Petőfi Népe, 1971. október (26. évfolyam, 231-258. szám)
1971-10-13 / 241. szám
WTl. október 13. szerda S. oldal Kiállítás dr. Mezősi Károly emlékére Tavaly, november 3-án «•te, Kiskunfélegyházán a Móra Ferenc Művelődési Központ klubszobájában előszűr ülf össze a városi Petőfi-emléKbizottság, hogy tagjai megbeszéljék teen> dóikét a nagy magyar költő születésének 150. évfordulója tiszteletére rendezendő ünnepségsorozat előkészületeiről. Ott volt dr. Mezősi Károly is, a neves Petőfi-kutató. Okos javaslatait egyetértéssel hallgatták a jelenlevők és bíztak abban, hogy a kivitelezés során sem nélkülözhetik dr. Mezősi Károly tapasztalatait, ügyszeretetét. Nem így történt. A kiváló irodalomtörténész 1971 nyarán tragikus hirtelenséggel meghalt. Ä városi tanács és több társadalmi szervezet elhatározta, hogy a helyi Petőfi-emlékbizottság első ülésének évfordulóján kiállítást rendeznek a tanácskozás színhelyén dr. Mezősi Károly emlékére. Bemutatják kiadott és kéziratos tanulmányait és az életével, munkásságával - kapcsolatos dokumentumokat. Műsort is szerveznek erre az alkalomra. Az előkészítést vállaló honisme- 1 réti klub már felkérte a | Petőfi ifjúsági vegyeskart ! és a legjobb helyi versmondókat a közreműködésre. Cs. K. Áz igazi tehetségekért Belüli tatjuk A Petőfi Népe „Ifjúság” mellékletében kifogásolta Tárnái László, hogy a Forrás nem ad helyet a megyében élő fiatal alkotóknak. Érdemes ezen elgondolkozni, hiszen az irodalmi, a művészeti világban is — mint az élet egyéb területein — szükség van a megfelelő színvonalú utánpótlásra. Igaza van hát a cikk írójának — s vele együtt azoknak, akik az új tehetségek felkarolását szorgalmazzák — abban, hogy fontos ügy ez. Ám úgy érzem, hogy érvelésébe egy kis hiba csúszott. Azt írja ugyanis, hogy olyanok maradnak ki. „akik más fórumokon ... már több alkalommal bemutatkoztak az ország olvasóközönségének”. A megállapítás túlzásán („az ország olvasóközönsége”) kívül itt a hiba abban rejlik: egyetlen folyóirat számára sem lehet mérvadó, hogy a számításba jövő szerzők más fórumokon megjelennek-e, hol, s mennyiszer. Az igaz, hogy bármely szerkesztő, szerkesztőség tévedhet. Ezt most hagyjuk. Nézzük inkább „az érem harmadik oldalát”. Igazán tehetségesek-e azok, akiket a cikkíró „a két kezén sem tud megszámolni” — annyian vannak? Nem hiszem. Legalábbis legtöbbjükről nem hiszem. (Szokás mondani: Magyar-Őr járat az ösztöndíjak körül Befejezték munkájukat az egyetemi, főiskolai" diákjóléti bizottságok; ezekben a napokban országszerte döntöttek a diákok képviselői az ösztöndíjak idei odaítéléséről. Munkájuk során együttvéve több mint 1300 millió forinttal „gazdálkodhattak”, az állam ugyanis évenként ennyit fordít a tanulmányi, a szociális ösztöndíjak juttatására, segélyekre, ingyenes menzai étkezésre. Az első, nem végleges gyorsmérleg szerint az idén több mint 18 ezer diák részesül tanulmányi ösztöndíjban — a hallgatóknak mintegy 35 százaléka, — rendszeres szociális segélyt 29 ezren kapnak, — ez a diákság 54 százalékát jelenti. Több egyetemen is felvetődött: a szülők jövedelemigazolása gyakran nem a valóságos helyzetet tükrözi, ezért a kiállító szervek, intézmények, vállala■ tok felelősségét erre fel kellene hívni. Egybehangzó a műszaki főiskolák, felsőfokú technikumok KISZ-eseinek véleménye : kollégiumi ellátás terén különösen hátrányban vannak más felsőoktatási intézményekkel szemben, mert egyáltalán nincs, vagy igen kevés a diákotthoni hely. Jó kezdeményezésnek tartják, hogy máris több felsőoktatási intézmény úgy segített a diákotthoni helyhiányon. hogv maga bérelt „kollektív” albérletet hallgató» számára. I elhívták a figyelmet a diákok arra, hogy a rendelkezések szerint a diákotthoni elhelyezésben nem részesülők 150 forint támogatást kaphatnak: ezt az összeget — ami önmagá ban is csekély — azonban alig több mint 150 hallgató kapja meg az egész országban. Nem megoldott az eltartott nagyszülők ügye sem, az egy személyre jutó »»átlagjövedelem kiszámításakor őket ugyanis a rendelet értelmében nem vehetik figyelembe. országon tízmillió író van, itt mindenki ír. Vagy fest, vagy zenél. Ez önmagában nem baj. de isten ments attól, hogy mindenki a szereplés — vélt — jogán a megjelenést követelje.) Visszatérve az előbbiekre: megyénkben is, mint másutt szép számmal élnek ambiciózus fiatal alkotók — alkotó munkával próbálkozók —, akik helyet követelnek maguknak. Ez így van jól. Ennek csak örülni lehet. Ám annak már kevésbé, hogy közöttük ritkán találni igazán tehetségeseket Szomorftóan gyakran jelentkeznek kevés mondanivalójú akarnokok, képzetlen, az írói mesterségben járatlan „önjelöltek”. őket természetesen nem lehet nem szabad támogatni. A Forrás szerkesztő bizottsága — legjobb tudása szerint — őszinte szeretettel próbálja felkutatni az új fiatal tehetségeket. Néha sikerült is ez: Temesi Ferenc, Szabó István, Hideg Antal, Nagy Faddi Éva, Vámos Zoltán jó példák erre. Nem hiszem, hogy a szerkesztő bizottság tehetne róla, hogy ez a felsorolás meglehetősen rövid. Ha már itt tartunk, érdemes egy tartalmi (tán szemléleti. világnézeti?) fogyatékosságról is szót ejteni. A most induló fiatal költők, s főleg elbeszélők műveiben a nihil, az útvesztés. a bizonytalanság, a durvaság, gorombaság, kiúttalanság aggasztóan nagy helyet kap és keveset az életigenlés, a változtatni akarás, a társadalmi érdek, a humánum, a szeretet és jóság, a bölcs belátás vagy a pozitív, célratörő nyugtalanítás, az újat, a mást, a jobbat akarás szándéka. Sok vitánk van a reménytelenséget árasztó írások szerzőivel. Feltesszük a kérdést: mit is akarnak ők? A legtöbben így válaszolnak: nem is akarnak semmit. Lehet-e ez, a célja a művészetnek? Ügy hiszem, könnyű a válasz: nem. A jobbítás, a szépítés, a javítás szándéka kell, hogy éltesse a műveket. Mi a teendő hát? Az, hogy a tehetséges fiatal alkotó a társadalom, a haladás érdekeit tartsa szem előtt és mindenképpen törekedjék az őszinteségre, az átélt valóság hiteles tolmácsolására. A naponta beérkező kéziratanyagból a szerkesztőség efféle következtetéseket kénytelen levonni és sajnálattal megállapítani, hogy a közlésre alkalmas, érett, jól megformált, eredeti írás nagyon kevés. A dilettánsokról nincs mit mondani. A féltehetségek „veszélyesebbek”. Azok, akik ideig-óráig el tudják hitetni — főleg a nem szakemberrel —, hogy „van bennük valami”. Modernnek mutatkoznak, pózolnak, fenegyerekeskednek — pedig csak epigonok. Talán még nagyobb baj: ártanak a korszerű kifejezési eszközöket szorgalmazó, kereső, rokonszenves törekvéseknek. a valóban újat akaró hivatottaknak. Rövidre fogva: a Forrás szerkesztő bizottsága ezentúl is — mint eddig — „lámpással keresi” a tehetségeket, azokat, akikre ezentúl „hosszú távon” számíthat. és mindent elkövet azért, hogy ők a méltó támogatást megkapják. Varga Mihály q színház új tagjait A kecskeméti színház öt-hatezer fős törzsközönsége minden esztendőben megújult várakozással tekint az új évad felé. Most a szokottnál is nagyobb figyelemmel kísérik a műsorról, az előkészületekről, a társulatról érkező híreket. Tizenhárom új művészt köszöntött az igazgatóság az évadnyitó társulati ülésen. A sok éves hagyománynak megfelelően bemutatjuk a Kecskeméti Katona József Színház újonnan ideszerződött művészeit. Érezzék jól magukat itt és szolgálják hűséggel a színházművészet ügyét Kelemen László és Katona József városában. Szabó Éva Az utóbbi évek egyik gurót az itteni színpadon, leghangosabb kecskeméti mint Péntek Rézi. Szerep színházi sikere Szabó Éva és egyéniség ritka találkozásának voltak tanúi a másfél esztendővel ezelőtti előadások nézői. Amikor meglátták most ősszel a megyeszékhelyen, sokan felismerték és hírelték: „itt van a Péntek Rézi”. És örültek, hogy ez a kitűnő színésznő — mint megtudták — ide szerződött. Persze Szabó Évának nem lesz könnyű dolga. Sokat várnak tőle. Nem féltjük. Láttuk, hallottuk a próbákon és a közönségszervezők részére rendezett műsoron. Magáról annyit mond: „Hat éve végeztem a főis, kólán. Jónéhány főszerepet nevehez fűződik. Ámbár, játszottam vidéki színhálehetséges, hogy sokan csak zakban. Nagyon megkedarra emlékeznek: régen veltem a kecskeméti köláttak már olyan eredeti, zönséget.” sok színnel megformált fi- H N Székhelyi József Azt hiszem a kecskeméti színházlátogatók az ő bemutatkozását várják a legnagyobb érdeklődéssel. Hogyne várnák, amikor ismeretlenül egyszerre két, nem is mindennapi szerepben áll a közönség elé. Katona Bánk bánjában a csábító Ottót alakítja, és •isti/in: 26. Szántódi jóízűen eszi a hazait. Zima pedig idegesen jár-kel. Az óráját nézi. Margit egy magazint lapozgat. Divatlap. Megtetszik neki egy modell. Mutatja Szántódinak. — Kinek? — Ezt a keresztanyámnak gondolnám. Zima gyilkos pillantással nyugtázza ezt az ostobaságot. És akkor nyílik az ajtó és betámolyog rajta Luciánó a vulkánfíberrel. Már alig bírja. Várakozással nézik valamennyien. Bejön középre, leteszi a koffert. Egykedvű. Mintha mi sem történt volna. Zima belerúg a kofferba. — Mi ez? — Egy vulkánfíber. — Mennyi volt? — Azt hiszem, ezer. Margithoz fordul. — Szívem, csinálnál nekem egy jó, forró fürdőt..; Nagyon megizzadtam. Szántódi feláll és kinyitja a bőröndöt, de a bohóc akkor már a fürdőbe tart, nem érdekli a dolog. Zima tágra nyílt szemmel áll a felnyitott bőrönd előtt. Luciánó hátra sem néz. A kaszinóban másnap este: mindhárman játszanak, természetesen más-más asztalnál. Előbb Szántódit vehetjük észre, amint egy kis lapról leolvassa, melyik számra kell tennie. Feltesz 10 ezret a 12-esre és külön ezret a pirosra. Nagy halom zseton van már előtte, ámít a piroson nyert, azt lopva zsebre teszi. Zima ugyancsak egy kis kartonról iátszik. Előtte is nagyon nagy halom zseton. Ö a saját zsebére nem dolgozik. Luciánó tesz a harmadik asztalnál. Nagyon unja. Gvendolin megáll a háta mögött. Szántódi gondol egyet és tízezret ismét zsebre rak. Aztán alattomos pofával átmegy Luciánóhoz és közli: — Nem az jött ki. Luciánó megérti. — Biztosan elnézted. Szántódi visszamegy. A „Credit Lions” bankház főbejárata. Három végtelenül elegáns úr száll ki egy hatalmas Olds Mobil kocsiból, miután a sofőr kinyitotta nekik az ajtót: Zima, Szántódi, Luciánó. Zima vezetésével megindulnak befelé. Mindhármójuk kezében egy-egy degeszre tömött vulkánfíber. Szántódi megtorpan az ajtóban, fél egy kicsit. Zimához fordul. — És ha megkérdezik, honnan van a millióm. Zima megnyugtatja. — Nem kérdezik meg. Bemennek. Margit egy rendkívül elegáns ruhaszalonban bundát próbál. Ruhát. Az ékszerektől alig tud mozogni. Milliemosnőknek kijáró előzékenységgel szolgálják ki. Park a kaszinó előtt. Luciánó sétálgat, és kis noteszében számol. Mögötte kissé lemaradva Zima és Szántódi. Luciánó közben, véletlenül észrevesz az egyik fán egy kis cédulát. Megpróbálja megérteni, de nem érti. Bevárja Zimáékat. — Mi van ide kiírva? Zima elolvassa. — Jacht igényesnek eladó. Érdeklődni: Egyesült Államok, Sugárút 5. Luciánónak tetszik a dolog. — Vegyük meg. — Micsoda hóbort ez már megint, Luciánó? — Vágvom egy jachtra. Szántódinak is tetszik a dolog. — Persze, innen előhb-utóhb el kell mennünk, mert nem létezik, hogy a kaszinó sokáig állja az ütéseket. — Áthaiózunk Londonba — mondja Luciánó. — Londonban nem lehet jachttal kikötni — mondja Zima. Szántódi elég szemtelen. — Én m“gveszem neked, Luciánó. Zima felfigyel. — Mi^ál. ha szabad érdeklődnöm? Szántódi nem fél már. — Van egv kis snórolt nénzem. Zimánelc megvillan a szeme. — Maoa Ion? S/án+örH nem is tagadja. — Igen. De kitel? (Folytatása következik> 5 játssza Shakespeare egyik legbonyolultabb drámájának, a Hamletnek a címszerepét is. — Székhelyi József a legfiatalabb dán királyfi, az első színész Magyarországon, aki 25 évesen birkózik meg ezzel a hatalmas feladattal. — Nem fél a Hamlettól? — kérdezem. — Ha hajlamos lennék a félelemre, összeroppannék fps? iiiftS a feladat nagysága alatt — válaszolja. — Hiszen beláthatatlan szövevényű maga a Shakespeare interpretáció is, hát még a dráma értelmezésével foglalkozó könyvtárnyi irodalom. Így hát Gábor Miklós tanácsát fogadom meg, aki azt mondta: nincs mit töprengeni, ez is egy szerep, akár a többi — egész egyszerűen el kell játszani. — Ez természetesnek is látszik. De miként? ... — Hamlet ezt is megfogalmazza a színészelvhez intézett szavaiban. A színház célja: „tükröt tartson mintegy a természetnek, felmutassa az erénynek önábrázatát ...” Ezen útmutatások szerint szeretném életre kelteni a halhatatlan dán királyfi alakját. P. M.
