Petőfi Népe, 1972. január (27. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-01 / 1. szám
Világ proletárjai egyesüljetek! Heten — együtt Képünkön Bács-Kiskun kétezer szocialista brigádja közül egy, a Kaffka Margit nevét viselő kollektíva kíván boldog új esztendőt olvasóinknak. A megtisztelő cím viselésének joga eleve rangot, az átlagtól való különbséget, többet, jobbat jelent Az éves tervek valóra váltásában nagyon sok múlik az ösz- szesen 24 ezer megyei szocialista brigádtag munkáján, és csaknem ugyan- ennyien küzdenek az elismerést jelentő címért Az új munkaerkölcs szerinti együttélés és együttdolgozás szinte megfizethetetlen többletet hoz a társadalomnak. A Kaffka Margit háromszoros szocialista brigád is az élvonalhoz tartozik a Habselyem Kötöttárugyár kecskeméti gyárában. Az eddigi eredményeik alapján bátran vállalhatták 1972-re a tervezett vállalati termelésnövekedésből a ráj'ik eső rész teljesítését. Az idén nyáron mind a heten elutaznak Szegedre, tapasztalatcsereként megnézik a ruhagyárat, s a Tisza habjai is várják őket. (Pásztor Zoltán felvétele) Y/sr MESSZETEKINTO POLITIKA szembenéz a valósággal és tevékenységét mindig a fejlődés követelményeihez igazítja. Az újra való változatlan készségnek köszönhető, hogy a párt az elmúlt tizenöt évben nagy horderejű változásokat kezdeményezett és oldott meg az egész társadalom ösz- szefogásával. Enélkül a készség nélkül nem sikerülhetett volna a mezőgazdaság szocialista átalakítása, nem kezdhettük volna el a gazdaságirányítás átfogó reformját, politikai intézményeink, a szocialista demokrácia fejlesztését. N épünkben magas fokú politikai érettség fejlődött ki azáltal, hogy a párt megtalálta a néppel kiépítendő jó kapcsolatok alkalmas módszereit. A feladatok megoldása közben nagy gondot fordított a különböző osztályok és rétegek sajátos érdekeinek egyeztetésére és lehetőség szerinti kielégítésére. Abból indul ki, hogy a dolgozó tömegekben rejlő energiák megmozgatásához nem elegendő a szocializmus puszta jelszava, hanem a szocializmus fölényének és az egyén számára is érzékelhető előnyeinek is be kell bizonyosodniuk. Az érdekek figyelembevétele nehéz dolog, és csak helyes, a perspektívákat is figyelembe vevő szövetségi politika alapján oldható meg. Sikeres haladásunk közben természetesen találkozunk türelmetlenséggel is. A türelmetlenség egyikmásik fajtája hasznos, mert tettekre, a hibák kiküszöbölésére ösztönöz. Jelzi, hogy az emberek egyre kevésbé hajlandók együtt élni torzulásokkal, tűrhetetlen jelenségekkel. Van azonban másfajta türelmetlenség is, amely káros illúziókból táplálkozik, abból a hiedelemből, hogy a szocializmus teljes felépítésének nagy gazdasági és politikai feladatai rövid távon megoldhatók volnának, a megoldás csak azért késik, mert egyes emberek elmulasztják megtenni a szükséges intézkedéseket a megoldáshoz. Nem tagadható, hogy ez a mindent szabályozni akaró túlzott igény, emberi szükségletből fakad. Az emberek többsége harmonikus, rendezett világra vágyik, amely biztonságos keretet ad életének es kiszámítható válaszokat cselekedeteire, amely kielégíti igazságérzetét és ugyanakkor érvényesülni hagyja törekvéseit. Meg kell azonban értetnünk egész társadalmunkkal, hogy a fejlődés a szocializmusban is szakadatlan ellentmondások és érdekkonfliktusok sorozatán át érvényesül. A párt politikája nem azért jó, és nem azért alkalmas a társadalom irányítására, mert megszünteti az ellentmondásokat, hanem mert tudatos erőként az ellentmondások, konfliktusok szövevényéből képes kiemelni és érvényesíteni az előremutató, progresszív elemeket, s ezekre támaszkodva gátat vetni a vissza- húzó erőknek. P “ ártunk politikája hosszú távra szóló, messzete- kintő politika. Lehetővé teszi a társadalom pozitív erőinek a közös célra való tömörítését. Az előttünk álló új esztendőben is a biztonságos haladás legjobb eszköze lesz. P. I, m z új esztendő kezdetén, személyes számvetések £± és vállalkozások idején mindenki szemügyre veszi azt a környezetet is, amelyben él, amelyben megvalósíthatja elgondolásait. Ilyenkor még a közügyekben kevésbé járatos ember is felfedezi, hogy legközelebbi jövőjét sem tervezheti anélkül, hogy ne venné számításba a közösség, az ország sorsának alakulását. A közügyekben elkötelezett emberek pedig pontosan megfogalmazzák kérdésüket is: Folytatódik-e tovább a párt tizenöt éven át bevált politilcája? Biztonságos, kiszámítható viszonyok között tervezhetem-e ezentúl is cselekedeteimet1 Ezek a kérdések túl köznapiaknak tűnnek, de a gyökerekig hatolnak. Társadalmunk nagy részének gondjait fejezik ki. Nem csoda, hogy évről évre visszatérnek. Abban sincs semmi csodálatos, hogy időnként aggódás bújkál ezekben a kérdésekben. Régi sanyargatott múlt reflexei munkálnak idegeinkben, az az évszázados tapasztalat, hogy akkor kell igazán aggódnunk, ha jól megy sorunk. Még mindig nem szoktuk meg másfél évtized alatt, hogy a világnak ebben a részében következetesen épül a szocializmus úgy, hogy közben az állampolgárok személyes javakban is gyarapodnak. A politikánkért való aggódás egyúttal ennek a politikának nyújtott aktív támogatással párosul. Ez nyilvánult meg a párt X. kongresszusa előtti és utáni vitákbhn, eszmecserékben is. Kiderült, hogy ha a közvélemény valamivel elégedetlen, úgy elsősorban azzal, hogy helyenként nem elég következetesen valósítják meg ezt a politikát. Ezért határozhatta meg a X. kongresszus abban a meggyőződésben a párt további politikáját, hogy minél szilárdabban tartunk ki politikánk elvi alapjai mellett, és minél körültekintőbben vesszük figyelembe a változó körülményeket, annál megalapozottabban, kiegyensúlyozottabban haladhatunk a szocializmus építésében. D e tudni kell, hogy politikánk nem azért nyert bizalmat és nem csökkenő, tartós tömegtámo-~ gatást, mert problémamentessé tette az életet — ezt nem is tehette meg —, hanem azért, mert sokrétűen tagolt társadalmunkban sikerült az emberek alapvető érdekeit úgy összehangolni, hogy személyes törekvéseinket nem kell nap, mint nap a társadalommal szembehelyezkedve megvalósítani. (Tagadhatatlan persze, hogy létezik egy szám szerint nem nagy, de hatásában sokakat irritáló réteg, amely egyéni ambícióit a társadalom rovására éli ki.) Társadalmunk biztonsága tehát, a párt politikája változatlanságára alapul. A változatlanság ebben a vonatkozásban nem konzervativizmust jelent. Ellenkezőleg: feltétele a haladás szogalmazásának, biztosításának. Azt jelenti, hogy változatlanok alapvető céljaink és ezeket szolgáló elveink, módszereink. Azt jelenti, hogy a párt a marxizmus—leninizmus általános érvényű tanításait alkalmazza hazánk viszonyaira, amiből viszont a változás szelleme következik. Vagyis: Á népgazdaság 1972. évi terve A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács meg- • tárgyalta és jóváhagyta az 1972. évi népgazdasági tervet, amelyet a IV. ötéves tervben meghatározott gazdaságpolitikai célok és az 1971. évi gazdasági fejlődés tapasztalatainak figyelembevételével dolgoztak ki. A kormány megállapította, hogy 1971-ben a kitűzött célok nagy részét sikerült elérni. A társadalmi termék mintegy 7—8 százalékkal emelkedett, a nemzeti jövedelem ennél némileg gyorsabban nőit. A népgazdaságban a fog- ! lalkoztatottak száma a ter- ! vezett mértékben, 1,6 szá- (zalékkal emelkedett, j Az ipari termelés 5,5—6 százalékkal haladja meg a tavalyit. Az építési-szere- Iési teljesítmény 11—12 százalékkal, a mezőgazdasági termelés — a kedvezőtlen Időjárási viszonyok miatt viszonylag alacsony t970. évi színvonalhoz képest — 9—10 százalékkal emelke- í «Jett. Javult a termelékenység. Az Iparban az egy | foglalkoztatottra jutó ter- melés 5,5—6 százalékkal jnőtt. Az ipari termelés emelkedését teljes egészében a termelékenység növekedése biztosította. A munkaerő-vándorlás mérséklődött. Jóllehet a termelő ágazatok a tervnek megfelelően fejlődtek és számos területen kedvező tendenciák mutatkoznak, néhány területen a fejlődés eltért a tervezettől. Az életszínvonal növekedése összességében meghaladja a tervezettet. A lakosság egy főre jutó reálbére mintegy 3 százalékkal, egy főre jutó reáljövedelme kb. 6 százalékkal emelkedett. A lakosság pénzbevételei körülbelül 10 százalékkal haladják meg a múlt évit. A jövedelmek növekedése és a teljesítmények emelkedése között a kapcsolat szorosabb, mint a korábbi években volt. A munkaviszonyból származó jövedelmek növekedése nagyobb részben az ótlagKe- resetek emelkedéséből, a mezőgazdasági jövedelmek növekedése pedig az áruértékesítés bővüléséből származik. A kiskereskedelmi forgalom 10 százalékkal nagyobb a tavalyinál. A fogyasztói árszínvonal körülbelül 2 százalékkal — a számítottal megegyező mértékben — emelkedett 1971-ben mintegy 73—74 ezer lakás épült, ami 3—4 százalékkal több a tervezettnél. (Folytatás a 3. oldalon) Petőfi ünnepe (4. oldal) Tanyai tél (5. oldal) Glossiák (6. oldal) Humor (7. oldal) (8. oldal) Hírek (9. oldal) Az óesitendő képekben (12. oldal)
