Petőfi Népe, 1971. október (26. évfolyam, 231-258. szám)
1971-10-13 / 241. szám
8. oldal Igény és lakás Lehetn^-e akár csak beszélni is lakáskérdésről ha hirtelen általános követésre találna az ókori filozófus, a görög Diogenész, aki a hagyomány szerint hátat fordítva a társadalmilag elismert jólétnek és szokásoknak, egy hordót talált a legkomfortosabb lakhelynek? Kérem a tisztelt olvasót, ne intézze el e kérdést egyetlen legyintéssel, hogy ez tréfa. Sőt, hadd kockáztassam meg azt az állítást, hogy ez az elképzelés nem is teljesen lehetetlen, továbbá nem elfogadható ellenérv az sem, hogy „ugyan kinek komfortos egy hordó”. Nem kell messze mennem a példákért. AMI RÉCÉN KÉNYELMES VOLT... Ha ön, olvasóm, fürdőszobás lakásban él, már bizonyára nem érzi komfortosnak a fürdőszoba nélküli lakást. S ha fürdőszoba nélküli a lakása, de van benne vízvezeték, villany, esetleg gáz, akkor nem érzi komfortosnak az olyan lakást, amelyben ezek hiányoznak. Gyermekkoromban falun, ahol éltem, a vályogházban nem volt se víz, se gáz, se villany. Jó ivóvízért egy kilométerre mentünk az ártézikútra. Emlékezetem szerint elégedettek voltunk a lakáskörülményeinkkel, kényelmesnek éreztük. Nem is olyan távoli múlt ez. s a példa folyta iható a legszerényebb telepi szükségviskókig, amelyek már igazán egyenértékűek voltak Diogenész hordójával. S ami a gyermekkori falusi emléket illeti, még ma is ez a komfort azoknak, akik a villanyvezetékkel be nem szőhető tanyavilág mélvén élnek. De még falun sem veszett teljesen nyoma ennek az életkörülménynek, ióllehet minden községben van már villany, szaporodnak a vízvezetékek, nyomukban a fürdőszobák, a főzést kényelmesebbé teszi a palackos gáz. Ennyi elég talán annak szemléltetésére, hogy a komfort nem ugyanaz mindenhol, mindenkor, mindenkinek. Ám mindez egyúttal azt is bizonyítja, hogy amit tegnap annak éreztünk., ma már nem elégíti ki kényelmünket — igényünk változik. Hallottam én már plvan megjegyzést, hogy „miért nem volt lakáskérdés a háború előtt?” Nos: ezért Nem a lakáshelyzet volt kielégítő, hanem az igény volt alacsony. 800 EZERREL TÖBB LAKÁS Lakáskérdés azért lett. mert igényeink megnövekedtek. Mégpedig jobban, mint a lakások száma és jobban, mint a lakosság száma! 1941-ben ugyanis nem egészen 2,4 millió lakást számláltak az országban, ma viszont 3.2 millió van. Akkor száz lakásra még 382 lakó jutott, ma már csak háromszáz. Ám, ha mindezek alapján azt találná javallani valaki, hogy csökkenteni kell az igényeket, az éppen olyan lehetetlen ajánlat lenne, mintha arra biztatna, hogy kövessük a hordólakó görög bölcselőt! Egyrészt azért, mert a gyarapodó népesség, a városiasodó településforma nemcsak a környezet szépsége miatt, de közegészségügyi, közellátási, közlekedési és egyéb nyomós szükségből sem enged meg olyan lakáskörülményeket és környezetet, ami megfelelő lehetett egy-két emberöltővel korábban, falusias települési körülmények között. Másrészt és főként pedig azért, mert az igényeket társadalmi fejlődésünk, szocialista eszméink támasztották, és mi ezeket az általunk is támasztott igényeket az emberibb életkörülmények iránt természetesen vállaljuk. Mi több: szükségünk van ezekre az igényekre, hiszen arra serkentik az embereket, hogy munkakörükben és azon kívül is több hasznot hajtsanak, értékeket állítsanak elő. NEM AZÉRT ÉRTÉK, MERT HIÁNYCIKK Nekünk tehát a társadalmilag elismert jólétnek és szokásoknak fittvet hányó diogenészi példa helyett éppen egy társadalmilag vonzó jólétet kell példának állítani, és ennek megvalósítására ösztönözni. A gazdasági reform ösztönzési rendszerébe alapjában ezzel a céllal kapcsolódnak bele az új lakásügyi jogszabályok, amelyek változatosan figyelembe veszik a családi és anyagi körülményeket, és arra serkentenek, hogy ne csak igényeljük, elvárjuk a jobb körülményeket, hanem képességeinket latba is vessük értük. Ideje volna az igények után igényességet is támasztani: az emberben önmagával szemben, valamint a használatában álló javak kezelésében, gondozásában. Így még több lakás épülhet, mint korábban. De illúzió lenne azt hinni, hogy a lakások mennyisége majd mindent megold. A lakás kőből, betonból, élettelen anyagokból épül. s nem növekszik vagy csökken a benne sokasodó vagy belőle kirajzó család méretei szerint. Arra is gondolni kell. hogy a vágyott lakás ne váljon ketreccé, ne az szabályozza a család nagyságát, a nemzedékek együtt-, vagy különélését. Éppen a változtathatóság megkönnyítésére határozta el a kormány az ingatlan- és laká scsere-közvetítés szabályozását. Ugyanakkor a tanácsok kezelésében levő lakóházak fenntartására is gondolt — miután az új lakbérekkel a fenntartás költséginek egy részéhez (korántsem teljes összegéhez!) a használók: a lakók hozzájárulását is igénybe vette. Ezek az intézkedések felettébb szükségesek, ha meggondoljuk, hogy az ország összes lakásának egynegyedét kitevő ál- j lami lakásállomány felét legalább ne- i gyedszázada nem tatarozták. Mind több | az olyan régi ház, amit már olcsóbb lesz újjal pótolni, mint felújítani. Az állami lakások 35 százaléka komfort nélküli — természetesen nem a diogenészi értelemben. hanem mai, egyre általánosabb igényeink szerint. S ha ezeket az igényeket elismerjük — amint tesszük —, akkor csak helyeselni lehet azt is, hogy végre a lakás nemcsak és egyre inkább elsősorban nem azért lesz érték, mert „hiánycikk”. N. F. Hogyan születnek a kacsák? Az a baj, hogy mi újságírók módfelett lelkesedünk a számokért. Ennyi forint, annyi tonna, amanynyi darab!... Azt hisszük, ettől lesz hiteles és mutatós a cikk. Mondom, csudára rajongunk <r számokért, pedig számolni nefn tudunk. Ebből születnek aztán a kacsák. A hírlapiak. Az olyan hírek, amikre illik a sláger szövege, hogy aszongya: túl szép ahhoz, hogy így igaz legyen. íme két kövér példány az úiabb hazai kacsatermésből: Az Erdőgazdaság és Faipar című havilap közli, egy „Korszerű rönkhasitó szalagfűrészgép” leírását. Idézzük a gép adatait: A fűrészlapot hajtó kerék átmérője ezer milliméter. Fordulatszáma 690/sec. A fűrészlap sebessége 2170 ml sec. A rönköt befogó kocsi — azaz a fűrészelés — sebessége előremenetben 7 —15 m/sec. Hátramenetben 32 m/sec. Ez biz valami csodagép lehet, valóban. Mert tessék csak utánaszámolni: ha a tárcsa 690-et fordul m ásodpercenként, akkor a fűrész sebessége csakugyan 2170 (pontosabban: 2166,6) m/sec. Csakhogy ez alig hihető. Majdnem az első kozmikus sebesség, 7SÍI km/óra. A hangsehrisség 6 °s félszeres-’!.. Még meghökkentőbb a rönkszállitó kocsi teljesítménye. A fűrészelés 25,2—54 km/6 sebességgel történik Gyorsvonat sem apríthatná buzgóbban a rönköket. Viszszafelé meg pedig megcsúfol a kocsi minden KRESZ-t. Lakott területen, mármint a fűrésztelepen, több mint 115 kilométeres sebességgel száguld, „rükvercben”! Holott a megadott számok, tessék megkapaszkodni, helytállók. A mértékegységek nem. írjanak mindenüvé sec helyett percet, s akkor minden stimmelni fog. * Az Ország Világ múlt heti szarna szolgáltatta a másik kacsát. Két^daf-s fényképes tudósításban dicsér egy remek kis lenqye’ sportrepü'őaévet A nApvek és tervezó-p’iótájának már csak egy feladaton kell túlesnie, meg kell felednie a — idézem: — „Mintegy 197L október 18. wert» Három hónap után Rendezték a garázsbérleti és területhasználati dijakat A nyár elején osztatlan felháborodást keltett a garázstulajdonosok körében a Kecskeméti Ingatlankezelő Vállalat körlevele. A vállalat ebben az ominózus levélben felszólította a közterületen levő, de magánerőből épített garázsok tudajdonosait, hogy július 1- től kezdődően hozzávetőlegesen tízszeres garázsbérleti díjat fizessenek, illetve a területhasználati díjak megállapításánál az ingatlankezelő vállalat a garázs tulajdonjogát kétségbevonva, át akarta venni valamennyit. A városi tanács építési- és közlekedési osztályához néhány napon belül 250, a járásbírósághoz pedig 40 fellebbezés érkezett, de a társadalmi szervek, a Magyar Autóklub megyei szervezete, a Népfront, a KISZ, s még a járásbíróság is tiltakozott a korábbi szerződések egyoldalú felrúgása ellen. A városi tanács építési- és közlekedési osztálya, mint a vállalat felügyeleti szerve megállapította, hogy az intézkedés törvénysértő volt, s a felszólítást a garázstulajdonosok — teljesen jogosan — zaklatásnak vették. Ezzel egyidejűleg olyan tapasztalatokat :s szereztek, hogy a nem közterületen levő garázsok bérleti díját a bérbeadók — az ingatlankezelő vállalat példája nyomán — horribilisen magasra emelték. A városi tanács épitési- és közlekedési osztálya a rendeletek értelmében felülvizsgálta a garázs és területhasználati díjak mértékét, s már értesítette is a Keresse a betűket! Következő rejtvényünk: Megfejtéshez segítséget nyújt, ha az október 10 vasárnapi számunkban közölt TRÉFÁS KÉP- ÉS BETÜREJTVÉNY-ISKOLÄNK 1. pontjára gondol. Még bekapcsolódhat pályázatunkba ! Értékes nyereményeket nyerhet! egyéves, félmillió kilométeres tesztvizsgálatnak.” A gép maximális sebessége — mint olvasom, — 160 kilométer. Tegyük fel, hogy százötvennel kitartóan repül. Akkor a félmillió kilométert 3333 óra 20 perc alatt teszi majd meg. Érdemes utánaszámolni, mennyi is ez a 3333 óra egy év alatt. Háromszáz munkanapot véve alapul: napi 11 óra 6 és fél perc. De ha a pilóta nem megy szabadságra és szombaton meg vasárnap is repül, akkor még mindig napi 9 óra 8 percet kell a gépben ülnie — nam számítva a ki'•urutást, begurulást. tanko'árt, egyebeket... Nvúitott műs'ak egé'z évben! öszirt*én samó^om érte mindkettőjüket. Csak egyetlen egyszer jut egy kis S^ussza”áshoz gén és pilótája. Február 29-én, mert 1972. történetesen szökőén lesz. Szerencsére, M. L. garázstulajdonosokat a következőkről: Minden garázstulajdoncsnak, aki közterületen, saját erőből építkezett, ugyanazt az összeget kell fizetnie, amit július 1- ig az ingatlankezelő vállalat megállapított. Hasonlóképpen intézkedett a magántulajdonban levő garázsok bérleti díjának visszaállításáról is. Az ingatlankezelő vállalattal szerződésben álló garázstulajdonosok tulajdonképpen területfoglalási díjat fizetnek, tehát épületeik kettős tulajdont képeznek. A városi tanács lehetőséget teremtett arra, hogy e kettős tulajdonviszonyt akár a garázs tulajdonos, akár az ingatlankezelő vállalat közös megegyezés alapján rendezze. Más szóval ,a vállalat megvásárolhatja a szóban forgó építményt a ggrázs tulajdonosától, ha az ezt kéri. Az ingatlankezelő vállalat is felajánlhatja a garázs megvételét, ezt azonban a tulajdonos nem köteles áruba bocsátani. Szükségtelennek tartjuk, hogy kommentárt fűzzünk a Kecskeméti Ingatlankezelő vállalat törvénysértő és nagyon sok embert érintő intézkedéséhez. Csupán annyit jegyeznénk meg, hogy a vállalatnál több jogtanácsos is dolgozik, s egy-egy intézkedés kiadásánál jó lenne, ha alaposabb, megfontoltabb munkát végeznének. Gémes Gábor Az ügyész tollából: Egy üzemi balesetről AZ ÜZEMI balesetekből származó kártérítési igények elbírálása során még mindig akadnak olyan ügyek, amelyekben a vállalatok elsősorban arra hivatkoznak, hogy őket nem terheli vétkesség a baleset miatt. A felelősséget a dolgozóra igyekeznek hárítani, a jogos igény kielégítésétől elzárkóznak. Nézzünk meg egy ilyen esetet. Megyénk egyik vállalatának szaszervezeti bizottsága panasszal élt a megyei főügyészséghez, egy balesetet szenvedett dolgozó érdekében. Sérelmezte a szakszervezet, hogy sem a munkaügyi döntőbizottság, sem pedig a bíróság nem állapította meg a balesetet szenvedett dolgozó részére a kártérítést azzal az indoklással, hogy a baleset nem üzemi jellegű. A szakszervezet panasza alaposnak bizonyult. Az érintett dolgozó munkaidő alatt, a vállalat területén levő irodai épületbe ment, hogy az öregségi nyugdíjhoz szükséges igazolásokat beszerezze. Az irodából kifelé jövet a korlát nélküli lépcsőn megcsúszott és eltört a bokáia. Ennek következtében 1969. december 8-tól 1970. május 16-ig táppénzes állományban volt. A dolgozó a vállalat munkaügyi döntőbizottsághoz benyújtott panaszában a táppénzes állomány ideién felmerült veszteségének — tehát kárának — megtérítését kérte. A döntőbizottság a kérést elutasította, mondván, hogy a baleset naoián havazott, az irodaépület lépcsőit viszont rendszeresen takarították és ha a dolgozó kellő elővigyázatossá ggal közlekedik, a balesetet elkerülhette volna. A DÖNTŐRT7!OTTS> ÄO e határozata ellen a kárt szenvedett felülvizsgálati kérelmet nvúitott be a központi járásbírósághoz, ahol n kérőimet elutasították. A bíróság azzal indokolta a Hántást, hogv a dolgozó balesete nem a mun-Vejiríct/rwi cócfp íog’tóga VövVio*) for. rítőri -F~1 ngnárfrfol m -p_ firt'HV ^ i o cf V> -of A 1*070+ pilon — n rerto-szo? fríi” Qjggf gl ryf ofiaq7tQ<;p — a üsvész törv^nypicód ptnolf \ Legfelsőbb Bíróság törvényességi határozatában a járásbíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és új eljárásra utasította a bíróságot. A Legfelsőbb Bíróság megállapította: a dolgozónak az irodaépület lépcsőjén bekövetkezett balesete a munkaviszony keretében történt, tehát üzemi jellegű. Az illető ugyanis munkaviszonyának igazolása céljából, vagyis jogosan ment az irodába. A Munka Törvénykönyve 62. szakasza értelmében pedig a vállalat a dolgozójának a „munkaviszony keretében” elszenvedett balesetért kártérítéssel tartozik, tekintet nélkül a vétkességre. AZ ŰJ ELJÁRÁS során a bíróság 50 százalékos kármegosztást alkalmazott, s a vállalatot a kár felének a megtérítésére kötelezte. Álláspontja szerint azért, mert a dolgozó a csúszós, havas időben papucsot viselt, ami nem alkalmas a biztonságos közlekedésre — A dolgozó érdekében a szakszervezeti bizottság ismét panasszal élt a főügyészséghez és a kármegosztást sérelmezte. A panasz kivizsgálása során megállapítható volt, hogy a vállalatnál a papucs használata nem szabálytalan, tehát a dolgozó nem járt el vétkesen akkor, amikor papucsban közlekedett. Az Mt. 62. paragrafusának második bekezdése értelmében ugyanis a vállalat csak akkor mentesülhet a kár egy részének kifizetése alól, ha azt a dolgozó vétkes magatartása okozta. A balesetet szenvedett viszont — munkatársai vallomása szerint — nem volt eltiltva a papucs használatától, éppen úgy, mint a többi dolgozó sem. Magatartása tehát vétkesnek nem tekinthető, s ígv kármegosztásnak helye nincs. E megállapításokra figyelemmel, az ügvben ismét óvásra került sor a dolgozó jogos igényének teljesítése érdekében. Dr. Simonyi Sándorné, a megyei főügyészség ügyésze
