Petőfi Népe, 1971. december (26. évfolyam, 284-308. szám)

1971-12-05 / 288. szám

LOSONCZI SS BUMEDIEN AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA HÉTFŐ: Losonczi Pál megkezdi afrikai körútját. A merénylet áldozatául esett jordániai kormányfő temetése. KEDD: Bejelentik a pekingi Nixon-látogatás február 21-i dátumát. A Varsói Szerződés tagállamainak külügyminiszterei tanácskoznak. SZERDA: Bonnban Scheel beszámol moszkvai útjáról. A két német állam tárgyalásainak finise. CSÜTÖRTÖK: Koszigin Dániába érkezik. A jobbol­dali rezsim csapatainak veresége Kambodzsában. PÉNTEK: Losonczi Pál Algériából Guineába utazik. Közel-keleti vita az ENSZ-ben, megbeszélések U Thant főtitkár utódlásáról. SZOMBAT: India hadiállapotban levőnek tekinti ma­gát — Pakisztán háborúja miatt. így látta a hetet kommentátorunk, Réti Ervin: Európa hete - Európa eve Miközben a világpolitika igazi „évvégi hajrában” van, kedvező távlatok raj­zolódtak ki az európai biz­tonság kérdésében — már a következő esztendőre. A Varsói Szerződés tagálla­mainak külügyminiszterei a lengyel fővárosban tartott tanácskozásukon mélyreha­tó elemzést adtak földré­szünk helyzetéről. Egymás mellé helyezve a pozitív és a negatív tényezőket, arra a megállapodásra jutottak, hogy 1972-re reális remé­nyek vannak egy biztonsági konferencia összehívására. Krag dán miniszterelnök úgy fogalmazott, hogy a következő esztendő Európa éve lehet. Megjegyzésének súlvát nö%reli. hogy Kop­penhága éppen ezekben a napokban magas vendéget fogad Koszigin szovjet miniszterelnök személyé­ben. A héten egvúttal befeje­ző szakaszukba léptek a két német állam megbeszé­lései. Minden jel arra mu­tat. hogy rövidesen vég­leg lezáródik a nyugat-ber­lini egyezmény, valamint az ehhez kapcsolódó kiegé­szítő szerződések ügye. Scheel, az NSZK külügy­minisztere moszkvai útja során viszont a szovjet— nyugatnémet, s a lengyel— nyugatnémet megállapodás mielőbbi ratifikálására tett ígéretet. Ezek a fejlemé­nyek — azt hiszem nem túlzás az Európa hete ki­fejezéssel élni — minden­képpen biztatást, jelenthet­nek a jövőre nézve is. Az európai kibontakozás hívei azonban éber figye­lemmel fordulnak Brüsz­­szel felé, ahol nemsokára ülést tart a NATO tanácsa. Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke hétfőn afri­kai útjának első állomására, az Algériai Demokrati­kus és Népi Köztársaságba érkezett. Képünkön: Lo­sonczi Pál Huari Rumedicn algériai elnök (jobbra) társaságában fogadja az algériaiak üdvözletét. állapodás létrejött: a NA­TO oldaláról tehát hozzá kellene járulni ahhoz, hogy a finn kormány javaslatá­nak megfelelően elkezdőd­hessen a multilaterális, va­gyis sokoldalú előkészítés. Az óvatosság, a feltételes mód használata indokolt, az Atlanti Szövetségen be­lül ugyanis jelentős reak­ciós erők ellenzik az euró­pai értekezletet. Továbbra sem valószínű, hogy nyíl­tan bontanának zászlót, de megpróbálnak majd újabb feltételeket szabni, igyekez­nek is húzni az időt. Ha Európában némileg derűsebb lett az égbolt, an­nál viharosabb Ázsiában, Afrikában és Latin-Ameri­­kában. Az India és Pakisz­tán között napról napra érezhetően fokozódó fe­szültség eljutott odáig, hogy hadiállapotot jelentettek be Ü.i-Delhiben. Tüzérségi párbajok, légitámadások, sorozatos ütközetek a hatá­ron — a jelentések komoly aggodalomra adnak okot. A két érdekelt országnak és az egész világnak változat­lanul az az érdeke, hogy az indiai szubkontinens vi­táit ne a pusztító háború eszközeivel intézzék el. Az India és Pakisztán közötti békének azonban valóságos előfeltétele Pa­kisztán belső békéjének megteremtése. A keleti or­szágban rendezett vérfürdő, az Avami Liga betiltása ér. Rahman sejk letartóztatása, tízmillió ember földönfutó­vá tétele — ezek azok a tényezők, amelyek a válsá­got valójában előidézték, minden más csak következ­ménye volt ezeknek. Ha pe­dig egyes pakisztáni hé­ják jobboldali tábornokok a szabadságharcos erőle so­rozatos csapásokat mérteik az amerikabarát rezsim csapataira. Lón Nol bajba­jutott zsoldosainak segíté­sére immár ötvenhatezer saigoni katona hatolt be a szomszédos országba, tevé­keny amerikai támogatás­sal. Az indokínai háborút tehát úgy „korlátozzák”, hogy végül is mind jobban kiterjesztik. Nem éppen kedvező elő­jelek mellett startol az ENSZ-közgyűlés közel-kele­stratégiailag kulcsfontossá­gú szigetet. Ez újra kiélez­te az iráni—iraki ellentéte­ket.) A közel-keleti helyzet egyébként fontos helyet foglalt el államfőnknek, Lo­sonczi Pálnak algíri tárgya­lásain is. A Bumedien el­nökkel folytatott megbeszé­lések során magyar részről ismét kifejezhették szolida­ritásunkat az arab nének antiimperialista harcával. Latin-Amerika sem csen­des ... Nixonnak a konti­nensre küldött különmegbí-CARTRO ÉS ALT-ENDE A hivatalos látogatáson Chilében tartózkodó Fidel Castro kubai miniszterelnök Salvador Allende chilei elnök társaságában egy nagygyűlésen. Castro három­hetes chilei látogatás után tegnap utazott el Chiléből. Hazafelé vezető útját Ecuador fővárosában, Guaya­­quilban megszakítja. IRÁNI HADIHAJÓK A PERZSA-ÖBÖLBEN Farajullah Resacl admirális (középen) az iráni ha­diflotta parancsnoka megszemléli a Perzsa- (Arab)­­öböl három szigetét (Abu Musza, Tomb I. és Tomb II.) elfoglaló hajóhadat. Az atlanti hatalmak koráh- változatlanul a katonai ban sem vethették el nyíl- módszerekben keresik a ki­tan a biztonsági konferen- utat, semmit sem oldanak cia gondolatát, ám külön- meg, viszont szörnyű veszé­­böző feltételeket szabtak, lyeket idézhetnek fel. mindenekelőtt a nyugat- Fellángolt a háború lie­­berlini rendezést. Ez a meg- ve Kambodzsában is, ahol KOSZIGIN DÁNIÁBAN Csütörtökön érkezett hivatalos dániai látogatására Alekszej Koszigin, a Szovjetunió miniszterelnöke. Fel­vételünk Koppenhágába érkezésekor készült. Koszigin mellett vendéglátója. Jens Otto Krag dán kormányfő. ti vitája. Rögtön halasztás­sal indult, eközben Wa­shingtonban Nixon Golda Meir izraeli miniszterel­nök-asszony újabb Phan­tom repülőgépekre vonat­kozó kéréseit hallgatta, a kínai ENSZ-delegáció pe­dig bejelentette egyet nem értését a politikai rendezés alapelveivel. De nem se­gítette elő az arab erők szükséges tömörülését a Fe­kete szeptember elnevezésű szélsőséges palesztin szer­vezet fegyvereseinek kairói merénylete sem. amelynek a jordániai kormányfő esett áldozatul. A meggyilkolt Vaszfi Teli helyébe Husz­­szein király ugyanolyan, vagy még reakciósabb ele­meket nevezett ki, a leját­­zódott események viszont leigazolták, hopv egveJőrc leház lenne egységes és ha­tékony arab keleti frontról szólni. (Izgalmakat keltett az arab világban a tehe­­ráni lépés is; Irán meg­szállt három kicsiny, de zottja, Finch olyan óvatlan elszólásra ragadtatta magát, hogy a chilei népi egység­kormány „nem lesz hosszú életű”. Szinte „varázsütés­re" a reakció erőteljes moz­golódásba kezdett, Santia­­góban utcai összeütközések­re került sor. Az Allende­­kormány bejelentette tilta­kozását Washingtonban, s megfelelő ellenrendszabá­lyokat tett. így rendkívüli állapotot hirdettek ki, be­vezették az éjszakai kijárá­si tilalmat Ä chilei példa ugyanakkor, e nehézségek ellenére is, gyűrűzik to­vább: az uruguayi elnök­­választásokon szép sikert ért. el a Frente Amplio, a haladó Széles Front. Ä győ­zelem küszöbét még nem tudta átlépni, de a szavaza- I tok több mint egyötödével ! ez ország fontos tényezője j ' *tt. s a kommunisták, va- ! ’amint más haladó erők közötti összefogás ígéretes az elkövetkezendő küzdel- I mekre. i !4 szocialista kozerkSIcs védelmében Közhangulat a közösség károsítőival szemben L „Az utóbbi időben a gazdaságirányítási reformot Is félremagyarázva, és abban igazolást keresve, erőre kapott az individualizmus és az egoizmus, a munká­val meg nem szolgált haszonszerzésre való törekvés, a spekuláció.” (Az MSZMP X. kongresszusának hatá­­rozatábóL) A gyors gazdasági fejlődéssel és társadalmi átalakulással járó átme­net bonyolult és ellent­mondásos korszakában élünk. A szocializmus épí­tése megköveteli, hogy al­kalmazzuk az anyagi ösz­tönzés, ráhatás eszközeit, ugyanakkor a megnöveke­dett lehetőségek, az elér­hető, megszerezhető sze­mélyi javak az igényeket is fokozzák. Kialakul egyesekben — s nem is mindig a társadalom el­maradottnak vélt rétegei­ben — a lehetőségeket meghaladó szerzési vágy, melyet már nem tudnak tisztességes munkával ki­elégíteni. Felbukkannak, sok ember tudatában és életfelfogásában jelen vannak, esetleg újrater­melődnek a polgári er­kölcs egyes vonásai: az önzés, a harácsolás, jog­talan előnyszerzés, a tör­vények kijátszása és más egyebek. Társadalmi rendszerünktől idegen és mélyen elitélendő tulaj­donságok ezek, az ellenük folytatott harc azonban sokszor igen nehéz, mivel a hibák és visszaélések rendszerint nem nyíltan jelentkeznek. Létrejöttü­ket, hosszas továbbélésü­ket és elleplezésüket se­gíti a szemethunyás, a megalkuvás, gyakran az elvtelen összejátszás és az érdekek összefonódása is. Támogatója — olykor akaratlanul — a tudatbeli elmaradottság, az eltor­zult, vagy ki sem alakult erkölcsi szemlélet, amely megengedhetőnek tartja a jellembeli kettősséget köz­életben és magánéletben, s nem egyformán Ítéli el az egyéni és a társadalmi javak megkárosítását. Fel­szisszen, felháborodik és rendőrért kiált, ha a sze­mélyi tulajdonához nyúl­nak, de elnézően moso­lyog, amikor a közvagyon megdézsmálásáról értesül. Az állampo'párok többsége azonban szembe fordul az ilyen jelen­ségekkel, mert tudja, hogy az egész ország elő­rehaladását fékezi a köz­erkölcsöt sértő, társa­dalomellenes magatartás. Sérti a becsületesen dol­gozó, tiszta kezű és józan erkölcsi felfogású embe­rek önérzetét, a közösség megkárosítása, az önző, harácsoló életmód azért is, mert ez éppen a többség jövendő életszínvonalát teszi kockára. Azt a lát­szatot kelti, mintha a szocializmus talaján is az élősködő, mások érdekeit semmibe vevő egyéneknek kedvezne a „szerencse’’, fanyarán szólva, a szo­cializmus emberi céljait és mun’ás poli i’ á’át 1 ér­­döjelezi meg az erkölcsi fellazulás és mindaz, ami ezt elnézi, vagy bármi lyen forrásból táplálja. Érthető, hogy az egész ~ ép érdekeit, hazánk szo­cialista fejlődését szolgáli és védelmező párt- és ál­lami szervek megnyilat­kozásai, a hozott határo­zatok és törvények egy­öntetűen e káros jelensé­gek leküzdéséért szállnak sikra. Mint legutóbb a kormány elnöke mon­dotta: „Ezek ellen a ko­rábbinál is kíméletlenebb harcot, nyílt fellépést hir­detünk. Ez az oka annak is, hogy nagyobb nyilvá­nosságot adunk az ilyen ügyeknek, és törekszünk olyan közhangulat kiala­­kitásC.a, amely lehetet­lenné teszi a visszaélése­ket. Ezt követeli tőlünk a becsületesen gondolkozó és dolgozó többség, a kö­zösségellenes magatartást elítélő közvélemény.” Azért volt szükséges ennek az állásfoglalásnak kissé bővebb idézésére, mert sajnos, még ma is találkozunk olykor gunyo­­ros és nyilván célzatos, nem egyszer lekicsinylő véleménnyel, mely úgy igyekszik befolyásolni, enyhíteni a közhangula­tot, hogy a hibák és el­ítélendő jelenségek elleni nyílt kiállást a sajtó, egyes újságírók, vagy helyi szervek szubjektív és önkényes fellépésének tulajdonítja. Pedig nyil­vánvaló, hogy itt egy olyan egységes, a párt politikájában, rendszerünk végső céljaiban és a meg­valósítás igazságos eszkö­zeiben is bízó közvéle­mény kialakításáról van szó, amely képes a to­vábbi cselekvésre, és az pzonos szemléletet tük­röző, erélyes és magabiz­tos fellépésre. Annak ér­dekében, hogy még látszó­lag és egyes ingadozók tudatában sem szorulhas­son „deffenzivába” a mi társadalmi rendszerünk­ben a becsületes munka alapján álló szocialista közgondolkodás. Ahogyan azt pártunk X, kongresszusának határo­zata is kimondja: „Erősí­teni kell azt a közszelle­met, amely nem tűri el a társadalomellenes maga­tartást, cinizmust, a fe­gyelmezetlenséget, a kö­zösség megkárosítását, vi­szont növeli a szocialista módon végzett munka, a szocializmus iránti elköte­lezettség becsületét és te­kintélyét.” Ezt szolgálták és szolgálják azok az intéz­kedések, melyek a mi me­gyénkben is a kongresz­­szusi határozatokkal össz­hangban történtek és tör­ténnek két irányban is. Egyrészt segítenek fel­tárni, napvilágra hozni mindazt, ami fékezi az előrehaladást, a nyílt és őszinte politikai légkör kibontakozását. Másrészt ugyancsak teljes nyíltság­gal fellépnek, intézkedé­seket hoznak, szükség esetén a törvény szigorá­val eljárnak mindazokkal szemben, akik a gazdasági életben, vagy egyéb te­rületen vétenek az össz­társadalmi érdekek ellen. F. Tóth Pál

Next

/
Oldalképek
Tartalom