Petőfi Népe, 1972. január (27. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-05 / 3. szám
Vitt. Január 5., szerda 5. oldal Emlékek Veres Péterről Legelőször egy „ateista üub” tagjaként találkoz- am a nevével. Tizenöt íves lehettem. Azt mondta /alaki: ez a Veres Péter /araszt létére többet tud, nint két egyetemi tanár, fagyon izgatott: hogyan lehetséges ez? Hogy egy néhány elemis paraszt többet tudjon, mint így professzor! Ez impo- íált. Végre láthattam is. Így zajlott le az első ta- álkozásunk: nyár volt, s /álasz tási nagygyűlés a fa- u piacterén, szemben a empiommal. Ott állt a dobogón, :sizmában és fehér ingáén, mellényben. Legalább tétezer teliintet vetődött :a, amikor megszólalt: — Ugye, emberek, most ízt gonuoiják: többet érne így jó kiadós eső, mint száz miniszter? (Akkor éppen miniszterként volt jelen.) Derültség. Belopta magát minden jelenlevő szívebe. Benne volt a levegőben, hogy szeretik, becsülik, hogy szívesen hallgatnak rá. Azután már minden szava célba talált. Tizenöt év telt el, míg iámét találkoztunk. De most már úgy igazából, szemtől szemben. — Te kunágotai vagy? — íjérdezte. _________ — Igen. — Ásatott ott Móra Feme. Ügy tudom, a húszas években. Bevallottam: nem tudok róla. — Aki tenni akar valamit a jelenben, ismernie kell a múltat is; legalább a szűkebb hazája múltját. (Megrovást éreztem a hangjában.) Egy cukrászdában voltunk, író—olvasó találkozó után. Négyen-öten körülültük őt, tanárok, irodalmárok. Egyszercsak így szólt; — Nem tudom, mit akarnak ott Medgyesbodzáson azzal az amerikai mogyoróval. És részletes magyarázat következett. Olvasta valahol, hogy az ottani téesz rááll a mogyorótermesztésre. Minden érdekelte; mezőgazdaság és urbanizáció; fiatal művészek útkeresése és a közel-keleti kérdés, diplomácia és csillagászati felfedezések. Soha, senkit nem láttam még, akit a világ összes dolgai így érdekeltek volna, ennyire intenzíven. • Néhány évvel ezelőtt Lillafüreden, a fiatal írók országos konferenciáján két napon keresztül mellette ültem. Élmény .volt. Mindenhez volt közbeszólása, közbekérdezése. És az ő emlékezetes egy- és egynegyed órás felszólalása! Filmezték, s ő néha odaszólt: — Kell ez? Mire kell ez? És beszélt: higgadt-okosan, józanul; mintha érezte volna: ez az utolsó alkalma, hogy ekkora, nyilvánosság előtt kifejtheti ars poeticáját; véleményét az életről, látását, aggodalmait és várakozásait. Az életet ismerni, az embert ismerni, és őszintének lenni: ilyeneket hangoztatott. Óriási sikere volt az összesereglett fiatal írók, költők előtt És Péter bácsi csak nevetett, nevetett felszabadultan. • Többször jártam nála a Gárdonyi Géza utca 20- ban, kis budai házában. A kert végében az apró dolgozószobája. (Goethe wei- mári kis kerti háza, s Németh László sajkódi műhelye jutott eszembe róla.) Bent órákig folyik a beszéd irodalomról, politikáról — mindenről. Amikor a friss levegőn vagyunk, búcsúzás előtt, a keskeny kerti úton, látok egy nagy frissen ásott gödröt a gyümölcsfák alatt. — Hát ez? — Az unokák jártak itt; velük ásattam, ne unatkozzanak. Ha majd jönnek a többiek, velük betemet- tetem. Ilyen volt: az állandó gondolkodás, s az állandó cselekvés embere. S a jellemé, a tisztaságé. • Leveleit is szeretettel őrzöm. ízlelgetem gyakran a mondatokba öntött gondolatait. Az ilyeneket: „Igazi rendet csak az ellentétek egysége ad, s az egyszólamúságra törekvés laposságot eredményez.” „... sok-sok értelmiségi, köztük alkotó értelemben is tehetséges ember él városainkban, de mindmáig nem sikerült folyamatos szellemi életet létrehozni jóformán sehol sem.” „... a próza akkor ád igazán hiteles, élő és hatásos illusztrációt is, ha az író nem a szerkesztők intencióira, hanem a maga meglátásaira, gondolataira és ítéleteire hallgat." „... amit az ember szenvedéllyel ír, a felfedezés, a megmutatás, ábrázolás szenvedélyével, annak egy erénye biztosan van: a tények feltárása, a valóság rejtettebb arca felszínre kerül.” „... ne az összkomfortos hiper civilizáció szemszögéből nézzük a tanyai életet, hanem az ott élő emberek jó vagy nem jó közérzete szerint értékeljük.” „Voltam néhányszor Kecskeméten 1945 előtt is. Például többször felkerestem a Nagykőrösi utcán Molnár Eriket, aki előbb Jeszenszky Erik, majd Szentmiklóssy Lajos néven írt akkoriban, és én, ha kerékpáron jártam az országot, be-beszálltam nála.” * Sorolhatnám még sokáig a leveleket és a személyes találkozás emlékeit. Veres Pétertől levelet kapni, vele találkozni, beszélgetni, kötődő-évödő-vitatkozó-biztató hangját hallani: mindig élmény volt, emlékezetes élmény. Nem lehet elfelejteni. Varga Mihály Buda Ferenc: Péter* Gyalog indult, pusztaszélről, a szegénység szérűjéről. Jött kövek között töretlen, kötelek közt is kötetlen. Agai máig erősek, zöld rügyekkel viselősek. Ezüst nyárfaként fehéren nő a gyepsori gyökéren vénen is még egyre feljebb. Vall hitet a hamu helyett egy-darabban mindhalálig. Hetven éve fenn világít. * Veres Péter és a kecskeméti főiskolai hallgatók 1967-es találkozóján el mondta a szerző. 24. Gitta nem azért barátkozik Marával, amiért a szép, fiatal nők közül sokan választanak kevésbé előnyös megjelenésű barátnőt maguknak. Azért tudniillik, hogy még inkább szembeszökővé váljon mellette az ő csinosságuk. Nem, Gittának nincs szüksége ilyen „háttérre”. Gitta egyszerűen — buta. De nem annyira, hogy ne érné fel azzal a csöppnyi eszével, hogy ő buta. És azt is tudja, hogy Mara nagyon okos és rendkívül művelt. Szüksége van a tanácsaira. És Mara? öt mi fűzi ehhez a paradicsommadárhoz? Igazságtalan lenne, ha elfogadnánk a mende-mondát, ami kettőjük körül kering. Azt ugyanis, hogy Mara azért látja el a tanácsadói tisztséget Gitta mellett, mert így betekintést nyer a tündéri manöken változatos mar gánéletébe, olyan kalandokról értesülhet első kézből, amilyenekben neki nincs része. Szó sincs ilyesmiről. Bármilyen különösen hangzik, Marának több sikere van a férfiaknál, mint Gittának. Hosszú távon, persze. És azért vonzódik Gittához, mert szereti és sajnálja. Van ilyen. — Hülyén viselkedtél, nem vitás — jelenti ki rövid gondolkodás után. — Azt vártad talán, hogy egy kezdő újságíró olyan villával fogad benneteket, mint amilyenek a nápolyi dombokon vannak? És ha a többiek belementek a játékba, miért kellett épp neked felhúznod az orrodat? Különösen, ha már kezdettől az volt az érzésed, hogy tetszel annak a fiúnak, miattad csinálta az egész telekavató ünnepséget? Dehát most már mindez a múlté. Viszont még nem mondtad el a legfontosabbat! — A legfontosabbat? — Igen. Tetszik neked ez a fiú? Ez a Vipera, vagy Kobra? Kopra. Kopra Tibi. Hogy tetszik-e? Nem is tudom. Ezen mé£ nem gondolkodtam. Értsd meg. engem az borít ki, azért másznék a falra, hogy ha akkor nem haragítom magamra, most biztosan helyet szorítana nekem a műsorában. Vagy elég lenne néhány felvétel, mondjuk amint abban az új OKISZ-labor kisestélyiben állok amellett a gömb mellett. Az opálhoz jól menne a halványzöld. Vagy abban a másik Rotschild-kreá- cióban, fehér nadrág, zsabós, hímzett mellény, rámosolyognék arra a minimanuszra a labdában ... Címoldalon hoznák az összes világlapok. Talán még filmszerepet is kapnék. Komoly filmben. Nem reklámban. Mara gondosam kikanalazta a pohár aljáról a fagylalt maradékát, aztán felsóhaitott. — Reménytelen eset vagy, édes lányom. Valamit azért még megpróbálunk, ha neked a címlap a legfontosabb. • A megyétől érkezett elvtársak az M-i tanácsházán már fél órája szorongatták Safranek Mátyást, de a helyi tanácselnök keményen tartotta magát — Vegyen elő papírt, ceruzát, Matyi bátyám — unszolta egyikük. — Számolja ki, máris mennyit kapott a község. Egy, a katonák rendbe hozták az Árkos utcát. Kettő, a híradósok itt hagyják azokat az oszlopokat, amiket leástak. Három a Szakács-rét környékén lakók annyit üzleteltek egy nap alatt gyümölcsből, meg egyebekből, mint az egész idényben. Dehát ezek csak apróságok. Vegyük, ami még ezután következik. Módosíthatjuk a kommunális tervet, az idén már meglesz a fertályon a járda is, az artézi kút is. Tető alá hozzuk az új szakszövetkezeti boltot. Mit akar még? Safranek Mátyás, testes, kövér férfi, közel a hatvanhoz, mereven nézett egy pókot, amint finom hálóján leereszkedik az ablak felső sarkábóL — Már megmondtam, mit akarunk — szólt halkan, visszafojtott indulattal. — Kerek tíz esztendeje kérjük, mindig elutasították. Hát most legyen meg! — Dehát milyen alapon? M. község tanácselnöke levette szemét a pókról, lehullt róla a magára erőszakolt nyugalom is. — De a hétszentségit! — csapott az asztalra. — Még most is azt a nótát fújják? Hogy milyen alapon? Hát még ez sem elég alap? Talán a megyeszékhelyre, a megye városaiba, úgy szállnak le az űrhajósok az égből, mint legyek a cefrére? Mi lettünk világhíresek vagy mások? A Kopasz-hegy lesz ezután a legfontosabb idegenforgalmi nevezetesség, vagy marad az a nyavalyás birtalani csordakút, amibe seréttel lőttek, hogy öregnek látszódjon. mintha a szú rágta volna meg? íFolytatása következik) „A jelenben múlt és jövő virult" I Múzsák honismereti, helytörténeti kRIüaszáma A markáns borítón Der- kovits Gyula Dózsa-soroza- tának egyik lapjáról láthatunk részleteiket A 3. oldalon a Magyar krónikák című cikket olvashatjuk. A szöveget szebbnél-szebb illusztrációk ékesítik. Meg- hatottan tanulmányozzuk Erdei Ferencnek A pusztaszeri emlékhely című tanulmányát A kéziratot 1971. április 29-én juttatta el a Múzsák szerkesztőségébe, kis idővel halála előtt Feltehetően ez volt élete utolsó cikke. Ruffy Péter István királyról, Dózsa Györgyről, Petőfi Sándorról, Kossuth Lajosról és nemzeti történetünk más nagyjairól írt az Arcképcsarnokban. Varga Domokos Erdők és városok címmel a zöldterületekről fejti ki gondolatait, Hoffmann Tamás a Falusi házokról. A továbbiakban maradjunk a megyei vonatkozásoknál, hiszen sok szép írásról kellene tájékoztatni lapunk olvasóit Hol van a hon? címe annak a hosszabb írásnak, amely a csávolyi honismereti szakkört mutatja be. A szerző — jó krónikásként — maga is módot talál arra, hogy a község mai életét is érzékeltesse. A csávolyi Mándics Mihály mellett megyénk még egy képviselőjét is megszólaltatja a Múzsák szerkesztősége. Ortutay Gyula Röpülj, páva! címmel a folklór iránt megnövekedett érdeklődés okait foglalta össze. A Honismereti munkánk című értékelés mellett található könyvcímlapok közül kettő Bács- Kiskun megyei. Látható a Fajszi honismereti értesítő és a Kiskunfélegyházi Képeskönyv. Nagyszerűen sikerült kiadvány a Múzsák honismereti, helytörténeti ltü- lönszáma. H. N. „Középnevezőre hozni” Eredményes, majdnem azt írtam: szórakozás, pedig csak időtöltés ceruzával a kezünkben részt venni értekezleteken, olvasni az újságokat, nézni a tévét és hallgatni a rádiót De magas vérnyomá- súak és szívbetegek csak módjával tegyék, mert a sok bosszankodás árthat az egészségüknek. Nemrég hallottam a tévében ezt a mondatot: Ez az árok, amit itt betemetnek, mi van itt? Megértéséhez tudni kell, hogy valahol közművesítettek (csatornáztak vagy gázt vezettek), de ahogy ez lenni szokott, hónapoüig elhúzódott a munka, mint Kecskeméten is a Móricz Esi gmond utcában. Próbáljuk megérteni, miről lehet itt szó. Árokról mindenesetre, annak éppen folyamatban levő betemetéséről és valakinek a dolgozókhoz intézett kérdéséről. Tömören valahogy így lehetett volna kérdezni: Mit raktak le abba az árokba, amelyet éppen most temetnek be? De tekintve, hogy az árkot és annak betemetését úgyis látja a kérdező, egyszerűen csak így kellett volna kérdezni: Mit raktak le itt? (Legfeljebb óvatosan még azt is, hogy a munka meddig fog meg tartani). Szerencsére ilyen beteg mondat ritkán akad ceruzavégre. De azért van fogalmazási hiba elég. Egy tévériportban hallottam ezt is: 1972 évben megkezdjük az új cigaretták gyártását. Nem tévedés, így: 1972 évben. Névelővel és sorszámnévvel (az 1972-ik évben) nyelvtanilag legalább érthető lett volna, de ez meg túl körülményes kifejezés. Pedig sokan így mondják. Ezt magyarul egyszerűen így keli mondani: 1972-ben megkezdjük stb. Baj van a szókapcsolatokkal és a vonzatokkal is. i „A két együttes (a Ca- tanzaróról es a Lanerossi- ról van szó) nem sok örömet adott szurkolóinknak” — olvasom egy sport jelentésben. Örömet nem adni, hanem szerezni szoktunk valakinek. Egy totó-tippadásban pedig ezt olvastam: „A Milan a bajnoki címre, a Bologna a jobb helyezésért küzd.” Helyezésért valóban küzdünk, de címre törekedni kell. Tehát így a helyes: a Milan a bajnoki címre törekszik, a Bologna a jobb helyezésért küzd. „Annyira még nem tartunk” — hallottam a tévében egy dolgozó megállapítását. Hirtelenjében nem is tudtam, hogy kerül ide a tartunk. De aztán rájöttem, hogy itt két szerkezet keveredett: „Annyira még nem vagyunk” és „Ott még nem tartunk”. Ilyen ve- gyülés a mondatokban hiba, de a szavak vegyülésé- ből új szavak is keletkezhetnek. így az ordít és kiabál vegyüléke az ordi- bál. Sokszor hallható rossz kötőszóhasználat is. „Azt mutatják be, amelyhez a legtöbb kedvük van”. Talán inkább azt, amihez a legtöbb kedvük van. „Az egyik csapat támad, és a másik pedig jól védekezik” — hallottam egy sportriportertől. Itt vagy az és, vagy a pedig felesleges. Nagyon félreérthető kijelentés: „Szaporodnak a bemondók a tévében”. Ha szaporodnak, hát szaporodjanak Ezzel a mondattal nyilván azt akarták közölni, hogy a bemondók száma növekedett. Mit szóljunk végül ahhoz a felszólalóhoz, aki egy értekezleten valamit közép- nevezőre akart hozni. Legfeljebb azt, hogy az iskolában a számtanban nem lehetett valami nagyon kiváló, ha a közös nevezőt középnevezőnek nevezi, összetévesztve a közös nevezőt a középarányossal. Kiss István
