Petőfi Népe, 1971. december (26. évfolyam, 284-308. szám)

1971-12-04 / 287. szám

A téli gyapjádivat újdonságai A gyerek és barátai A legújabb téli divat a „Woolmark” jegyében in­dult. Mi is az a Wool­mark? Olyan anyag, ame­lyik legalább 95 száza­lékban tiszta gyapjú­anyagból készül. A Wool­mark szó egyelőre még kevésbé ismert a magyar vásárlóközönség előtt, no­ha már 9 magyar textil­gyár készít ilyen gyapjú­anyagokat. A szó nemzet­közileg is védett és csak azok a gyártóüzemek használhatják, amelyek tagjai a „Nemzetközi Gyapjú Irodának”. Ez a gyapjúiroda tájékoztatja n* nden esztendőben a különféle nemzetek tex­tilgyárait, hogy mi lesz a divat gyapjú szövetekben, gyapjú kötöttárukban, női és férfiruházati cikkek­ben. Csakis az iroda tag­jai használhatják, tehát a Woolmark védjegyet, ami márka a világ textilpia­cain. Az idei téli divat anya­ga a vastag, szórmehatású fátyol-jersey. Ezekből ké­szítenek leginkább íérfi- és női felsőkabátot, női nadrágkosztümöt, mel­lényt, ruhát díszítő gal­lért, zsebrátétet, sőt női divatos sapkát is. Amint mondottuk, ez a ruha­anyag vastag és szőrme­hatású, tehát elsősorban vékonyabb alakúaknak REGE Leveles túrúspogácsa. 25 de­ka lisztet elmorzsolunk 25 de­ka margarinnal és jól össze­gyúrjuk 25 deka tehéntúróval vagy juhtúróval s egy pici sóval. Fél órát pihentetjük, majd kinyújtva háromszor hajtogatjuk, mint a leveles tésztát, de közben 10—15 per­cet pihentetjük. Végül ujjnyi vastagra nyújtva, pogácsákat szaggatunk belőle. Tojással megkenve, reszelt sajttal meg­hintve, meleg sütőben sütjük. Szebb lesz a pogácsa, ha elő­ző este elkészítve csak más­nap sütjük. Sajtos rúd. 40 deka lisztet, negyed kiló margarinnal vagy vajjal és 2 deka élesztővel jól elmorzsoljuk. Hozzávegyítünk előnyös. A bársonyszerűen kikészített anyagok azon­ban mások részére is al­kalmasak. Színekben zöld és' azok árnyalatai domi­nálnak, továbbá a tenge­rész kék, a világos sárga, az aranybarna, a rózsa­szín és a nagyon erős pi­ros szín. A szabásvonalak első­sorban a karcsúságra tö­rekednek. Divat a szűk­­vállú, rövid, derékba sza­bott kosztümkabát lefelé bőrövvel és többszörös tű­zésekkel. A szakbemuta­tókon a tél divatja a nad­rágkosztüm lett. A fentebb említett „Nemzetközi Gyapjú Iro­da” évszakonként tájékoz­tatja tagjait, így a magyar textilgyárakat is a divat újdonságairól, s mivel maguk is terveznek fér­fi- és női ruhákat, in­formálnak a várható di­vatról. Zs. L. MINDEN szülő jó ba­rátokat szeretne gyereké­nek. Sőt, jobbakat, mint amilyen a saját gyerekük, hogy csupa jót tanuljon tőlük. E szándék minden­képpen tiszteletre .méltó, de a realizálása kicsi. Ez az a tipikus eset, amikor szerencse, hogy a gyere­kek nem fogadnak szót. Mert képzeljük csak el, mi lenne, ha követnék a szülők tanácsát! Társta­­lanokká válnának, hiszen egy kávéskanálnyi sót, tetszés szerint egy kis pirospaprikái és 15 dekányi reszelt sajtot, majd 2 deci tejföllel jól ki­dolgozott tésztát gyúrunk be­lőle. Húsz percnyi pihentetés után kinyújtjuk, s mint a le­veles vajastésztát összehajto­gatjuk 10—15 perces pihente­téssel a nyújtást és hajtoga tást hároniszor-négyszer ismé teljük. Kisujjnyi va tagrr nyújtva végül éles késsel hosszúkás szeletekre vágjuk. Zsírozott tepsibe rakva meg- j D.vat a lakberendezésben az egyszerű, természetes anyag, kenjük tojással. Meghinthet- I a falécekből készített szép szerkezetű, természetes hatású kis­­jük egy kis sós köménymag- bútor. gal, lehéjazott vágott mandu- I a hasznos és sokféle célra használható falécekből készf­iával vagy reszelt sajttal. 15— [tett faállványt egyszerű szerkezete miatt azok is elkészíthetik, 20 percnyi pihentetés után j akik szeretnek barkácsolni. A három lábon álló natúr polcot meleg sütőben szép rózsa- virágéi:ványnak éppen úgy lehet használni, mint könyves­színűre süjük. polcnak, vagy dísztárgyak elhelyezésére. PTEK bővülő szoknyával, ami­hez a test vonalát követő a térd felett egy-két cen­timéterrel végződő kabát járul. Szintén divat a nagy gallér, a bő japán ujj, a kabáton és a ru­hán széles öv és a nagy j rátűzött zseb, mandzset­tával. A nadrágkosztümök kö- ’ zott divatos a bőszárú, csí­kos bermudanadrág, amelynek díszítőeleme — a nadrágtartó. Általában a nadrágok nagyon bővek, egyenesszárúak és hajtó­­kásak. Falécekből bútorok Nagy divat lett ismét a kötényruha. Alá rendsze­rint garbót ajánlanak a divattervezők. A kabátok általában midik. Kevés maxit mutattak be a di­vatrevükön. Szabásvona­luk erőteljesen nyújtja az alakot, hátul mély felvá­gással, nagy gallérral, SZABAD IDŐ: Rádiózás A házigazda kese­­*• rűn mondotta: „Es soha semmi szóra­kozás, semmi szín az életben.” Egy faluszéli házban hangzott el a pa­nasz. Kis csönd követte. A csöndbe zongoraszó szi­várgott — a rádióban a Lemezmúzeum című adás ideje volt, éppen Bartók Béla játszott Gyermekek­nek című ciklusából... „Tudja ki muzsikál most a kazettában? — böktem tréfásan a rádióra. — A század egyik legnagyobb mestere.” A céklaszín ar­cú férfi fölélénkült: „Igen? ... Nem is törőd­tem vele. Nálunk szól a rádió, ha kell, ha nem. Oda se figyelünk már.” Igen, az úgynevezett háttérrádiózás korát él­jük. A hallgatóság 1 nem kis hányada, ha itthon van, bekapcsolja a készü­léket, közben főz, olvas, mos. sőt diskurál a rádió pedig ontja az anyagot. Szól a cigányzene és el­hangzanak a Traviata dal­lamai; a Kis magyar nép­rajz előadói beszélnek és A világgazdaság hírei áradnak a hangszóróból; A közélet fórumán című adás riportjai peregnek le és Gigliola Cinquetti énekel — mindegy. A csa­lád éli rendes életét s szól, szól, szól a rádió. Hovatovább úgy le­szünk a rádióval, mint a levegővel. Az, hogy van, nem élmény. Ha nincs — az már bosz­­szantó hiány. A legtöbb előfizető nem alakította ki önmagának a rádiózás módszerét. Ezzel pedig sok érdekes, színes infor­mációról. rengeteg ma­gasrendű zenei élményről, műveltségének sok pallé­rozást alkalmáról mond le. fűért ha valaki öt újsá­got kísér figyelemmel, még akkor sem jut annyi tájékoztatáshoz, mint a rádió révén. Csak belepil­lantok a heti műsorba és a naponta számtalanszor jelentkező hírek mellett ilyen — a nemzetközi tá­jékozottságot elősegítő — adásokra figyelek föl: A világgazdaság hírei; Kül­politikai figyelő; Tallózás külföldi lapok kulturális rovataiban; Tallózás a vi­lágsajtóban ... Aki a mű­sorban már jó előre meg­jelöli az ilyen természetű adásokat — és meg is hallgatja a legtöbbet — az nem sok idő múltán azt tapasztalja, hogy már magától fölismeri bizo­nyos tények és hírek ösz­­szefüggéseit. Igen, a rádiózás ábécéié a műsor áttanulmányozá­sával és a bennünket ér­deklő adások megjelölésé­vel kezdődik. Van olyan iskola, ahol a faliújságon rendszeresen fölhívják a jgyeimet azokra a rádió­műsorszámokra, melyek valami módon kapcsolód­nak a tananyaghoz. adok falusi asszony­ról, aki minden hétre ..kiqiníjti” és rend­szereit az őt érdeklő aro­dukciókat. Szereti az ope­rettmuzsikát, egy karton­lapon föltünteti, hogy a hét melyik napjain, mi­kor, melyik adón hallgat­hat ilyet. Érdeklik a hang játékok is — egy má­sik kartonon a hangjáté­kok címe, adásideje sze­repel. Kisfiával rendszere­sen meghallgattatja a Nyitnikék című műsort — az is külön kartonon sze­repel. A három figyelmez­tető lap a rádióasztalról bármikor kézbevehető. „Amióta magnót vet­tünk — írta nekem egy kisvárosi munkásfiú — örökéletűvé lettek szá­munkra a legkedvesebb rádiós számok. Apám Jan­­csó Adrienne minden sza­valatát felveszi, én Ko­vács Kati-rajongó vagyok "S az ő számait gyűjtöm, húgom pedig mindent föl­­"esz, amiben Bessenyei 7erenc szerepel. Közben >OV-egy jó sanzon vagy hangszerszóló is szalagra érül nálunk ” Vanyis be­csesebbé vált számukra a rádió. mert ontja az agya­got új passziójuk kiélésé­hez. A bármikor „vissza­­iátsihatő Uteháí jölidézhe­logikai képtelenség e szü­lői kívánság következetes teljesítése. Mert hogyan barátkozzanak a gyerekek a „jobbakkal”, ha ők meg a „még jobbakkal” akar­nak kapcsolatokat terem­teni? Abban a kérésben ugyanis, hogy csak „job­bakkal” barátkozzanak, benne van annak a fel­­tételezése is hogy az ő szüleik megelégednek gyerekeik „rosszabb” ba­rátaival. De ezzel a kör megszakadna, mert vala­ki mégis csak lemondana a „jobb” barátokról. Ezért valahogy másként kell megközelíteni a kér­dést. Mert nem önmagá­val a jobbra törő szülői szándékkal van baj, ha­nem a megfogalmazással. Gondoljuk csak végig, mi az, hogy ,jó” vagy ,rossz” gyerek. Túlságosan álta­lános ítélet ez, amely csak a legritkább esetben fedi a valóságot. Az élet­ben inkább arról van szó, hogy az egyik gyerek jó a tanulásban, vagy még gyakrabban csak néhány tantárgyban, a másik pe­dig jó a tornában a kéz­ügyességben. Ami pedig a magatartást illeti: az egyik csendes, magának­­való, a másik hamar vé­leményt mondó, pajtásko­­dó. Az olyan jó tulajdon­ság, mint a becsületes­ség, a nyíltság, a szol­gálom, az akaraterő, a ki­tartás, a lendület a gyors felfogóképesség, a sze­rénység, a bátorság épp­úgy a legritkább esetben sűrűsödik egy gyerekben össze, mint ezek ellenté­tei. AZ IGAZSÁG sokkal in­kább az, hogy minden gyerekben vannak dicsé­rendő tulajdonságok, s vannak javításra szoru­lók. Mindebből pedig az következik, hogy ha oko­san akarjuk befolyásolni gyerekeinket a barátok megválasztásában, akkor nem „jó” és „rossz” gye­rekekként kell értékel­nünk a számbajöhetőket, hanem a különböző tulaj­donságok alapján. Külön kérdés persze, tő rádióműsor tízezreket vitt közelebb vagy éppen vissza a rádióhoz a tévé „nagy áttörésének” ide­jén is. 7 £s egy saját tapasz­talat: bizonyos műsortípusoktól ne saj­náljuk az időt!... Mit ér­tek ezen? Azt, hogy híre­ket — zsebrádióból — j még kerékpározás közben j is hallgathatunk. De pél­dául egy hangjáték, egy kerekasztal-beszélgetés, egy szellemi vetélkedő több figyelmet követel. Teljes figyelmet. Jóma­gam, ha ilyet hallgatok otthonomban — és esti időre jut az adás — még '.i villanylámpát is elol­tom, hogy semmi se for­gácsolja szét a figyelme­met. Igen. le kell ülni és azzal az odaadással követ­ni az adást, mint ahogyan az ember a színházban együtt él a játékkal. Ez ad teljes élményt, ez se­gít abban, hogy az ember minél többet hasznosítson ’zabad idejéből önmaga cniilésére a rádió szinte té’-ozlóan gazdag anyagá­ból, B. N. E. hogy a gyerekeinkével nagyjából azonos eré­nyekkel rendelkezők ba­rátságát kell-e szorgal­maznunk, vagy azokét, akik kiegészíthetik őket, akikben megvan mindaz a jó, ami a mienkből hi­ányzik. Ezt esetenként a szülőknek kell eldönte­­niök. Az eligazodáshoz azonban egy dolgot feltét­lenül figyelembe kell venni. Nevezetesen azt hogy mindkét félnek ad­nia kell valami pluszt. Szükség van erre azért is, mert ez a' tartós barátság alapja. Ám a szülőknek ar­ról sem szabad megfeled­kezniük, hogy azt a jó ha­tást, amit a különböző jó tulajdonságokkal rendel­kező barátok gyakorol­hatnak a gyerekeikre, ér­tékben lényegesen felül­múlja azt, amit ők köz­vetítenek a barátokhoz. Mégpedig elsősorban nem a barátok számára lesz ez hasznos, hanem önma­gunknak. Mert mások ne­velése a legjobb önneve­lés. Megedzi, tartóssá te­szi erényeiket, ha azokat másokba is át akarják plántálni. De azt jelenti-e ez, hogy a „barátkozz jobb gyerekekkel” semmitmon­dó programját fel kell cserélnünk a „barátkozz rosszabbakkal” jelszóval? Semmi esetre sem. Nem jó barát, akire aránytala­nul többet kell hatni, mint amennyit a gyere­keink kaphatnak tőle. Az „adok”-nák és a „kapor­nak valamiképpen össz­hangban kell lennie — még akkor is, ha külön­böző tulajdonságok „cse­rélődnek” a barátságban. AZ OKOS szülő tehát nem csupán arra ösztön­zi gyerekét, hogy vegyen példát a barátjáról, ha­nem arra is, hogy maga hasson a barátra — még­pedig az éppen benne meglevő, s a pajtásból hi­ányzó erényeivel. S for­dítva: nem tilt el az első pillanatban rossznak — de nem túlságosan rossz­nak — látszó gyerektől, hanem megpróbálja meg­keresni, s megkerestetni benne azt, ami jó. Így kanhat a barátság igazi tartalmat, s így lehet hát­térbe szorítani azt, amitől minden szülő joggal fél: hogy a rosszaságban való összejátszás, a cinkosság legyen az összekötő ka­pocs a barátok között. PEDAGÓGIAI közgon­dolkodásunkban tehát a „jobb” és a „rosszabb” gyerek túlságosan általá­nos kategóriáját fel kell cserélnünk a sokkal élet­telibb es igazibb ítéletek­kel: a különböző tulaj­donságok értékelésével. Mert a barátságokban so­hasem csak az egyik fél nyer, hanem mindkettő. Bonyolult, s meglehetősen rejtett kölcsönhatásokról van szó, amelyeket a gye­rekek sokszor jobban megéreznek ösztönszerűen mint a szülők. Ha tehát tudatosságot akarunk vin­ni a barátválasztás irá­nyításába, abból kell ki­indulnunk, hogy milyen tulajdonságokat, s erköl­csi értékeket szeretnénk kialakítani, vagy meg­erősíteni gyermekeinkben. T. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom