Petőfi Népe, 1971. október (26. évfolyam, 231-258. szám)
1971-10-24 / 251. szám
nyelvét hozza közelebb a közönséghez, bármely korszak magyar közönségéhez. Nincs kétség, hogy a mindenkori felújítások legfőbb feladata éppen ez, de , van rá eset, amikor a mű vélt, vagy tényleges dra- 1 maturgiai gyengeségeinek eltüntetése ürügyén érzékenyebb mélységig belevág a műbe az operáló kés. Sajnos, ez történt most is. A három felvonásba sűrített tragédia a rövidítések, átformálások után nemcsak cselekményszálakban lett szegényebb, hanem gondolatokban is. Az előadás az előkészítés gondossága, megalapozottsága ellenére, már emiatt sem tudta a,, teljes Bánk bánt nyújtani. Hiszen nyelvi szépségekben gazdag dialógusrészletek maradtak ki, a mű legismertebb jeleneteinek fontos mozzanatait törölte a dra-Unnepi évadnyitás a kecskeméti színházban Katona József: Bánk bán A békétlenek. tűnt és éppen akkor veszítette el a maradék aktivitását is, amikor tulajdonképpen — a tragikus események forrpuntján — a legrobbanékonyabbnak kellett volna lennie. Az mér rendezési hiba, hogy szinte önvédelmi gesztusnak tűnik Gertrudisszal folytatott vitájának végén, hogy a királyné kezében levő tőrt Gertrudis ellen fordítja. Pedig itt az írói útmutatás egyértelműen világos, Bánk megátkozza, „megszurkálja” és üldözi Gertrudist. S ennek a mozzanatnak a hiányát nem pótolja az a kalandfilmekbe illő fordulat sem, hogy a trónszék felé támolygó Gertrudis magára rántja a hatalmas alkotmányt. Szép, tiszta, egyszerűségében megrendítő alakítást nyújt Melinda szerepében Faluhelyi Magda. Alakítása bővelkedik drámai erőben, sajnos, azonban úgy látszik, a túl romantikusnak ítélt megtébolyodási jelenet pillanataival adós . maradt — minden bizonymaturg ceruzája. . De egvcb gondok is jelentkeztek. Ha le is héntotta íTműről a mostani felújítás mindazokat a konvekciókat, stiláris sallangokat, melyek Színpadi élete folyamán ráragadtak, az egységes iá, tékstílus megtervezése nehézségekbe ütközött- A né-~ ző elé egy részletszépségekben gazdag előadás került, de minduntalan érezni lehetett az együttessé még nem forrott szereplőgárda tagjainak felfogásbeli különbözőségeit, játékstílusban mutatkozó eltéréseit. Emellett a lefogottabb, modernnek ítélt színpadi mozgás, a természetes beszéd erejével hatni akaró dikció néha kioltotta a dialógusok ragyogását, elszürkítette Katona nyelvi leleményét. Pózmentes természetesség jellemezte Ats Gyula Bánk bánját. Az általa megformált figura inkább töprengő, intellektuálisan fontolgató embernek Tiborc éí Bánk. kettőjük nagyjelenetében (Piróth Gyula és Áts Gyula) nyal azért, hogy a rendezői koncepcióhoz igazodjék. A rendezői elképzelés egyébként a Tiborc figura megformálásánál inkább erényeit mutatta. Világosan érződött Piróth Gyula játékán, hogy nem a panaszkodó, hanem inkább a vádoló Tíborcot akarja életre kelteni. Kár, hogy a férfiúi erő karakterjegyeivel ruházták fel az alakot (monológjából törölték is az ezzel ellentétes utalásokat), mert ez a túl fiatal parasztember inkább hasonlított egy népi ruhába öltözött Dózsához, mintsem a Katona által megálmodott alakhoz. Neuraszténiás, borzongóan túlérzékenyített, különös Ottót vitt a színpadra Székhelyi József. Alakításának erényei különösen a darab kezdő jelenetében, Biberachhal való találkozásai pillanatában bontakoznak ki. De a dráma második felében ez a koncepció lehetetlenné teszi, hogy valójában veszélyesnek ítélje a néző ezt a furcsa, kerge fügurát, Melinda sorsának alakulására. Elegáns, mindvégig jó stílusú játékkal mutatkozott be Úri István Biberach szerepében. A lézengő ritter egyéni tragédiájának, előéletének emberi mozzanatai jól kivehetők Url István invenciózus játékából, Teljesen megoldhatatlan a békétlenek darabbeli szerepének körvonalazása. A körülöttük feltárt dramaturgiai nehézségek indokoltak. Néma szereplők keverednek Cselekvő, valódi drámai funkcióval rendelkező epizódfigurákkal. Az egyöntetűség, de különösen a különböző nemesi érdekeket körvonalazó társadalmi rétegződés egyidejű érzékeltetése itt sem sikerült, bár Fekete Tibor Petur alakítása mindenképpen emlékezetes és Simon bán (Major Pál) és Mikhál bán (Jánoky Sándor) jól megoldott színészi teljesítményekkel gazdagította az előadást. Gertrudis szerepében Dévay Camilla a színészi adottságaitól eléggé távol álló követelmények súlya alatt nem tudta kibontakoztatni drámai erényeit, külsőséges eszközökhöz folyamodott. II. Endre szerepében Hetényi Pál alakítására is szívesen emlékszünk vissza. A kecskeméti színház mindig híres volt arról, hogy az előadások szcenikai megformálása, a színpadkép kialakítása nagy gonddal történik falai között. Az évadnyitó előadáson örömmel üdvözöltük Varga Mátyás nagyszerű díszleteit, Poós Éva régi kódex-illusztrációk formavilágától ihletett jelmezeit. Ezek adták meg az igazán méltó külsőségeit az előadásnak, még ha időnként, a túlzottan leegyszerűsített színészi játék légkörében túl súlyosnak is tűntek a díszletek hatalmas gótikus ívei. Csáky Lajos pécs irodalmi emlékhelyei A pécsi városi könyvtár kiadásában nemrégiben szerény külsejű könyvecske látott napvilágot. Ebben a szerző, Tüskés Tibor azokat a magán- és középületeket sorolja fel, melyekhez valamilyen említésre méltó irodalmi emlék kapcsolódik. Az itt született, itt élt írókat — s azokat, akik itt jártak iskolába, vagy rövidebb-hosszabb időt töltöttek a városban — sorolja fel a szerző, az emlékhelyek: házak, utcák régi és új neveit is közölve. Az élő írókat — helyesen — nem említi a könyv. Most látjuk csak Igazán, milyen gazdag története van a „pécsi irodalomnak”. A városhoz szorosan kötődő — tehát kicsit pécsinek számító — írók közül előtör nézzük a legismertebb klasszikusokat; itt dolgoott Thúry Zoltán, itt lakott Babits Mihálv, itt tanult Vas Gereben. Tóth Kálmán (megvénk szülo+te). S rajtuk kívül még sok írót, költőt mondhat —legalább részben — magáénak Pécs városa. Említsünk meg még néhány nevet: Török Sophie. Vikár Béla, Barta Lajos, Somlyó Zoltán, Virág Benedek, Pray György, Garay János, Kodolányi János. Kassák Lajos. Ök is mind szoros szálakkal kötődtek az ősi városhoz, emlékükkel gazdagabbak lehetnek a bécsi lokálpatrióták. S azzal főleg, hogy első nagy költőnk. Janus Pannonig a legszorosabb szálakkal, kötődött Pécshez. Kár, hogy Tüskés Tibor abbéli igyekezetében, hogy a teljességre törjön, igazán jelentéktelen kapcsolatot is felsorol. (Mert az, hogy Móricz Zsigmond melyik épületben tartott egy előadást — az örökké utazó Móricz!, vagy hogy Petőfi „talán itt szállt meg a városiban átutaztában, nem annyira fontos, hogy rögzíteni kelljen.) Az apróbb hibák ellenére: vitathatatlan, hogy a csaknem nyolcvan író, a százharminchárom épület s a tucatnyi újság, folyóirat, melyet megemlít n szerkő együttesen egy jelentősen gazdag helyi irodalmi emlékre, hagyományra mutat. Éppen ezért a könyv megjelenését csak üdvözölni lehet. Jó alkalom itt megjegyezni, hogy Kecskeméten is régóta késik egy hasonló kiadvány megjelentetése. Kár, hogy nem került sor erre még, annál is inkább, mert szakmai körökben évek óta ismeretes, hogy az eddig összegyűjtött, feldolgozott anyagból a pécsinél is vaskosabb kötet kitelne és alaposan bővítené a hírős városra vonatkozó ismereteket. Meggyőződésünk szerint Baja. Kalocsa, Kiskunhalas. Kiskunfélegyháza irodalmi múltja is megérné a felmérő összegezést. A pécsi kezdeményezés ösztönzésnek is tekinthető. És tanulságos, érdekes olvasmánynak. Varga Mihálv A szép kivitejű és tartalmas műsorfüzet a színház idei évadnyitásán nemcsak nagy nemzeti tragédiánk, a Eánk bán felújítását méltatta, hanem ünnepi szavakkal emlékezett meg arról az eseményről, amely különös hangsúlyt adott az első előadásnak. Ebben az esztendőben töltötte be 75. évfordulóját a színházépület, amely első Ízben 1896. október 14- én fogadta ünnepélyesen széksoraiban a közönséget. A színház céltudatosan készült erre az általános művelődéstörténeti szempontból is jelentős eseményre. Hiszen akkoriban az első vidéki állami színház megnyitásának nemzetet gazdagító ténye dobogtatta meg, nemcsak a kecskemétiek, hanem az ország szívét is. Az idei készülődés egyik látható jele, hogy a Bánk bán ünnepi felújítását a társulat új tagjainak szerződtetésekor már figyelemlembe vette az igazgatóság. Jelentős új erőkkel gazdagodott a színház, amint erről az ünnepi díszbemutató is bőséges érveket szolgáltatott Az előadás külsőségei is eltértek a szokásos évadkezdés körülményeitől, a díszletek tervezésére Varga Mátyás Kossuth-díjas érdemes művészt kérték fel. Az előadást pedig színházunk főrendezője, Turián György rendezte és a bemutatón az államosítás óta hosszabb-rövidebb időt itt töltött művészek egész sora nézte végig, köztük nem is egy, aki jelentős szerepet játszott a korábbi Bank bánfelújításokon. IA kecskemétiek igazán méltóságteljesen és a névadó emlékét idézve, csak így, csak ilyen módon ün- 1 nepelhetnek Bánk bán, Katona nagyszerű műve kimeríthetetlen erőforrásokat mutat fel, s fia a változó divatok szerint majd azt a vonását tartja lényegesnek a felújításban első szerepet játszó rendező, de az alapvető, az el nem odázhatatlan hivatása mégis csak az, hogy Katona Józsefet, a nemzet újjászületését szenvedélyesen hivő zsenit keltse életre a színpadon, az 6 véleményét, gondolatait, nemes veretű Melinda elutasítja Ottó: udvarlását (Faluhelyi Magda).
