Petőfi Népe, 1971. október (26. évfolyam, 231-258. szám)
1971-10-21 / 248. szám
C oldal 19TL oktdber ti. CfrtJMSrtiS* Próbáljuk ki „francia módra" Elénk szervezeti élet TERÜLETFEJLESZTÉSRŐL rendezési tervekről folyt az eszmecsere. A tanácskozás karmestere több ízben is visszakanyarodott arra a fontos követelményre, hogy nemcsak hasznos, de egyenesen szükséges ma már társadalmi méretekben megvitatni a rendezési terveket. Sokszor ráfizettünk már, hogy a közvélemény csak a „szentesítés” után értesült fejlesztési, rendezési elképzelésekről, amikor változtatni nem lehetett, és a megvalósítás kezdeti stádiumában merültek fel olyan bajok, amelyek elkerülhetők lettek volna a tervek előzetes társadalmi kontrolljával. — Nagyobb „dobpergést” ezeknek a fejlesztési elgondolásoknak. Tegyük élővé a közvéleményben a terveket! — célzott a sajtó szerepére is a konzultáció irányítója. Voltak persze fenntartások ezzel az igénnyel kapcsolatban. Hogy például a rendezési tervek annyiszor módosulnak, változnak, annyi részletről kiderül már az indulásnál, hogy a tervezőjük „fellegekben járt”. Bonyolult az okok hálózata, amely miatt nem egyszer másképp sülnek el a szép elgondolások a gyakorlatban, mint ahogy előre népszerűsítettük azokat. Érthetővé vált ezek után a résztvevők előtt is, hogy egy átfogóbb célkitűzést, mint egy városrendezés vagy településfejlesztés, nem lehet 5 éves tervben „megcélozni”. Az összefüggések olyan szövevényét kell hosszú és alapos mérlegelések, variánsok szemügyre vételével átvizsgálni egy olyan tervhez, mint például Kecskemét város rendezése — amit önmagában is nehéz lenne öt évbe szorítani. Hát még a terv megvalósítását! De éppen, hogy minél kevesebb hibaszázalékot tartalmazzon az a bizonyos 30 éves távlati terv is, nélkülözhetetlen ennek mind határozottabb kon' túrjaihoz a közvélemény iránytűje. ELHANGZOTT egy érdekes példa. Magyar szakdelegáció — tanulmányútja során — hosszútávú rendezési terveket is tanulmányozott Franciaországban. Elébük tettek egy csinos, kitűnően nyomtatott kiadványt, jobban mondva egy tudományos dolgozat terjedelmű füzetecskét, amely az ország rendezési sémáját tartalmazta. A mieink meglepődve olvasták a színvonalasan kiállított országrendezési program címoldalára nyomtatott szöveget; „Elfogadhatatlan koncepció.” — Hát ez mi? Ha elfogadhatatlan, miért nyomtatták ki? A vendéglátók elmondották; nincs itt szó semmi „leleplezésről”, lejáratásról; nagyon is céltudatosan komponált tervpropaganda első fázisát jelentette a füzet kiadása. Az országrendezési programnak ez az első foglalata még a legilletékesebb szakemberek műve. Ez is kiterjedt, a részfeladatok szerint speciális területeket átfogó, tervező kollektívák összmunkájának, hosszú évekre menő erőfeszítéseinek eredménye. De, hogy még tökéletesebb, megbízhatóbb, reálisabb legyen a hatalmas program — az országrendezési sémát részleteire bontva sajtónyilvánosság elé bocsátják. A lapok szakrovatai már a közléskor saját véleményükkel kommentálva ismertetik közönségükkel a tervrészleteket. Az embereket állásfoglalásra késztetik; hozzászólásokat közölnek, közvéleményt alakítanak ki a rendezési program körül. Az országrendezési séma a társadalmi méretű vita alapján biztonsággal változtatható, módosítható, hogy majd a többszörös kontroll után, a folyamat végén az optimális koncepció kerüljön nyomtatásba. MIKOR ezt a példát hallottam, nyomban arra az iparfejlesztési koncepcióra gondoltam, amelyet Erdélyi Ignác és dr. Kóródi József publikált a „Figyelő” 1971. augusztus 25-i számában. „Nagy lehetőségek a Duna mentén” címmel, a lap Bács-Kiskun megyei mellékletében igen meggyőzően, fantáziát megmozgató érzékletességgei fejtegetik, milyen adottságok kínálják — különösen nagy vízigényű — üzemek, például vegyi üzemek, cellulózgyár, erőmű létesítését a Duna déli szakaszán. A folyam e szakaszának bal oldala, mintegy 100 km hosszúságban, megyénk területén húzódik. Ez a táv mindkét oldalon iparban szegény terület, igazi ipari településnek csak Dunaújváros tekinthető. A víz, mint természeti erőforrás, nemcsak segédanyag, hanem technológiai nyersanyag is. Vázolja a cikk, hogy az elektromos energia Bács megyei oldalon elegendő a Duna mentén, s egyre több szénhidrogént termelünk a megyében; biztosítható tehát az iparfejlesztéshez szükséges energia. Rámutatnak a szerzők, hogy a fejlesztés érdekében célszerű lenne gázvezeték megépítése, amely további ipartelepülési feltételeket teremtene. Szólnak Dunapataj, Kalocsa, Baja kedvező lehetőségeiről, adottságairól; kezdve a településfejlesztés, az ipari üzemek létesítésének szemszögéből, a kikötők létesítésének, az út- és vasúthálózat korszerűsítésének módozatain át a nemzetközi kooperációig. Utalnak a cikk írói a VÁTI (Városépítési Tudományos és Tervező Intézet) tanulmányára, amely szerint „Budapest és Kalocsa között szükség volna újabb központokra is.” AZ ELMONDOTTAK UTÁN kívánkozik egy javaslat: akár kísérletképpen is, nem lenne-e kifizetődő, nemcsak Bács megyei, hanem össznépi, népgazdasági szempontból gazdagon profitáló módszer, ha a Duna-mente iparfejlesztési koncepciójáról a VÁTI is vitára bocsátana majd egy amolyan „francia-módi” tervtanulmányt? Jelentős terület érdekelt az ügyben, ha csak a Duna szóbanforgó szakaszának két oldalát számítjuk is, amellett ez a terv semmiképpen sem választható el az országrendezés nagy programjától. Erdélyi Igánc és dr. Kóródi József cikke is példa rá, mennyi ötlettel, helyi ismeretekre alapozott javaslattal, a sorrendiséget, s arányokat pontosító aspektussal gazdagodik a koncepció — már két hozzáértő vezető véleményéből is. Tóth István Két hónap múlva, decemberben ülésezik a Kommunista Ifjúsági Szövetség VIII. kongresszusa. A mozgalom jelentős eseményére való felkészülés szakaszaiban az alapszervezetek, csúcsvezetőségek és bizottságok aktívan, lendületesen dolgoznak. Milyen eredményekről, ta- I pasztalatokról számolhat- I nak be azok az alapszer[ vezetek, amelyek egyenlej tesen, pontosan végzett munkájukkal már az év eleje óta szorgalmasan készülnek a közelgő kongresszusra? Hogyan zajlottak le a KlSZ-alapszervezetek vezetőségválasztó taggyűlései? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Bártfai Attilával, a KISZ Kecskeméti Járási Bizottsága titkárával. — A március elején megtarott munkaértekezletünkön határoztuk meg a kongresszusra való felkészülés pontos menetrendjét — mondotta a KISZ- titkár. — Az őszi vezetőségválasztásokkal kapcsolatos tennivalóikat, az ifjúságpolitikai határozat végrehajtásának eddigi tapasztalatait a májusban tartott tanfolyamon beszéltük meg az alapszervezetek tikáraival. A jelölő bizottságok és a válaszásokat levezető elnökök részére pedig augusztusban tartottunk tanfolyamot. Amint a KISZ-titkártól megtudtuk, a jelölő bizottságok elnökeinek kérdéseire a fitalok elmondták a vezetőségválasztó taggyűlésekkel kapcsolatos elképzeléseiket. E beszélgetéseken sok szó esett az alapszervezetek 4 év alatti tevékenységéről. az eredményekről, s a fiatalok problémáiról. — A lelkiismeretes előkészítő munka után nem volt meglepetés számunkra, hogy a szeptember elejétől, október 6-ig tartott több mint 100 vezetőségválasztó taggyűlés a korábbi évekhez viszonyítva általában jobban sikerült — folytatta a titkár. — Az alapszervezetek vezetőségeinek beszámolóját szinte mindenütt élénk vita követte. 33. Valóban haditanács ez, de kissé furcsa: Szántódi egy listáról városneveket olvas fel, Zima pedig az említett városokat egy kis fekete gombbal letakarja. A fombokat egy dobozból veszi ki. így haladnak a térépek mellett, végig a világon, már jócskán betakarták a városokat, nem most kezdték. — Madrid, Barcelona, Siracusa, Palermo, Csló, Koppenhága, Detroit, Chicago, Honolulu, Jamaica. Zima nem tud ekkorákat ugrani a térképen. — Ne olyan gyorsan. — Miért nincs ez kigyűjtve földrészek szerint? — Ügy diktálom, ahogy végeztünk velük, abban a sorrendben. Tokió, Addisz Abbéba, Nairobi, Brazzavill, Texas, Los Angeles. Zima megint nem tudja követni. — San Francisco, Brazília, Stockholm, Firenze, Róma, Atalanta, Sindey, Melbourne, Karachi, Delhi, Athén, Konstantinápoly, Oran, Philadelphia. Dühösen megáll. — Luciánó hol van? Miért nem jön segíteni? — Elment a cirkuszba — mondja Szántódi. — Milyen cirkuszba? — Vett magának egy cirkuszt, és meghívott néhány vendéget. — És nekem ezt miért nem jelentették? — Mindegy már, nem? Ki van fosztva az egész világ. — Nagy tévedés. Most fogunk rámenni a rejtett tartalékokra. — Én már haza akarok menni. Két éve nem láttam a családom. Zima már teljesen beleőrült a dologba. — Nem lehet. Az ítéletet végre kell hajtani. • Darnógyöngyei villájában a kis előszoba egyetlen berendezési tárgya egy egyszerű, hűtőszekrény nagyságú elektronikus gép, rengeteg billentyűvel. Darnógyöngyei megnyomott egy-két gombot, mire valami furcsa búgás hallatszott az egész házban. Majd magától kinyílt egy terem nagyságú szoba ajtaja. Teljesen üres, csupasz fehér falak, — Parancsoljatok befáradni. Margit és Luciánó bementek az üres terembe — nem értik a dolgot. Darnógyöngyei azonban számított meglepetésükre, és nagylelkű fölényességgel mosolygott. — Milyen miliőben óhajtja elkölteni a vacsorát, Margit kisasszony? Margit kissé bizonytalanul vállat von. Nem tudja, hogy jól válaszol-e a kérdésre, de azért kimondja: — Biedermaierben, talán. — Akkor legyen szíves kifáradni az előszobába, és a miliőgépen megnyomni a zöld 6-os billentyűt, és a piros 23-ast. Margit még mindig nem érti. — És? — És aztán majd legyen szíves visszafáradni ide. Darnógyöngyei Luciánóhoz fordul: — Tegnap este ugyanis kolóniáiban vacsoráztunk a nejemmel, s elfelejtettem törölni. Most azért üres itt még minden, mert amikor bejöttünk az előszobába, töröltem. a kongresszus előtt Sokat foglalkoztak a ter- | melési versenyekkel, az if-1 júsúgi szocialista brigádok vállalásaival. Elmondták, hogy a járási KlSZ-bizottság munkaverseny-fehívása után megélénkült a szervezeti élet. Elsőként a Habselyem és Kötöttárugyár kerekegyház: üzemének ifjúkommunistái csatlakoztak a felhíváshoz. Az üzem vezetői 10—10 ezer forint jutalomban részesítik a kongreszszus tiszteletére indított versenyben legjobb eredményt elérő fiatalokat. A pártalapszervezet vezetői, a szakszervezeti bizottság tagjai a KISZ-esekkel közösen, havonta értékelik a fiatalok munkáját, melynek végleges összesítésére november 7-e előtt kerül sor. A felhíváshoz egyébként a kerekegyháziakon kívül a járásból még 35 alapszervezet csatlakozott. A taggyűléseken milyen társadalmi, politikai kérdésekkel foglalkoztak a fiatalok? — Sok s*ó esett a x. pártkongresszus határozatainak fedolgozásáról és annak végrehajtásáról. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az elmúlt években nőtt a párt politikáját ismerő, azzal teljes , mértékig egyetértő, ennek megvalósításáért dolgozó fiatalok száma. A KISZ-eseink megismerték és megértették a párthatározat lényegét, s ennek szellemében dolgoznak. A taggyűléseken a fiatalok olyan közérdekű témákkal is foglalkoztak, mint például a KISZ Központi Bizottságának kongresszusi levele. A 10 pontból álló levélben a fiatalokat elsősorban az érdekelte, hogyan fejleszthető tovább a társadalom és az ifjúság kapcsolata. Az ifjúságpolitikai határozatra, illetve annak végrehajtására hivatkozva sok fiatal azzal a kéréssel fordult a gazdasági vezetőkhöz, hogy a KISZ-esekre háruló feladatokat a jövőben ne általánosan, hanem konkrétan jelöljék meg. Sokan foglalkoztak a pályakezdő fiatalé... problémáival, élet- és munkakörülményeikkel, s a szabad idő minél hasznosabb, színvonalasabb eltöltésére való törekvéseikkel. Többen kifogásolták, hogy a művelődési házakban nem szórakozhatnak a KISZ-esek. Jogos panaszukat bizonyítja az a tény is, hogy míg két évvel ezelőtt 14 ifjúsági klub működött a járásban, most — a művelődési házak keretében — hét klub áll a fiatalok rendelkezésére. A KISZ-esek azt kérték, hogy ha már önálló ifjúsági klub létesítésére nincs lehetőség, akkor a művelődési házakban kapjanak helyet, ott szórakozhassanak. Tárnái László Meglátogatják az ősöket Különös barátságot kötött egymással a kiskunfélegyházi és a j ászfényszarusi helytörténeti klub. Miből adódott ez a barátság? Mindkét klub sokat foglalkozott saját településének történelmével. Kiderült, hogy valamikor 1743- ban Jászfényszaruról Kiskunfélegyházára települt 200 család, közel ezer ember. A község helytörténeti klubjának kilenc tagja elhatározta, hogy Félegyházára utazik meglátogatni a „rokonokat”, a testvérvárost. A találkozó olyan sikeres volt, hogy barátságot kötöttek a félegyházi helytörténészekkel, akik október 21-én Jászfényszarura látogatnak. A községi művelődési házban előadást tartanak a jászfényszaruiak betelepüléséről és a mai Félegyházáról. Ebből az alkalomból bemutatják a Kiskunfélegyházi rapszódia című dokumentumfilmet is. Cs. K. Margit az előszobában megkeresi a miliőgépen a jelzett billentyűket, és megnyomja őket. Ismét felhangzik a jellegzetes búgás. Mire Margit visszaér a szobába, már semmi sem hiányzik a jellegzetes biedermaier ebédlőből. Darnógyöngyei széles, elegáns gesztussal invitálta őket: — Parancsoljatok helyet foglalni! — Nem ilyennek képzeltem a biedermaiert — mondja Margit. Nem lehetne valami mást? — Dehogynem, mit parancsol? — Nem tudom. Talán egy olyan igazi parasztszobát, igazi búboskemencével. Olyan régen jártam ilyen helyen. Darnógyöngyei bosszúsan csettint az ujjúval. — Sajnos, ez csak egy szerény kis „Hajdú” típusú miliőgép, ezen nincs „parasztszoba” . Már két hete megrendeltem a 220 variációs új miliőgépet, de a disznók még nem szállították. Azon aztán van az indián bungalówtól a parasztszobáig minden. Hogy mit hallgatok én ezért. A feleségem naponta reklamál, és szid: „hogy te milyen tutyimutyi vagy, az öcsédéknek már két hónapja megvan az „Orion” miliőgépük. Luciánó közbevágott: — Álljon meg a menet! Te megnősültél? — Kénytelen voltam... — mosolyog Damógyöngyei. Nézd az a helyzet, hogy egy magános ember, egy agglegény, éppen fele annyi kiutalást kap, mint egy nős. Miliőgépet például egyáltalán nem adnak agglegénynek. Margit ezt nem értette világosan: — Miért? — Mert annak úgyis változatos az élete. Viszont egy házasság életben tartásához eredendően szükséges egy miliőgép, hogy legalább a falak, a berendezés... (Folytatása következik)
