Petőfi Népe, 1972. január (27. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-04 / 2. szám
% Wit. JanrrAr 4. kedfl 1 oldal Szilveszter éjszakája a másik oldalról Szilveszter éjszakáján szinte kivétel nélkül mindenki vidáman, felszabadultan búcsúztatta az ó- és várta az új esztendő beköszöntését. Éjfélkor nagyokat durrantak a pezsgős üvegek dugói, s ismerősök, ismeretlenek ölelkeztek össze, csókolták meg egymást, tettek fogadalmat: az 1972. évben mindent jobban, ésszerűbben tesznek majd. Ezen az éjszakán azonban voltak olyanok is, akiknek nem volt lehetőségük szórakozni, mert hivatásuk a munkájukhoz kötötte őket. E sorok írója a megyei kórház baleseti és belgyógyászati ambulanciáján a szilveszter másik, árnyékos oldalával ismerkedett, tapasztalatot gyűjtve az ott dolgozók fáradságos munkájáról. Éjfél előtt... Csendesnek ígérkezik az 1971 ködös, nedves szilveszter éjszakája. Ilyen megállapítást tett dr. Gré- czy Imre sebészorvos, dr. Nagy László segédorvos, a baleseti ambulancia ügyeletesei. Hasonlóképpen nyilatkozott dr. Csömöri Mária belgyógyász szakorvos és dr. Molnár Tibor segédorvos. Az élet azonban rácáfolt ezekre a derűlátó, de inkább reménykedő gondolatokra, 6 óra után néhány perccel ugyanis megérkezett az első mentő. Juhász Imre és Flóring Sándor mentősök betámogatták Mészáros Béla 34 éves Kecskemét, Széchenyi körút 39. szám alatt lakó, I meglehetősen illuminált állapotban levő férfit. Az | együttest Lizák László rendőr főtörzsőrmester ki- f sérte, aki gyors tájékozta- j tást adott a történtekről. — A Budai-kapuban Mé- ! száros kerékpárral a szem- j ben érkező autóbusznak i ütközött, s Rokolya Gábor- j riak, az autóbusz vezetőjé- I nek nem kis fáradságába ! került, amíg utolérte, I ugyanis Mészáros el akart tűnni a környékről. A következő szó már Gréczy doktort illette, aki mintegy 10 öltéssel varrta össze Mészáros fejsebét, aki műtét közben egyre csak arról lamentált, hogy a húgához akart menni szilveszterezni. Mint később értesültünk róla, a röntgenfelvétel elkészítése után megszökött a kórházból, tehát mégis szilveszterezett. Alig fejeződött be a műtét, amikor dr. Csömöri Máriának, dr. Molnár Tibornak és Lázár Erzsébet ápolónőnek egy 23 éves értelmiségi nőt kellett kijózanítani gyomormosással, s némi injekciózással. A fiatal nő ugyanis este 8 órakor már fél liter rummal búcsúzott az 1971. évtől. A „műtét” közben nyomda- festéket nem tűrő szavak egész tárházát zúdította az orvosokra, maga sem tudta miért. Az óév utolsó balesete Az ügyeletes orvosok újabb esetre várv.a, a televízió előtt üldögéltek, amikor élesen felberregett a telefon, sérültet hoztak. A baleseti műtőbe Bálint Lajos 32 éves MÁV kocsi- rendező saját lábán érkezett, bal kezefejét véres kötés borította. Dr. Nagy Lászlónak és Faragó Júlia műtősnőnek nem kis munkájukba került, amíg az összeroncsolt kezet rendbe- hoaták. tfogyaq iá.. történt a baleset? Bálint Lajos szolgálatban volt az Alsópályaudvaron, összekapcsolt két pőrekocsit. Jelzett, hogy elindulhat a tolatás, de ezzel együtt felugrott a kocsira. Korábban | elszabadulhatott a vadonon j levő vetőgép, s amikor a I tolató mozdony megrántotta a szerelvényt, az a ke- j zére vágódott. Bugacon, a dolguk azonban a baleseti | sebészeknek volt. Főleg a ' részegek okoztak maguknak, vagy másoknak ki- sebb-nagyobb sérüléseket, volt, akit karóval vágtak fejbe, másokat ablaküveg okozta sebbel hoztak be. Amint utólag kiderült, nem nyitottak nekik azonnal aj- j tót. Akadt olyan is, akinek a kutya a jobb szemöldö- j majd betörte a szélvédő üveget. Súlyos állapotban szállították a kórházba — munkahelyére — ugyanis Turóczi Gábor a kórház portása. Az első tűzeset 1972-ben január 2-án este történt. Ferencz Gergely Szakmár. Puskin utca 2. szám alatti lakos feltehetően ittas állapotban felgyújtotta saját Szilveszteri műsor: jeles Vidáman koccintottak az új esztendő várható örömeire a kiskunfélegyházi Hattyú presszóban szilveszterezök. Petőfi utca 33. szám alatt az óesztendö tehát rosszul végződött, hiszen Bálint Lajosnak 4 gyermeke van, s jó darabig még a kórházban kezelik sérülését. Még egy óra hiányzott az éjfélhez, amikor a tűzoltók ügyeletesét, Virágh Mihály tűzoltó főtörzsőrmestert kerestem telefonon. A szerencse nekik valóban kedvezett. Nem történt tűzeset a megyében, tehát szilveszterkor senki sem gyújtotta meg a függönyt, borította fel az égő gyertyát, s nem feküdt le égő cigarettával az ágyba. A közlekedésrendészet ügyeletén is csend volt, annak ellenére, hogy rendkívül sók jármű közlekedett az utakon. Nem volt azonban ilyen csendes a kórház szülészeti osztálya. Éjszaka 11 óra 10 percig négy kismama három kisfiúnak és egy kislánynak adott életet dr. Milovai Mátyás ügyeletes orvos és Bende József né szülésznő közreműködésével. Éjfél. Az ügyeletes orvosok, műtősnők, ápolónők, s jómagam teával koccintottunk, kívántunk egymásnak boldog új esztendőt. Az első újszülöttek Éjfél után nem sokkal kaptunk hírt, hogy megszületett a megye legfiata- lább állampolgára, K%s Ágnes. Édesapja Kiss Péter, a Fémmunkás Vállalat kiskunhalasi gyáregységében technológus, 2.6 éves. Felesége szintén 26 éves, s ez az első gyermekük, aki 51 cm magas, 3250 gramm súlyú, barna hajú, fekete szemű kislány. Az Állami Biztosító 20 ezer forintos életbiztosítást adott ajándékba az év első vidéki, s egyben Bács megyei újszülöttjének. A megyei kórházban 4 óra 40 perckor született az első gyermek. A 18 éves Sánta Imrén é, Kecskemét, Körösi- hegy 96. szám alatt lakó fiátalasszony dr. Milovai Mátyás és Bende Józsefné segíségével 3 kiló 10 dekás fiúnak adott életet. A kisfiút Imrének hívják ... Hajnalban kissé megélénkült az ambulanciák forgalma. Először egy nőt szállítottak be, majd egy 73 éves idős ember asztmáját csalta elő á szilveszteri mulatság.' A legtöbbkét marta meg. Volt, aki kocsiról, vagy a lábáról esett le. Petócs János 24 éves kerekegyháza fiatalember részegségében az autóbusz elé vetette magát, s eltörte csigolyáját. A műtőben teljes üzem volt. Feirepedt fejbőrt, szétszabdalt kezet, ajkat varrtak össze, zúzott sebeket kötöztek be a világ legtermészetesebb módján, ' miközben hallgattak a részegek gajdolását, tűrték nem egyszer durva szidalmaikat Az első baleset és tűz Az új év első közlekedé- , si balesete január 1-én es- I te 10 óra 30 perckor tör- i tént a megyeszékhely bel- ! területén. Turóczi Gábor Kecskemét, Felsőszéktó I 66 a. 'szám alatti lakos erő- J sen ittas állapotban a Má- I tyás téren Tóth József kecskeméti lakos személy- gépkocsija elé lépett Fel- vágódott a motorháztetőre, ] tulajdonát képező lakóházának nádtetejét. A tetőből I mintegy 200 négyzetméter I vált a lángok martalékává. ' Az előzetes felmérések s?ß- j rint az anyagi kár mintegy [ 20 ezer forintra tehető, s a j kalocsai és a szakmári tűz- í oltók csak az épület többi I részeit mentették meg. E I tűzeset körülményeinek tisztázása céljából a rendőrség a tűzoltóság szakér-I tőivel közösen indított vizs-| gálatot. . | Az óév búcsúztatása, az I új esztendő köszöntése általában vidáman telt el. Az emberek jól érezték magukat, a hangulat emelkedettségében nem volt hiány. A jókedvnek, a vidámságnak az ellenpólusán azonban volt tennivaló, küzdeni kellett az életért, az anyagi javak megmentéséért, csendesen, szerényen, ' lelkiismerettel. Ezeknek az embereknek kíván lapunk valamennyi dolgozója nevében boldog új esztendőt: G. G. Vasárnap és hétfőn is1 mét meggyőződhettem ar- I ról, hogy közéletünk leg- í fontosabb eseménye évről I évre a Televízió szilveszte- J ri műsora. Legalábbis er- ! ről beszélnek a legtöbbet, I még napok múltán is be- ! szédtéma. Elemzése, vitatá- | sa, méltatása során felidé- ■ zik a tavalyi és korábbi tv-szilveszterek mozzana- j tait is: tehát tartós a mű- ! sorok hatása, az év utolsó | napjának estéjén látottak, hallottak sokáig megmaradnak az előfizetők emlékezetében. Mivel ismerőseim tudják \ rólam, hogy időnként papírra vétem a tv különböző műsoraival kapcsolatos | véleményemet, az 1972-es esztendő első napjaiban arról faggattak: hogy tet- j szett? Mármint a szilvesz- I téri műsor. A végén szinte szégyen- I kezve vallottam be: nem láttam. (Masinánk a nagy esemény előtti pillanatokban mondta föl a szolgálatot.) Márpedig az olvasók minden körülmények között várják a Petőfi Népe tv-kritikáját a péntek esti műsorról — közölték, amint csalódásukból magukho* tértek. Mit csináljak? Arra gondoltam, hogy megkérdem és feljegyzem több ember véleményét és „ütköztetem” a dicsérő es bíráló megnyilatkozásokat. Nagyon hálás, mutatós ez a módszer. Rosszuf számítottam, rosszul okoskodtam. A megkérdezetteknek kivétel nélkül tetszett a tv ! szilveszteri műsora. Elmaradtak az ilyenkor meg- ; szokott bosszankodó, fele- ; löst kereső, mérges felhan- ! gok, kifakadások. Tetszett a műsor az igé- j nyes tanárnak és a krimi- I két kedvelő, a képernyő | előtt „kikapcsolódásra” vágyó nyugdíjas bácsinak, I öregeknek és fiataloknak. I Siker, minden vonalon. Én mégiscsak sajnálom ! a tévéseket. Mert ez év de- . cember 31-én — már csu- ! pán 362 nap választ el bennünket az új szilvesztertől! — újra a képernyő elé telepszik kis hazánk népe és azt lesi, hogy vajon tud- nak-e „ott fönn” olyan jó szilveszteri programot ösz- szeállítani, mint 1971-ben, az óesztendőben. A költészet ünnepe Ia Az Iskolatelevízió — Jaj, milj’en furcsa szó, de megszoktuk — tapasztaltuk már sokszor: nem közép- iskolás fokon tanítja a diákokat. Ez a megállapítás nem az ismeretanyag jellegére, mennyiségére vonatkozik, hanem a tálalás, a feldolgozás színvonalára, igényességére. Most hosz- szan, lelkesülten szerettük volna dicsérni az Ady Endréről sugárzott egyórás műsort. Leghelyesebb, ha egyszerűen azt írjuk le: méltó volt a világirodalom egyik kimagasló költőjéhez, az újért, jobbért magamagával, a világgal hadakozó Ady Endréhez. Oláh Gábor is remekelt Társbérlőnk az ecetfa című — műfaji skatulyákba nehezen gyömöszölhető — alkotásával. Nincs két egyforma ember — ezt sugallták a remek felvételek. Van aki elgyönyörködik egy lehulló falevél látványán, felvidul az első tavaszi rügy kipattanásakor, és van, aki bebúvik magánya csalitjába és csak a hasznos létjogosultságát is- ! meri el. Ugyanakkor az j emberi individum csak a j közösségben találja, talál- ! hatja meg boldogságát. íme, az élet furcsa ellent- 1 mondása, képtelensége, va- I lóságai Szürke pesti bérház ud- ! varán zöldellő ecetfa és fáradt emberek társbérlete adott ürügyet a fiatal Oláh Gábor rendezőnek (érdemes a nevét megjegyezni), hogy az emberi együttélés dolgairól, örömeiről és gondjairól beszéljen, a valóság tényeit egyszersmind a jelképek, a költészet régióiba emelve. H. N. Ér végi unalom Szörnyűbbet nem tudok ’ elképzelni, férfitársak, mint kilenc nap év végi szabad- | ságot — magányban. Ezért intek óva minden dolgozó fiút, hogy sose hagyj op bent esztendő végére több szabadságot, mint a felesé- j ge. Mert kérdem én: mit j értem azzal a töméntelen I szabad idővel, mikor hites- társam ugyanakkor látástól kukulásig robotolt tisztes munkahelyén. Mert még ha olyan nyugalmas lett volna szegénynek a munkássága odabent, mialatt én naplopó burzsuj- ként henyéltem odahaza! Hányszor robogott haza fájtont után lihegve, e kérdéssel esve be az ajtón. — Nem csináltál valami kárt unalmadban? Nem hagytad nyitva a gázt, a vízcsapot, az EűGÜ-s üveget — ecetetrá? S hiába csitítgattam, hogy az égadta világon semmi zűrt nem okoztam egyedüllétemben, addig nem csillapodott le, míg maga nem nézett utána mindennek. Azután roskadt le fátyolos mosollyal, s a szemrehányás nehezen palástolt szikráival szemében, mondván. — Hogy mit össze nem idegeskedtem miattad egész álltó nap ... Rémeket is láttam már úgy délután négy körül. Ekként kezdődtek téli lazsálásom első idei. Mentesíteni akartam hát nejemet a további frászoktól, ezért teljes semmittevésbe hanyatlottam. Étkeztem, olvastam, ettem, megint olvastam — most már fekvésekkel keverve —, s odáig mentem az óvatosságba, hogy sötétedéskor a villanyt sem gyújtottam fel, hanem hanyatt helyzetben vártam, míg vagy gyermekünk vagy a szintén szabin levő sógor be nem tért. Őket kértem meg, csavarják már fel a kapcsolót. Mi üthetett mégis a villanyba? — nem tudom. Hozzá se nyúltam, mégis két körte mondta fel a szolgálatot a lakásban, otthonlétem alatt... Teljesen reménytelen volt győzködni az asszonyt, hogy nem én vagyok a hibás. Szóval unatkoztam. Olyan kínokban nyúztam a napokat, hogy az nem is emberi. Mígnem egyszer megdobbant a szívem: van megoldás az unaloműzésre! Csak merni kell! Lázadni kell a régtől tartó elnyomással szemben, ami feleségem részéről irányomban — a takarítástilalom formájában meg- nyilvánuL Kiporszívózok! — kiáltottam bús magányomban fennhangon. Majd én megmutatom! Felvonultam hát a létező összes szerelésekkel. Fantáziáltam, mit fog majd szólni nőm, ha első ájulásából feléledve tapasztalja, hogy mégiscsak igaz, nem csalnak szemei: az a járatlan, semmire se becsült férje (már ami a takarítás tudományában való járatlanságomat illeti) patyola- tos rendet teremtett. Járt, zúgott a porszívógép. Mennyei volt számomra ez az első önállóan szerzett takarító-muzsika, de egy- szercsak... Krrr! — Krrrrcsrprpr! — hirtelen ilyen vészsikolyok csörömpöltek elő az imádott gépezetből. Ügy megijedtem, hogy gyorsan akartam segíteni, és lábbal rúgtam félre a porszívógép kikapcsolóját. Elég az hozzá, hogy hasztalan volt nagybúsultam a belsővérzést szenvedett szerkezet mellett, azt biz’ be nem tudtam indítani többé. Elkeseredésemben azzal fogadtam hű nejemet, hogy hívja a rendőrséget Adjon fel, csukasson le... Ezer szerencsém volt, hogy valakinek meg kellett gyújtani a csillagszórókat a fenyőn, így a bebörtönzést elkerültem. Sógorom megszánt, s vállalta, hogy megreparál- ja a porszivattyú-masinát Csak kerítsem elő a műszaki rajzot, amelyet melléje adtak, amikor vásároltuk. Az ám, de a szekrény oldalrekeszének kis kulcsa eltűnt, márpedig a műszaki leírás ott rejtőzött. Tűvé tettük a kulcs után még a karácsonyfa tűit is, de kulcs sehol. A sógor egyszer csak fel- üvöltött. Eközben már kapta is fel a porszívógépet és rázta, rázta. Jól sejtik: az az átkozott masina szippantotta be a kis kulcsot. Ügy zörgött tőle, mint egy békebeli templompersely. No, de ennek ellenére, mi az eset eredendő tanulsága? Nincsenek rossz férjek, csak unatkozó férjek. Tóth István
