Petőfi Népe, 1971. november (26. évfolyam, 259-283. szám)

1971-11-03 / 260. szám

1971. november 3, szerda 5. oldal „Két szobánk van, a harmadikat bitoroljuk... n A kiskőrösi művelődési ház főbejárata zárva, így a hátsó kapun igyekszem bejutni az épületbe. Az ol­dalszárny felé kerülök, a teret itt egy keskeny járdá­ra drótkerítés korlátozza. Mögötte az új művelődési központ és könyvtár építői szorgoskodnak; betonoszlo­pok, állványerdő jelzi a majdani intézmény felma­gasodó körvonalait. A régi házban talán már ezért is ideiglenes minden. Ideiglenesek a riportban rögzítettek is — átmeneti j időszak, egy zeneiskola szü­letésének nehézségeiről val­lanak. Igaz, hogy ez az át­menet immár két éve tart ; — és valószínűleg eltart ; még egyszer ennyi ideig. 1975-ben bizonyára minden másképpen fest majd, és az emberek — azok is akik át- j élték, azok is, akik csupán tanúi voltak — már csak í derűs emlékezéssel szólnak az egykori gondokról. Em­lékszel, amikor még abban j a patikából átalakított j Tölgyszéki-ház sötét szobái- j ban tanítottuk zenére a ■ gyerekeket...? Emlékszel, hogy az olajkályha hány j alkalommal mondta fel a j szolgálatot — míg máskor pedig úgy nekidurálta ma­gát, hogy majd megfőtt mindenki...? Azok voltak a szép idők ... Az elmúlt „hőskorok”, a küzdelmes „szép idők” je­lenünkben azonban a leg­többször nem azok. Csak az eltávolodással kozmeti- kázódnak, lehull róluk a fáradtság, az idegesség, a gond — és csupán a sztori marad. talános Iskola betegszobá­jában aludt, én pedig itt a művelődési ház kivén- hedt fotelágyán. Ezek voltak a kezdet kez­detei ... Azután aránylag hamar, már a tanév végén kap­tunk a tanácstól egy gar­zonlakást. Ez az „ajándék” tette lehetővé házasságun­kat és a letelepedést. Egy tanárt...? Az iskolát gya­korta felkereső tanítványok szülein keresztül, így köz­vetve minden bizonnyal. De beilleszkedtek-e ők ..? Sza­bad estéiken mivel töltik idejüket...? Kialakult-e baráti körük, vannak-e szellemi társaik...? Pető István szerint jelen­legi körülményeik, leter­heltségük mellett az ország hogy a járási hivatal ta­nácskozótermét ugyan­olyan rendben adják vissza, mint ahogy elkérték. Né­hány alkalommal maguk is felléptek a zenetanárok hangversenyén... Ha egy kamarazenekart alakítanának Kiskőrösön, szívesen részt vennének a közös muzsikálásban. De az iskola kevés számú taná­rának többsége nem hely­ben lakik. Így legfeljebb csali négykezest játszhat- i nak egy-egy szabadon ma- í radt „lyukasórán”. Az egykori parasztház nyitott folyosóját befalaz­ták, így a kiskőrösi műve­lődési központ belső helyi­ségei alig-alig kapnak ter­mészetes fényt. Az egyik zeneszóba éppen a ház kö­zepén található. Lámpa nél­kül itt még verőfényes jú­liusi délidőben sem lehet olvasni. Az apró helyiséget kitölti a sokbillentyűs hangszer, az íróasztal, né­hány szék és az olaj kályha. Mozdulni is alig lehet. Pető István éppen hang­jegyeket rajzol egyik kis tanítványa füzetébe. A sző- kecopfos kislány figyelme­sen hallgatja a magyará I’elóné Fodor Katalin az „átjáró szobában”. szoba-konyha a birodal­munk, — mellékhelyiségek és folyóvíz híján. Nem va­lami korszerű, de lakás, és igyekszünk magunkat jól érezni falai között. Első évben kilencvenhat, tavaly 139 gyerek iratkozott be az iskolába, idén pe­dig 185 tanulónk van. Jó képességűek, a községnek bármelyik községében ha­sonló elszigeteltségben él­nének, mint Kiskőrösön. Ennek oka nem a társadal­mi környezet, hanem in­kább a mindennapi munka. Az idegsejtek, melyek a napi kimerítő tanítási órák után estére csöndet kíván­nak, kevés szavú, halk nyu­galmat — és a lehetőség valóban szüksége van a ze- | szerint zenét. Alig-alig jár­nak el hazulról, szórakozá­suk legtöbbször a lemez­játszó és ritkán a mozi. nőiskolára. A jelenlegi ki­helyezett tagozat itt. a mű­velődési házban bérel két helyiséget. — a harmadikat csupán „bitoroljuk”. Zon­gora, hegedű, fúvósok, ének, furulya és előképző, összesen hat szakon okta­tunk. Ezek tanárai váltogat­ják egymást a kis szobák­ban — ígv tanítani azon­ban nem leányálom ... Pető Istvánné: Van olyan nap, hogy tíz órát is dol­gozunk. Én heti 39, Pista 38 órában tanít. Csináljuk, mert kívülünk nincsen más zongoraszakos. Az én tan­termem átjárószoba, a bel­ső helyiségeket csak ezen zatot. A kiskunhalasi Ál- j keresztül lehet megközelí- lami Zeneiskola kiskőrösi teni. A bejárati ajtó rá­kihelyezett tagozatát a mű- , adásul kettős, egy fa és velődési ház helyiségeiben egy üvegezett, s a hideg helyezték el — átmenetileg, időben célszerű mindkettőt —-1—csukva tartani. A műsor így a következő: ajtónyitó- dás — csukódás egyszer, kétszer. A belépő gyerek köszön, átmegy a szobán, kopog a másik ajtón (ha udvarias), majd kinyitja és újra zárja maga mögött. Ha csoportos foglalkozás van odabenn, akkor az el- késők ezt percenként megis­métlik ... Én meg zongo­rázni tanítom közben a diákokat és koncentrálás­ra figyelmeztetem őket... Az idegeim...? Köszö­nöm, egyelőre még fiatal vagyok. Hogv meddig...? Azt nem tudom. Reggel nyolctól nem egyszer este hétig. És még otthon is ... Főzés, háztartás — igaz, hogy nem sok a dolgom, hiszen csak ketten va- gvunk, de méeis mindig akad tennivaló. Másnap pe­dig újra kezdődik... Vezetője és egyik „alapító tagja” Pető István. Feleségével együtt — ak­kor még Fodor Katalin — 1969-ben, főiskolai hallga­tóként kezdte el itt a mun­kát. Az utolsó év vizsgái­ra Szeged és Kiskőrös kö­zött „ingázva” készültek. Megragadták a lehetőséget, mert mindkettőjük célja ugyanaz volt: egy, azonos helységben szerették volna hivatásukat elkezdeni, és lehetőség szerint induló, új iskolában. Petőfi szülőfalu­jában pedig épp akkor ke­restek a kihelyezett tago­zat számára tanárokat. Pető István: — Kati kecskeméti, — én Tápió- szentmártonban születtem. A Liszt Ferenc Zeneművé­szeti Főiskola szegedi zene- és énektanárképző szakán 1970-ben szereztünk mind­ketten diplomát — és már egy év kiskőrösi tanítás is a „hátunk mögött” volt. Akkor 5 még a Petőfi Ál­A szó Kiskőrös községre terelődik. Befogadta-e tár­sadalma a két fiatal zene­A tanítás és a művészet nem egyeztethető össze — vallják — de ők eleve pe­dagógusnak készültek és nem csalódottak. Ennék el­lenére az „élő” muzsika mindkettőjük életéből hi­ányzik. Tavaly néhány hangverseny szervezésével próbálkoztak. Szegedi mű­vészeket hívtak Kiskőrösre — maguk cipelték a zon­gorát, rendezgették a szé­keket előadás előtt és után, Megelégedettek .. ? — te­szem fel a kérdést ma­gamban a művelődési ház­ból távozóban. Igen is — nem is. Kettőjük fizetése meghaladja az ötezer fo­rintot, párok óhatatlanul szükséges OTP- részleteket is lassacskán kifizetik. Bútor, televízió, rádió, lemezjátszó ... Havi kiadásaik jövedelmüket nem emészti fel. ebédet a ..menzán” kapnak — „tíz éve eszünk már közkony­hán, már lassan megszok­juk” — mondták mosolyog­va. Nemsokára újabb, na­gyobb vásárlásokra gondol­hatnak. Munkájuk, hivatásuk ki­tölti napjaik legnagyobb részét. Talán túlságosan is ... A tanítási órák nem mechanikusan ismétlődnek, minden gyerek külön, egyé­ni világ — magyarázzák — és ez a változatosság örömmel tölti el őket. Re­ménykednek, hogy az új művelődési házban, vagy ha egyszer netalán-talán önálló épületet kapnak, abban majd kevesebb lesz hivatásuk gyakorlásának felesleges „salakja”. És az átmeneti gondokat felvált­ja a harmonikus élet. Tervük, hogy Szegeden levelező úton elvégzik az egyetem pedagógia-pszicho­lógia tanári szakát... Fiatalok — van még sza­bad szellemi kapacitásuk. Remélhetően nem „átme­netileg”, Pavlovits Miklós Bemutatjuk a színház új tagjait Stefanik Irén — Irént felesleges bemu- ■ ■ tatni, hiszen a kecskemé­tiek is jól Ismerik — évő- |. dik tréfás-komolyán Radó Vilmos igazgató, amikor Stefanik Irént keresem. — Az évadnyitó társulati | ülés után hetekig nem lát­tuk, már azt hittük meg­gondolta magát — folyta­tom néhány perc múlva magam is derűsen, tréfál­kozva a társalgóban, mert hála az igazgatói közremű- ködésnek, sikerült pillana- tok alatt megszervezni a színész—újságíró találkozót. Az eddigiekből is kide­rül, hogy a Szegedről ide- szerződött művésznő jó- kedélyű, közvetlen egyéni- 11 ség, távol áll tőle minden póz, magamutogatás. .form József drámájában, a Örülök ennek, mert' Néma levente Ziliáját is s a fiatal házas- mindinkább viszolygok berendezkedéséhez I azoktól a művészektől, akik a nyilvánosság előtt elvesz­tik természetességüket és azt hiszik, hogy „fennkölt gondolatok” affektált köz­lését várja tőle a publi­kum. Mondom, Stefanik Irén szerényen, rokonszenvesen számol be kérésünkre ed­digi pályafutásáról. — Mikor kapott Jászal- díjat? — Még az 1960-as évek elején. Az indokolás így hangzott: „a klasszikus női szerepek igényes megfor­málásáért.’’ — Hol játszott eddig? — Több helyen. Kellemes éneket 4öltöttem szülővá­rosomban, Békéscsabán. Amikor megalakították ott az önálló társulatot, hív­tak és én örömmel men­tem. Szívesen emlékezek Szegedre, Szolnokra, de be­széljünk inkább a szere­pekről. Végtére is a „ho­gyan” és a „mit” fonto­sabb a ,.hol”-nál? És kedvesen mosolyog. — Tudomásom szerint eddig ötven főszerepet ala­kított. — így van. Valamikor szubrett voltam, játszottam egy sor zenés vígjátékban, kosztümös darabban és modern színművekben. Vol­tam Gruse a Kaukázusi krétakörben, Gertrudis Ka­Utiélmények, riportfilmek, tudósítások A III. megyei amatörfilm-fesztiválon A filmkészítés, mely a képek technikai, gyártá­évekkel ezelőtt csupán a hivatásos szakemberek költséges és bonyolult fog­lalkozása volt, napjaink­ban egyre inkább közked­velt, mindenki számára el­érhető „hobbyvá” vált. Az aránylag olcsó, nyolcmilli­méteres kamerák, vetítőgé­pek, kis méretű felszere­lések elterjedésével egyre többen örökítik meg élmé­nyeiket, benyomásaikat mozgóképen. Amatőrfilmeseink III. megyei szemléje is jól tük­rözi ezt a folyamatot. A vasárnap délelőtt Baján, a József Attila Városi Mű­velődési Központban meg­rendezett fesztiválon be­mutatott alkotások az utóbbi évek gyors és je­lentős fejlődéséről tanús­kodtak. Általánossá vált a nyolcmilliméteres hangos­film — kivétel nélkül minden levetített alkotást hang is kísért —, az eddi­gieknél nagyobb szerepet kapott a tudatos szerkesz­tés, a végős, a belső kom­pozíció és sokat fejlődött sí, művészi megformálása is. Különösen az élethű, szí­nes művek arattak megér­demelt sikert Várhalmi Miklós két színes, negyed­órás útifilmje (Párizs és London) és Bakó Károly Pisa—Róma—Velence út­vonalán forgatott útibeszá­molója már a legmoder­nebb, úgynevezett szuper —8-as képkivágású, han­gosított eljárással készült. A bemutatott művek többnyire külföldi vagy belföldi utazások képi él­ményeit örökítették meg. Wágner István a mohácsi busójárásról, Wattay Gyu­la idősebb Éber Sándorról, Wilhelm József Pannon­halmáról vagy a kiskunha­lasi Ternyák Nándor a Kis­kunságról készített filmje már a művészi portrék, filmetűdök egyes jól sike­rült elemeit is felmutat­ták. A riport, a tudósítás mű­faját Füredi János a sport­tevékenységről készült és Nagy István bajai híradója i fesztiválon. képviselte eredményesen. A fesztiválon elsősorban megyénk legkorszerűbben felszerelt csoportjának tag­jai, a bajai amatőrfilme­sek szerepeltek sikerrel. A városi tanácstól ez évben kapott harmincezer forin­tos támogatást igen jól hasznosították. Sajnálatos volt azonban a központi szervezés gyen­gesége. Kecskemét, Kis­kunfélegyháza és Kalocsa városokat senki nem kép­viselte és így a szemle na- gyobbára a helyiek bemu­tatója lett. A jövendő fel­adatai ezért kettős irányú­ak. Egyrészt városi bemu­tatókkal, rendszeresebb ta­lálkozókkal összefogottabbá. kellene tenni megyénk nö­vekvő számú amatőrfilme­seinek szervezetét. A gya­koribb találkozók azután minden bizonnyal termé­keny! tőleg hatnának a „szabadabb” filmkészítésre és sokkal több változato­sabb műfajú, tematikájú alkotás szerepelhetne a kö vetkező negyedik megyei alakítottam. — Most is emlékezünk arra, hogy milyen kitűnő volt Shakespeare Makran­cos hölgy című víg játéká­ban. (A tv is közvetítette a csabai előadást.) Mire ké­szül most? — Higyje el, nem vala­miféle kötelező lelkendezés mondatja velem: kitűnő művet tanulunk. Jean Anouille Ornifle vagy a buborék című modern, vi­dám hangvételű színpadi játékát mi mutatjuk be először Magyarországon. Én leszek Supu, ez a 35 év kö­rüli szemüveges titkárnő, aki éleiében először szerel­mes lesz, méghozzá a dl­l' -fos, felkapott szövegíró­ba. akit nagy költőnek tart, aki eladja magát az olcsó sikerért... — Látom, nagyon szereti ezt a szerepét? — Természetesen, Ha az ember elvállalja, igyekszik a legjobban „megcsinálni”. Azután jön az új szerep — az új szerelem. És ez így van jól. Játszottam már fiút. leányt, öreget, fiatalt, szép és csúnya nőt. És ahogyan múlik az idő, an­nál többet szeretnék életre kelteni, s minél több a tapasztalat, annál inkább érzem az önképzés, a ta­nulás szükségességét. — El ne felejtse megírni, hogy szeretettel köszöntőm a kecskeméti közönséget. H. N. 60 ezer kötet könyv 85 ezer forint értékű könyvvel gyarapodott az idén a kiskunhalasi könyv­tár. amelynek összesen 60 ezer kötete van már. Az utóbbi időben főleg a mat szépirodalmi művek, illet­ve a tudományos ismeret- terjesztő kiadványok iránt nőtt meg az érdeklődés. Az olvasókat több mint száz­féle újság és folyóirat vár­ja a halasi könyvtárban. Keresse a betűket! Alábbi rejtvényünk egy Mlkszáth-mü címét adja, Megfejtheti, ha TRÉFÁS KÉP- ÉS BETÜREJT- VÉNY-ISKOLANK 1. cs 4. pontjára gondol. (P. M.) ayomMf^és-

Next

/
Oldalképek
Tartalom