléKOt, holott épp az elmebetegek reagálnak legérzékenyebben a környezeti hatásokra. E területen a lemaradás azért is szorít különösen, mert a pszichés károsodást szenvedettek aránya magas, mind többen szorulnak ideggondozásra. Az egészségügyi ágazaton belül az 1975-ig tervezett fejlesztés sem ígérkezik arányosnak. A mostaninál sokkal nagyobb hangsúlyt kellene kapniuk a szociális jellegű létesítményeknek. Az arányoknak a valóságos szükségletek irányába kellene eltolódniuk. Napi 12J to .-intos Költséget igénylő kórházi ágyon nem kellene benntartani olyan szociális gondozásra szorulót, akit el lehetne helyezni a napi 6J forintos egészségügyi gyermekotthonban, vagy a 60 forintos csecsemőotthonban, illetőleg a 38 forintos szociális otthonban. Nem mindig az a célszerű, ami költséges. Ez az egészségügyre fokozottan érvényes. (Folytatjuk) A’ Tervezés társadalmi munkával Kecskeméten, a Bács- Kiskun megyei Tervező Vállalat szocialista kollektívái az elmúlt évben több óvoda, bölcsőde, iskolaépítő éá felújítási tarveit készítették el munkában. Az 1971 évi összesítések alapján az öntevékeny tervezőmunka értéke mintegy 400 ezer fo- j rint volt. Vándormadarai! N yilvánvalóan nem egy előnye van annak, ha egy munkás — s különösen fiataloknál érthető — más munkahelyeken is „szerencsét próbál”, Újat is tanulhat, neki jobban tetsző légkörbe találhat, más közösségekben is gazdagítja élettapasztalatait az emberi kapcsolatok sok- féleségérőL Az ilyen értelmű útkeresésnek is van azonban határa, amelyen túl már mind az egyén, mind a társadalom számára a hátrányok következnek. Mert ha valaki annyiszor változtatja munkahelyét, mint az ember az ingét, s munkakönyvében kiállításra való gyűjtemény van vállalati bélyegzőkből, olyan belső értékekben lesz egyre szegényebb, mint a hűség, állhatatosság, kitartás. Mikor egy ember — munkakönyvi bejegyzéseinek képtelen tömegével, a „levetett” vállalatok bélyegzőivel hitelesítve — a vándormadár titulust „vívta ki” magának, saját értékeinek csökkenéséről is bizonyítványt ad. A mértéken túli munkahely-változtatás szakmai szempontból sem a hozzáértés színvonalának emelkedését eredményezi. Ellenkezőleg, általában egy átlagszinten való megrekedéshez vezet. Itt is két hónap, amott is húsz nap; folyton cserélve szaktársakat, gépeket —, éppúgy el- szürkíti az emberi kapcsolatokat, mint ahogy a mesterségben is beszűküléssel jár. ki egy éven belül már a hatodik brigádban dolgozik, és szakmája hatodik gépén, ugyanakkor a szervezettség sem I egyforma sohasem, s a technológiák sem — annál igaz, hogy „kifejlődik” valamiféle túl általános alkal- hnazkodó készség, de éppen ez válik a fejlődés korlátjává is. Elmélyedni nincs módja a szakmában, s a munkatársakhoz való viszonya sem fejlődik a ba- rátságig. Igaz, sok embert megismer a vándormadár, de erősen csak a felszínig. Tartós, pláne a barátsághoz hozzá tartozó bizalmas, meghitt kapcsolatig nincs ideje eljutni. Évek múlva már ezt nem is igényli, és semmi se „moécan” benne, amikor hipp-hopp, máma itt, holnap ott — szedi a sátorfáját. Akinél ez a szüntelen helyváltoztatás életformává lett, maga száműzte magából a melegebb emberi érzéseket. Elfelejti a valakihez tartozás, a bajtár- siasság, a gondolatok, érzések megosztásának, a kölcsönös segítségből fakadó jóérzésnek örömét. Hogy ha ő azt mondja — ezzel „egyenlő” számára minden ember, egyben azt is kifejezi, hogy igazán közel senkihez sem jutott, illetve nem engedett magához. Í gy torkollik egyéni kietlenségbe a vándormadár életmód, amelynek erősen kétes értékű változatossága, színessége, érdekessége végül is önmagába szigeteli el az embert. Furcsa ellentmondás: más városok, más üzemek, más szjaktársak, más lánykáit, tízszer annyi, mint annak, aki egy helyen veti meg végleg a lábát; mégis: milyen magányosak, maguknak valók lesznek a vándormadarak. Tóth István
