Petőfi Népe, 1972. január (27. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-13 / 10. szám
KGST-hitelek színvonalon valósítsák meg. Szerződésszegés — például az üzembehelyezési határidő túllépése, a gazdasági mutatók be nem tartása — esetén szankciókat is alkalmaz a bank: 2—3 százalékkal emeli a kamatlábakat korlátozza, beszünteti, vagy visszafizetteti a hitelt. A PETŐFI NÉPE MELLÉKLETE Korszeri termesztés - magasabb hozamok Mezőgazdasági üzemeink — köztük az állami gazdaságok — több mint egy évtizede törekszenek a korszerű gazdálkodást szolgáló tudományos eredmények gyakorlati alkalmazására. Mind fontosabb helyet foglal el a termelés koncentrációja, ami azt jelenti, hogy az üzem teljes gazdasági erejével csak néhány főágazatot fejleszt. A bácskai körzetben ilyen fontos ágazat a kukoricatermesztés. Ezért határozta el a Bajai Állami Gazdaság vezetősége, hogy a fontos takarmánynövény iparszerű termesztésére tér rá. így született meg az a szisztéma, amely „bajai kukoricatermesztési rendszer” néven vált ismeretessé. Technológia A rendszert a hazai, illetve a szocialista országokban gyártott, és már jól bevált, minden gazdaság számára hozzáférhető technikai bázisra alapozták. Ügy alkották meg, hogy minden, szakmailag haladni akaró gazdaság számára különösebb anyagi megrázkódtatás nélkül megvalósítható legyen. A gazdaságban célul tűzték ki, hogy 1975-ig árutermelő, iparszerű termelési rendszereket alkalmazó mezőgazdasági vállalattá alakítják át az üzemet Ennek érdekében szakosítani kell a termelést Első lépcsőként az elmúlt esztendőben a mátéházi kerületben 3215 hektáron kukoricatermesztést valósítottak meg. Szárazmúveléssel. zárt rendszerű monokultúrás „tengerigyárrá” alakult át ez az üzemegység. Előzetesen alaposan kidolgozták a részletes technológiát, amely összesen 16 témakört ölel fel. Ide tartozik: a természeti tényezők vizsgálata, a közgazdasági körülmények számbavétele, a területrendezés, a talajművelési, a talajerő-gazdálkodási és növényvédelmi rendszer, a fajta, és fajtaváltás meghatározása, betakarítás, szárítás, az agrotechnikai teendők rendszerbe foglalása, gépesítés, munkaerő-gazdálkodás, közgazda- sági elemzés. TózenhatmilHés nyereség Nemrég összesítették a tavalyi eredményeket A termésátlagok beváltották a hozzájuk fűzött reményeket. A legmagasabb hozamot a késői érésű fajtákkal érték el, 60,2 mázsát hektáronként májusi morzsoltban számítva. Az üzemi átlag, 3215 hektáron 41.03 mázsa volt. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a bácskai körzet termelőszövetkezeteiben az átlag nem éri el a hektáronkénti 40 mázsát, akkor elismerően nyilatkozhatunk a Bajai Állami Gazdaság termelési rendszerérők A közgazdasági elemzés szerint az egy hektárra fordított költségeket egybevetve a hozammal, egy mázsa tengeri 170 forintba került A kerület nyeresége nagykereskedelmi áron kalkulálva 16 millió forint. A kukoricatermesztési rendszert ki szeretnék terjeszteni a bácskai körzetre. A társgazdaságokkal történő együttműködést szerződés szabályozza. A kooperáció megszervezésére külön szervezetet hoztak létre. Az együttműködés tanácsában részt vesznek a kooperáló állami gazdaságok és termelőszövetkezetek vezetői. A kukoricatermesztési rendszert az 1972—73-as években 15 ezer hektárra bővítik. 1974-ig újabb 15 ezer hektárral növelik a vetésterületet. Mindehhez 132.6 millió forint gépi beruházás szükséges. A gazdaság csátaljai üzemegységében szervizműhelyt és alkatrészraktárt létesítenek. A gyors javításokat szervizkocsi-szolgálat végzi, N~gy érdeklődés Egyre több gazdaság érdeklődik a bajai kukoricatermesztési rendszer iránt A kezdeményező állami gazdaság megállapodást kötött már a Bácsalmási Állami Gazdasággal 2000, a mátételki Győzelem Termelőszövetkezettel 580, a bajai Duna Termelőszövetkezettel 523, és a tataházi Petőfi Termelőszövetkezettel 700 hektárra. A gazdaság vezetői szerint a termesztési rendszer segítségével 5 év alatt hektáronként 60 mázsára lehet emelni a hozamot K. S. Készletgazdálkodás a kereskedelemben A megye kiskereske- delmetől 1971-ben több mint 7 milliárd forintértékű árut vásárolt a lakosság. Ez a korábbi évhez képest 11—12 százalékos forgalombővülést jelent. Az összkép kedvező, mert a vásárlóerőként jelentkező lakossági pénzbevétel növekedési ütemét 2—3 százalékkal meghaladta a kiskereskedelmi forgalom emelkedése. A lakosság ugyanis minden 1000 forint jövedelemből 3—4 forintot takarított meg, kiadásainak kb. 90 százalékát áruvásárlásra, mintegy 5—6 százalékát szolgáltatásokra költötte. Az áruvásárlásra fordított hányad növekedett, s a kereskedelem általában lehetővé tette a vásárlási szándékok realizálását. A forgalom emelkedése mellett az áruszerkezet is változott. Növekedett az iparcikkek — elsősorban néhány tartós fogyasztási cikk — iránti érdeklődés, az élelmiszerfogyasztáson belül pedig a vendéglátóipar képviselt magasabb hányadot. Csökkenő arányú (bár volumenében növekvő) volt a ruházati cikkek vásárlása. A kereslet-összetétel változása egyébként számos körülményből adódik. Mozgásával azonban a kereskedelmi üzlet- és készletpolitika kialakításakor feltétlenül számolni kelL fiz élta'ános ellátási színvonal tehát vitathatatlanul javult. A feszültségek feloldása azonban rendszerint új feszültséggócok, ellentmondások keletkezését vonja maga után. Űjabb és újabb kérdőjelek jelentkeznek ily módon a kereskedelmi vállalatok gazdálkodásában, s ilyenkor a vezetőknek döntenie kell. hogy hálózatfejlesztéssel vagy készletnöveléssel — a hálózatfejlesztésen belül korszerű- 6{téssel vagy újabb üzletek létrehozásával, építéssel vagy gépesítéssel — oldja meg a problémákat. A választék bővítéséhez természetesen nagyobb készletekre van szüicség. A készletek növelése viszont nagyobb raktárteret, feszesebb pénzügyi gazdálkodást igény eL Sajnos a könnyebb ellenállást választva a kereskedelmi szervezetek jó része fordított alapállásból közelíti meg ezt a problémát. Nem a kínálat idejében való és megfelelő bőségű növelésével „in- gerli” a vevőt vásárlásra, hanem a növekvő kereslettől hagyja magát ösztönözni. Régi dolog, hogy a kínálat növeli a forgalmat. A készletek folyamatos — a forgalomhoz igazodó — szinten tartása pedig a fogyó árumennyiség időbeni utánpótlását igényli, máskülönben kiürülnek a pultok, s áruhiány keletkezik. Mégis találkozunk olyan jelenséggel, hogy a kereskedelmi vállalatok vezetése korlátozza a boltok rendelési szándékát, — nem egyszer annak készlet-összetételétől függetlenül. A fogyasztói szokás és szándék vizsgálata természetesen nem köny- nyű dolog, nagy körültekintést Igényel. A forgalom nagyságának és a kereslet összetételének téves előrebecslése például eladhatatlan készletek keletkezését okozhatja. A fogyasztók áruigényei sok esetben nehezen mérhetők előre, ennek befolyásolása azonban semmi esetre sem a választási lehetőség leszűkítésével érhető el. Az értékesítés sok tényezőtől függ. Ezek között fontos helyet foglal el a pénzügyi befolyásolás. Ennek ellenőrző — sokszor korlátozó — szerepe eltérő mértékben ugyan, de a gazdasági helyzet által meghatározottan mindig jelentkezik. E funkciójában a pénzügyi szervezetek ténykedése meghatározott gazdaságpolitikai célokat szolgál. Egyébként a vállalati termelési és forgalmazási szemlélet ma már egyre inkább párosul a gazdálkodás hatékonysági és pénzügyi törekvéséivel. Sokasodnak az átfogó szempontok mérlegelésével hozott döntések, s egyre inkább előtérbe kerül a szintetizálás. A gazdasági környezet szövevényes rendszerében ugyanakkor felszínre kerülnek azok a kedvezőtlen jelenségek is, amelyek a szabályozás elvi, vagy a végrehajtás gyakorlati „hézagait” igyekeznek céljaik érdekében felderíteni és hasznosítani. A pénzügyi szabályozáson belül — éppen a gazdálkodás mindenkori befolyásolására, az áru-pénz egyensúly biztosítására irányuló szerepe miatt — kiemelt jelentősége van a hitelnek. A helyes gazdasági folyamatok elősegítése, a kedvezőtlenek visszafogása azonban a hitelrendszer eszközeivel nem megy mindig simán, s időről időre ellentmondások alakulnak ki. Ezek egyfelől a gazdálkodás belső szerkezetében, másfelől a bank és a gazdálkodó szervek kapcsolatában keletkeznek, mind a hitelezésnél, mind a forgóeszköz-lekötésnél. 1971-től a bank a kereskedelemben is az úgynevezett „minimum pont” alapján méri a tartós forgóeszköz-lekötés változását. Ennek lényege, hogy az év egy mérlegadatokkal alátámasztott időpontjának teljes forgóeszköz-állományát hasonlítja össze az egy évvel korábbival, és a különbözeiét (növekményt) kell elsősorban fejlesztési alapból fedezni, — vagyis az árubeszerzésre is szánt forgóalapot ennek megfelelően növelni. Ezt a mérési módszert az iparban már korábban bevezették, és az ott szerzett tapasztalatok kedvezőek. A kereskedelemben az eltelt rövid időszak még nem alkalmas alapvető következtetések levonására, viszont bizonyos jelenségekből máris sok mindenre lehet következtetni. A forgóeszköz-hitelezés elsősorban a kereskedelemben orientáló jellegű, miután itt az ösz- szes eszközállományból a forgóeszközök (áruk stb.), az állóeszköz (berendezések stb.) értéket meghaladó nagyságot képviselnek. (A többi népgazdasági ágban általában az állóeszközök értéke magasabb). A belkereskedelemben a forgóeszközök aránya az összes eszköz- lekötésen belül 60—70 százalék, míg a termelő- ágazatokban 20—40 százalék között mozog. Ily módon a forgalomnövekedés árukészlet-vonzata nagyobb fontosságú, mint más ágazatokban. Általában 100 forint forgalom- növekedéshez 30—40 forint árukészlet-növelésre van szükség. Ennek fedezete — a kereskedelem viszonylag alacsony nyereségszintje miatt — a legtöbb esetben nem jön létre. Ha pedig mégis létrejön, jelenleg a kereskedelmi szervezetek egy része még mindig a hálózatfejlesztést és a műszaki-technikai felszereltség javítását helyezi előtérbe a készletnöveléssel szemben. (Lásd: sok üzletátalakítás, áthelyezés stb.). Ez tükröződik kereskedelmünk negyedik ötéves tervében is. A fejlesztési alap nagy részét az állóeszköz-bővítésre, s nem árualap növelésére fordítják. Ezért — a bank által alkalmazott jelenlegi mérési módban — leggyakrabban azt a módszert használják, hogy az adott időpontra erőszakoltan leszorítják a forgóeszköz-állományt. Ez a manipuláció átmenetileg menti ugyan a fejlesztési alapot, a forgalomhoz szükséges átlagos készlettartás forrásfedezete azonban ily módon csak növekvő hitelellátással biztosítható. A többlethitel azonban a kamat- és eszközlekötési járulék többletköltségei miatt gazdaságilag olyan forgalomnövekedést igényel, amelynek hozamai meghaladják a többletráfordításokat. Ez nem mindig valósítható meg. Emiatt a kereskedelmi szervek hiteléhségét más módszerekkel — például az áruszállító vállalatok számlái kiegyenlítésének elhalasztásával — elégítik ki. Ez azonban a fizetési forgalomban okoz zavart. Az elmúlt évben a készletek forgási sebessége — elsősorban a nagykereskedelemben — lassú volt. A bankhoz kevesebb kereskedelmi hitel- kérelem érkezett be, s így az elutasítás kevesebb volt a bázisnál. A forgalom és a készletezés ösz- szefüggése némileg lazult. Mindez arra utal, hogy nem jó, hacsak a mérési Időpontra irányul a figyelem, s a készletezési tennivalókra már nem. Az úgynevezett minimumpont körüli készletek látszólagosan kedvező kialakításában a vállalatok sokszor egymást segítik. Amikor azonban a mérési időpontok több vállalatnál ütköznek, e félreértelmezett segítség kevésbé hatásos. Ma már következtetni lehet arra, hogy az önfinanszírozás jelenleg alkalmazott módszere a kereskedelemben finomításra szorul. 1972-ben a kiskereskedelmi forgalomban mintegy 9—10 százalékos növekedéssel lehet számolni. Ennek megfelelően jelentkezik a készletnövelés igénye is. Időben kell a vállalatoknak eldönteni, hogy készletpolitikájuk milyen jellegű alakítása segítheti leginkább a várt forgalom- növekedést. Eonifert Ádám GÖRBE LEXIKON Mottó: Csak szó, szó, sző..j (Hamlet) Ar: Komplex mutató, amely az értéket úgy tükrözi, hogy állandóan elkerüli. (Vesd össze: találkozás és búcsúzás ..) Áru: Szükséglet kielégítésére alkalmas termék, amelyet emberi munkával állítanak elő. Miután azonban nálunk a legfőbb érték az ember, a munkával kevesebbet törődünk, (vö: ... hogy mit jelentesz nékem...) Beruházás: Az az egyre megújuló tevékenység, amely- lyel elérjük, hogy a létesítmény akkor valósul meg, amikor annak értékét tulajdonképpen már le kellene írni (vö: Négy szomorú szürke fal.) Hitel: Pénzösszeg, amelynek legfőbb előnye, hogy igénybe nem vétele esetén kamatmegtakarítást lehet elérni, (vö: Megy a gyűrű vándorútra.) Ipar: Népgazdasági ágazat, amelyben az üzemi tartalékok bővített újratermelése folyik és a tevékenység fő iránya a tartalékok állandó és folyamatos feltárása (vö: Zsák, zsák, telizsák...) Mezőgazdaság: Az a népgazdasági ág, amelyben az eredményeket mi érjük el, a hibák elkövetője viszont az időjárás. Pénz: Önmagában értéktelen fém, vagy papírdarab, amelynek hajszolását elítéljük, de úgy, hogy közben mi se maradjunk nagyon le. Reprezentáció: Az emberi szükségletkielégftés olyan formája, amelynél sikerült kiküszöbölni az egyéni pénzköltés káros vonásait. Statisztika: Sokak által hasznosnak ítélt tevékenység, fő erénye az adatszolgáltatás, amelynek célja, hogy legyen miben kételkedni, (vö: Mit tudsz te rólam ...) Vásárló: Olyan személy, aki önképzés útján olyan szakismeretre tesz szert, hogy mindig azt tudja keresni, ami éppen nincs. (bádám) A Nemzetközi Beruházási Bank hosszú és középlejáratú hiteleket nyújt, elsősorban a nemzetközi szocialista munkamegosztással, kooperációval kapcsolatos és a tagországok közös gazdasági fejlődését elősegítő beruházásokra, A hitelt öt- százalékos kamatra folyósítják A hitel feltétele, hogy hatékonyan használják fel a szerződésben megállapított célokra, s a beruházást kifogástalan kivitelben, magas műszaki
