Petőfi Népe, 1971. november (26. évfolyam, 259-283. szám)

1971-11-02 / 259. szám

4. oldal 1971. november 8, kedd Jómódban, távlat nélkül Egy kis darab homoki Kánaán. Maszek paradi­csom. Azzal a megszorítás­sal, hogy a gazdi, a falu egyik legjobb módú szak­szövetkezeti tagja. Ha ugyan nem a legtehető­sebb ... Maga a gyümöl­csös — almás és őszibarac­kos — lehet vagy három hold. A szőlő ennél is több. A gondozás, a „beállottság” mintaszerű. Sorközi gépi művelés a szőlőben. Napfénves ősz van, must- és almaillattal telített a levegő. A gyümölcsös sar­kában félig földbe süllyesz­tett pince, kőből épült, leg­alább 30 vagonnyit fuva­roztak ide az 50-es évek végén. A pince tetején gyü­mölcsraktár. Az egész vala­miféle erődítményre emlé­keztet, s az épületegyüttest még furcsábbá teszi a meg­feketedett, homokvert nád­tető. Almával teli ládák hal­maza. A nyitott pinceajtón át aranyló darazsak röp­ködnek. Oldalt, már az őszibarac­kos közé ékelődve, nagyon öreg, de még jó állagú ta­nya látszik. Nádtetős ez is A gazda soha nem lakott itt. Kiadta bérbe. Pár év óta a házat egy szegény sorsú család béreli: asszony és két felnőtt gyermek. A bért nem pénzben fizetik. Ledolgozzák a gyümölcsös­ben, kapálás idején. A gazdának mutatós, villaszerű háza van a falu­ban. Nemrég épült. Ügy szá­mítom, legalább három- százötven-ezerbe került... Tartozik még a gazdaság­hoz egy Wartburg, meg egy Barkas-furgon. Az utóbbi a termények piacra hordását szolgálja. S van egy kistraktor. hozzávaló művelő gépekkel. [ — Tehát meg lehet élni? | — Most még igen. Persze j nem napi nyolc órai mun­kával. És nagy-nagy költ­séggel. A bevétel felét, de inkább a háromnegyedét vissza kell adni a földnek. Én csak vegyszerre tízezer forintot költők egy évben. Trágyára még többet... Látja, ott már mindegyik őszibarackfa tövéhez oda van készítve a lápföld. S ; ez megy évről évre. Ame- t lyik fa nem terem úgy, mint várni lehet tőle, ment­hetetlenül kiselejtezem. Azonkívül van még a nap­szám, ami egyre maga­sabb. de embert így is mind nehezebben kapok. Nem is szólva az adóról. Áz állami gazdasági termést és érté­kesítési lehetőséget veszik alapul. De a szakszövet­kezeti termelő hátrányo­sabb helyzetben van.. Ezért aminek valamelyes ára van, a piacra hordom. Budapestre leginkább. — Mennyi adót fizet? — Most már, hogy a sző­lőt bérbe adtam, tízezret. A szőlő állaga így persze romlik. Az idén talán meg­adja holdanként a harminc hektót. Korábban több mint negyven hektóval fizetett. Mindez miből? Legelő­ször is ez a kérdés ötlik fel. A gazda ötvenhat éves és kék köpenyben van. Most érkezett ki a Wart­burggal. Egész megjelené­sében van valami farmer­öntudat. Ahogy megáll a pince falánál, s széttekint jövedelmező birodalmán .. Csak úgy áll velem szóba, ha megígérem, hogy sem a nevét, sem a lakhelyét nem írom ki. Rendben van. elrakom hát a jegyzetfüze­tet. Most már nyíltan be­szél, kertelés nélkül. — Uram, én nem újkori telepes vagyok itt, hanem őslakos. Családfámat a ti­zennyolcadik század köze­péig tudom visszavezetni. Apámnak volt egy k;s bir­toka, de tönkrement. A szeszfőzde Kecskeméten, megmaradt egészen az álla­mosításig. Ez a föld, ami­kor önálló lettem, parlag volt. Minden fát én ma­gam ültettem, mindegyik­nek fogtam a derekát. Mint minden szakszövet­kezeti faluban, itt is van egy dinamikus, törekvő, szorgalommal, elszánással és a konjunktúra iránti ér­zékkel megáldott kisebb­ség. Ennek reprezentáns képviselője a gazda. — Vannak irigyei? — Ötven hétben én kezd­tem el itt őszibarackfákat ültetni Akkor engem ke­vesen követtek. De aki tud­ta, mit érdemes csinálni, az iól járt. Van itt a közű­ben egy öreg paraszt, a csa­ládja annak idején majd­nem kitagadta, amiért min­den oénzét facsemetékbe ölte. ™ost pedig élvezik a hasznát.,, Érzem, arra kellene itt választ keresni: a többség miért nem követi a példá­ját. Vagy még inkább: miért nem követte tizen- valahány évvel ezelőtt. És azóta is.. — A város, az ipar fel­szívta az embereiket. Innen a tanyáról is. Sokan úgy látták, napi nyolc órán át dolgozgatni a tető alatt mégiá csak köhnyebb, mint naphosszat a szőlősorok között izzadni. A fizetés annyi, amennyi, de szá­mukra az lényeg, hogy nincs kockázat. Nem ter­melnek, hanem fogyaszta­nak. Pénzt adnak ki azért is, amit maguk is előállít­hatnának. A fiatalokat meg már az som érdekli, hogy a piacon sincs mindig ele­gendő gyümölcs. Többre becsülik, ha beülhetnek a presszóba, s órákig ellehet­nek egy kupica konyak meg egy szelet sütemény mel­lett. Tudom, tudom, hogy a hátam mögött vén vaska­laposnak neveznek. Sok­szor majdnem a szemembe is mondják .., El kell fogadnom: ebből a pozícióból az urbanizál- tabb életformának csak­ugyan a külsőségei látsza­nak. S ezekről a gazda nem irigységgel, inkább lesajná- lással beszél A saját vilá­gát, felfogását tartja egye­dül üdvözítőnek. Ám az ér­dekes az, hogy meglátása nagyon is valóságos kérdé­seket vet fél. Mert egyszer csakugyan ki kellene már kutatni, hogy miért van nálunk na­gyobb vonzata a kevesebb munkával járó szerényebb életmódnak, mint a sok munkával megalapoz»tt, d» még egy kis kockázattól sem mentes jólétnek. (Nem a törvényszegő, a harácso­ló szemlélet tojástáncára gondolok itt. hanem a be­fektetett munka visszaté­rülésének kockázatára.) Több mint tíz év óta a falu takarékszövetkezetének elnöke. Fizetett állása is van tehát. Szép nyugdí­jat fog kapni, ezt ő maga is elismeri. Gondolom, nyugodt és •»légedott lehet. — Igen nyugodt és elé­gedett vagyok. De nem op­I timista. Ha öt évre élőre gondolkodom, látnom kell, I hogy utam nem fölfelé, ha­nem lefelé vezet. Kérem, j ez a kis gazdaság is épp úgy tönkre fog menni, mint köröttem a többieké. Pedig nemsoká vezetik ki ide a villanyt, rögtön be is szer­zem az öntözőgépet, amit lehet, még kihozok a föld­ből, de tudom, nem lesz, aki utánam csinálja... Két felnőtt gyermekem van, mindkettő technikus, az egyik hamarosan mérnök lesz. Nem kívánkoznak visz- szajömmi. Elmondja: a takarékszö­vetkezeti betétállomány az utóbbi pár évben már nem növekszik. A betéteket a kölcsönök tartják egyen­súlyban. Csaknem kizáró­lag házépítésre fordítják a pénzt. És sokszor nem is a faluban, hanem — a megyeszékhelyen. Mert a fiataloknak már ott a mun­kahelyük, odaköltöznek, s az öregek is mennek utá­nuk. A tanyák üresein marad­nak, a földet felajánlják a szakszövetkezetnek. Megkérdem a gazdától, szerinte mi volna a meg­oldás. — Az. hogy az üzemek­be, a vállalatokhoz ne ve­gyenek fel mindenkit. Ak­kor kénytelenek volnának itthon maradni és a föld­ből megélni. Mint apáik tették. Bizonygatom, hogy a tör­ténelem kereke nem efelé forog. Hasztalan. Körülbás­tyázza magát gyümölcsfái­val, pincéjével, komfortos családi házával, két gép­kocsijával. Holott a könyörtelen igaz­ság az, hogy a szakszövet­kezeti létforma csak egy szűk réteg számára nyújt átlagon felüli jómódot és felemelkedést. Hatvani Dániel Rendhagyó megállapodás A helyszín Kecskemét, a megyei kórház udvara. Az egészségügyi klub bejá­rata előtt állunk. Nagy Ist­ván gazdasági igazgatóhe­lyettes a kulcsot ment ke­resni. Itt van Budapestről a Lavatherm Ktsz-től Kalla Kálmán műszaki ve­zető, Szamosi István fej­lesztési osztályvezető, dr. Baumerth Géza jogtaná­csos, a Malomgépgyártól Steinbach István műszaki vezető, a Kecskemétről je­lenlevők: a megyei beruhá­zási vállalat mérnöke, jo­gásza, a kórház igazgatója, gazdasági, valamint mű­szaki vezetői, és jómagam. Javítás alatt állnak Hogy miért gyűlt össze ez a furcsa együttes? En­nek története röviden a kö­vetkező: A szénhidrogén-program keretében a földgázvezeté­kek elérték a kórházat, s napirendre került az intéz­mény hő- és gőzellátásának földgázfűtésre való átala­kítása. El is készült az új kazánház, amelybe a fűtés céljára három Láng-gyári kazánt, a mosoda és steri­lizáló gőzellátására két VBS—350 típusú Lava­therm Ktsz által gyártott kazánt állítottak be. A bu­dapesti szövetkezettől a két berendezést 1970. augusz­tus 14-én vették át. Egy szó mint száz. a Lava­therm kazánjai egyelőre nem „teljesítenek szolgála­tot” a kórházban. Három­szor is felrobbantak, s je­lenleg is javítás alatt áll­nak. Hosszú jogi viták kez­dődtek, hogy ki a hibás, az uzembentartó-e, vagy a kivitelező. A megyei gaz­dasági döntőbíróság előtt már súlyra is tekintélyes mennyiségű akták tornyo­sulnak. Ezúttal azonban az érde­kelt felek nem a döntőbíró, hanem az újságíró invitálá­sára rendeztek találkozót, mégpedig a helyszínen. A „kinek van igaza” mint az elektromosság most is ott vibrált a levegőben, de a helyszín komor helyzete ezt a feszültséget megfelelő értékre szállította le. A kór­ház sterilizáló blokkja és mosodája, amely nem tud­ja funkcióját megfelelően betölteni, nap mint nap 750 beteg ellátásában okoz gon­dot. Néhány régi széntüze­lésű kazánnal ugyan igye­keznek pótolni a hiányo­kat. de azok olyan rossz ál­lapotban vannak már, hogy aki meglátja őket, elképed­ve kérdi — mernek ezek­ben akár egy lapát szenet is elégetni? Ne a jogi kérdéseken... A mosodától 60 százalé­kos nedvességtartalommal kerül vissza a tiszta ruha és ágynemű az osztályokra, s ha a sterilizáláshoz akar­nak a Láng-gyári kazánok révén gőzt juttatni, a kór­termek ,és műtők ^hőmér­séklete csökken. Milyen szerencse, hogy a hideg idő még nem állt be! Közberi előkerült a kulcs, kinyílt az egészségügyi klub ajtaja, és megkezdődik a „kerekasztal konferencia”. A megbeszélés időnként éles vitává fajul, s az új­ságíró minden erőfeszítésé­re szükség van, hogy is­mét ne a jogi kérdéseken lovagoljanak a szembenál­ló felek, hanem a megol­dást keressék. Jó két óra is beletelik, mire sikerül. Közben tisztázódik, hogy a Lavatherm Ktsz miért a Malomgépgyár által ké­szített gázégőket épí­A GAZDASÁGI AKTÍVAÉRTEKEZLET HATÁSA EGY IPARI SZÖVETKEZETBEN az építkezések Javul Alig több mint egy hét télt el a kétnapos gazda­sági aktívaértekezlet óta. amelyet a kormány hívott össze. A Parlamentben le­zajlott tanácskozás a gaz­dasági élet időszerű kérdé­seit ölelte fel. A valódi problémákat őszintén fel­táró beszámoló és vita gon­dolatai a közgazdasági sza­bályozórendszer további fi­nomításához járulnak hoz­zá. Vajon észlelhető-e olyan közvetlen hatás, amely meg­előzi az országos rendelke­zések megjelenését? Az ak­tívaértekezleten feltárt problémák egy részének a megoldása ugyanis a min­dennapi gyakorlaton, a gaz­dasági vezetők kezdemé­nyezőkészségén is múlik. Erre a kérdésre kerestük a választ a Bajai Lakbe­rendező és Építőipari Szö­vetkezetben. amelynek el­nöke, Mezős Mihály is részt vett a fontos eseményen. — Ismeretes, hogy Fock Jenő, a Minisztertanács el­nöke a gazdasági é'et prob­lémái közül elsőnek a be­ruházási politikát és gya­korlatot említette Ezt a té­mát egyébként szinte vala­mennyi hozzászóló hnnm1- gatta. A mi tevékenysé- "ünknek körülbelül a fele része énítkezésű-hől. fűúif- tósokból tevődik össze, ami 45 mii1 ló forintnyi értéket ’“t-i-ehozását ielenti az idén Ebben az esztendőben 75 új 1 lakást adunk át, közülük 40 OTP-támogatással ké­szülő otthont az utolsó ne­gyedévben. Az építkezések átadási határidejének a tar­tásában nagyon fontos sze­repet játszik az első lépés, a beruházások megfelelő előkészítése. A tervezőknek az első pillanattól figye­lembe kell venni a realitá­sokat, mindenekelőtt azt. hogy milyen építőanyagok állnak rendelkezésre. Ezt követően nem eléggé gyors és alapos a különböző in­tézmények — beleértve a kivitelező vállalatokat is — tervfelülvizsgáló rendszere sem. — Tett-e valamit a szö­vetkezet a helyzet javí­tásáért? — A saját bőrünkön ta­pasztaltuk, hogy a tervező vállalatok gyakran csak olyan határidőre tudnak megbízásokat fogadni, ami késlelteti a beruházás meg­térülését. Építész- és gé­pészmérnökökből, techniku­sokból álló tervező irodát hoztunk létre a ktsz-en be­lül. A belső feladatok el­végzésén túl másoknak is segíthetünk. Ily módon megteremtődött a hatéko­nyabb munka egyik döntő űőfe1 tétele. — Milyen biztatással, bá­torítás ml szolgált a gazda­sági aktíva? — Szó volt arról, hogy az építési idő rövidítése 1 érdekében meg kell gyorsí­tani a könnyűszerkezetes építési mód bevezetését. Nekem személy szerint is szívügyem ennek a kor­szerű technológiának a mi­előbbi meghonosodása, részt veszek egy ilyen bizottság­nak a munkájában. Az ipa­ri szövetkezeteknek a kis- és középüzemi szintre való felfejlesztését már a köny- nyűszerkezetes építési mód­szerrel szeretnénk végre­hajtani 1980-ig. Megkezd­tük a tárgyalásokat arról, hogy melyik szövetkezet mi­lyen elemek gyártásával tudna bekapcsolódni a prog­ramba. S igen biztató az, hogy értesülésünk szerint az Építésügyi Minisztérium anyagi támogatásával is se­gíti a megvalósulást. Halász Ferenc Keresse a betűket! Sorozatunk alábbi rejtvé­nye megfejtésekor gondol­jon TRÉFÁS KÉP- ÉS BE­TŰRE ITVÉNY-ISKO- LÄNK 4. és 6. pontjára. Muníció ISII tette be a kazánba. A bel­földi égők esetében ugyan­is csak gyártási engedély­re van szükség, míg a kül­földi égőkre még behoza­tali engedélyt is kell kérni, s ez sokkal hosszadalma­sabb, bonyolultabb eljárás. Az osztrák Gatt égő para­méterei pedig azonosak a malomgépgyári égőkével. Sajnos, a VBS-kazán és a magyar égő összeházasí­tása eddig sikertelennek bi­zonyult. A Malomgépgyár a lovagiasság szabályai sze­rint visszavásárolta az égő­ket. annál is inkább, mert ebből a termékéből jelen­tős exportot bonyolít le, s az NDK-ban és Csehszlo­vákiában elégedettek a D—004 gázégőkkel. Ám ha a Lavatherm ismét ren­del belőlük, a kórház gond­jainak megoldása érdeké­ben újra szállít, de már | csak a jövő esztendő má­sodik felére tud erre köte­lezettséget vállalni. A betegek érdekében Amikor minderről szó esik, a partnerek már a kórház betegeinek érdekeit tartják szem előtt. A La_- vatherm képviselői felajánlják, hogy egyetlen tartalék Gatt-gázégőjüket beépítik az egyik kazánba, és azt három héten belül elküldik. A másik kazán­hoz azonnal rendelnek Ausztriából égőt, és legké­sőbb januárban azt is le­szállítják. Korábban hóna­pokig azon folyt a vita, ki fizesse a magyar és az oszt­rák égő közötti 60—70 ezer forintos árdifferenciát. A ktsz részéről most azt aján­lották, hogy ha elégedettek lesznek a kórházban a Gatt-égőkkel, kívánságukra azt hagyják itt, ha nem, akkor újra rendelnek a malomgépgyáriból, de ad­dig, míg az elkészül, ter­mészetesen az osztrák égő­vel üzemeltetik a két fűtő- berendezést. Nem is em­lítik most az árdifferen­ciát, a fő, hogy mielőbb működjenek a kazánok. Az anyagi ügyeken pedig vi­tatkozzanak később a jogá­szok. A megbeszélés végén a kazánok helyszínre szállítá­sa miatt csaknem ismét fellobbant a vita, de végül is gyors megállapodás szü­letett. A ktsz vezetői mun­kaerőhiányra hivatkoztak, s arra, hogy nem is köte­lességük beszerelni a ka­zánt, csak a kórház terüle­tére szállítani. A kórház vezetői — félve, hogy a több tonnás alkotmány megsérül, ha nem hozzáér­téssel nyúlnak hozzá az it­teniek — kérték a berende­zés kazánházba való lehe- lyezését is. A Lava- therm-esek végül vállal­ták, hogy a fuvarrendelés­nél eleget tesznek a kecs­kemétiek kívánságának, csupán azt kérték, a kór­ház vezetői személyesen el­lenőrizzék, hogy a szállító vállalat dolgozói a kazáno­kat valóban a helyükre te­szik-e. Kívülállók számára ta­lán lényegtelennek tűnő dolgokkal fejeződött be\a megbeszélés, a ktsz és a kórház szempontjából azon­ban ez is igen fontos oont- ja e rendhagyó megállapo­dásnak. A legfőbb termé­szetesen az hogv a megyei kórház — ahol évente több tízezer embert gvógvítanak — megfelelő ellátásban ré- az oda kerülő betegeket. Nagy Ottó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom