Petőfi Népe, 1971. december (26. évfolyam, 284-308. szám)
1971-12-09 / 291. szám
6. oldal 1971. december 9. esfltdrtBk A pártmunka gyakorlatából! Csoportok a lakókörzeti alapszervezetekben A párt alapszervezeteifesa folyó politikai munka lényeges területe a pártcsoport. Itt jó lehetőség kínálkozik a pártélet rendszeres gyakorlásához, a tagság politikai aktivitásának növeléséhez. Széli János elvtárssal, a dunavecsei lakókörzeti alapszervezet titkárával egy korábbi pártbizottsági határozatból idézünk: „...a pártcsoportok munkáját úgy kell megszervezni, hogy ne csupán tagdíjfizetéssel foglalkozzanak, hanem az alapszervezetet érintő valamennyi fontos politikai tennivalóval .. Milyen eredmények születtek e téren, sikerült-e megvalósítani a pártbizottság által körvonalazott feladatokat? Erre a kérdésre keresünk választ a községi pártbizottság, a lakókörzeti alapszervezet vezetőivel, a csoportblzalmiakkal közösen. j I j Az ötvenhét tagot I I számláló alapszervezetben hét pártcsoport működik. összetételük változatos: nyugdíjasok, fizikai és szellemi dolgozók, nők, férfiak és kevés fiatal. A sajátosságok egyike a nyugdíjasok és általában az idősebb korosztályhoz tartozók magas aránya. A pártcsoportokban levő kommunisták 15 munkahelyen dolgoznak, néhányan vidéken is. A feltételek tehát korántsem ideálisak. Sok nehézséget kellett — s néha kell ma is — leküzdeniük a vezetőknek és aktivistáknak a tartalmi munka megteremtése és javítása érdekében. Erről Cérna Miklós, a községi pártbizottság titkára például a következőket mondja: — Legelső teendőnk az volt, hogy megismerjük a tagság tényleges érdeklődési körét, s hogy megfelelő módszereket találjunk azok kielégítésére. Vegyük sorra ezeket egy pártcsoport munkáját vizsgálva. 2. Csabai András pe_______dagógus. Csoportja tíz emberből álL Kettő kivételével valamennyien a Vörös Hadsereg utcában laknak. Hogyan dolgozik Csabai elvtárs? — Havonta háromszor felkeresem a pártcsoport tagjait. Persze, adódnak rendkívüli alkalmak is. A módszer: tartalmas, egyéni beszélgetés. Vagyis, nemcsak a tagdíj és a bélyeg átadására kerül sor, hanem a bizalmi egyben beszélgetőpartner, vitatárs. Leggyakrabban vitatott téma ebben a pártcsoportban a községpolitika alakulása, az agitációs-propaganda munka helyzete és az ezzel kapcsolatos tennivalók. A legutóbbi beszélgetésen éppen a megyei pártbizottság erről szóló határozatát vitatták meg. Ugyancsak gyakori téma a párton belüli demokrácia tapasztalatainak elemzése, a kritika—önkritika helyzete. A csoportbizalminak az ilyen beszélgetésekkel van a legtöbb gondja, mert a témák többsége taggyűlés elé kívánkozna. Az ő feladata tehát, hogy ezeken az előzetes vitákon kialakuljon a helyes álláspont. A csoportbizalmi kettős feladatot lát I 3-el: informálja a csoport tagjait az alapszervezet egészére vonatkozó kérdésekről, továbbá összegyűjti az észrevételeket, kritikai megjegyzéseket és továbbítja a pártvezetőséghez. Csabai András azonban még egy harmadik feladatot is ellát: propagandista. A gyakorlat ugyanis bebizonyította, hogy szükség van erre, a beszélgetések csak akkor lehetnek hatékonyak, ha a kérdésekre azonnal helyes választ is kapnak a tagok. Ennek főként a nemzetközi kérdésekkel összefüggésben van jelentősége. Mi történik a pártcsoportban elhangzott kérdésekkel? íme egy példa: néhány hónappal korábban többen szóvá tették, hogy rendszeresen sorba kell állni az üzletekben. A felvetést a pártszervezet taggyűlési kérdéssé emelte — kiegészítve a kereskedelmi ellátás egyéb gondjaival. Az ÁFÉSZ vezetői azóta eredményes intézkedést tettek, megszűnt a sorban állás. mA szóban forgó pártcsoport példája nyomán érdemes röviden áttekinteni a leginkább általánosítható tapasztalatokat. A lakókörzeti pártmunka sajátosságaiból következik, hogy a pártcsoportokon belül a hangsúlyt a tartalmas, egyéni beszélgetésre kell helyezni. Ezért sem mindegy, hogy kik kapnak megbízatást a csoportok munkájának irányítására, összefogására. A dunavecsei alapszervezetben gondosan ügyelnek erre a szempontra. A további hat csoport vezetője is tapasztalt, politikailag és emberileg egyaránt alkalmas feladata ellátására. Szabó Attila A balatonfüredi szimpozion tanulságai Külföldi tapasztalatok a hazai öreggondozás továbbfejlesztéséhez Mint annak idején beszámoltunk róla, szeptember 21—25. között tartották Balatonfüreden a rehabilitációs szakértők III. nemzetközi szimpozionját. A tanácskozás tárgya: „A mezőgazdasági dolgozók rehabilitációja szocialista körülmények között” c. témakör volt A találkozón 8 szocialista és 5 kapitalista ország szakértői vettek részt — mintegy háromszázan. A különböző szakági előadásokban szóba kerültek az időskorúak problémái is, de velük csupán mint a betegek egy csoportjával foglalkoztak. Azaz a konkrét megbetegedés, elváltozás utáni rehabilitációjukat tárgyalták. Magáról a geriátriái — öregkori — rehabilitációról, mint önálló szakágról a kecskeméti id. dr. Szarvas András tartott előadást, kifejtve, hogy ez az összehangolt öreggondozás egyik fontos, szerves része. Az öregkori rehabilitáció célja A munka az időskorúak számára is életszükséglet, de annak végzésében gyakran akadályozzák őket a bennük halmozottan található, lappangó betegségek és a korral járó képességcsökkenések, szervezeti elváltozások. A geriátriái rehabilitáció célja, hogy az időskorúak számára lehetővé tegye az egészségkárosodás nélküli munkát Ezért nem a „beteget’1, hanem az egész embert vizsgálja, összes életkörülményeivel együtt. A balatonfüredi szimpozion is tanúsította, világszerte felismerték, és vallják, hogy a fiatál korosztályok felelősséggel tartoznak az időskorúak harmonikus Öregkoráért. Ezt azonban az egyes államokban igen eltérő módon biztosítják. Megkértük id. dr. Szarvas Andrást, hogy a Balatonfüreden ismertetett sok forma közül említsen egyet-kettőt, amelyekből hasznos tapasztalatok vonhatók le a hazai öreggondozás továbbfejlesztéséhez is. A külföldi rendszerek közül leghumánusabbnak a Német Demokratikus Köztársaságban kialakult formát tartotta az idős főorvos. Az öregedők, időskorúak gondozásának, ellátásának alapjául azt az elvet tekintik, hogy kiegyensúlyozott öregkort csak úgy lehet biztosítani, ha az idős embereknek megmaradt munkaképességükhöz mért foglalkozáshoz is módot nyújtanak. Indexrendszer alapján döntik el, kinek van szüksége szociális otthoni elhelyezésre, napközi otthonban való ellátásra vagy csupán házi ápolási gondozásra. A viszonylag drágán fenntartott szociális otthonokba csak azok kerülnek, akik már végképp nem tudnak dolgozni, és egészségi állapotuk megkívánja a gyógyintézeti kezelést. Az NDK szociális otthonaiban az 50 %-nál kisebb munkaképességű gondozottak aránya mindössze 3,7—4 százalék, míg hazánkban ezek aránya 1968-ban 15,7 %-ot tett ki. Olcsóbb, mint a szociális otthon Elmondotta id. dr. Szarvas András, hogy az idős ember napközi otthoni ellátása kb. 23 százaléka annak a költségnek, amibe a szociális otthoni gondozás kerül. Az utóbbiban az időskorú elszakad családjától, megszokott környezetétől, ezért érzik közülük sokan, hogy életalkonyuk értelmetlen, céltalan magárahagyatottság. Ezzel szemben az öregek napközi otthonába járók és területi ápolásban részesülők megtartják kapcsolatukat korábbi környezetükkel és az egész társadalom javára hásznos munkát is kifejthetnek. Az NDK-ban mindez nagyrészt már meg is valósult. Azokat az időskorúakat, akik csak a nehéz fizikai munkát nem bírják már, és életvitelükben csupán a rendszeres meleg étkezés okoz problémát, nem szociális otthonokba utalják, hanem napközikben helyezik el őket. Itt társaságra találnak, megfelelően táplálkoznak, nem válnak meg megszokott otthonuktól, nem veszítik el függetlenségüket. Ha betegek, otthoni ápolásukról körzeti gondozónővérek és társadalmi munkások gondoskodnak. Hasonló házigondozási szolgálat működik több más országban is — így például Svédországban —, de ezekben nem biztosítják kellően az idős emberek számára a rehabilitációs foglalkoztatást, amely náluk az élethez való kapcsolódást jelenti. A csökkent munkaképességűeket — ide értve az időskorúakat is — orvosi bejelentések alapján rehabilitációs orvosi és elhelyező alközpontok veszik nyilvántartásba. Az előbbiek a további orvosi ellátásról gondoskodnak, az utóbbiak pedig olyan munkahelyre irányítják őket, ahol egészségük károsodása nélkül, hasznosan dolgozhatnak. Tanácsadó szolgálat az NDK-ban Világjelenség, hogy az iparosodás mértékének emelkedésével párhuzamosan csökken a mezőgazdasági munkaerő-állomány és fokozottan kell támaszkodni az időskorúakra a nagyüzemi termelésben. Utalt rá dr. Szarvas András, hogy a szimpozion egyik legfontosabb tanulsága az volt, hogyan használják fel a rehabilitációt, ezt a szociális gondozási formát a mezőgazdasági munkaerőhiány enyhítésére. Az NDK-ban, mezőgazdasági szolgálatot” hívtak életre az LPG-k — termelőszövetkezetek — részére. Ez a szolgálat határozza meg az egyes gazdaságokban vagy közösen több gazdaság részére a rehabilitációs munkahelyeket, gondoskodik a munkába-, illetve hazaszállításhoz szükséges járművekről, a melég étkeztetésről, pihenő- és rrelegedőhelyiségekről stb. — Vannak járások, ahol a rehabilitációs munkahelyeket az időskorúak napközi otthonai mellett jelölik ki, vagy iparvállalatok telepítik azokat az intézmények mellé. E munkahelyeken az idős LPG-tagok tagsági viszonyuk, illetve nyugdíjuk érintetlenül hagyása mellett dolgozhatnak, s képességeiknek megfelelően. Értékes tapasztalatokkal szolgált a jugoszláviai módszer ismertetése is, ahol a rehabilitáció nem annyira a munkaerő-gazdalKodás, mint inkább a gyógyítás céljait szolgálja. Bács-Kiskun megyében 1960 óta foglalkoznak tudományos alapon ezzel a kérdéssel, különös tekintettel a tsz-ekre. A sok jó gyakorlati eredmény — amelyről ifj. dr. Szarvas András számolt be felszólalásában a szimpozionon — a külföldi szakértők érdeklődését is felkeltette, főként a munkaélettani kísérletek, amelyekkel az időskorúak nagyüzemi foglalkoztatásának feltételeit kidolgozták. Munkajogi szempontból azokról a módszerekről érdeklődtek, amelyek a gazdaságok munkarendjébe, az egész munkaerő-gazdálkodásba beillesztik a rehabilitációs szemléletet. A szimpozion alkalmából a Bács-Kiskun megyei Geriátriái Rendelő tudományos tapasztalatcsere-kapcsolatot létesített haliéi, pozsonyi és kassai kutatóintézetekkel. Id. dr. Szarvas András „összehangolt öregvonatkozásban összevonták I gondozás” c. tanulmányé az említett kétféle alközpont munkáját és külön rehabilitációs „tanácsadó N3 aponta általában egy, olykor három-négy garázdaság, szabálysértés, bűncselekmény történik a megyében. Ezek az esetek számszerűségüknél, hatásuknál fogva rendkívül veszélyesek a társadalomra, hiszen a garázdaság megjelölés alatt általában a következőket értjük: részeg emberek durva, kötekedő, botrányokozó magatartását, amely legtöbbször párosul nyomdafestéket nem tűrő kiszólásokkal, hangos veszekedéssel. olykor ütésváltásokkal. Ezek az emberi mivoltukból kivetkőzött részegek nincsenek tekintettél sem környezetükre, sem pedig embertársaik családi életére, szórakozására. inkább még az őket figyelmeztetőket. csendre intőket is szidalmazzák, sértegetik. Hasonló eset történt a napokban is. Sebők László 39 éves alkalmi munkás, budakeszi lakos november 30-án este betért a kecskeméti Autós csárdába. Egymás után rendelte a féldeciket, maid a fröccsöket. s nem csoda, hogy rövid idő alatt leittasodott. A felszolgáló — ismerve a részegekkel szemben követendő magatartását — felszólította Sebőköt hogv fizesse ki fogyasztását. Sebők az ital hatása alatt felborította az Garázdák asztalt s kijelentette a felszolgálónak: „Nem fizetek, mert nincs pénzem.” Ez sem volt azonban elég, mert odaállt a pulthoz, s mocskos szavak özönével árasztotta el a csárda személyzetét. A további botrányt a vendégek erélyes közbelépése és a rendőrség megjelenése akadályozta meg. Sebőköt őrizetbe vették. Példák özönét lehetne említeni, a részegen hazatérő fériekről. akik elzavarják családjukat, botrányt okoznak, sértegetik lakótársaikat, pokollá teszik a környezetükben élők hétköznapjait Beszélhetnénk magukról megfeledkezett rongálókról, akik csúzlival ..szórakozásból” kilövöldözik a közvilágítás égőit, fénycsöveit, az utcán tántorgó serdülőkorúakat, akik belekötnek békés emberekbe. nőismerősök előtt nagyot mutatni akaró fiatalemberekről. akik minden indok nélkül kirakatoké* «-őrnek be. \ff i az oka az emberi 1 * együttélés durva felrúgásának, a rend, a törvényesség szabályai semmibevételének? Pszichológusok, orvosok, bűnüldözési szakemberek vizsgálatai kimutatták, hogy a legtöbb garázdaság elkövetése mögött a mértéktelen italfogyasztás, a vagánykodás, a feltűnés keresése, az emberek egymás közötti viszonyának semmibe vevése áll. A rendőrség, a bűnüldöző szervek azon nyomban lecsapnak az ilyen, viselkedést tanúsítókra, s szerencsére már törvényeink is szigorúan büntetik a garázdaságot. Egy-egy szabálysértés esetén 30 napi elzárásra, súlyosabb esetben bűncselekmény elkövetésekor pedig hosszú hónapokig. esetleg évekig tartó szabadságvesztésre ítélik a magukról és a társadalom írott törvényeiről megfeledkezőket. A megelőzés azonban nemcsak a rendőrség feladata. A garázdaság bizonyos esetekben — utalva konkrét példánkra — megelőzhető! Ha ugyanis Sebők Lászlót nem szolgálják ki itallal, nem várják meg, amíg lerészegedik, tulajdonképpen nincs is garázdaság, nincsen botrány. Ez a dolog-. nak azonban csak az egyik oldala. A garázdák megfékezése. illetve a bűncselekmények megakadályozása társadalmi feladat, amelyben rendkívül nagy segítséget nyújthatnak a fiatalok esetében a KlSZ-alapszervezetek. a munkahelyi vezetők, más alkalommal pedig a vendéglátóipari egységek dolgozói, s maguk a járókelők is. A sétálókban. a hazafelé igyekvőkben ellenérzést vált ki egy-egy garázda cselekedet, legtöbbször elfordulnak, tovasietnek ilyesmi láttán. Rosszul teszik, hiszen a rendőrség gyors értesítése, a botránvokozók kollektív megfékezése visszariasztja azokat is. akik esetleg ilyen cselekmény elkövetésén törik a fejüket. ¥7 mlítettük. hogy naponta egy. sőt több ilyen szabálysértés, bűncselekmény történik a megyében. Megakadályozásuk tehát valamennyiünk feladata, s eredménye azzal kecsegtet. hogy nyugodtabban téphetünk be a szórakozóból lipcsei, drezdai és pozsonyi kutatók kértek különlenyomatot, ifj. dr. Szarvas Andrásnak „A gerontológia munkajogi problémái” címen 1965-ben angol nyelven megjelent dolgozatából Berlinbe, Haliéba, Hamburgba küldtek példányokat T. L A gazdasági integráció útón A mostani ötéves tervben (1971—1975) a Szovjetunió kétszeresére növeli a gépek és ipari berendezések szállítását a KGST-országokba. Erre a közelmúltban elfogadott és 15—-20 évre szóló komplex program keretében kerül sor. amely a gazdasági integráció elmélyítését irányozza elő. A Szovjetunió a szocialista országokat mezőgazdasági gépekkel, kohászati és energetikai berendezésekkel, személy- és tehergépkocsikkal látja el. Másfelől a Szovjetunió jelentősen fokozza vásárlásait Lengyelországban, az NDK-ban, Bulgáriában, Magyarországon és Csehszlovákiában, ahonnan hajókat, teljes helyekre. tölthetjük 'el ^gyipuri és élelmiszeripari munka után pihenőidőn két családunk körében, s nem kell attól tartanunk hogv az esti séta alkalmával k°l1em°*1en meglepetésben lehet részünk. Gémes Gábor gyárberendezésekét, autóbuszokat és távközlési felszereléseket szerez be. A KGST-országok közötti viszonylatban a gépek és berendezések forgalma az utóbbi 10 évben 2,6 szorosára nőtt»
