Petőfi Népe, 1971. november (26. évfolyam, 259-283. szám)
1971-11-14 / 270. szám
4. oldal 1971. november 14. vasárnap Ne átlagosítsuk az embert íj külszíni bauxitbánya ÜDVÖS lenne, ha mind többször kapnánk rajta magunkat, hogy valahányszor üzemünk, vállalatunk, intézményünk problémáiról tárgyalunk, legyen szó szociális intézkedésekről, bér- színvonalról, vagy a termelés növekedéséről —, az emberekről, tehát önmagunkról is „f ő”-ben gondolkodunk. Jelentéseink, statisztikáink tele vannak „fők”-kel. Űgyannyira, hogy a beszámolót, előterjesztést író igazgató, mérnök, munkaügyis és így tovább mindazokig, akik ilyen kérdésekről írásban adnak számot, felszisszenve javítanák ki, ha a gépírónő a „fő” helyett valahol ember -t gépelne. Mert már azt tartanák furcsának, ha így fejeznénk ki valamit: „Az egy emberre jutó segélyösszeg ...” Ne gondolja senki, hogy ez csak amolyan szőrszálhasogató moralizálás, szavakon való lovaglás. Higy- gyük el, hogy amikor már szinte csak ez az egy szavunk van a velünk, a mi kis, vagy nagy kollektívánkban dolgozók említésekor, az hosszú idős megszokás utáp az embert is „átlagosítja” gondolkodásunkban. Főmérnök, szakmunkás egyaránt „fő”;szocialista brigádtag, vándormadár szintén egybemosódik ebben a meghatározásban — „fő”. Az „1 főre eső reálbér”... Ez is átlagot mutat. Jó, átfogó értékelésekben, társadalomra vetített mérlegelésben nem lehet, nem tud- . hatunk lemondani erről á „társadalmi középarányosairól”. Ám. szőkébb körűért' közvetlen közelségünkbeíf1' nem szabad csak „fő”-ben gondolkozni emberekről. Nem lehet „átlagnak” kikiáltani munkatársainkat, egymást. Mert olyan, hogy „átlagember” — nem létezhet. Elképzelhetetlen olyan ember, akiben holmi „társadalmi középarányos”raktározódna fel, akár természetét. akár szellemi vagy fizikai adottságait, vagy produktumait vennénk szemügyre. Nincs két egyforma munkás, se egy szocialista, se egy hagyományos brigádban. És „fő”-ben való gondolkodásunk mégis hány esetben átlagosítja az embereket, anélkül, hogy észre- vennénk. Például a munka, a teljesítmény anyagi, elismerésében. Amikor azt mondjuk, hogy az új gazdaságirányítási rendszerben nagyobb súlyt kap a jövedelmek erőteljesebb ösztönző hatása —. abban arra is utalunk, hogy differenciálunk például a bérekben. Tehát, hogy aki többet teljesít, értékesebbet nyújt, jobb minőségű a munkája —, az kézzelfoghatóan érezze a különbségtételt a keresetén is. Ma már ez nem megy, ] Az emberek önérzete azt sem bírja el, ha a jók, az átlagon felüliek közt egyen- lősdit érvényesítenek a munka honorálásában. Hátha még azt tapasztalják a munkahelyen, hogy a tisztes átlagbér ugyanúgy kijut a rendbontóknak, fe- gyelmezetlenkedőknek. sé- lejtgyártóknak, későknek, igazolatlanul hiányzóknak, mint akik' lelkiismeretesen végzik kötelességüket. Bánt minden öntudatos munkást, ha az említettekkel szemben nem lépnek fel következetesen. Mikor — különösen középV és alsó szinten azt hallják a számonkérésre jogosult vezetőtől: „Nem akarok magamnak ellenséget szerezni”, vagy „Senki se élezi szívesen az életét”. NEM TALÁLKOZUNK-E elég gyakran azzal a nézettel, hogy „ma már nem lehet fegyelmezni, szólni az embereknek, mert veszik a kalapjukat és — máshol két kézzel kapnak rajtuk?” Szocialista brigádtagok vélekedtek erről így egy tanácskozáson: „Aki így válaszol a figyelmeztetésre, annak adják csak ki nyugodtan a munkakönyvét. Elmegy egy, kettő, három — „ilyen úton", s mikor hasonló beállítottságú fe- gyelmetlenkedők rájönnek, hogy mese, könyörgés nincs a maradásukért, meggondolják.” — Munkások beszéltek arról; hogy egyes Vezetők eltúlozzák, . amikor a léts^áiphíárty fenyegető veszélyével. t - tákatóznak a fegyelmezés mellőzésekor. Ők neveztek;' meg ütemük; ben Olyan munkahelyeket, ahol' Éelső ■ '''munkanélküliségre kárhoztatták .embereket. holott létszámhiányra panaszkodtak. . Stabil, üzemüket szerető munkások,vetették, fel, hogy sokat „szövegelünk” a lán- gossütő, güzülö, mások vé- rejtékére spekuláló k i s- polgá rokról. Miért nem nevezzük, kispolgárnak a gyári lébolót. aki teng- ieng, immel-árnmai dolgor zik? Az ilyennek nem a szorgalmasok. sülik meg. a pecsenyét azzal, , hogy helyette is ráhúznak? Kiizzadva azt a jó brigádátlagot. ahol a lusta is megtalálja számítását. És a markába nevet. dig nem egy gazdasági vezető megelégszik azzal, hogy egy fejléces, hétpecsétes fegyelmi papírt kézbe- síttet a mulasztónak —, de szóba nem áll vele. Azt tartva, hogy a „lelkizés”, az elbeszélgetés, mint „tiszta politikai munka” a pártós a szakszervezet dolga. Ahol ez a szemlélet uralkodott el, ott vált beideg- zett gyakorlattá az is, hogy a felső, közép- és alsó szintű vezetők a hosszú ideje „kialakult körből” szerzik tájékozottságukat. Ott nem érzik létszükségletnek a kapcsolattartást „körön kívül” is. azaz a dolgozók minden rétegével. Ott még ma is sűrűn megesik, hogy például jutalmazások, kitüntetések idején bezúdul a titkárnő a listával az szb- titkárhoz, és szól eképpen: „Igazgató elvtárs küldi, tessék aláírni, mert fél óra múlva menni kell a bankba a pénzért...” — S az szb-titkár nyel egyet, mert vele ezt nem beszélték meg, sőt több nevet is megpillantott a prémiumosok között. akik jutalmazását nem tartja helyesnek, éjipen mert sokat járván a műhelyekben. ismeri őket munkájukból, s társaik véleményéből egyaránt.... Tehát a „kialakult kör” még a vezetés helyein is enh.vire beszűkülhét. MINTHA még nem mindig történnék így. Mintha még sokszor elsikkadna a műhely-, vagy brigádátlagban a teljesítmények közötti különbség. Pedig ez egy túlhaladott, a régi gazdaságirányítási rendszer „mennyiségi” törekvéseinél még érthető értékelési mód konzerválása. Amikor a kereset átlagközpontúsága stabilitást, biztonságérzetet, megnyugvást adott az átlagnál jóval alább teljesítőnek is. A. lógónak, selejt- mesternek, üevetlennek egyaránt. NO PERSZE másik oldala is van az éremnek. Mert valóban nem .nagy, erkölcsi bátorsága. .Tehet, a felelps- ségrevonáshoz.’T ént a vezetőnek, amikor tudván tudja, hogy sok leállás, munkaidő-kiesés szervezési hibából, rossz programozásból. rendszertelen anyag- ellátásból következik, , s ezek felelősei a gyári ranglétra felsőbb fokain keresendők. Sérnmi baj nem lesz, ha a vezető itt fent is következetes a számonkérésben. fegyelmezésben. Mert van megyénkben is üzem, ahol például bizonyos munkáknál kétszer- háromszor több idő esik ki a vállalat hibájából, mint a dolgozókéból... Itt már átvezet a téma a munkafegyelem szférájából a munkaszervezés területére. De vajon csupán gazdasági intézkedésekkel, politikai munka nélkül feloldódnak-e a fegyelmezetlen munkából származó feszültségek? Semmiképpen sem. Azzal Sem. ha külön iktatőkönvvet fektetnek fel az írásos fegyelmik sorozatának nyilvántartására. PePEDSG hányszor elhangzik az utóbbi években, hogy áz emberekkel való •személyes foglalkozás szemszögéből is politikai munkás . a gazdasági vezető. Hogy ha nem így ., lenne. . elegendő; volna nap mint nap papírra vetett • Utasításokkal -irá-r nyítan i az -nzeanreS zekgt., :Ilyen papírokkal teleaggat- ni a falakat, a gépeket, mint — bocsánat a kirívó hasonlatért — valamikor katonáéknál. ahol így értesült az ember, aznap mit kell besújkolni... Volt idő, amikor azt unták az emberek, hogy minden percben „népnevelték”. De éppen olyan véglet, hogy ma némely munkahelyen'akkor ülnek le beszélgetni valakivel, ha él akar menni a gyárból. Modern formában, új stílusban vissza kell adni a személyes agitáció becsületét. Az emberekkel szót értve győződünk meg arról, hogy „átlag” és „fő” nincs. Illetve, hogy á „létszám” minden egyede hús-vér eleven; ember, akire számíthatunk, akivel hegyeket mozgathatunk úgy együtt, ösz- szesen. Hogy eddig árnyékos oldaláról szóltunk a munka- fegyelemről, nem azért történt. mert ilyen sötét lenne a kép. De mikor javítani akarunk valamin, miért „udvarolnánk” sajátmagunknak? Hogy az egészséges változás megindult megyénkben is. ékesszólóan bizonyítják a munkaeredmények. 1971. első három negyedében a szocialista ipar 11 százalékkal és az építőipar — folyóáron mérve — 30 százalékkal nagyobb termelést ért el, mint az előző évben. A növekedési ütem az elmúlt évek hasonló időszakához viszonyítva gyorsult és továbbra is meghaladja az országost. örvendetes a Köznonti Statisztikai Hivatal Megyei Igazgatósága jelentésének ez a megállapítása is- „A szocialista iparban a termolés növekedéséből a • termelékenység emelkedésével fedezett hányad tovább nőtt. Ezen belül a tanácsi iparban — az országoshoz hasonlóan — teljes egészében termelékenységnövelésből eredt a termelésbővítés, és a létszám csökkent.” Érdemes 1969—1970—1971 első háromnegyed évének összehasonlításában megvizsgálni, hogyan is alakult a termelékenység emelkedésével fedezett hányad a termelés növekedéséből: az évelt sorrendjében 13,2— 31,3 és 70.6 százalék. — Szép eredmény. DE HOGY a termelékenység, s a több termelés révén ugyanezen időkben a munkások átlagos havi keresete ekként emelkedett — 1652—1744 és 1814 forint —, mind azt igazolja, hogy jobban, fegyelmezettebben dolgoznak az emberek. S nemcsak a „szép szó” hatására, hanem mert a még hátráltató körülmények ellenére, mindinkább differenciáltan. tehát az értékek különbözőségének megfelelően fizetik meg a munkát ..... Azaz javában lábo- lunk kifelé az álhumanista átlagolásból, egyenlősdi manőverekből. Tóth István A Bakony bauxilvagyona nem összefüggő egységben helyezkedik el, hanem ún. lencsékben. Ezekben a napokban Halimba körzetében a kimerülő 11-es számú fejtés szomszédságában megkezdődött egy új bánya- terület előkészítése a művelésre: Az új „lencséből” műszakodként 130 tonna elsőosztályú bauxit kerül majd a felszínre. Heszelőgyán sikerek Az igazgatói szoba az ;,utóbbi napokban -hosszas tárgyalások színtere volt. Árról folytak a megbeszélések az. üzemrészek veze- tóTvéí, hogy ' a;- Kéziszerszám gyár Kecskeméti Re- sáélőgyárá,: idei' 65 millió forintos termelési tervét minden tekintetben teljesíteni keli. Nem kis vállalkozás ez, hiszen az elmúlt ' 2 évben 12 mil-Iió forint . veszteséggel gazdálkodott a gyár. Gyökeres változások Az idén azonban jelentős I tek sikeres kísérletek, fordulat történt. Hárommii- j amelyekkel sokkal terme- lió forint nyereséget irá-. lékenyebbé vált a munka, nyoztak elő éves tervükben, - Sőt, azzal, hogy itt az amit máris túlteljesítettek, üzemben készítik el ezeSzeptember végéig — tehát kilenc, hónap alatt — ezt az összeget 1 millió forinttal toldották meg. Az eredmény eléréséhez nagymértékben. hozzájárult a gyár 17 szocialista brigádja. A termelés mennyiségi mutatóinak megjavítására tett vállalásaik, nyomán folyaket az eszközöket, egyhar- madára csökkentették a beszerzési költségeket. Deviza nélkül A legsikeresebb és legmatosabbá vált a termelés. | nagyobb gazdasági eredJavult a munkafegyelem, jobban kihasználják. a .munkaidőt, s az idén késés, igazolatlan hiányzás nem is fordult elő az üzemben. A munkaerő-vándorlás természetesen itt is zavarokat okozott átmenetileg a termelésben, ám a brigádok patronáló mozgalmat kezdeményeztek, vagyis egymást segítették. Egyik formája volt ennek, hogy az új dolgozókat igyekeztek gyorsan megtanítani a munka fogásaira. A széles körben elindított nevelőmunka — párhuzamosan a megfelelő bérügyi intézkedésekkel— pedig arra vezetett, hogy jelentősen csökkent a gyárból kilépők száma. Van azonban egy másik — egyáltalán nem számításon kívül hagyható — oka annak, hogy jó gazdasági eredmények születtek a reszelőgyárban. Ez pedig nem más, mint az, hogy az újíményt jelentő újítás — amelynek népgazdasági hatása is figyelemre méltó — Bócsai Jenő technológus, Borbély Ferenc és Gál László kőműves nevéhez fűződik. Olyan csiszolókorongokat kísérleteztek ki hidegkötésű eljárással, amelynek külföldről való behozatala még tavaly is másfél millió forintjába került a kecskeméti gyárnak. A csiszolókorongok importja egyébként nemcsak hogy j'övék. sok devizájába került az országnak, ráadásul rend- szertelen szállításuk még akadályozta is a folyamatos termelést. Bócsai Jenő technológus elmondta, hegy egy'- évig tanulmányozta a bel- és külföldi : szakirodáimat,mielőtt hozzákezdtek a mintegy 3 hónapig tartó kísérletekhez. Áz idén gyártották az első csiszolókorongot, amelyek még jobbnak is bizonyultak az importált köveknél, s ugyanakkor csak negyedrész annyiba kerülnek. Az idén saját használatra több száz csiszolókorongot készítettek, jövőre azonban már egyik testvérgyáruk is Kecskemétről kívánja beszerezni köszörű- kő-szükségletét. A reszelőgyáriak tervei viszont ennél jóval nagyobb arányúak. Ma már új profiljuknak tekintik a különleges hidegkötés-eljárással készülő korongok gyártását. Már építik az új műhelyt, ahol megkezdik a nagybani előállítását. Még az is előfordulhat, ho'gy az eddigi szállítóból megrendelő lesz, mert az egyik eddigi exportőr — egy nyugatnémet cég képviselője megállapította, hogy a magyar csiszolókorongok műszak} paraméterei jobbak, mint az A legnagyobb elismerés Az újítási kedv azóta sem ségi vonatkozásban is. tómozgalom — amely or- kon. lanyhult a reszelőgyárban. Jelenleg azzal kísérleteznek, hogy a keményfém- lapkákat forrasztás helyett műgyantával ragasszák a megmunkáló szerszámokra. Ha sikerülne, azzal az előnnyel járna, hogy a forrasztáskor előálló hő hatására nem keletkeznének káros repedések a lapkászágszerte, megyeszerte sajnos, egy helyben topog — ebben az üzemben erőteljesen fellendült. A vágó műhelyben például ke- méuyfémbetétes (vídialan- kás) megmunkáló szerszámok használatára történTermészetesen minden, ami az utóbbi időben történt az üzemben — akár újításokról, akár munka- szervezésről van szó — a termelésre hat vissza. És megállapíthatjuk nemcsak mennyiségi, hanem minő-1 esztendőt. Kell-e nagyobb elismerés annál, hogy egy nyugati megrendelő cég képviselője dnnyira elégedett az itt készült reszelékkel, hogy itt hagyta a bélyegzőszerszámot, amellyel a cég jelét eddig csak a leszállítás utáni ellenőrzéskor, külföldön ütötték rá az árura. Ilyen bizalmat korábban nem tapasztaltak. Az évközben elért termelési eredmények alánján a reszelőgyáriak már bízhatnak abban, hogy hosszú idő után először szép sikerrel fejezhetik be ezt az Nagy Ottó