Petőfi Népe, 1971. november (26. évfolyam, 259-283. szám)
1971-11-09 / 265. szám
1971. november 9. kedd 5. oldal Tanya és tanterem Nem akarom nevén nevezni a tanyavilágot, ahol ennek az írásnak az élményeit kaptam, és adatait összegyűjtöttem; — sok olyan motívuma van, amelyet kíméletből el kellene hallgatnom, mert igaztala- nul szakítanék fel régen behegedt sebeket, s oktalanul támasztanék ellenkedést egymással megbékélt emberek között. A kímélet diktálta hallgatás viszont arra kényszerítene, hogy arról ne szóljak, amit a leghangosabban kell elmondanom. ■ ■ ■ ■ Állok a katedra előtt, mellettem fiatal tanárnő. Oroszul köszönti a gyerekeket: „Zdrásztvujtye gyé- tyi!” Ök vissza rá kórusban: „Zdrászvujtye ucsi- tyelnyica!” Oroszórán vagyok az összevont hetedik nyolcadik osztályban. Most hosszabb orosz kérdés következik, amelyből egy árva szót sem értek, kivéve a keresztnevemet, amely minden nyelven Zoltán. Válasz: néma csend. Szorongva, s bűntudattal nézek hol a feszes vigyázzban álló gyerekekre, hol a tanárnőre. (Hetedik gimnazista koromban megbuktam latinból !) — Na. mit mondtam? — biztatja most már a tanárnő magyarul az osztályt. Kis várakozás, aztán jelentkezik középütt a harmadik sorból egy szőke kislány, s lefordítja a mondatot, amely úgy szól, hogy a mai órán megmutatják nekem, mit tudnak ők oroszul. A tanárnő elégedetten bólint, rámnéz. Én szaporán bólogatok, s végre elég bátorságot érzek ahhoz, hogy felüljek a dobogóra a katedra mögé. Közben az jut eszembe, hogy olyan lehetek most, mint valami tanfelügyelő. Ettől megrémülök. s mosolyogni próbálok. de érzem, olyan merev a képem, mintha hidraulikus sajtóval préselték volna horganyzott bádoglemezből. Nézem, hallgatom a szőke kislányt, aki már új orosz mondatot fogalmaz, s lassanként felsejlik bennem, hogy néhány hónappal ezelőtt, amikor először jártam itt a tanyán, már találkoztam vele. Szavalt az ünnepségen. Feszes, kes- kenyre szorított ajkáról ismerem meg és tiszta, okos homlokáról. Középütt elválasztott. szalmaszőke haját simára lefésüli, kétoldalt szoros varkocsba fonja, úgy viseli. Egész, kis lényéből nagy-nagy önfegyelem sugárzik és lefegyverző nyíltság. Az első alkalommal is feltűnt nekem, fenn az ösz- szetolt politechnikai asztalokból barkácsolt színpadon, de nem marta belém magát annyira, hogy néhány óra múlva az újabb benyomások, az újabb érdekes arcok el ne homá- lyosították volna a képét. Most azonban, a tanári asztalnál ülve. a tanterem sűrű, felejthetetlen szagát magamba szíva, nemcsak a magam iskolás emlékei jönnek elő; — visszaem- lékszem első itteni látogatásomra, s még az is eszembe jut, hogy frissen vasalt, fehér kötény volt a kislányon, meg sötétkék mackónadrág, és kétfelől a kikeményített fodrot szorongatta, úgy szavalt. Érdemes lenne leírnom az j egész oroszórát, azt a bámulatos pedagógiai munkát. amellyel ezeket a tanyasi gyerekeket oroszul írni. olvasni és beszélni tanítja a tanárnőjük, aki — saját bevallása szerint — maga is nagy kínnal tanulta meg a nyelvet, s ma is zavarban van. ma is kétségbeejtő gátlásokat kell legyőznie magában, mielőtt oroszul megszólalna. Talán éppen ezért tud jól tanítani, talán éppen ez teszi őt képessé arra, hogy megértse tanítványai félelmét a kiejtett idegen szótól. Maradjunk a szőke kislánynál. — Egyik legjobb tanuló, egyik legkedvesebb gyerek az iskolában — mondja óra után a tanárnő. — Nagyon szeretem. — Rámnéz: — s tudja, milyen szülők gyereke? Nem tudom. — Heten vannak testvérek. Ö az ötödik gyerek. Nyolcán lennének, de a negyedik gyéréit pár hetes korában meghalt. Nem tudom, hogyan történt, nem tudom megérteni, de így mondják, s így is van: az j apa egyik éjszaka részeg fővel megölte a gyereket. — Mikor történt? — Valamikor, a háború után. — Iszonyú! — Becsukták az embert, aztán, amikor kiszabadult, ott folytatta az életet a feleségével, ahol megszakadt. Még négy gyerek született. A négy közül az első ez a kislány. — Kicsit később hozzáteszi: — Nem tudtam volna többé amellé a férfi mellé feküdni. — Nem lenne kár, ha nem született volna meg ez a kislány? Nem hiányoznék a világból? — Igaza van, de akkor is. — Megborzong: — Nem tudtam volna megtenni. — Mit csinált volna három, kis, éhes poronttyal, egyedül, itt kinn a homokon? Hirtelen felélénkül: — Látja, éppen erről van szó. Tegnap azt kérdezte, miért járnak el dolgozni a lányok? Ezért. Ez volt itt a lányok, asszonyok sorsa évtizedekig, azóta, amióta ' az első telepesek megkalfjúsági találkozók a KlSZ-kongresszus jegyében A KISZ VIII. kongresz- szusára való készülődés programjaként, valamint november 7-e tiszteletére vasárnap ifjúsági találkozókat rendeztek a megyében. A bajai járás ifjú- kommusistái „Forradalom és ifjúság 1917—1971” jelszóval Bácsalmáson jöttek össze, s a Bácska legjobb művészeti együttesei adtak műsort. Tázláron a kiskőrösi járás fiataljai szavalóversenyt rendeztek vasárnap este „Nem én kiáltok” címmel. paszkodtak ezen a homokon. A mai lányok azért vállalják a napi hat-hét órás utazást, hogy megszabaduljanak ennek a világnak még az emlékétől is. — Ez nyilván csak az egyik ok. — Az egyik, de sokkal fontosabb, mint gondolná. Én asszony vagyok, két kisgyerekem van, én megértem őket. Nincs tovább sem vita, sem kérdés: 4 szonda oly mélyre hatolt, hogy visz- szább kell húznom. A képhez annyi tartozik még szorosan, hogy ez a tanárnő nem tanyasi lány; Budapesten nőtt fel, a Szent István park egyik tágas, minden kényelemmel ellátott lakásában. Öt éve tanít itt. amióta férjhez ment. Fábián Zoltán MAGAS, középkorú férfi nézegeti a könyveket, válogat a felpolcozott kötetek között a Kossuth Könyvkiadó Bács-Kiskun megyei kirendeltségén az irodának is használt raktárban (a könyvek tárolására is szolgáló irodában?). Bemutatkozik. — Szűcs Tibor, a Villa- mosszigetelő és Műanyaggyár 2. sz. — kiskunfélegyházi — gyáregységének okleveles vegyésze. — Legjobb terjesztőink egyike — ezt a dicséretes tényt Mészáros János, a ki- rendeltség vezetője közli róla. — Ha egy óra szabad ideje van Kecskeméten, nálunk tölti. Pontosabban az új kiadványokkal barátkozik. Majdnem any- nyira ismeri az állományt, mint mi, pedig a politikai irodalom népszerűsítésével ő társadalmi munkában, pártmegbízatásként foglalkozik. De hát ilyen alapos a YTTZ. A fajankótól Az értéktelenség, a rosz- szallás kifejezésére nyelvünkben még egyéb lehetőségek is vannak. így például a fa, fűzfa előtagú szavak közül sokat lehet idézni. A fajoknak ostoba, esetlen ember, tökeinké a jelentése. A fapénz, fabatka csekély értékű pénzt jelent. Á fabatka különben csak a fabatkát sem ér szólásban használatos. A silány minőségűnek tekintett fűzfa előtagú szavak ostobaságot, tudatlanságot fejeznek ki. A fűzfapoéta szót mindenki ismeri. Régen aligha volt dicséret, ha valakit fűzfakatonának neveztek. A rossz diák pedig fűzfadiák volt. A népnyelv ismeri a fűzfaalma összetételt is (keserű-sa- vanykás alma, amely mintha fűzfán termett volna). A fűzfa egyik alakváltozata a ficfa található a vékony nyári nadrág jelentésű fic- fanadrág összetételben. A cigány előtagú összetételek egy része is rossza- lást, értéktelenséget jelent. Ennek az az oka, hogy régen a cigányokat lenézték, szinte kirekesztették a társadalomból. A cigányútra ment szólást akkor használjuk, ha az étel vagy az ital a nyelőcső helyett a légzőcsőbe jut. Tájszavaink közül sok összetételt idézhetünk lebecsülő, sőt gúnyos értelemben: cigánybúza (gyomnövény), cigány - gomba (nem ehető gomba), cigányhal (apró hal, békaporonty), cigányszappan (szürke agyag). a díszpintyig lentése hitvány, gálád ember. Nem is kell magyarázni a hasonló szemléletből fakadó kifejezéseket (rongy ember, rongy alak, rongy népség, gyim-gyom ember). Néha az-előtag tréfásan- gúnyosan fejezi ki valaminek, a hasznavehetetlenségét. Ä rövid kard, szurony jelentésű gyíklesőt azért nevezik így, mert igazi harcra nem alkalmasak, legfeljebb csak gyíkot lehet vele ölni. A békanyúzó pedig életlen bicskát jelent, amely csak békanyúzásra alkalmas. A tréfás-gúnyos feldicsé- rése is kifejezhet hasznavehetetlenséget. Példákat a király előtagú szavak közül említünk. A Petőfi által is „megénekelt” király- dinnye homokos talajon termő, tüskés termésű gyomnövény (dinnyének is csak gúnyosan nevezhető). A királyné káposztája pedig a szerbtövis népies neve. Az ironikus feldicsérés- sel is ócsárolhatnak. Ha valaki ügyetlenül csinál valamit, és azt mondjuk rá, hogy nagyszerű, mindenki érzi a lebecsülést. Nagyon ügyes voltál — mondjuk sokszor annak, aki valamilyen feladatot kétbalkezes módon oldott meg. Ezután nem is kell magyarázni az ilyen „dicséreteket” : jómadár, jófirma, gyönyörűséges mákvirág, díszpinty. Kiss István természete, szeret tájékozott lenni. Mondják munkahelyén, Közép-Európa legnagyobb bakelitgyárában is ilyen. Beszéde nyugodt és megfontolt: — Hamarabb véget ért az eligazítás, mint gondoltam. — mondja. Hosszabb ideje a munkásőrök soraiba tartozom ugyanis. Most fontos értekezletre hívtak, de örömömre gyorsan megtárgyaltuk a tennivalókat és maradt idő arra is, hogy a vonat indulása előtt itt is körülnézzek. Jó szóval fogadnak. kedvemre bogarászhatok a nyomdafesték- szagú folyóiratokkal, könyvekkel zsúfolt állványokon. Most a politikai könyvnapok előtt különösen jól jön ez az alapos tájékozódás, mert mi tagadás, mostanában kevesebbet olvasok, mint a korábbi években. Szerencsére feleségemet sikerült beszerveznem a terjesztői munkába és ő nézi át esténként a bizományba átvett könyveket. Azokat a kiadványokat merem ajánlani jó szívvel, amelyeket személyesen — azt hiszem legjobb, ha többes számot használok — ismerünk valamennyire. MÉSZÁROS JÁNOS: — Érdemes lenne Szűcs Tibor terjesztési tapasztalatait, módszereit népszerűsíteni. Tíz esztendeje 3000 Ft volt az évi forgalom ott, ahol tavaly 23 000 Ft értékű Kossuth-kiadvány talált gazdára. Szűcs Tibor kiegészíti a kirendeltségvezető véleményét. Azt bizonygatja, hogy Kiskunfélegyházán kedvezően változtak a körülmények. — Épült, bővült gyárunk és többen dolgoznak ma falai között, mint' amikor én Kazinczbarcikáról idekerültem. Növekedett az átlag- kereset is. Amióta az egységes szervezet helyett négy pártalapszervezetet hoztak létre, pezsgőbb nálunk az élet és a csúcsvezetőség irányításával vetélkednek a propagandatevékenység javításán, erősítésén. Lelkes bizalmiak gyűjtik össze az igényeket, a véleményeket, a kívánságokat, és ők továbbítják a raktárból érkező könyveket. Olykor arra is jut idejük, hogy megkérdezzék: mennyire tetszett a megvásárolt könyv. Fáradhatatlan munkatársaim közül .hadd említsem meg Hideg László- nét. Darabos Pálnét, Palatínus Andrásnét és Bene Bélánét. — Itt nem lehet panasz a női egyenjogúságra, és arról sem beszélhetünk, hogy az asszonyok nem veszik ki részüket a pártmunkából — mondom. — Az aktívák között több pártonkívüli is van, akik igazán odaadással végzik vállalt feladatukat. Bizonyára tudja, hogy nálunk a dolgozók 78 százaléka nő. — Hallottam erről — válaszolok Szűcs Tibor kérdésére — és ezért különösen értékelem munkájukat. A két műszakban dolgozó asszonyok valóban minimális szabad idővel rendelkeznek. A könyvekért sem tolonganak, természetesen. Iskolai végzettségük alacsonyabb, mint a férfiaké. — Itt. a mi üzemünkben — veszi át a szót Szűcs Tibor —, az átlagosnál kedvezőtlenebb a helyzet, mert sok a képesítés nélküli segédmunkás. A többség most ismerkedik a nagyüzemi követelményekkel, körülményekkel. Közbevágok. — Nehéz, eléggé nem értékelhető munkát végez. A könyveket, folyóiratokat olvasgató nők — részben így pótolják, amit különböző kényszerű körülmények miatt elmulasztottak. SZŰCS TIBOR: * * Ki gondolná, hogy az alacsonyabb keresetű segédmunkások viszonylag többet költenek nyomtatott betűre, mint a jól fizetett szakmunkások nagy része. A szakmunkások zöme elsősorban krimit keres. Sehogyan sincs jól! Magam is tudom. Ezért sír egyik szemem, amikor látom az állandóan felfelé ívelő grafikont. A dolgozók — óvatos becslés szerint ötvenöt-hatvan százaléka — egyáltalán nem vesz Kossuth-Jciadványt. Meggyőződésem, hogy nagy részük más könyvet se. * ILYEN EMBER Szűcs Tibor, a Villamosszigetelő és Műanyaggyár 2. sz. gyáregysége csúcsszervezetének agitációs és propagandafelelőse, akivel — jellemző módon — könyvekkel tapétázott szobában ismerkedtem meg. Cselekvő nyugtalansággal kutatja, hogy hol lehetne valamit jobban csinálni és személyes felelősséget érez a szocialista közműveltésg terjesztéséért. Méltán becsülik munkatársai, felettesei. Tízesztendős könyvterjesztői tevékenységéért a napokban oklevéllel és emlékéremmel jutalmazzák. Az elismerés őt bizonyára újabb erőfeszítésekre serkenti. Szeretnénk a húszéves jubileum alkalmával is írni lelkes és okos munkájáról. Kívánjuk, hogy sokáig bírja erővel, egészséggel és jó kedéllyel. Heltai Nándor Szabadegyetemek Kiskunhalason A jancsi előtagú összetételek is a csekélyebb értékű- séget fejezik ki. (A becéző nevek köznévi értéke sokszor meglepően érdekes.) Eléggé ismert példa a jancsibicska (fanyelű bicska) és a jancsikályha (kis vaskályha). Kapca előtagú szavaink még azokkal is sejtetik a lebecsülő jelleget, akik a szó jelentését pontosan nem is ismerik. A kapcabetyár a régi betyárok megvetését fejezte ki a társaikat eláruló betyárokkal szemben. A népnyelvi kapcalegény orgazdát jelent, a kapcalopó pedig olyan tol- | vájt, aki kis dolgokat lop. IA gaz előtagú gazember jeA mostanában olyan sokat hangoztatott folyamatos tanulás, a permanens ismeretszerzés gondolata nem érte készületlenül a kiskunhalasiakat. A város művelődésügyi szerveinek különféle szabadegyetemei ugyanis már évek óta jól és eredményesen működnek. Népszerűségük magyarázata a célszerűen megválasztott, korszerű ismeret- anyag, amit a különböző területeken dolgozó szakembereknek nyújtanak. A harmadik, befejező évfolyamot végzik az építőipari, mezőgazdasági és kereskedelmi tagozat résztvevői. A hallgatóság harminc és ötven fő között változik, az egyes szakterületek képviselői napi munkájuk ellátásához kapnak itt jól hasznosítható ismereteket. A vállalatvezetői szabad- egyetem még csak a második éve működik, de talán ez nevezhető a legeredményesebbnek és legnépszerűbb tanfolyamnak. A város tizenkét nagyüzemének vezetői — igazgatók, pedagógiai, vezetéselméleti és közgazdasági előadásokat hallgatnak. A gyorsan iparosodó város közművelődési illetékesei jól felismerték a fejlődés következményeképpen keletkező „szellemi” szükségleteket. A Gőzön István Városi Művelődési Központban és a szakmaközi művelődési házban rendezett szabadegyetemi előadások népszerűsége azt bizonyítja, hogy az elképzelések a termelőüzemek vezetőinek egyetértésével találkoztak.
