Petőfi Népe, 1972. január (27. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-26 / 21. szám

72. Január 20., szerda 5. oldal [éptolvajok műkincsrablások törté- )en meglehetősen szo- n módon, 48 órával in, hogy a párizsi ; Gervais templomból ták Claude Vignon esztelő Szent János fe- ele” című alkotását, ívet megtalálták, egyik ját letartóztatták. 25 év körüli tolvaj tt család gyermeke. A őrségen bevallotta jelenleg szökésben bűntársával együtt va- ip elrejtőzött a sekres- ;n. Az orgazdánál fel­lett festmény súlvosan érült. A rendőrség azt közölte, hogy amikor vájok nagy sietve ki- gették a vásznat a ke­il, mintegy 10 centi- rnyi darabot kivágtak o széléből. Hogy kény­ben szállíthassák, ösz- kercselték, sőt össze- tták! A durva bánás­következtében a kép észetesen súlyosan ongálódott. Veszélyben az össvérhajcsár — Fogyózik, ahogyan a ^ äiUtUJa Az egész CSa|ád olvasni valój a ? Holtig tanul az ember. Eddig úgy tudtam, hogy az Állami Biztosító a tűz-, a jégkárok térítésével, balete­tek sérültjeinek segélyezésével foglalkozik. Tévedtem. Arra törekszenek újabban, hogy olvasnivalóval U el­lássák „az egész családot". Ezért alapították — úgy­mond — a CSÉB ELET cimü időszaki kiadványt. Áttanulmányoztam az egyik számot. Hajdani ponyvaregénye­ket lepipáló címlapján öles betűk hirdetik a portékát: AZ ÜGYNÖK NYOMÁ­BAN, VESZÉLYBEN AZ ÖSZVÉRHAJCSÁR, AZ ATOMKOR PESTISE című remekeket. Látható továb­bá egy csábos hölgy, amint éppen leterít egy jól öltö­zött férfiút Tárgyilagosan megállapít­ható, hogy a lap eléggé változatos. így megtudha­tó az is, hogy miként kell olcsón és gyorsan meggaz­dagodni. Csupán egv-egy jacht, szabálytalanul közle­4AI EMBEREK A könyvtáros Í.SFÉLEZER olvasója a kecskeméti ifjúsági /ermekkönyvtárnak. A :kek legtöbbször alig határcli céllal kere- él: a fiúk valamilyen idős könyvet kérnek, ányok népmesét. A vtár vezetője, Kóróssy iirné azonban időt sza­rra, hogy elbeszélges­sük, könyvet ajánljon, lemmel kísérje, irá- a fejlődésüket. Á ked- mosolyú Erzsiké néni retően fontosnak tartja minden olvasóval va- smélyes jó kapcsolatot, lészetesen a kapcsolat dalú, a gyerekek szí- í veszik, sőt igénylik a : való törődést. Éppen tizenöt eszten- vagyok könyvtáros — Íja, amikor munkájá- >eszélgetünk — még a >i tanács épületében ;em a gyermekolvasók- ’oglalkozni. Tíz évvel tt pedig ideköltöztünk sfaludy utcába, és lé- esen jobb kürülmé- közé került a gyer- cönyvtár. Hogyan alakítják ki ótáborukat hiszen, ide meghatározott korú lók járhatnak? Hozzánk valóban csak négy éves korukig tar- ik a gyerekek, de ezt a atárt nem fogjuk fel mereven. Amikor 5— esen, rendszerint na- b testvérükkel felke­ik bennünket, és olva- ;yet kérnek meg képes­vet — legtöbbször nép- ket adok nekik. Ami­visszahozzák, mindig tok arra időt, hogy :érdezzem, tetszett-e és t? Néhány könyv elol- sa után elmondják, én ; megismerem érdeklő­körüket, kívánságaikat, iziájuk csapongását. nagyobbak, ugyanígy ügetünk, ismerkedünk, jutunk el a krimitől, a e-regényeken keresztül 'júsági irodalom ilegja­Az ismerkedési sza- befejezése után mire ügyelni? A jó kapcsolatra. Ar- íogy mindig önként és ked<5 cet, meg óceán szüksé­ges hozzá. 'Majd elfelejtet­tem: és biztosítási igazol­vány. No, nyilván ez volt a tanácsadó rovat. A rejtvényt számomra az a cím jelen­tette, hogy ÉLETVESZÉ­LYES ÉLET! NEM LEHET ELÉG KORÁN ELKEZDE­NI! (Azt nem tudtam ki­okoskodni, hogy az életet, avagy a veszélyt...) Még nagyobb „örömmel” nézegettem a CSÉB ÉLET testvérlapját, a TANULÓK MAGAZINJA című kiad­ványt. Hasznos olvasmány annyi szent. Nevelőhatású. A tanárok, tanítók, úttörő­vezetők csak mondogassák az órákon, hogy a munka boldogít, viselkedjünk szeré­nyen, nem a ruha teszi az embert. Ezeken a nagyon jó papírra nyomott hasá­bokon szinte csak olya­nok szerepelhetnek — mint példaképek? — akik­nek legalább Citroen kocsi­juk van. (Kivételesen Fiat is megteszi.) Általános iskolás diák­jaink megtudhatják az in­gyen, nagy példányszám­ban osztogatott újságból, hogy a Szörényi az ország legdrágább — tehát legéié- tékesebb — embere. „Le­vente egymillió forintra van biztosítva.” közük szép magyarsággal az ifjú­sággal. Bevallom, hogy eddig az álmatlanság kínzott, mert nem tudtam, hogy mi Haj­ninak — Rátonyi Hajnal­kának — a kedvelt étele, napirendje. „Fosvózik, ahogy a divat diktálja, a gombafejeket rántva és a tökfőzeléket sok hússal sze­reti.” Hajdani Intim Pista elsápadna az Irigységtől, ha ezt olvasná. 0 csak felnőttekről szokott ilyes­féléket irkálni. (A Tanulók Magazinja által művésznő­nek kikiáltott hölgy 16 esz­tendős.) A Bomba siker meg egyenesen közérdekű köz­véleményt tartalmaz. „Ha­rangozó Teri is belépett az autótulajdonosok sorába.” Bármennyire is igyekeztem tárgyilagosságomat meg­őrizni, most kitör belőlem egy örvendező HURRÁ ki­áltás. „Igaz nő”. Ezt Tücsiről írják. Most múlt tíz esz­tendős ... „És Cnár szí- nészkedik” (júj). És azt is nyilvánosságra hozza a Ta­nulók Magazinja, hogy Tü- csi szerfölött nyugodt. Na­gyobb baj nem érheti az életben. Eltörhet keze-lába, elütheti az autó, sebaj: van tanulóbiztosítása. Zenei és közbiztonsági ügyekben sem rejtik véka alá véleményüket. „Test­őrök vigyáznak az Illés- együttesre”. Elgondolni is szörnyű: mi lenne, ha egy operettkedvelő ott terem­ne a dalok szárnyán és el­lopná őket A hideg sem gátolja a mankót örömmel mondják el él­ményeiket, könyvek szerez­te örömeiket. — Milyen a gyermekek érdeklődése? — Rendkívül széles körű. A könyveket az általános iskolák tananyagához „iga­zítjuk”. Ezenkívül a pejfin- és a Sirály-könyvek a nép­szerűek. Újabban pedig kertész Erzsébet könyvei aratnak méltán sikert. Ér­dekes módon befolyásolja ízlésüket a hobby-áramlat Például a kutya- vagy ga­lambtenyésztési könyveket mind többen keresik. Az a tapasztalatom, hogy tíz-ti­zenegy éves korukra már kedvenc írójuk is van, néha persze több is. Megpróbál­nak mindig csak ilyen könyveket kérni. — Ilyenkor mit tesz? — Amikor kifogyunk a kedvenc író műveiből, sem­miképpen nem engedem el őket üres kézzel. Mást, ha­sonlót ajánlok a kért könyv helyett. Többnyire sikerrel, mert visszajőve dicsérik a „pótlást” is. — Az idejáró olvasók egy kicsit propagandisták is? — Nagyon szívesen hoz­zák a rokon, szomszédgye­reket, iskolatársat. Eljön­nek, meglátják az olvasóte­remben a 28 féle folyóira­tot... és leülnek olvasni. — Mivel tölti szabad ide­jét? — Sokat olvasok, hiszen ismernem kell a folyama­tosan megjelenő új kiadvá­nyokat is. Azután tanulok megszakítás nélkül, kisis­kolás korom óta. — Terveiről, vágyairól mondjon valamit. — Munkámat nagyon sze­retem. Jó lenne innen, a gyermekkönyvtárból nyug­díjba menni. Tulajdonkép­pen szerencsés ember va­gyok, az életem kiegyensú­lyozott, nyugodt. A kecskeméti gyermek- könyvtár hetenként öt al­kalommal várja az ifjú ol­vasókat. Aki elmegy, meg­szereti a könyvet, az olva­sás élménye elkíséri egész életén keresztül. a K. Félre a tréfával. Ha így haladunk, legkö­zelebb a cipész ktsz foly­tatásos regényt ad ki, a Pa­tyolat filmgyártásra ren­dezkedik be, a művelődés­ügyi intézmények pedig el­mennek zabot hegyezni. A világért se becsülöm le az Állami Biztosító igen hasznos tevékenységét, sőt a reklám jelentőségével is tisztában vagyok. Mégis azt javaslom, hogy maradjon mindenki annál a bizonyos kaptafánál. Márpedig a lexikon sze­rint „a biztosítás pénztarta­lék képzése abból a cél­ból, hogy a megfelelő évi díjat befizetők bármelyikét ért anyagi károkat ebből az összegből fedezzék...” Nagyarányú átalakítási munkát végeznek Kalocsán, a Fiúnevelő Intézetben a Bács-Kiskun megyei Építési és Szerelőipari Vállalat dolgozói. Az épület külső hom­lokzatának szépítésével már elkészültek, jelenleg a bel­ső munkálatok folynak — aljzalbetonozás, villanysze­relés, fűtésszerelés — a jól téliesített munkahelyen. Képünkön Sánta László és Kovács József villanysze­relő az elektromos hálózat korszerűsítésén dolgoznak. (Tóth Sándor felvétele) A Tanulók Magazinja egyik száma a tokiói állat­kertről közöl képet címoldalán, azzal a megjegyzéssel, hogy a két felvétel csak reklám, — de ügyes. Nekem az a véleményem erről a két kiadványról, hogy sem reklámnak, sem irodalomnak nem fogadha­tók el. Akkor meg minek? Kár a papírért. Holtai Nándor Cikkünk nyomán „Mindenhol a legjobbat adta ’ Kitűnő amatőr faragóról írtunk a Petőfi Népe 1971. december 30-i számában, Mátis Kálmán tanítványa címmel. Örömmel idéztük fel a cikkben, Kiss Béla mesterének, a nagyszerű, sok oldalú művész-tanár­nak az alakját. Tanítvá­nyait a szép szeretetére ne­velte és arra, hogy a tehet­ség szüntelen tanulással, kísérletezéssel párosulva ér­vény es ülhet. Ehhez a cikkhez kapcso­lódik Meiszinger Frigyes olvasónknak, a kecskeméti Nyelvtanulás Az utóbbi években Magyarország lakos­sága iparral, mezőgazda­sággal és nyelvtanulással foglalkozik. Soha még eny- nyien nem tanultak nálunk nyelvet, mint napjainkban Elhatároztam, megkérde­zek néhány személyt, mi indította arra, hogy szabad idejében nyelvtanulással foglalkozzék. — Először Is nem szabad időmben, hanem munkaidő alatt tanulok dánul — mondja Pézsmái Lehel szandálkészítő szakmunkás. — Imádom a dán szardí­niát, és utálom, ha tol­mács kell a doboz szöve­gének fordításához. Glancz Timótné, közép­korú háziasszonnyal a tej­vendéglőben találkoztam. Tejfölt kanalazott és köz­ben haladó fokú orosz nyelvtankönyvet tanulmá­nyozott. — Tudja, szeretnék a jö­vendő menyemmel szót ér­teni. Ugyanis a fiam egy Pesten tanuló moszkvai diáklánynak udvarol. Mini anya figyelnem kell, miről beszélgetnek. Tudniillik vizsgák előtt szó sem lehet házasságról. Zámolya Albertiéi, a te­hetséges kelmefestővel ki­csiny műtermében beszél­gettem. Egy svéd szótárban lapozgatott, miközben kér­désemre válaszolt: — Feltétlenül el kell sa­játítanom a svéd nyelvet. Egyszer a Keleti pályaud­varnál egy szakállas svéd férfitől vettem egy önbo- rotvakészletet. Ha svédül kérem az árut, biztosan ol­csóbban adta volna. ~pifkóczi Beátával, a ■* jónevü eszpresszó­ban találkoztam. Puncstor­tát evett és a Punch című angol vicclapot olvasta. — Miért tanul angolul? — kérdeztem a csinos lány­tól — Felkészülök a nyáron várható idegenforgalomra. Nekem egy új-zélandi férfi ne tegyen tisztességtelen ajánlatot. Ha erre mégis sor kerül, angolul válaszo­lok és megmondom: nálam csak házasságról lehet szó. V'/égül felkerestem Ma- ' gyár Gergely ma­gyar állampolgárt, aki öt­ven éve a Rákóczi úton la­kik. Éppen magyar nyelv­tankönyvet tanulmányo­zott: — Magyarul tanulok — mondta és amikor látta, hogy meglepődtem, hozzá­tette: Tudja, elkapott en­gem is a nyelvtanulási láz. Magyarországon legalább egymillió ember nem be­széli perfektül a magyar nyelvet. Sok pótolnivalóm van... Kicsit meghatottan bú - csúztam tőle. Ez igen! Büsz­ke lehet rá Lörincze La­jos! Galambos Szilveszter fotoklub tagjának kedves levele. Ö is nagy szeretet­tel ír „Kálmán bácsiról”, aki szerénysége miatt nem kapta meg életében azt az elismerést, amit megérde­melt volna. „Ügy ismertem meg, mint pedagógust. Osztályfő­nököm volt az iparitanuló­iskolában. Az ő vezetése alatt működött a Révész Imre képzőművészeti kör, amelyben fotósok is tevé­kenykedtek. Amikor egy rajzot, fényképet megmu­tattunk neki részletesen megmagyarázta, hogy miért jó vagy miért rossz. A mű­vészet több ágában „otthon volt” és tanítványainak! mindenből a vlegjobbat ad­ta. Mostanában sokat olva­sunk a Pannónia Filmstú­dió kecskeméti műtermé­ről. Mátis Kálmán már 1929-ben készített egy rö­vid színes rajzfilmet. Maga rajzolta a képeket, az ő ügyességét dicséri a trükk­asztal és — részben — még a felvételeket készítő gép. Később is több rajz­filmet készített; fővárosi megbízásra. Valamennyi az ifjúságnak „szólt”, mert na­gyon szerette a gyerekeket. Kár, hogy Révész Imre kitűnő tanítványáról, sok ezer munkásember nevelő­jéről oly ritkán hallani és műveivel is csak elvétve találkozhatunk.” Örömmel adtunk helvet Meiszinger Ferenc sorainak, hiszen mondatai a peda­gógusi pálva széteséséről, fontosságáról és Mátis Kál­mán alkotásokban, érde­mekben gazdag életéről ta­núskodnak. H.N,

Next

/
Oldalképek
Tartalom