Petőfi Népe, 1971. december (26. évfolyam, 284-308. szám)
1971-12-02 / 285. szám
4. oldal 1971. december 2. csfltöriÖK Min! ingyenes háztartási alkalmazottak... Üjra és újra végighallgatom a ktsz volt takarítónőjének magnószalagra vett sirámait. Jól tudom, persze, hogy az egyoldalú „informálódás" veszélye tévútra vihet, ám az asszony elmondása annyira „életes”, hogy szinte meg lehetne filmesíteni. „A reggelit fitymálták, hogy mért nem válogattam, hogy pirosabb vagy puhább legyen. A zsemlét, a szalámit, egyebet. Szidták az eladókat, hogy ilyen piszkok, olyan piszkok, ezt adnak, azt adnak. Vizslatták, kopogtatták, amit hoztam, aztán belehajigálták a szemétkosárba, este, amikor takarítottam, szinte megkönnyeztem, hogy istenem, én sorbaálltam, tolakodtam érte, most meg itt van ... Kakaóból az egyiknek két decit, a másiknak hármat, meg fél litert kellett hozni, tejeskávéból ugyanígy, aztán még több tejet, amit napokig az ablakban altattak, ott maradt utánuk a sok szennyes pohár, csetremette meg minden. Ha valamit eltévesztettem, akkor mindjárt a nagy letolás következett.” Az iskolából, majd a tsz-ből szívesen ment át a ktsz irodájába, ahol is központi fűtés volt, s nem volt szükség a megerőltető szénhordásra. De csakhamar rá kellett jönnie, hogy ennek a könnyítésnek túlontúl nagy ára van. A központ mintegy negyven irodistájának majd mindegyike vele és a másik takarítónővel hozatta a reggelit, s nemcsak azt, hanem — már a délutáni órákban — a kenyeret, a rizsát, a sajtot, a cukrot. Meg a mindenféle háztartási szereket. Velük fizettették be a napközi díjait, az OTP-törlesztéseket, a lábbeliket velük vitették el javíttatni. Talán mindez az irodai munkarend szigorúságából következett? Egyáltalán nem. A munkaidő reggel fél nyolckor kezdődik. Az irodisták nagyobb része csak háromnegyed nyolc után érkezik. De a nagyközség élelmiszerüzletei és a tejcsárda már hétkor kinyitnak. A munkaidő fél ötkor ér véget, s ezt követően az üzletek még jócskán nyitva vannak. Az asszony részletezi azokat a körülményeket, amelyek alapján az irodai munkafegyelem a legkevésbé sem volt stabilnak minősíthető. De hogyan válhatott afféle szokásjoggá a bevásároltatás? Számos tény utal arra, hogy egy nagyközségben is és még manapság is az irodai munka státusszimbólumnak számít. Kiemelkedésnek. A „felkapaszkodással” és az úrhatnámsággal együttjáró hatalomvágy azonban csak általános magyarázat. Számításba kell vennünk azt, hogy maguk a ktsz vezetői is — tisztelet a kivételnek — élenjártak abban, hogy a takarítónőket amolyan „ingyenes háztartási alkalmazottnak” tekintsék. Példával jártak elől... Rossz és kellően el nem ítélhető példával. És így állhatott elő az a helyzet, hogy gyakorlatilag eg/etlen ember sem akadt a ktsz-ben, aki a takarítónőket pártfogásába vette volna. Mert ehhez kurázsira lett volna szükség. Magától értetődő, hogy ez a gyakorlat kezdettől fogva magában hordozta a konfliktus lehetőségét. A naponkénti megaláztatás, az elemi önérzet semmibevétele egy idő után még a galamblelkeket is lázadásra készteti. A pohár ott csordult túl, amikor a takarítónők legközvetlenebb anyagi érdekei is veszélybe kerültek. Gyakran előfordult ugyanis, hogy az üzletben rosszul számoltak — természetesen a bevásárló takarítónők rovására. S a különbözeiét nekik kellett megtéríteniük. Eladó nagy teljesítményű dob-revolver esztergapad tartozékokkal. Gépműhely. Kecskemét, Kazinczy u. 13. 6742 Egy szép . napon megtagadták a bevásárlást. „Hivatott bennünket a személyzeti osztályvezető. Kérdőre vont bennünket. Hátra tette a kezét, a kabát alatt, úgy mondta: „Gondolják-e, mi lesz abból, hogy nem hozzák a reggelit?” Elmondom, hogy mi az oka... De oda se figyelt, csak mondta a magáét: „Nem lehet ilyet csinálni, mert a dolgozók kérik a reggelit.” Mondom erre neki, milyen rendelet írja elő nekünk, hogy ez a kötelességünk. Mert emberfeletti, amit eddig csináltunk. De csak azt hajtogatta, hogy muszáj és muszáj. Ekkor már olyan hangosan, mintha egyenest a csillár tetején ült volna és onnan szólt volna hozzánk.” A tiltakozásból mindenesetre „ügy” lett. A személyzeti osztályvezető kreált egy nyolc pontból álló munkaköri leírást, amelynek az ötödik pontja így hangzik: „Az összes dolgozók (termelő és nem termelő állományban) részére szükség szerinti reggeli meghozatala”. „Éh ezt nem írtam alá. Mert akkor hivatalosan is köteleztem volna magamat a bevásárlásra. Azt viszont fájlaltam, hogy a munkatársnőm aláírta. Igaz, később megértettem, hiszen családfenntartó, rá van szorulva a havi ezer forintos keresetre is.” Megjárta az ügy a járási egyeztető bizottságot, a községi és a járási pártbizottságot. A vége az lett, hogy a „rebellis” takarítónőt az irodából kihelyezték a lakásától három kilométerre levő vasasrészleghez és a raktárhoz Onnan küldözgették be naponta az irodára és a postára. Kért kerékpárt — nem kapott. A korábbi szénhordástól tönkrement lábával kellett volna a gyalogolást vállalnia. Nem vállalta — felmondott. pilalnatra. A takarítónő, mint alkalmazott, szakszervezeti védelmet élvez a ktsz-ben is. A szakszervezet álláspontja pedig az, hogy a reggelihordás és a bevásárlás nem munkaköri feladat. Főleg nem akkor, ha a munkábalépéskor a dolgozóval nem történt ilyen értelmű megállapodás. . E sorok írójának magánvéleménye az, hogy a szóban forgó „munkakör”, illetve az annak ellátására való kényszerítés mindenképp erkölcsi elmarasztalás alá esik, legyen bár szó akár ingyenes, akár közpénzen fizetett „mellékfoglalkozásról”. Vigyázzunk, a neonvilágítású, süppedős szőnyegekkel borított, műbőrfoteles irodák egynémelyikében még megszorul a feudalizmus áporodott levegője! Gyakrabban kellene szellőztetni. Hatvani Dániel A beruházások főszereplői 3. Akik megvalósítják Tiszakécskei bábosok a televízióban A kétszeres Aranyparaván-díjjal kitüntetett, tanyai gyerekekből toborzott tiszakécskei Szitakötő bábegyüttes sikerrel szerepelt a pécsi nemzetközi felnőttbábfesztiválon Profán misztérium című betlehemes népi játékokkal. Ezt a műsort a televízió filmre veszi és karácsonyi műsorában mindkét csatornán közvetíti. A felvétel elkészítéséhez három napra a jövő héten Budapestre utazik a csoport. Avagy — mint azt az építőipari vállalatoknál mondják — akiken az ostor csattan. Okkal, de: ok nélkül is! Az építőipar 1960 és 1970 között a nemzeti jövedelem 10—11 százalékát adta, a saját fejlődését szolgáló beruházásokból viszont csak 2,1—2,3 százalékkal részesedett. Az egy foglalkoztatottra jutó állóeszköz-állomány az összes ágazat közül itt a legalacsonyabb, az építőipar szerepköréhez mérten a foglalkoztatottak száma — mind népgazdasági értelemben, mind más országokkal öszszehasonlítva — kevés, s a meglevő munkaerő szakképzettsége • alacsony. Ugyanakkor a gazdasági környezet olyan — monopolhelyzet, kedvező nyereség —, hogy nincs megfelelő gazdasági kényszer a termelésszervezés javítására, a korszerű módszerek — hálódiagram stb. — alkalmazására, laza a munkafegyelem, nem ritka az anyagpocsékolás, a rossz minőségű építésszerelés ... Az első lépések Megtörténtek az első lépések, hogy az építőipar a szó igaz értelmében iparrá válhassék. Az építőanyagiparban 3,2 milliárd forinttal többet fordítottak beruházásokra 1966—1970 között, mint a második ötéves tervben. Az építőipar beruházásai 4,9-ről 8,2 milliárdra nőttek ugyanebben az időszakban. A szocialista szektorban 345 ezer főre emelkedett az építőipari munkán dolgozók száma, a termelésben a három legfőbb terület, a lakások, az ipari és a mezőgazdasági épületek aránya, időbeli elosztlása egyenletesebb. Javult a gépesítés, az összes földmunkák 74, a parkettcsiszolás 96 százalékát gépek végzik, de még alacsony a vakolás és a festés gépesítettsége; 21 és 23 százalék. Igaz, van a mérlegnek másik serpenyője is. A monopolhelyzet utat nyit az áremelésnek, a kivitelező sűrűn diktál, követel, a szakaszos elszámolási rendszer segítségével úgy is pénzhez jut, hogy a beruházás jól fizető részeit — mint mondják — „kimazsolázza”, de a beruházás egészének határidőben és jó minőségben történő átadásában alig érdekelt. 1970- ben 44 nagyberuházást kellett volna befejezni, de ez ténylegesen csak egyharmadánál történt meg. Az építmények átlagos kivitelezési ideje 12 hónap volt 1970- ben, de az ipari épületek átlaga már 16 hónap. Nemcsak építőipar! Amit ismételten hangsúlyozni kell: a kivitelezés nemcsak az építőipar ügye. Anyag- és szerelvényszállitóké, szerelő vállalatoké, minden rendű-rangú alvállalkozóé. A múlt esztendő-Abrakadabra — Olvasd! — nyomta kezembe Albert az alábbi levelet. Nyomtatott űrlap, a kitöltött részeket kihagytam belőle: Bács-Kiskun megyei llletményhivatal, Kecskemét, Villám István u. 1. Tárgy: Munkabér-túlélvezmény térítményezése. Értesítjük, hogy munkáltatójának bejelentése szerint ön 197... óv ........... hó ....... napja óta, munkahelyétől 30 napot meghaladó betegség, fizetés nélküli szabadság, katonai szolgálat ...................miatt távol van. Számfejtési rendszerünkből adódóan a táppénz számfejtését, illetve a munkabér-térítményezést egy havi eltolódással végezzük, így ez nem minősül a Mt. V. 68. §-a szerinti téves munkabérkifizetésnek (pl. a dolgozó a megbetegedés hónapjára munkabért, a felgyógyulás hónapjára pedig táppénzt kap). Mivel ön 197....... év ................... hó ....... napja óta munkahelyétől távol van, és 197....... év ....................... hóra, mely 197....... év ................... hó 3. napján volt esedékes, teljes havi munkabért számfejtettünk, így újbóli munkábaállása esetén a folyósított munkabértöbbletet téritményezni fogjuk. Kecskemét, dátum, aláírás. ben az összes építési-szerelési munkák 68,4 százalékát végezte az állami építőipar, 19,2 százalékát a szövetkezet. Világos, hogy a fejlesztés súlya is az állami építőiparra jut, de a tényleges haladás csak úgy érhető el. ha arányosan minden terület — más iparágak érintett részei is — fölzárkózik a megnőtt követelményekhez. A negyedik ötéves tervben évi 7—8 százalékos építőipari termelésnövekedésre van szükség, miközben a termelés összetétele módosul. (Növekszik a nem termelő beruházások aránya, elsősorban a lakásépítésé, az ipari és a mezőgazdasági beruházások növekedési üteme közelebb kerül egymáshoz stb.) Az építőipar összes fejlesztési beruházásaira 15 milliárd forintot fordítanak; soha ekkora összeg még nem állt rendelkezésre. Milyen főbb irányokban halad a kivitelező ipar ezekben az esztendőkben fejlesztéseivel? A koncentráció, az építés meggyorsítása érdekében növekednek a közműépítési kapacitások és korszerűsödnek a technológiák — sok esetben' a víz, villany stb. hiánya akadályozza beruhások átadását! —, bővülnek a meglevő házgyárak és újak épülnek, végre sor kerülhet megfelelő telephelyek létrehozására, a beton- és habarcsgyártás megszervezésére. S ezek mellett folytatódik a gépállomány bővítése, korszerűsítése, az anyagmozgatás gépesítése, s kibontakozik a könnyűszerkezetes program. forrás: a szervezettség Gyorsítani: az építés iparosításával lehet. Az előregyártás növelésével, a helyszíni munkák csökkentésével — szerelvények stb. a jól felszerelt központi telephelyen hamarabb elkészíthetők — az élőmunkaráfordítások mérséklésével, az anyagösszetétel módosításával, így a hagyományossal szemben a kohászati, gépipari, műanyagipari termékek arányának növelésével. Mindezek — sok más mellett — lehetővé teszik, hogy a termelésnövekedés 70—75 százaléka a termelékenység emelkedéséből származzék. Gyorsítani: a szervezettség növelésével is lehet, sőt, kell. Igaz ugyan, hogy a szabad vállalási rendszer lehetőséget nyújt többlet nyereségre, de olykor furcsa szelekciójával nemcsak társadalmilag szükséges igények kielégítését odázza el, de végső soron az erők szétforgácsolásával, a géppark elaprózásával, az , emberek ismételt átcsoportosításával növeli a vállalat „rejtett” veszteségeit. A túl sok beruházás megkezdése: a késedelmek ígérete, a kötbérek veszélye, a rossz minőség „előre szervezése” ... Az apróságok becsülete Ezzel pontot is tehetnénk a dolog végére. A történet magában hordozza tanulsá gait. De azért álljunk meg egy — Izé — mondtam szellemesen Albertnek, amikor a levél végére értem. — Ezt a levelet a vállalatod kapta, vagy te? — Ha figyelmesen olvastad volna, tudhatnád, hogy nekem szól. De bevallom, én is csak harmadik olvasásra értettem meg. Most képzeld, ha a hivatalunkban a takarító néni kapja ezt. — Képzelem. Hogy begyulladna. Kivált attól a gyönyörű szótól, hogy túlélvezmény. Honnan a csudából szerezték ezt? — Tudod, ez a hogyishijják a múlt századi jogásznyelv egy torz szócsinálmánya. Utána néztem. De már sehol se használják. — Akkor miért kotorták ebben a hivatalban most újra elő? — Azt hiszem azért, mert úgy gondolták, ettől rangosabb lesz a hivatal. Ez az! Így már világos, nem a fpgalmazás, hanem a levél, azaz, a levél így sem világos, hanem az, hogy miért fogalmazták ilyenre, ugye? — Ha nem így volna — morfondírozott Albert —, bizonyára meg tudták volna fogalmazni ízes és főként érthető magyar nyelven is. Bizonyára... Remélhetőleg. M. L. Sok más szintén elengedhetetlen a gyorsabb kivitelezéshez. Nemcsak arra gondolunk, hogy például a szállítás — akár a vasúti, akár a közúti — szervezettségének is javulnia kell, hanem arra is, hogy a kivitelezők szemében a látszatra apróságoknak legyen nagyobb becsülete. Így annak, hogy a kivitelezési tervek felülvizsgálata rendben megtörténjék, s ne a pallértervnél bukkanjanak föl szarvashibák ... Időközben feladják az anyagrendeléseket, megkössék az alvállalkozói szerződéseket — s ne gépszerelés kezdetekor derüljön ki, hogy a szigetelési munkákra senkivel sem állapodtak meg — megejtsék a nagyon alapos helyszíni szemléket, megszervezzék a fölvonulást, az anyagtárolást s sorra tovább. Mert itt is az előkészítésre fordított több sokszorosan visszatérül a folyamatos, egyenletes építés, szerelés révén. Híre megy a jó munkának — mondják A rossznak is. Mert nemcsak a kivitelezés közbeni, hanem, az átadáskor föllelhető hibák lassú, Vontatott fölszámolása is sokat árt az építők rangjának. Azaz, erre is biztosítani kell embert, anyagot; kapacitást. Mert valami csak akkor kész igazán, amikor rendeltetésének megfelelően működni kezd, használatba vehető. Megfelelően: a társadalomnak a várt hasznot hajtva. S mert e haszon valamennyiünké, az érte való munkálkodás is közös erőfeszítést követel. M. O. (Vége) KíSZ-sklalás Megyeszerte megkezdődött a KISZ-okt,atás. A mintegy 26 ezer KISZ-fiatal közül kishíján 20 ezren vesznek részt különböző tanfolyamokon; a „KISZ- előadássorozaton”, a fáklyavivő körök előadásain, a politikai vitakörökben, a marxista vitakörökben és a középiskolai marxista diákakadémiákon.
