Petőfi Népe, 1971. december (26. évfolyam, 284-308. szám)

1971-12-11 / 293. szám

Megalapozott jövő a rémi Dózsa Tsz-ben Jfcíj lítontépit Cimíérfi íwwf tkth’ M Ciupeei me, .V.*««, £icthh*>i>. ft«fcwr *«> ' /<*«”" I jfm*# 3»W, mm, t ornácslapok üzeme Azon, hogy a deszkapót­ló forgácslap üzem me­gint csak a baromfiprog­rammal van összefüggés­ben. nincs mit csodálkoz­ni. A korszerű ólak kiala­kításához rengeteg burko­lóanyagra volt és van szük­ség, s ezek drágák is, meg többnyire nem is kapha­tók. A segédüzem létreho­zó ;ái így jórészt a kény- szerűség szülte. Az alap­anyagot. a faforgácsot, a Bajai Faipari Vállalattól szállítják. Műgyantával ke­verve, magasnyomáson préselik össze. Az üzem időszakosan működik, _ s így állítják itt elő az ajtó, a szellőző, kürtő, az árnyé­koló. a védő, az etető funk­ciójára egyaránt alkalmas forgácslapokat. Újabban már értékesítésre is ter­melnek. A segédüzemi kezdemé­nyezések sora Itt nem zá­rul le. a közeljövőbe *«e Pinceklub, az alapítjólevéUeL tervben rnintegy 40 holdon telepítenek sauvignont, hárslevelűt, szürkebarátot. Másodszori hasznosítás Első hallásra talán fur­csának tűnik, de tény, hogy a juhászat Is szoro­san kapcsolódik a barom­fineveléshez. Immár lezá­rult az a több éves kísér­let, amely arra irányult, hogy a megőrölt száraz baromfitrágyát a juhokkal, bárányokkal etessék fel. A tervek szerint a juhok táp­láléka hozzávetőleg fele­részben a baromfitrágyá­ból adódik. Gazdaságpoli­tikai szempontból ez ha­talmas jelentőségű újítás. Az ily módon másodszor is hasznosított „tápot” me­lasszal keverve etetik fel. Az idén kétezer pecse­nyebárányt értékesítettek, csaknem teljesen exportra, Olaszországba es Francia- országba. Olyan intenzív feltételek kialakítására tö­rekednek, amelyek lehetővé teszik a két évenkénti há­rom elvetést. Az 1975-ig szóló tervek szerint négy­ezer anyajuhot számláló állományt alakítanak ki. Tojásos tészták A tésztaüzem megint csak a baromfinevelés függvénye és hasznos ki­egészítője: Amellett, hogy lehetőséget nyújt ötvenöt asszony és lány egész éves, rendszeres foglalkoztatásá­ra. Itt értékesítik, illetve használják fel a „lámpa- törött” és a terméketlen tojásokat. A nyolcféle ké­szítmény a választék szé­les skálájára utal: cérna­metélt, szélesmetélt, „zab­szem”, tarhonya, ..eperle­vél”, lebbencs, rövidmetélt, kis- és nagykocka. A mi­nőségre gondosan ügyel­nek, reklamáció még nem érkezett. Az évi termelés meghaladja a másfél ezer mázsát, de a jelentkező igényeket alig-alig tudják kielégíteni. Főleg a nyári és az őszi „munkacsúcsok” idején gond ez, amikor az itt dolgozó asszonyok is kint, a területen dolgoz­nak. A tésztatermékeknek jó piacuk van Pécsett, Sze­geden, valamint a főváros­ban és környékén, de a közeli Bácsalmáson és Bácsbokodon is. Olykor magános megrendelőjük is akad, nemrég pl. Baranya megyéből küldött egy öt­kilós megrendelést az il­lető. El Is küldték a cí­mére az árut. kerül egy villanymotor­tekercselő üzemrész kiala­kítására, majd egy kisebb nyomdaüzem megteremté­sére. A gazdaságossági le­hetőségeken túl mindket­tő alapvető célja az, hogy foglalkoztatást és kereseti lehetőséget nyújtson a tsz idős, de a földeken már munkát végezni nem tudó idős tagjainak. Művelődés — pinceklub De a szövetkezet más módon is segíti több mint kétszáz nyugdíjas és jára­dékos tagját. Térítés nél­kül ad részükre kenyérga­bonát, 50-től 200 kilóig, térítés nélkül műveli meg a háztáji földeket. A kö­zeljövőre vonatkozó tervek szerint pedig pénzbeni nyugdíj- és járadékkiegé­szítésre is sor kerül. A szociális és kulturális tevékenység ezenkívül is széles körű. Saját autóbusza van a közösnek, ezt a ta­gok országjárásra, de újab­ban külföldi kirándulásra is igénybe veszik. S máig js egyedülálló az a másféléves kezdeménye­zés, miszerint a községi művelődési otthon a szö­vetkezet kezelésébe került, önmagában a nagyobb anyagi lehetőség is pezs- dítőleg hat a kulturális életre. Az éves fenntartás­ra a tsz 170 ezer forintot fordít. Előadóművészeket fogadnak, esztrád- és beat- műsorokat szerveznek. Egyaránt kedvelt a nép­dal, a tánczene és az ope­rett. A kultúrház egyik szárnyépülete alatt pár he­te nyitották meg a 200 ezer forintos költséggel, s nem kevés társadalmi munká­val kialakított pinceklu­bot. A rendkívül hangu­latos, ízléses szórakozó­hely máris népszerű a ré­mi fiatalok között. Nem túlzás azt állítani: világ­városi környezet, pár tu­cat négyzetméteren. T tataiad ás A szövetkezet vezetői fel­ismerték: ha a fiatalok ré­szére korszerű életfeltéte­leket sikerül biztosítani, akkor Rém megszűnik „is­ten háta mögötti” falunak lenni. S ezt a felismerést a tagság kórösszetétele máris fényesen bizonyítja: a dolgozó Jagok és alkal­mazottak átlagos életkora. 37—38 év körül van. Kü­lönösen sok fiatal tért visz­sza az utóbbi pár évben, főleg a bajai üzemekből. De a vezetők az utánpót­lásról sem feledkeznek meg: rendszeresen eljár­nak az iskolába, szót ér­teni a szülőkkel és a felső­tagozatosokkal, s előállnak a konkrét igényekkel is, hogy a szövetkezetnek mi­lyen szakemberekre van és lesz szüksége. A többféle szervezett to­vábbképzésen, felnőttokta­tásban jelenleg is több mint ötven tag vesz részt. A tagságnak jóval több mint a fele — 2G0 személy — vesz részt a szocialista brigádmozgalomban. Az idén is nyolc brigád vetél­kedik a szocialista cím új­bóli elnyeréséért. Két egyetemet végzett szakember dolgozik a szö­vetkezetben, továbbá öt olyan szakember, aki fel­sőfokú technikumi vég­zettséggel rendelkezik. Ahonnan elindultak Nem egyik napról a má­sikra jutott el idáig a rémi Dózsa Tsz. Hosszas, szívós küzdelem nyomán szület­tek a mostani eredmények. A mostani szövetkezet őse, szintén Dózsa elneve­zéssel, kereken húsz évvel ezelőtt alakult meg. 40—45 család hozta létre, mint­egy 500 hold állami tarta­lékterületen. Az 5ü-es évek során közös fejlesztés alig történt, amit megtermel­tek, jóformán mind kiosz­tották, s még az évtized végén is összesen 19 Szarvasmarhával, alig húsz anyakocával, 200 hízóval rendelkeztek. Az állattar­tás Céljait- csak régi, el­avult, kisüzemi termelésre berendezett gazdasági épü­letek szolgálták. Az 1960-as nagyüzemi átszervezés során az egyé­ni gazdák nagyobb része ide lépett be. A község te­rületének nagyobbik felén így a Dózsa Tsz gazdálko­dott Volt viszont két ki­sebb tsz is, Kossuth, illet­ve Kilián elnevezéssel. Ez utóbbiak 1965-ben egyesül­tek a Dózsával, oly módon, hogy már az előző évben is közös vezetés volt a Dó­zsa és a Kilián Tsz-nek. Jelentősebb épületek ez- időtájt épültek a szövetke­zetben. Mind nagyobb fi­gyelemmel fordultak a ba­romfitartás felé, amellyel első ízben még 1961-ben próbálkoztak. Az egyesü­lést követő pár évben a kibontakozást fékezték a természeti csapások, a pe- ronoszpóra, valamint a száj- és ‘ körömfájás, s gondot okozott az is, hogy a pénzügyi egyensúlyt csak a következő év terhére si­Pecscnyebárányok. I s ilyen igényei a tagság­nak sem voltaic. Nem, mert a pénzbeni részese­désben is megtalálták ^ számításukat. 1965-ben még csak ötmillió forin­tott tagrészesedés megha­ladja a 110 forintot, s ez egy évre hozzávetőlegesen 30 ezer forintnak felel meg, hiszen az átlagosan teljesített munkanapok szá­került biztosítani. Ennek a gyakorlatnak 1968-ban vé­ge szakadt, s a 69-es évet „tiszta lappal” kezdhették. Elkezdődött a gyors fel­halmozás időszaka, amit segített az is, hogy a szá­zalékos művelésnek itt nem voltak hagyományai, Szieszta a sertésólban. tos összrészesedést fizet­tek, 66-ban hétmilliót, 67- ben majdnem nyolcmilliót, 68-ban több mint nyolc­milliót, 69-ben pedig több mint tízmilliót. Az idei évben pedig már 14 mil­lió kerül kiosztásra. A tíz­órás munkanapra számi­ma felül van az évi 250- en. Sőt, a tagság 90 %-a ■ az év valamennyi munka­napját végig dolgozza a közösben — leszámítva a fizetett szabadságot. Így alapozta meg jövő­jét a rémi Dózsa Tsz. (x)-- "• ''X V' ' •• ; Vy JOF "»r', / / ' . • '? r ­mt

Next

/
Oldalképek
Tartalom