Petőfi Népe, 1971. november (26. évfolyam, 259-283. szám)
1971-11-03 / 260. szám
1971. november 3, szerda 5. oldal „Két szobánk van, a harmadikat bitoroljuk... n A kiskőrösi művelődési ház főbejárata zárva, így a hátsó kapun igyekszem bejutni az épületbe. Az oldalszárny felé kerülök, a teret itt egy keskeny járdára drótkerítés korlátozza. Mögötte az új művelődési központ és könyvtár építői szorgoskodnak; betonoszlopok, állványerdő jelzi a majdani intézmény felmagasodó körvonalait. A régi házban talán már ezért is ideiglenes minden. Ideiglenesek a riportban rögzítettek is — átmeneti j időszak, egy zeneiskola születésének nehézségeiről vallanak. Igaz, hogy ez az átmenet immár két éve tart ; — és valószínűleg eltart ; még egyszer ennyi ideig. 1975-ben bizonyára minden másképpen fest majd, és az emberek — azok is akik át- j élték, azok is, akik csupán tanúi voltak — már csak í derűs emlékezéssel szólnak az egykori gondokról. Emlékszel, amikor még abban j a patikából átalakított j Tölgyszéki-ház sötét szobái- j ban tanítottuk zenére a ■ gyerekeket...? Emlékszel, hogy az olajkályha hány j alkalommal mondta fel a j szolgálatot — míg máskor pedig úgy nekidurálta magát, hogy majd megfőtt mindenki...? Azok voltak a szép idők ... Az elmúlt „hőskorok”, a küzdelmes „szép idők” jelenünkben azonban a legtöbbször nem azok. Csak az eltávolodással kozmeti- kázódnak, lehull róluk a fáradtság, az idegesség, a gond — és csupán a sztori marad. talános Iskola betegszobájában aludt, én pedig itt a művelődési ház kivén- hedt fotelágyán. Ezek voltak a kezdet kezdetei ... Azután aránylag hamar, már a tanév végén kaptunk a tanácstól egy garzonlakást. Ez az „ajándék” tette lehetővé házasságunkat és a letelepedést. Egy tanárt...? Az iskolát gyakorta felkereső tanítványok szülein keresztül, így közvetve minden bizonnyal. De beilleszkedtek-e ők ..? Szabad estéiken mivel töltik idejüket...? Kialakult-e baráti körük, vannak-e szellemi társaik...? Pető István szerint jelenlegi körülményeik, leterheltségük mellett az ország hogy a járási hivatal tanácskozótermét ugyanolyan rendben adják vissza, mint ahogy elkérték. Néhány alkalommal maguk is felléptek a zenetanárok hangversenyén... Ha egy kamarazenekart alakítanának Kiskőrösön, szívesen részt vennének a közös muzsikálásban. De az iskola kevés számú tanárának többsége nem helyben lakik. Így legfeljebb csali négykezest játszhat- i nak egy-egy szabadon ma- í radt „lyukasórán”. Az egykori parasztház nyitott folyosóját befalazták, így a kiskőrösi művelődési központ belső helyiségei alig-alig kapnak természetes fényt. Az egyik zeneszóba éppen a ház közepén található. Lámpa nélkül itt még verőfényes júliusi délidőben sem lehet olvasni. Az apró helyiséget kitölti a sokbillentyűs hangszer, az íróasztal, néhány szék és az olaj kályha. Mozdulni is alig lehet. Pető István éppen hangjegyeket rajzol egyik kis tanítványa füzetébe. A sző- kecopfos kislány figyelmesen hallgatja a magyará I’elóné Fodor Katalin az „átjáró szobában”. szoba-konyha a birodalmunk, — mellékhelyiségek és folyóvíz híján. Nem valami korszerű, de lakás, és igyekszünk magunkat jól érezni falai között. Első évben kilencvenhat, tavaly 139 gyerek iratkozott be az iskolába, idén pedig 185 tanulónk van. Jó képességűek, a községnek bármelyik községében hasonló elszigeteltségben élnének, mint Kiskőrösön. Ennek oka nem a társadalmi környezet, hanem inkább a mindennapi munka. Az idegsejtek, melyek a napi kimerítő tanítási órák után estére csöndet kívánnak, kevés szavú, halk nyugalmat — és a lehetőség valóban szüksége van a ze- | szerint zenét. Alig-alig járnak el hazulról, szórakozásuk legtöbbször a lemezjátszó és ritkán a mozi. nőiskolára. A jelenlegi kihelyezett tagozat itt. a művelődési házban bérel két helyiséget. — a harmadikat csupán „bitoroljuk”. Zongora, hegedű, fúvósok, ének, furulya és előképző, összesen hat szakon oktatunk. Ezek tanárai váltogatják egymást a kis szobákban — ígv tanítani azonban nem leányálom ... Pető Istvánné: Van olyan nap, hogy tíz órát is dolgozunk. Én heti 39, Pista 38 órában tanít. Csináljuk, mert kívülünk nincsen más zongoraszakos. Az én tantermem átjárószoba, a belső helyiségeket csak ezen zatot. A kiskunhalasi Ál- j keresztül lehet megközelí- lami Zeneiskola kiskőrösi teni. A bejárati ajtó rákihelyezett tagozatát a mű- , adásul kettős, egy fa és velődési ház helyiségeiben egy üvegezett, s a hideg helyezték el — átmenetileg, időben célszerű mindkettőt —-1—csukva tartani. A műsor így a következő: ajtónyitó- dás — csukódás egyszer, kétszer. A belépő gyerek köszön, átmegy a szobán, kopog a másik ajtón (ha udvarias), majd kinyitja és újra zárja maga mögött. Ha csoportos foglalkozás van odabenn, akkor az el- késők ezt percenként megismétlik ... Én meg zongorázni tanítom közben a diákokat és koncentrálásra figyelmeztetem őket... Az idegeim...? Köszönöm, egyelőre még fiatal vagyok. Hogv meddig...? Azt nem tudom. Reggel nyolctól nem egyszer este hétig. És még otthon is ... Főzés, háztartás — igaz, hogy nem sok a dolgom, hiszen csak ketten va- gvunk, de méeis mindig akad tennivaló. Másnap pedig újra kezdődik... Vezetője és egyik „alapító tagja” Pető István. Feleségével együtt — akkor még Fodor Katalin — 1969-ben, főiskolai hallgatóként kezdte el itt a munkát. Az utolsó év vizsgáira Szeged és Kiskőrös között „ingázva” készültek. Megragadták a lehetőséget, mert mindkettőjük célja ugyanaz volt: egy, azonos helységben szerették volna hivatásukat elkezdeni, és lehetőség szerint induló, új iskolában. Petőfi szülőfalujában pedig épp akkor kerestek a kihelyezett tagozat számára tanárokat. Pető István: — Kati kecskeméti, — én Tápió- szentmártonban születtem. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola szegedi zene- és énektanárképző szakán 1970-ben szereztünk mindketten diplomát — és már egy év kiskőrösi tanítás is a „hátunk mögött” volt. Akkor 5 még a Petőfi ÁlA szó Kiskőrös községre terelődik. Befogadta-e társadalma a két fiatal zeneA tanítás és a művészet nem egyeztethető össze — vallják — de ők eleve pedagógusnak készültek és nem csalódottak. Ennék ellenére az „élő” muzsika mindkettőjük életéből hiányzik. Tavaly néhány hangverseny szervezésével próbálkoztak. Szegedi művészeket hívtak Kiskőrösre — maguk cipelték a zongorát, rendezgették a székeket előadás előtt és után, Megelégedettek .. ? — teszem fel a kérdést magamban a művelődési házból távozóban. Igen is — nem is. Kettőjük fizetése meghaladja az ötezer forintot, párok óhatatlanul szükséges OTP- részleteket is lassacskán kifizetik. Bútor, televízió, rádió, lemezjátszó ... Havi kiadásaik jövedelmüket nem emészti fel. ebédet a ..menzán” kapnak — „tíz éve eszünk már közkonyhán, már lassan megszokjuk” — mondták mosolyogva. Nemsokára újabb, nagyobb vásárlásokra gondolhatnak. Munkájuk, hivatásuk kitölti napjaik legnagyobb részét. Talán túlságosan is ... A tanítási órák nem mechanikusan ismétlődnek, minden gyerek külön, egyéni világ — magyarázzák — és ez a változatosság örömmel tölti el őket. Reménykednek, hogy az új művelődési házban, vagy ha egyszer netalán-talán önálló épületet kapnak, abban majd kevesebb lesz hivatásuk gyakorlásának felesleges „salakja”. És az átmeneti gondokat felváltja a harmonikus élet. Tervük, hogy Szegeden levelező úton elvégzik az egyetem pedagógia-pszichológia tanári szakát... Fiatalok — van még szabad szellemi kapacitásuk. Remélhetően nem „átmenetileg”, Pavlovits Miklós Bemutatjuk a színház új tagjait Stefanik Irén — Irént felesleges bemu- ■ ■ tatni, hiszen a kecskemétiek is jól Ismerik — évő- |. dik tréfás-komolyán Radó Vilmos igazgató, amikor Stefanik Irént keresem. — Az évadnyitó társulati | ülés után hetekig nem láttuk, már azt hittük meggondolta magát — folytatom néhány perc múlva magam is derűsen, tréfálkozva a társalgóban, mert hála az igazgatói közremű- ködésnek, sikerült pillana- tok alatt megszervezni a színész—újságíró találkozót. Az eddigiekből is kiderül, hogy a Szegedről ide- szerződött művésznő jó- kedélyű, közvetlen egyéni- 11 ség, távol áll tőle minden póz, magamutogatás. .form József drámájában, a Örülök ennek, mert' Néma levente Ziliáját is s a fiatal házas- mindinkább viszolygok berendezkedéséhez I azoktól a művészektől, akik a nyilvánosság előtt elvesztik természetességüket és azt hiszik, hogy „fennkölt gondolatok” affektált közlését várja tőle a publikum. Mondom, Stefanik Irén szerényen, rokonszenvesen számol be kérésünkre eddigi pályafutásáról. — Mikor kapott Jászal- díjat? — Még az 1960-as évek elején. Az indokolás így hangzott: „a klasszikus női szerepek igényes megformálásáért.’’ — Hol játszott eddig? — Több helyen. Kellemes éneket 4öltöttem szülővárosomban, Békéscsabán. Amikor megalakították ott az önálló társulatot, hívtak és én örömmel mentem. Szívesen emlékezek Szegedre, Szolnokra, de beszéljünk inkább a szerepekről. Végtére is a „hogyan” és a „mit” fontosabb a ,.hol”-nál? És kedvesen mosolyog. — Tudomásom szerint eddig ötven főszerepet alakított. — így van. Valamikor szubrett voltam, játszottam egy sor zenés vígjátékban, kosztümös darabban és modern színművekben. Voltam Gruse a Kaukázusi krétakörben, Gertrudis KaUtiélmények, riportfilmek, tudósítások A III. megyei amatörfilm-fesztiválon A filmkészítés, mely a képek technikai, gyártáévekkel ezelőtt csupán a hivatásos szakemberek költséges és bonyolult foglalkozása volt, napjainkban egyre inkább közkedvelt, mindenki számára elérhető „hobbyvá” vált. Az aránylag olcsó, nyolcmilliméteres kamerák, vetítőgépek, kis méretű felszerelések elterjedésével egyre többen örökítik meg élményeiket, benyomásaikat mozgóképen. Amatőrfilmeseink III. megyei szemléje is jól tükrözi ezt a folyamatot. A vasárnap délelőtt Baján, a József Attila Városi Művelődési Központban megrendezett fesztiválon bemutatott alkotások az utóbbi évek gyors és jelentős fejlődéséről tanúskodtak. Általánossá vált a nyolcmilliméteres hangosfilm — kivétel nélkül minden levetített alkotást hang is kísért —, az eddigieknél nagyobb szerepet kapott a tudatos szerkesztés, a végős, a belső kompozíció és sokat fejlődött sí, művészi megformálása is. Különösen az élethű, színes művek arattak megérdemelt sikert Várhalmi Miklós két színes, negyedórás útifilmje (Párizs és London) és Bakó Károly Pisa—Róma—Velence útvonalán forgatott útibeszámolója már a legmodernebb, úgynevezett szuper —8-as képkivágású, hangosított eljárással készült. A bemutatott művek többnyire külföldi vagy belföldi utazások képi élményeit örökítették meg. Wágner István a mohácsi busójárásról, Wattay Gyula idősebb Éber Sándorról, Wilhelm József Pannonhalmáról vagy a kiskunhalasi Ternyák Nándor a Kiskunságról készített filmje már a művészi portrék, filmetűdök egyes jól sikerült elemeit is felmutatták. A riport, a tudósítás műfaját Füredi János a sporttevékenységről készült és Nagy István bajai híradója i fesztiválon. képviselte eredményesen. A fesztiválon elsősorban megyénk legkorszerűbben felszerelt csoportjának tagjai, a bajai amatőrfilmesek szerepeltek sikerrel. A városi tanácstól ez évben kapott harmincezer forintos támogatást igen jól hasznosították. Sajnálatos volt azonban a központi szervezés gyengesége. Kecskemét, Kiskunfélegyháza és Kalocsa városokat senki nem képviselte és így a szemle na- gyobbára a helyiek bemutatója lett. A jövendő feladatai ezért kettős irányúak. Egyrészt városi bemutatókkal, rendszeresebb találkozókkal összefogottabbá. kellene tenni megyénk növekvő számú amatőrfilmeseinek szervezetét. A gyakoribb találkozók azután minden bizonnyal termékeny! tőleg hatnának a „szabadabb” filmkészítésre és sokkal több változatosabb műfajú, tematikájú alkotás szerepelhetne a kö vetkező negyedik megyei alakítottam. — Most is emlékezünk arra, hogy milyen kitűnő volt Shakespeare Makrancos hölgy című víg játékában. (A tv is közvetítette a csabai előadást.) Mire készül most? — Higyje el, nem valamiféle kötelező lelkendezés mondatja velem: kitűnő művet tanulunk. Jean Anouille Ornifle vagy a buborék című modern, vidám hangvételű színpadi játékát mi mutatjuk be először Magyarországon. Én leszek Supu, ez a 35 év körüli szemüveges titkárnő, aki éleiében először szerelmes lesz, méghozzá a dll' -fos, felkapott szövegíróba. akit nagy költőnek tart, aki eladja magát az olcsó sikerért... — Látom, nagyon szereti ezt a szerepét? — Természetesen, Ha az ember elvállalja, igyekszik a legjobban „megcsinálni”. Azután jön az új szerep — az új szerelem. És ez így van jól. Játszottam már fiút. leányt, öreget, fiatalt, szép és csúnya nőt. És ahogyan múlik az idő, annál többet szeretnék életre kelteni, s minél több a tapasztalat, annál inkább érzem az önképzés, a tanulás szükségességét. — El ne felejtse megírni, hogy szeretettel köszöntőm a kecskeméti közönséget. H. N. 60 ezer kötet könyv 85 ezer forint értékű könyvvel gyarapodott az idén a kiskunhalasi könyvtár. amelynek összesen 60 ezer kötete van már. Az utóbbi időben főleg a mat szépirodalmi művek, illetve a tudományos ismeret- terjesztő kiadványok iránt nőtt meg az érdeklődés. Az olvasókat több mint százféle újság és folyóirat várja a halasi könyvtárban. Keresse a betűket! Alábbi rejtvényünk egy Mlkszáth-mü címét adja, Megfejtheti, ha TRÉFÁS KÉP- ÉS BETÜREJT- VÉNY-ISKOLANK 1. cs 4. pontjára gondol. (P. M.) ayomMf^és-
