Petőfi Népe, 1971. október (26. évfolyam, 231-258. szám)
1971-10-21 / 248. szám
Új kanadai gabonatörvény Április 1-én lépett életbe az új kanadai gabonatörvény, amely mindenekelőtt az újonnan létesített kanadai gabonabizottság (Canadian Grain Commission feladatait és tevékenységét szabja meg. Az új törvény értelmében megváltoztatják a kanadai gabonaőrlemények osztályozási rendszerét. A legfőbb változás az, hogy a minőség eldöntésénél a proteintartalom is szerepet játszik. Az utóbbi 59 évben a kanadai búzát a világpiacon a Manitoba Northern vagy egyszerűen csak Manitoba néven ismerték és különböző osztályokba sorolták. Elsősorban vizuális jegyek alapján osztályozták, hektolitersúly és más, gyorsan megállapíható fizikai jellemzők alapján. Ez év augusztus 1-től a kanadai gabona neve Canada Western Red Spring Wheat és osztályozásának döntő szempontja a proteintartalom. Á homoki eredményei és gondjai A második feléhez érkezett az elmúlt héten a szüret. A korábbi verőfényes idő kedvezett a termésnek, s a szőlő cukortartalma magasabb a tavalyinál. De vajon lesz-e elegendő és olcsó zamatos alföldi bor? Ezzel a kérdéssel kerestük fel Pfenning Gyulát, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának csoportvezetőjét. — A közelmúltban a napi sajtó és a televízió is foglalkozott ezzel a-kérdéssel. Az volt a végső megállapítás, hogy a kedvelt homoki borokból évről évre hiány van. E hiányt megyénkben ugyanazok a problémák okozzák, amelyeket a sajtó és a televízió is megemlített. Évi szőlőtermésünknek csaknem a felét még mindig az úgynevezett kétszintes hagyományos ültetvények adják. Ezek kiöregedtek, hiányosak, termőképességük jelentősen csökkent. Jórészükön gazdaságos termesztést már folytatni nem lehet, s természetszerű, hogy éppen ezért a termelésből folyamatosan kiesnek. A csökkenés rendkívül nagymértékű. Mai nyilvántartott 105 000 kh szőlőültetvényünkből 20 000 holdnyi ilyen területtel számolunk. A gazdaságtalan termelés legfőbb oka az alacsony termésátlag, s a viszonylag magas termelési költség. Ez egyébként úgyszólván egész szőlőtermesztésünkre vonatkozik. A gazdaságos termelés határa a holdanként 25—30 mázsás hozam között van. Ekkor térülnek csak meg a viszonylag magas termelési költségek. Ezeket a hozamokat viszont a mintegy 60 000 kát. holdnyi hagyományos szőlőültetvényünknek több mint a fele nem éri el, s ez ad magyarázatot arra, hogy a megye átlagtermése a 20 mázsáról egyre nehezebben tud elmozdulni. Mindezeket a problémákat súlyosbítja a szőlőtermesztés magas kézi munkaigénye, amely egyre nehezebben elégíthető ki. Végső soron ezek eredményezik, hogy egyre több hagyományos szőlőültetvényt hagynak műveletlenül. Tekintve, hogy jelenleg a felhozama és a különben kedvelt homoki borokból évről évre hiány van. — Mi a tennivaló? — A feladat kettős. A jobb állagú szőlők esetében gondoskodni kell a termőképesség helyrehozásáról, fokozásáról, a termesztés gazdaságosságáról. Ezeknél pótolni kell a hiányokat, biztosítani az optimális tápanyagellátást. A talaj teljes tápanyagfeltöltése is szóba kerülhet és a lehetőséghez mérten különböző korszerűsítési eljárásokat alkalmazni. A motoros kisgépek használata, a vegyszeres gyomirtás elterjedése sokat javíthat a helyzeten. Megítélésünk szerint csaknem 30 000 holdnyi hagyományos ültetvénynek még hosszú ideig helye van a szőlőtermesztésünkben. A leggyengébb ültetvényeket pedig, amelyeknek a feljavítása túl költséges, esetleg eredménytelen is lenne, ki kell selejtezni. — Tudomásunk szerint nemcsak a hagyományos művelésű, hanem az üzemi ültetvények között is elég sok a gyenge, elhanyagolt állapotban levő. Ezeknek mi lesz a sorsa? A megoldás itt is hasonló. A legtöbb gyenge ültetvény a gyengébb homokokon van. Azoknál, amelyek gazdaságosan helyrehozhatók, szintén meg kell oldani a talaj teljes tápanyagfeltöltését, majd az évenkénti rendszeres tápanyag-utánpótlást. A szőlő intenzív növény, csak intenzív művelés mellett várhatunk tőle hozamot. Tápanyag nélkül nem terem, nem is várható tőle, ollóval trágyázni üzemben nem lehet. Külön kiemelem a növényvédelemben a maximális technológiai fegyelem betartását. A gazdaságosan helyre nem hozható nagyüzemi ültetvényeket természetesen szintén selejtezni kell. — Ismerve- a gondokat és a megoldás módját, a megyei mezőgazdasági szakigazgatásnak mi az elképzelése a szőlőtermesztés rekonstrukciójára? — A kipusztuló hagyományos ültetvények helyett a népgazdaságilag kívánatos termésmennyiség érdekében a szövetkezeti és az állami gazdaságokban korszerű üzemi ültetvényeket kell telepíteni, a termesztésre legalkalmasabb területeken, szakszerű talajelőújítások is leálltak, csökken a szőlőtermesztés összes üíj^készítéssel és a terület teljes tápanyagfeltöltésével. Az ültetésnél korszerű telepítési rendszert, művelésmódot és fajtákat alkalmazni. Az úi ültetvények 50 százalékánál, az arra alkalmas szőlőfajtákkal magas művelést kell bevezetni a szövetkezetekben is. Ilyen fajták a Tramini, Rizling-szilváni, Sauvignon, Muscat Othonel stb. A magasművelés a munkaerőhelyzet miatt is szükségszerű, gondoskodva természetesen a termelési biztonságról. Az új ültetvények másik felénél szintén széles sortávú telepítési rendszert és alacsony, vagy középmagas művelést lehet alkalmazni. így telepítik majd a termőtájunkon hagyományos művelésben levő jó bevált fajtákat, a kövidinkát, sárfehéret, a pozsonyi-fehéret és az ezerjót. A vörösbort adó fajták közül a kékfrankos telepítését tervezzük szintén magas művelés mellett, A jól bevált hagyományos fajták mellett bátran lehet az egyéb jó minőségű és magas művelésben nagy hozamokat is adó korszerű fajtákat ültetni. Külön említhetjük, az újabb igen ígéretes borszőlőhibridekei és a faggyal, peronoszpórával szemben rezisztens fajtákat. Csemegeszőlőt megfelelő arányban szintén tervezünk. A saszla mellett elsősorban a legújabb fajták, a kettős hasznosításúak közül pedig az Irsai Olivér telepítése jön számításba. Azzal foglalnám össze elképzeléseinket és a tennivalókat, hogy szőlőtermesztésünk csak korszerű üzemi ültetvényekkel, nagy hozamú fajtákkal, teljes technológiai fegyelemmel és termelési biztonsággal, intenzív műveléssel emelhető európai színvonalúvá és ezzel egyúttal jövedelmezővé is. Mindezeknek a megoldásához a megyei vezetés az országos szervek anyagi segítségét is kérte. Az ültetvények korszerűsítéséhez, a IV. ötéves terv 8000 holdas szőlőtelepítéséhez, valamint azok járulékos beruházásainak előteremtéséhez az állam támogatást nyújt. Végezetül szeretném külön kihangsúlyozni, hogy a szőlőtermesztés jövedelmezőségét rendkívüli mértékben elősegíti a teljes vertikum — a termesztés, feldolgozás és értékesítés folyamatának — kiépítése, amely megyénkben a gazdaságok és a forgalmazó vállalat közötti együttműködéssel megvalósítható. így válhat lehetővé, hogy a jövőben elegendő olcsó és zamatos alföldi bor kerüljön a fogyasztók asztalára. HSVe!h6tQ-e a pulyka kctrecbes? A szakosított sertéstelepek gazdaságos üzemeltetése A kérdés Angliában vetődött fel. ahol az intenzív tartás a baromfitenyésztés minden területén többé-kevésbé megvalósult. Egy Len nevű angol tenyésztő fejébe vette, hogy megoldja a pulyka-szülőállomány battériás elhelyezésének problémáit. Egy kísérleti egységet létesített, ahol 300 egyedi ketrecet állított fel. A produktivitás körül nem volt baj, a tojók átlag több tojást raktak. De nagy volt a törött és gyenge héjú tojások száma, ezenkívül egyik és másik állat teljesítménye között nagy eltérések mutatkoztak, maga az egész tartási módszer igen költségesnek bizonyult. A kísérletet évek múlva megismételte és rájött, hogy a nehézségek oka nem a takarmányozásban keresendő. hanem a pulyka természetében, amely nem illeszkedik a ketreces tartáshoz. Háromszáz tojó közül csak öt olyan akadt, amely a 24 hetes tojatási időszakban folyamatosan tojt, elegendő és keltetésre alkalmas tojást szolgáltatott. Ezt az öt állatot használta a további tenyésztésre, és négy év alatt sikerült olyan fajtát előállítania, amelyik ketrecben is megfelelő teljesítményt nyújt. Len összefüggést talált a tojás alakja és a törött tojások között. A túl nagy tojások adják a törött tojások nagyobb részét. A kiválasztás során selejtezték a túl nagy tojásokat adó egyedeket és így alakult ki a battériára alkalmas állomány. A tojók j mesterséges termékenyítését is tervbe vették, mert; a ketrec lehetővé teszi ennek végrehajtását. Olajból protein A nagy nemzetközi olajkonszernek már hosszabb ideje kutatásokat folytatnak azzal kapcsolatban, hogy olajból szintetikus proteint (petroproteintt állítsanak elő. Nemrég olvashattuk, hogy öt nagy japán cég' is dolgozik ezen a feladaton és egyikük már 1973-ban forgalomba hoz 120 000 tonna petroproteint. A többi négy cég eredményeit nem ismerjük. Valószínű azonban/ hogy jó értékesítési lehetőségek esetén ezek a vállalatok is gyorsan növelhetik termelő kapacitásukat. A petropro- | tein összetétele: 56 száza-1 lék protein, 9 százalék zsiradék, 4 százalék víz, 1,5 százalék mentionin és 10 j százalék lizin. A petropro- [ tein ára a halliszttel és a szójadarával sikerrel veszi j fel a versenyt. A terméket j liszt formájában vagy öm- ' iesztve. szemcsés formában j hozzák forgalomba. A takarmányozási kísérletek kitűnő eredménnyel jártak. 1973-tól kezdve valószínűleg komolyan számolhatunk a petroproteinnel. A szakosított sertéstelepek létesítését mindeddig az erőteljesen érvényesülő műszaki, technikai szemlélet határozta meg. Az érdekeltek nem egyszer fontosabbnak tartották az épületek anyagának újszerűségét, a technológia automatizálását. mint magát a tartási rendszert és a folyamatok tökéletes összehangolását. Korszerűnek neveztek olyan gépi berendezésekkel felszerelt sertésistállókat. ahol ezek a gépek nem hogy gazdaságosabbá tennék, a termelést, de az egyszerűbb eszközöknél tíz-, olykor húszszorta nagyobb költséggel végzik el ugyanazt a munkát. A korszerű sertéstartást elsősorban nem a beépített — és legtöbbször nem is működő — gépek és más berendezések tömege teszi iparszerűvé. Hanem sokkal inkább a helyesen kialakított és fegyelmezetten alkalmazott termelési technológia. Ennek egyik rendkívül fontos eleme a különféle épületek és állománycsoportok célszerű és helyes aránya, más szóval az épület- és áUományrotáció. A sertéstelepek tervezői ma már általában arra törekszenek, hogy a különböző rendeltetésű épületek elsősorban a fiaztatók és a hizlaldák férőhelyének száma között az adott termelési színvonalon összhang legyen. A gyakorlatban azonban a legtöbbször a teem »lést mutatók nem igazolják a tervezők elképzeléseit, sőt egészen természetes az is. hogy működés közben kell változtam valamelyik folyamat, például a szoptatás, utónevelés időtartamán. A városföldi példa A helyes arányok fenntartásához arra van szükség, hogy az ellető egységek férőhelyével megegyező létszámú anyakocacsoport a megadott minél rövidebb idő alatt leelljen, s az utónevelés végére az ellető teljes mértékben kiürüljön. Ugyanakkor üresen és betelepítésre alkalmasan álljon a fiaztató egységből kikerülő malacok számával azonos férőhelyű hizlalda, amely a hizlalás befejeződésével, ha nem is egyszerre, de minél rövidebb idő alatt kiürül. Mindezt nem könynyű így megszervezni, de hallatlanul fontos, mert a megfelelő rotációs ritmus hiányában leromlik a termelés. Bizonyítja ezt több hagyományos, sőt nemegyszer kezdetleges körülmények között működő, de fegyelmezetten betartott rotáció szerint működő sertéstelep a Városföldi Állami Gazdaságban és másutt, ahol különb eredményeket értek el. mint sok új épiiletű. de rendezetlen rotációval dolgozó hizlaldában. Eeyedi tulajdonságok Az új sertéstelepek úgynevezett rotációs rendszerének kialakítását akadályozó okok közül az értékesítési súly eléréséhez szükséges idő széthúzódása jelenti a leggyakoribb és legnehezebb problémát. Egyedi tulajdonságokkal rendelkező élő szervezetekről van szó. s számolni kell bizonyos mértékű úgynevezett biológiai szóródással. De szerepe lehet itt a fajtatulajdonságoknak és egészen természetes, hogy az egyszeres vagy többszörös keresztezéssel előállított hússertések között nagyobb arányú eltérésekre számíthatunk. Minél kedvezőtlenebb elhelyezési és takarmányozási viszonyok között tartják a hízókat, annál nagyobb az eltérés a súlygyarapodás ütemében. Egy iparszerűnek nevezett sertéstelepen, ahol az ablaktalan hizlaldák használhatatlan ventillátorai a felesleges hőt, a párát, a padlóra ejtett takarmányból keletkező hatalmas mennyiségű port sem tudták elszállítani, akadtak olyan 480—500 hízócsoportok. amelyeknél majdnem 3 hónap korkülönbség volt az elsőként és az utolsóként értékesített sertések között. Ennél jóval kisebb arányú szóródás is felboríthatja a rotációs rendszert. A jelenleg épülő sertéstelepek terveiben általában 2 hetet, de néha csak 10 nanot számítanak egv-egv 5—600 hizlalda kiürítésére. Pontosan annvit, amennyi a benne levő hízók k-nrkiiia-.hsége a betelepítéskor. Ezek a tervek egyáltalán nem számolnak a szóródásra. e'T“rt az ilven rotációt nem lehet betartani. Pontos nyilvántartás Az új, iparszerűnek n vezett sertéstelepeken já va nemegyszer megdöi benve tapasztalhatjuk, hoj az üzemi könyvelésül szükségeseken kívül sen miféle egyéb adatot se tartanak nyilván. Ez a te jes szakmai érdektelens get tükröző állapot a eredményezi, hogy a teli vezetői nem jutnak részi tesebb tájékoztatáshoz, nem láthatják meg a rőt ciók kialakításának legfoi tosabb akadályát. Azokon a sertéstelepi ken, ahol iparszerűe vagyis szigorúan az élői rendszerben egymáshi kapcsolódó technológiai fi Iyamatok szerint akarna dolgozni, alapvető kérdi hogy a termelési adatok; egy-egy kocaesoportra i szaporulatára vonatkozóé tartsák nyilván és úgy értékeljék. Ily módon szakvezetés hallattam fontos ismeretekhez juthi a vemhesülési arányra, kocacsoport vemhesítését szükséges időre, a legkec vezőbb elválasztási, illeti áttelepítési időre, tovább a hizlalási idő változásait és még egész sor fontos ti nyezŐre, azok összefüggi seire vonatkozóan. Ezek e ismeretek ma már úgvszó' van nélkülözhetetlenek, h valóban iparszerűen akar juk kihasználni az úi rend szerűd zárt rotációjú ser t°c*“i»oek termelési lehe tőségeit.
