Petőfi Népe, 1971. november (26. évfolyam, 259-283. szám)
1971-11-12 / 268. szám
r 1. oldal 1971. november 12. péntek Sikeres program I. Csúcsok és hullámvölgyek Négy esztendővel ezelőtt hirdette meg a kormányzat az úgynevezett sertésprogramot. Ennek célja — mint emlékezetes — az volt, hogy a lakosság sertéshúsigényeit teljes mennyiségben is az esztendő minden szakában egyenletesen ki tudjuk elégíteni. Eszközei pedig: a sertéstenyésztés és hizlalás korszerűsítése, az akadályozó tényezők megszüntetése és a sertés- tenyésztés ciklikusságának, azaz hullámvölgyeinek kiküszöbölése. Ciklikus tenyésztés Elős7tór is idézzük fel emlékezetünkben: mit értünk a sertéstenyésztés ciklikusságán. Ezt a szakkifejezést arra a világszerte tapasztalható jelenségre alkalmazzák, hogy a sertés- állomány országonként és általában háromévenként csúcspontra emelkedik, majd mélypontra zuhan. A maximum és a minimum közötti különbség igen jelentős. Hogyan történik ez? Induljunk a mélypontról. Ilyenkor kevés a koca, tehát kevés p. malac is. A piacon élénk a kereslet, tehát a kevés süldőt igen jó áron lehet eladni, viszont a takarmányárak — mivel kevesen hizlalnak — általában alacsonyak. Ezt látva, a termelők kocát állítanak be, hogy a konjunktúrát kihasználhassák. Igen ám, de minden termelő ezt teszi. Tehát a következő évben már több, újabb egy év múlva kimondottan sok a süldő a piacon. A túltermelés következtében már több az eladó, mint a vevő, a süldőárak lezuhannak. A termelők tehát — mivel nem érdemes tartani — meghizlalják, levágják a kocát. Nagyon sok termelő ezt teszi, tehát elérkezik a ciklus mélypontAllami támogatás Hazánkban 1967—68-ban ezt a törvényszerű ciklust Állásfoglalás hallgatással EGYMÁST KÖVETŐ két napon egy-egy termelési tanácskozást hallgattam végig, ugyanabban a gyárban. Ahol azt vártam, hogy viharos szóváltások fültanúja lehetek, ott nehéz csönd ülte meg a termet. Ahol meg néhány hivatalból szónoklóra számítottam, ott sorra nyújtották fel kezüket az emberek, hogy szót kérjenek. S bár csalódtam várakozásomban. az nem volt indokolatlan. Az értekezletek előtt ugyanis mindkét helyen, a lemezegyengető műhelyben, illetve a karbantartóknál. hosszabb időt töltöttem. A lemezmunkások tele voltak panasszal. Nyakukon a tél. de a műhelycsarnok üvegtetejének kitört ablakszemeit • nem csinálták meg. Több ízben javasolták, hogy nyissanak egy ajtót a műhely hátoldalán, mert így — lemérték! — nyolcvan méterrel rövidebb úton továbbíthatnák a lemezeket. A javaslatot mindenki helyeselte, de senki nem intézkedett. Hét hónap alatt már a harmadik főnökük van, minden lóg a levegőben, nincs kihez fordulni... No majd a termelési értekezleten kipakolnak, gondoltam. Éppen a fordítottja történt. Azok a karbantartók bíráltak, akik hosszú évek óta vannak együtt, főnökük a maguk soraiból kinőtt mérnök, s akik jól szervezetten, egyenletesen dolgozhatnak. mert a műhely munkáját immár egy esztendeje programterv hatá- rozza meg. FURCSA? Első pillanatban, a műhelybeli ebédlő „tanácsteremmé” előléptetett falai között magam is annak éreztem. Természetes volt, hogy a karbantartók sorra szót kérnek, mert mondataikon, a tanácskozás lefolyásán, a műhelyfőnök nyílt beszédén, az igenek és a nemek váltakozásán egyaránt érződött, hogy ezek az emberek tudják: érdemes beszélniük. Odafigyelnek azok, akik illetékesek, világosan válaszolnak, ami rossz, azt habozás nélkül — de nem sértő módon — elvetik, ami jó, azt rögtön maguk ügyének tartják. A vezetőn, pontosabban a vezetőkön múlna minden? A műhelyfőnökön, a művezetőkön, a műhelybizottság titkárán? Sok minden az ő javukra, vagy terhűkre írható, de — már ami a lemezmunkások tanácskozását illeti — közrejátszanak itt másféle, s nem kevésbé fontos tényezők is. A műhelyvezetésre adott megbízások felületessége, a gyártáselőkészítés egész szervezetlensége, a műhelybizottság csupán formális létezése, s így tovább ... HALLGATNAK az emberek — mondják sok helyen, s van, ahol ezt rossznak tartják, ám másutt úgy értelmezik, hogy rendben mennek a dolgok, nincs különösebb baj... Veszélyes önámítás! A hallgatás valóban lehet néma beleegyezés. de sűrűn elutasító, a dolgokkal egyet nem értő, dühöt, sértettséget takaró állásfoglalás is! A hallgatás okozat, magyarázatát az okokban lelni. Ha a legfontosabb termelési tényező, az ember nem találja a helyét, akkor a legjobb technika sem ér sokat. Márpedig néhány munkahelyen, s nemcsak műhelyszintig, minden fontosabbnak tűnik az embernél. A készáruterv teljesítése, az export útnak indítása, a nyereség mértéke, s e minden áron elért, kisajtolt időleges eredmények mellett elsikkad a döntő tényező, a vállalatnak életet. értelmet adó alkotó ember. Ott. ahol hallgatnak, a közömbösség már az irodákban. a műhelyekben ólálkodik. Ahol nem érdemes szólni, ott fokozatosan plvész a "becsületes munka értelme, öröme, fontossága is. M. O. még két körülmény súlyosbította. A mélypont és a rossz termés következtében magas takarmányárak miatt a termelők keveset 'hizlaltak. Mivel azonban kevés volt a süldő a piacon, az állami hizlaldák sem tudták feltölteni férőhelyeiket. Közben a termelőszövetkezetekben tönkrementek még az átszervezés idején épült szerfás hizlaldák. Ráadásul akkor bontakozott ki a baromfikonjunktúra. A téeszek tehát nem sertéshizlaldákat építettek a szerfás épületek helyett, hanem baromfiistállókat. Így jutottunk el odáig, hogy már a városokban is komoly zavarok mutatkoztak a sertéshúsellátásban. Kormányunk felismerve a helyzetet, nem késlekedett az intézkedésekkel. Különböző akciók keretében kocákat helyeztek ki a kis- és nagyüzemekbe. A felvásárlási árakat kétíz- ben is rendezték, kifizetődővé téve ezáltal a sertéshizlalást. Az állam különleges mértékű támogatást nyújtott a korszerű sertéstelepek építéséhez, gondoskodott arról, hogy külföldről megfelelő gépeket, takarmányrecepteket. sőt különleges minőségű sertéstörzseket hozzanak be. A legfontosabb pedig az volt, hogy az állam „belépett” a takarmánypiacra, bőséges állami kínálattal letörte a szabadpiacon kialakult magas árakat Előtérben a kistermelők Mindehhez eredetileg az a remény fűződött, hogy a nagyüzemek gyorsan felépítik korszerű (más néven : szakosított) sertéstelepeiket, és átveszik az irányítást az ellátásban. Ez egy kicsit késett, mert kiderült, hogy a telepek olyan gyorsan nem épülhetnek fel és az import is bizonyos időt igényelt. Előtérbe kerültek tehát a kistermelők. Tudni kell, hogy hazánkban a sertésállomány nagyobbik része még a hatvanas évek végén is a kistermelők kezén volt. Az országos sertésállomány mintegy 40 százalékát a téesz-tagok háztáji gazdaságaiban, 20 százalékát pedig vasutasoknál, nyugdíjasoknál, egyéb, nem mezőgazdasági főfoglalkozású kisembereknél találhatjuk, ök ugyan amit hizlalnak azt nagyobbrészt saját maguk el is fogyasztják, de emellett szolgáltatják az üzletekbe kerülő húsmenv- nviség 8—13 százalékát és mintegy félmillió süldőt adnak az állami hizlaldáknak. Ez a réteg az állami intézkedésekre rendkívül gyorsan fejlődött és segített áthidalni az időkiesést, amit a nagyüzemi t,elenek ízesítésének elhúzódása okozott. F. B. (Folytatjuk) Egy üzem első lépései Megyénk első jelentősebb vegyipari üzeme a Kőbányai Könnyűfémmű ALU- PIGMENT gyárrészlege. Ez év tavaszán kezdte meg működését Kecskeméten. Termékei bel- és külföldön egyaránt keresettek. Több festéktípust — hőálló, rozsdagátló, alapozó, fedőezüst és metalizált festékeket —, 17 féle alumíniumpasztát, valamint alumínium füttert készítenek itt. Gyártmányaikat nemcsak kazánok, tartályok, elektromos távvezetékoszlopok, vasszerkezetek stb. bevonására Hauska Miklós üzemvezető — aki Budapestről jár le — minderről így nyilatkozik: — Az ALUPIGMENT üzemet a párt és a kormány vidéki iparfejlesztési politikája alapján telepítették Kecskemétre. A gyárrészleg további sorsa azonban szerintem nem attól függ, hogy jelenleg hol van, hanem attól, hogyan fejlesztik. A termelés meny- nyiségének növekedésében látom a perspektívát és a saját jövőmet is. Termékeink iránt egyébként nagyobb a kereslet, mint Mészáros Péter golyósmalom-kezelő és Kovács Imre művezető feltöltik a berendezést az alumíniumpaszta készítéséhez. használják, nagy megrendelőjük még a járműipar. Az alumínium füttert vegyi reakcióknál használják a gyógyszeriparban, s jelentékeny mennyiségben szállítanak külföldre is belőle. Nemcsak termékei miatt érdekes azonban átlépni az üzem kapuján, hanem azért is, mert a gyárrészleg most teszi első lépéseit. Ez az időszak dönti el, sikerül-e ennek az iparágnak meghonosodnia az „aranyhomokon”. Dolgoznak itt helybeliek, Budapestről idetelepültek, valamint a fővá rosból és Örkényből lejárók. A gyárrészleg anyag- ellátása zavartalan, hiszen az anyavállalat küldi az alufóliát — termékeik alapanyagát. Nehézségeik természetesen vannak. Először is, mert öt hónap esett ki a termelésből a beruházás elhúzódása miatt. Ezenkívül az üzem nagyon sok benzint használ fel, s erre kezdetben a helyi ÁFOR-ki- rendeltség sem volt felkészülve. Ilyen előzmények után az idei évre előirányzott 1850 tonna helyett csak 1250 tonna festéket, pasztát és füttert tudnak készíteni. Május óta azonban a termelés zavartalan, és a napi ütemezésnek megfelelően folyik a munka. A kis gyár három vezető beosztású dolgozóját kértem meg: beszéljenek munkájukról, s arról, hogyan látják az üzem perspektíváját és saját jövőjüket Szovjet— műszaki November 22-én a Műszaki és Természettudományi Egyesüljek Szövetsége megyei szervezete, valamint a Magyar—Szovjet Baráti Társaság közösen szovjet—magyar műszaki filmnapot rendez a MTESZ magyar íilmnap kecskeméti székházéban. Az érdeklődők előtt a két ország tudományos filmgyártásának legújabb produkcióit mutatják be, levetítik a legkorszerűbb ipari és mezőgazdasági eljárásokról szóló filmeket. amennyit jelenleg elő tudtunk állítani. Ezt az üzemet 40 millió forintos beruházással építették fel, és évi 50—60 milliós termelési érték produkálására képes. Egyelőre nem valami nagy vállalati nyereséget érünk el, s ha a jelenlegi szinten termelünk, még hosszú idő kell ahhoz, hogy megtérüljön a beruházás. Ugyanakkor a külkereskedelem is jó befektetésnek tartaná ennek az üzemnek további fejlesztését. Ezután Németh Lajos vegyésztechnikusnak tettem fel kérdéseimet, ö egyébként itt a mindenes — MEO-s csoportvezető, tűzrendész, munkavédelmi előadó és üzemrendész egy személyben. — Azért lát el ennyi beosztást, mert más még nem ért hozzá. — Egy lapra — erre az üzemre — tettem fel mindent, és le is költöztem a fővárosból. Eddig még nem csalódtam semmiben. Lakást is kaptam a Széchenyi- városban. A magam részéről bízom abban, hogy tovább fejlődik majd az ALUPIGMENT. Jelenleg azonban gondjaink is vannak. Nyolcvanketten dolgozunk itt. Lassan alakul ki a törzsgárda, mert voltak, akik kiléptek, néhány embert viszont el kellett küldeni, mert italosak voltak.’ Ilyen üzemben az ilyesmi megengedhetetlen. Sajnos, a tmk-lakatos és a villany- szerelő részleg erősödik meg a legnehezebben, ugyanis ezekből a szakmunkásokból a város többi üzemében is hiány van. Dánfy László üzemmérnök kecskeméti fiatalember. A városi tanács építési osztályának ösztöndíjasaként szerezte meg diplomáját, s a tervezett benzinbontásos gázműhöz került volna, de az nem épült fel, mert közben bevezették a földgázt. Tavaly a Kőbányai Könnyűfémműhöz szerződött, s nagy örömmel jött vissza Kecskemétre, amikor a vállalat létrehozta itt új üzemét. — Korszerű és keresett termékeket gyártunk, az üzem pedig olyan helyen van, hogy fejlesztésének nincs akadálya — magyarázza lelkesen a fiatal mérnök. — Véleményem szerint, ha megfelelő kollektívát alakítunk ki — s én a helyi ismeretségek alapján is erre törekszem —, nagy jövő áll ez előtt az üzem előtí. A városban már készül a Technika Háza, ahol bizonyára mód lesz arra, hogy a vegyészek is állandóan gyarapíthassák műszaki ismereteiket. Egy üzem a hőskorát éli, első lépéseit teszi Kecskeméten. Ezek mindig nehezek, gondok, bajok is adódhatnak. Az idősebb testvérek — a régebben ide települt üzemek — azonban már tudják, hogy idővel a léptek egyre gyorsulnak. Nagy Oltó A keverőüzemben Németh Lajos vegyésztechnikus ellenőrzi az egyik gép munkáját.
