Petőfi Népe, 1971. október (26. évfolyam, 231-258. szám)
1971-10-21 / 248. szám
Elektromos vezérlierendezések Moogóliáoak Ebben az évben már egy részlege. A Szovjetunió rénagyobb külföldi megren- szére készítették el egy új delésnek eleget tett a Ba- vegyiüzem elektromos vejai Vegyesipari Javító és zérlőberendezéseit 5 millió Szolgáltató Vállalat elekt- forint értékben. Most ismét romos cikkeket gyártó különleges feladaton dolgoznak a szerelők, a mongóliai Darhanban épülő modem vágóhíd szabályozó-irányító automatikai rendszerét gyártják, amelyet a Villamosautomatizálási Intézetben terveztek. A kétmillió hatszázezer forint értékű vezérlőapparátus egységeit folyamatosan adják át a megrendelőnek A PETŐFI NÉPE MELLÉKLETE Összeállította: Nagy Ottó Településfejlesztés és a lakosság A III. ötéves terv célkitűzéseinek sikeres végrehajtása nemcsak megyénk gazdasági arculatát változtatta meg lényegesen, hanem társadalmi fejlődésére is jelentős hatást gyakorolt. Míg ugyanis az ipar számos új üzemmel gyarapodott, a mezőgazdasági üzemek korszerűbbek lettek, minden népgazdasági ágban növekedtek az állóalapok, addig tovább nőtt a lakosság foglalkoztatottsága, jövedelme, életszínvonala, s módosult életformája. Szemtanúi lehettünk a városiasodási folyamat kibontakozásának, amely egyfelől a lakosság foglalkozásának struktúráját változtatta meg, másfelől oly mértékben megnövelte a kulturális és kommunális ellátottság iránti igényeket, ami már meghaladja anyagi erőforrásainkat. Az ezzel kapcsolatos gondokat azonban nagymértékben enyhíti az a kedvező jelenség, hogy a településfejlesztési tervek megvalósításából a megye lakossága kezdeményező, alkotókészségével szívesen kiveszi a részét. 1965—1970 között például 447 millió forint értékű társadalmi munkával járult hozzá lakóhelyének építéséhez, szépítéséhez. Ebbe a nagy tömegeket átfogó mozgalomba a társadalom minden rétege bekapcsolódott. A megyei tanács, a lakosság aktivitásának növelése érdekében — szorosan együttműködve valamennyi tömegszervezettel — minden évben településfejlesztési versenyt hirdetett, s nagy összegekkel támogatta a legjobb eredményt elérő helységek lakosságát további célkitűzéseinek elérésében. A településfejlesztésben való társadalmi összefogás már hagyományos, története a községfejlesztési mozgalom idejére nyúlik vissza. E hagyomány napjainkban is él és terebélyesedik, s ezt, valamint a gazdasági lehetőségeket figyelembe véve fogalmazódott meg a megye IV. ötéves tervének településfejlesztési koncepciója. Ez azt jelenti, hogy az igényeket a lehetőséghez mérten számba vevő új, középtávú fejlesztési terv valósítható meg csupán a rendelkezésre álló pénzügyi eszközökkel. Nap, mint nap szükség lesz a társadalom aktív közreműködésére tevőleges részvételére, a feladatok végrehajtásakor. A pártszervezetekre és a tanácsokra az a szerep vár, hogy a lakosság öntevékeny társadalmi munkáját minél aktívabbá, szervezettebbé tegyék. A IV. ötéves tervben előirányzott településfejlesztés megvalósításának anyagi alapjait ma már a tanácsi önállóság kibontakoztatását előmozdító — területi elven nyugvó — pénzforrások képezik. A társadalompolitikai alap pedig — mint említettem — az a közigény, amellyel a lakosság részt kér a feladatok végrehajtásából. A településfejlesztés főbb célkitűzései Bács-Kiskun megyében: — Az egészségügyi ellátás színvonalának emelésére: a kórházi ágyak számának növelése Kiskunhalason, valamint a megyei kórház építésének megkezdése Kecskeméten. Rendelőintézet építése Kiskunfélegyházán, a szakorvosi órák számának emelése, szociális otthoni férőhelyek bővítése stb. — A kulturális ellátás és közművelődési igények legalább is megközelítő módon való kielégítésére, szakközépiskola építése Baján és Kecskeméten, középiskolai diákotthon építése Baján és Kecskeméten, gyermekotthon telepítése Felsőszentiván községben, általános iskolák építése Kecskeméten, Kiskunfélegyházán, Kiskunhalason, valamint Solton és Tiszakécskén. művelődési központ létesítése Kecskeméten és Kiskőrösön, a megye tanyai iskoláinak villamosítása, stb. — A lakáshelyzet javítása központi erőforrásból, valamint saját anyagi eszközökre és magán kezdeményezésekre támaszkodva. (Ennek során több mint 10 ezer többszintes és közel 10 ezer családi ház építésével számolunk.) — Az urbanizációs folyamat előrehaladása miatt a közműfejlesztés és ellátottság javítása. El kívánjuk érni a megyében, ho.;v a közműves vízzel ellátott lakosság aránya 57 százalékra, a közműves vízellátásba bekapcsolt lakások aránya 54 százalékra emelkedjék, a csatornázott területek és a szennyvízcsatorna-hálózatba bekapcsolt lakások aránya tovább növekedjék stb. — A közlekedés javítására: tanácsi utak és járdák korszerűsítése, illetve építése. Ennek során több mint 60 kilométer pormentes út, és 100 kilométer hosszú új gyalogjárda épül. Felsorolásom nem teljes, s csupán ágazati vonatkozásban igyekeztem felvázolni a célkitűzéseket. Ügy vélem, ennyi is ráirányítja a megye lakosságának figyelmét azokra a feladatokra, amelyek végrehajtásában a társadalmi összefogás leginkább kibontakozhat. A politikai és közéleti aktivitás elismerésre méltó példáját mutatták azoic a vállalati kollektívák, amelyek társadalmi munkában vállalták, hogy részt vesznek a tanyai iskolák villamosításában, s azok a tsz-ek, és termelőszövetkezeti tagok, akik munkával és anyagi eszközökkel járulnak e nemes célkitűzés valóraváltásához. Sorolhatnánk még példákat a lakosság önkéntes társadalmi összefogásáról. Erre annál is inkább szükség van. mert az anyagi eszközök csak korlátozott mértékű fejlődést tesznek lehetővé. Már pedig a cél. hogy megyénk településein a lakosság minél kulturáltabban élíen- Nagy Gábor Á fegyelem bére Egyik ipari szövetkezetünk — mivel nem akart kimaradni azok közül, akik versenyfelajánlásokat tettek az OKISZ kongresszusa tiszteletére — nagylelkűen vállalta, hogy a napi 8 órás munkaidőből hetet rendesen ledolgoznak a tagjai és alkalmazottai. Mint írásban adott versenyvállalás, eléggé furcsának ható csatlakozás ez, ám a szövetkezet vezetősége bizonyára nagyon jól ismeri az ottani munkafegyelmet. Ügy látszik, igazat mondanak azok a magasabb életszínvonalú államokból érkező látogatók, akik szerint néhány üzemünk dolgozói ilyen tempóval a sóra-kenyérre valót sem keresnék meg náluk. Az erősebb munkafegyelem és a magasabb életszínvonal egymásmellettisége pedig korántsem Véletlen dolog. A munkafegyelemmel íokfelé bajok vannak. Bács-Kiskunban a legutóbbi évekig jellemző extentív, létszámmal történő fejlesztés, egyes szakmákban a termelési hagyományok hiánya, az indokolatlanra fokozódott munkaerő-vándorlás is együtt járt a lazulással. A megállapítás természetesen sértő a három, négy gép között rohangáló szövőnőre, az izzadságfacsaró hőségben dolgozó öntőre és a keresetükért valóban megdolgozó, többségben levő munkásokra nézve. De ők is tudják, hogy mit értenek az idős szakik a fertőzöttség kifejezés alatt: a csellengést, lógást, igazolatlan késéseket és hiányzásokat, a sorozatos selejtgyártást, a szervezetlenséget. Olyan helyzet alakult ki, amikor csak a jogait hangsúlyozza valaki, a kötelezettségeiről viszont megfeledkezik. Ismerik a fogalmat a brigád vezetők, biztosan rá >s szólnak a kihagyó társaikra, sokat tehetnek a szocialista brigádtagok, de az alapvető megoldást máshonnan várjé1' A túlzott központosítást megszüntető folyamatban a vállalatok a fegyelmi jogköröket is leadták, hogy azok a középvezetők, helyi irányítók intézkedhessenek, aíkik a termelés közvetlen közelében dolgoznak. ök viszont a szükségesnél szerénvebben élnek a lehetőségeikkel — mondván, hogy „nem akarunk magunknak ellenséget szerezni”. Mint az esetek többségében, ezúttal is kiderül, hogy nem az a jó ember, aki mindenkihez egyformán akar jó lenni — akár okkal, akár ok nélkül. A fegyelmezetlenségeket ugyanis semmiképp sem lehet valamiféle betyárbecsületből vagányságként kezelni, ami esetleg a műhelyben cinkos mosolyt váltana ki. A gazdálkodás ugyanis mind önállóbbá válik, s az el nem végzett feladat másokra többletet kényszerít, vagy pedig a bérelemelésre, felosztásra fordítható jövedelemrész összege sínyli meg a mulasztást. Ugyanilyen visszájára fordult szemlélet az is, hogy nem lehet fegyelmezni, következetesen számonkérni, mert az illető egyszerűen kilép a vállalattól, s tovább fokozódik a létszámhiány. Mintha a fegyelmezés kimerülne az írásos figyelmeztetések sorozatában, s nem tartozna hozzá az is, hogy közvetlenül beszélgessenek a dolgozóval. Erre többnyire akkor kerül sor, amikor a beosztott már valóban kéri a munkakönyvét. Ekkor viszont — elvtelenül — leggyakrabban a magasabb bér ígéretével igyekeznek megtartani az embert. Ez pedig a vezetés tehetetlenségének a beismerése. Elvétve fordul csupán elő a megelőzés, ami már a munkaviszony felvételénél kezdődhetne azzal, hogy foglalkoznak a belépő dolgozóval, megismerik a céljait, végigvezetik a gyáron, megmutatják, hogy a ráváró tevékenység hogyan foglal helyet a nagyobb egészben, a termelés gépezetében. A rossz, a káros szemlélet megváltoztatása mellett egyfajta köznapi harmónia kialakítása hiányzik, amihez társadalmi szinten a közgazdasági szabályozók további finomítása juttat el. A legfontosabb előfeltételt megteremtette rendszerünk. Nem kötik gúzsban pályaválasztást vagyoni, származási adottságok, az ember azt csinálhatja, amit a legjobban szeret, s amire a képességei felhatalmazzák. Az összhang a továbbiakban már apróbbnak tűnő, ám korántsem lényegtelen dolgokon múlik. A munkást a legritkább esetben kedvetleníti el az, hogy dolgoznia kell. Az viszont bosszantja, ha valami — téves, felületes ütemezés, anyaghiány — meggátolja a folyamatos tevékenységben. A szervezetlenség ugyanúgy fékezi az egyéni teljesítményt, ahogy a tudományos technikai vívmányok termelésben való kamatoztatásának is akadálya. Márpedig néhány helyen több a vállalat hibájából kieső munkaórák száma, mint amennyiért a dolgozót kellene felelősségre vonni. A Ganz Villamossági Művek bajai készülékgyárában a vizsgálatok például kimutatták, hogy egyes munkáknál 60 —90 perces kiesés a vállalatot terheli, szemben a dolgozók számlájára írható fél órával. A kívánt, jó közérzetet teremtő harmóniához olyan disszonáns elemek feloldása szükséges, mint az üzemen belüli szervezetlenség, a krónikussá váló anyag- és szerszámhiány, a gyenge tmk, a gépek karbantartásának elhanyagolása a termelési feladatok észszerűtlen programozása, s az ezekből eredő túlóráztatások. A szervezési és munkafegyelmi teendők mégsem szerepelnek sem a vállalati középtávú, sem az éves tervekben. Sok a tennivaló, ami csak újabb ok lehet arra, hogy az üzemek ne késlekedjenek a cselekvéssel. Első lépésként itt is önmagunkkal kell tisztába jönni. A vállalatok egy része már elkezdte mérni a veszteségidőt, úgynevezett munkanapfelvételek segítségével. Ennek nyomán például a Lampart Zománcipari Művek kecskeméti gyárában évről évre javult a munkaidő kihasználása. A kecskeméti magnetofongyárban filmkockákra rögzítették a futószajagok munkáját, s az elemzések után megcáfolhatatlanul kiderül, hogy hol kell kapkodniuk az alkatrészeket összeszerelő asszonyoknak, illetve, hol tapasztalható lazaság. A tennivalóknak szab irányt a megyei pártbizottság legutóbbi ülése is, amely foglalkozott a szervezés és a munkafegyelem megjavításával. A feltáró munka a vállalatok további önvizsgálatát és intézkedéseit sürgeti. Halász Ferenc IPARFEJLESZTÉS ÉS TERMELÉKENYSÉG (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó) A kötet a nagysikerű Nemzetközi Ipargazdasági Konferencia 24 előadását, és 15 korreferátumot tartalmazza. Tizenkét előadás szerzője magyar, 12 előadásé pedig ismert külföldi tudós — közöttük Tinbergen Nobel-díjas professzor és T. Sz. Hacsaturov szovjet akadémikus. A konferencián 18 ország — szocialista és tőkés országok — képviselői tanácskoztak, az iparfejlesztés és termelékenység növelésének kérdéseiről. Az előadások és korreferátumok módot adtak nézeteik, tapasztalataik összevetésére. Az iparfejlesztés tervezése mellett külön is jelentősek és időszerűek a vállalatok távlati tervezésével foglalkozó előadások, melyek Anglia, az NDK, és az NSZK tapasztalatairól is szóltak. A termelékenység és hatékonyság kérdéseit tárgyaló előadások a termelékenység gyorsabb növekedésének tényezőit, lehetőségeit és eszközeit; az állóeszközgazdálkodás és a beruházások; a koncentráció, a specializáció és a vállalatrugalmasság időszerű kérdéseit elemzik. ÜZEMGAZDASÁGI KÉPLETGYŰJTEMÉNY (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó) A szerző előszavában utal arra, hogy az egyes tudományágakban végzett számítások szerint az ismeretanyag 15 évenként megduplázódik. így napjainkban már sokszor arra sem vagyunk képesek, hogy a napi munkánk során felmerülő összes kérdésben a megoldáshoz szükséges részletes tudnivalókat állandóan az emlékezetünkben tartsuk. A gazdasági folyamatok tervezéséhez és elemzéséhez szükséges ismeretek köre is állandóan növekszik. Az egyik legaktulálisabb általános jellegű kérdés a korszerű és hatékony vállalati információs rendszer kialakítása előfeltételeinek vizsgálata. A j ólinformáltság szükségessége, a megalapozott információ értéke a vezetés és irányítás minden szintjén egyre nyilvánvalóbbá válik. Az „Üzemgazdasági képletgyűjtemény” kézikönyv címszavakban rendszerezi az üzemgazdaságtanban fellelhető, illetve képezhető számtalan mutatószám, képlet, számítási rendszer közül azt a néhány százat, amely a minienhapos munka során a leggyakrabban használatos. A kézikönyv nem definiálja és nem értelmezi az üzemgazdasági, illetve közgazdasági fogalmakat. Ezt nem is tekintette feladatának. Helyette forrásmegjelöléseket alkalmaz, hogy az alaposabban tájékozódni kívánókat útbaigazítsa. A szakirodalom elsősorban ipari vonatkozású és főleg a kohászati és a gépipar szakmai gyakorlatát ismerteti. A szakmai mutatók közül azonban a könyv azokat ismerteti, amelyeknek kiszámítása más ágazatokban is hasznos és eredményes lehet. A kézikönyv hasznosan segíti a gyakorlati szakemberek munkáját, akik egy-egy feladat megoldásánál régebbi tudásukat kívánják feleleveníteni. Nem kevésbé fontos cél az egyre több gazdasági problémával szembekerülő műszakiak segítése az üzemgazdasági mutatószámok közötti eligazításban. Bár a kézikönyv a fogalmakat ismertnek tételezi fel, az egyes mutatószámok tartalma, az egyes tényezők ismertetésén keresztül könnyen érthetővé válik azok számára is. akik a képletek birodalmában jártasak.
