Petőfi Népe, 1971. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-05 / 209. szám
A falu és az újság Az ember mohó kíváncsiságát — hogy mi történt a faluban, esetleg a másik, meg a harmadik faluban, városban, országban — élőszóval elégítették ki a régi időkben. így hirdették ki még a törvényeket, rendeleteket is a községekben szinte napjainkig. A léleknyugtató búcsúk, s a bugyellárist dagasztó-apasztó vásárok egyaránt szolgálták távoli vidékek híreinek cseréjét is. Sorrendben másodiknak a betű következett. A múlt század végén a tankötelezettség következtében általánossá vált olvasnitudás még nem jelentette az újságolvasás (sőt egyáltalán az olvasás) egyetemessé válását. De néha-néha már falura is eljutott parasztemberek kezébe egy-egy fővárosi vagy vidéki hírlap. Vasárnap délutánonként gyalogszékkel a hónuk alatt indultak az öregemberek az egyik ház elé, ahol a legírástudóbb atyafi felolvasta nékik a híreket a sokszor már inkább „óságnak” számító kalocsai újságból. Harmadiknak jött megint a szó, de már az éter hullámain, s hogy 1948 óta van villanyunk, majd minden házban szól ma már a rádió, sőt a telepes zsebkészülékek olyan házakban is, amelyekben máig is petróleumlámpával világítanak esténként. Hivatalosan 720 a bejelentett rádiók száma, egy postai ellenőr szerint „jó volna, ha annyi százasam lenne, ahány nincs bejelentve”. Végül megjelent 1958-ban az orvos házának tetején az első tv-antenna. Azóta minden második házban ott áll a tévé már-már a tisztaszobák hagyományos használaton kívüliségét is feloldva. Esténként gyakran a rádió vagy a tévé előtt alszik el a napi munkában elfáradt gazda. Míg figyeli az adást, bele-beleszól, mintha a gép tudna vele vitatkozni. Érdeklődés „No ír-e esőt?” ■— kérdezték tőlem gyerekkoromban az öregek, ha újságolvasáson kaptak. Ez az országosan ismert sablonos kérdés árulkodik, mi érdekelte a falusiakat az újságból. Természetes, hogy az időjárás, hisz ettől függött a termés, a család évi életszínvonala. Vásárolt a falusi ember újságot a háború alatt is, már amilyen volt. Mindegyik hazudik — tartotta és híreit nem litte el — de ne legyen a ház papír nélkül. A háború előtt legkelendőbb a Friss Újság volt nálunk, kéjeslapokból meg a Tolnai Világlapja. Erre még parasztember is áldozott legalább piaci napokon. Mi lehetett népszerűségük oka? Ügy gondolom, az előbbinél a bő lére eresztett bűnügyi riportok, az utóbbinál pedig az, hogy egzotikus tájakról hozott érdekes képeket. Hit olvasnak ma? Bács-Kiskun megye a posta hírlapterjesztési versenyében bizony hátul áll. Oka valószínűleg a hatalmas tanyarendszer. B. község lakosságának zöme a tsz-ben dolgozik, természetes tehát, hogy a legtöbb előfizetője a Szabad Földnek van (174). Vasárnaponként azonban az újságárustól megvesznek mégegyszer ennyit. Egyébként minden házra (körülbelül 920 ház van) havi 12—15 újság jut. A valóság persze az, hogy nem minden család újságolvasó. Különösen az öregek mondják : „Nem látok én má jpl, meg aztán ott a rádió, a televízió. Újság az, amit hallunk.” Nagy versenytársa a hírlapoknak ma még ez a két — valljuk be — kényelmesebben igénybe vehető húrközlő eszköz. Ezzel magyarázható a Rádió és Televízió Újság előfizetőinek nagy száma (167). Szabadvásárlással együtt júliusban heti 270 darab is elfogyott. Tudnak olyanokról is a postások, akik cserélgetik egymással az újságot. Miután elolvasták, kölcsönösen felhívják a rokonok, egymás figyelmét egy-egy cikkre. Az újságolvasó családok legtöbbje több lapot járat, vagy vásárol rendszeresen. Egy „nagycsaládhoz” (együtt élnek a fiatalokkal az öregek) például a következő sajtótermékek jutnak el. Az öreg gazda a Szabad Földet járatja, gyári munkás fia a Népszabadságot, de megveszi a Népsportot is rendszeresen. Felesége a Nők Lapját várja minden héten. A fiatalok diáklánya a Magyar Ifjúságot, fiuk a Pajtást olvassa. Az igazi újságolvasókat természetesen a politikai élet eseményei érdeklik leginkább. Ök azok, akik napilapot járatnak. A Népszabadságnak 106 előfizetője van. Szabadforgalomban nemigen veszik. A Petőfi Népét 82-en fizetik elő, de az újságárusok szerint ennek különkiadását, a Dunamenti Híreket különösen sokan vásárolják. Mennyi fogy? Felfigyelnek az olvasók a helyi vonatkozású cikkekre. Figyelmesen tanulmányozzák a rendeleteket, az öregek különösen a nyugdíjról szólókat és az apróhirdetéseket. Sokak kedvenc rovata a Szabad Földben Buga doktor orvosi tanácsai és a lelki posta. A képes hetilapok közül a Képes Újság vezet 50 előfizetővel és vagy 20 rendszeres vásárlóval. Utána a Nők Lapja következik, ahol a vásárlók aránya 43: 25, az Ország Világnál ez az arány 14:32. örvendetes, hogy szak- és ismeretterjesztő lapok is fogynak. A Magyar Mezőgazdaságból havonta 85- öt, a Kertészet, Szőlészetből 41-et, az Élet és Tudományból 60-at adnak el az újságárusok. A fiatalok olvasó részének érdeklődését kielégíti a Magyar Ifjúság, amelyet 26-an fizetnek elő. Az általános iskola felsőtagozatosainak kétharmad része a tanév folyamán megveszi a Pajtást (heti 105 darab). Nyáron azonban csak 50-en olvassák az úttörők lapját. Az ifjúsági egy részének képigénye akkora, hogy úgyszólván csak képes lapokat olvasnak, illetve nézegetnek. A Népsport előfizetőiből kitelne egy futballcsapat, hisz épp 11-en vannak. Persze nem mindnyájan tudnák már a labdát zavarni, mert mindenki fölött eljár az idő, de az érdeklődés fiatalossá teszi a szellemet. ; / ; - ■ Összegezés helyett Az utóbbi időben javult a kézbesítés’* is. A késedelem miatt leginkább a napilapot járatók panaszkodtak sokat. A reggeli lapokat aznap estig kihozzák a legrosszabb időben is, rendszerint pedig már a délutáni órákban megkapjuk. Nem teljes a kép, s részletes szociográfiai felmérés híján nem is pontos. Nem tudjuk ellenőrizni például, hogy a városban dolgozó emberek ott hány újságot vesznek meg és olvasnak el. Legtöbb megállapításom személyes tapasztalatomból, megfigyelésemből származik, s ezért vitatható. A falu népe most kezd ismerkedni a világgal, s hogy a helyes kapcsolatot meg tudja teremteni vele, abban nagy szerepe van a sajtónak. Fehér Zoltán Bárányi Ferenc: A megözvegyült Apám a hallgatásba beleárvult, mogorván bóklászott az őszi kertben, zörögve járt órákon át a sárgult leveleken és hallgatott leverten. A szél szavára olykor felfigyelt és szemében rőzselángok gyulladoztak, aztán csúnyán káromkodott, s a termés héján kivert a gálic — haragos hab. Apámnak — láttam — akkortájt elég volt a múlt, jelen, s talán még a jövő is, szemében gyulladásba jött a vérfolt, de állott volt a vére, mint esővíz. Kalapját mélyen a szemébe húzta s a kertet százszor körbejárta újra. Makay Ida: Nem fájhat Nem vehetnek el többé semmit attól, aki tündöklő űrrel lett tele. Kinek haja már hópille fészke, madarat sem hív. Puszta tenyere csillagparázstól ég már sérthetetlen. Szobákba sem lép. Hó, s fény a szőnyege. Nem fájhat zajló szerelmekért már, kinek erdők csöndje lett a kedvese. ié ■ ' | * 4p< < '«jrt Sitibe Diószegi Balázs: Önarckép jtákosy Gergely: n=j ctfUi Balatoni fidrdőhely vasútállomása, sárga kavicsos sétány, piros padok, szépen nyest itt tamarisz- kusz sövény, virágok, vidám-zöldre nnázolt nyomó- kút. Az állom ás mögött bódék. BAZÁ RÁRUK — ZÖLDSÉG ÉS ' GYÜMÖLCS — VEGYESB1 JLT — LÁN- GOS ÉS sülVt HAL. Délelőtt tíz óra, de máris kánikula, a legnyomasztóbb, a levegő áll, még a legfels'j ő falevelek is rebben éstelem ■ ?k. A LÁNGC?C HAL-bódé mf felé bonyolítj.' forgalmat, n nyolcas m'ozgf hoz egész tői dokolnak ki torlásos és b<" előteres, nap! peslapokkai k vagyunk, szén* lünk Rátok: Pici, Anci, Tibi.) A BAZÁRÁRUK-ná 1 van némi forgalom, a VEGYESBOLT előtt gyönge sorállás, de a ZÖLDSÉG ÉS GYÜMÖLCS-nél lassanként tekintélyes méretűvé nő a sor. Áruátvétel, a bódé mögött teherautó áll, málnát, meggyet, cseresznyét, -paradicsomot, zöldpaprikát hordának bé a rekeszekben, uborkát papírzsákban. Két kiszolgálója van a boltnak, anya és lá- >kzatos rende- — ki * meg, , az át- iszolgá- f,ÁTVÉ- ISZOL.zott re- ilyanok, — méretre, állapotra — mint a bolt rekeszei, de az áru darabonként! — átkerül amazokból emezekbe. A z egyik rakodómunkás a hóna alatt fogja a teherautó rekeszét, a másik belemarkol, kivesz egy paprikát. — Egy! — mondja, s átadja a boltvezető anya kezébe. — Egy! — énekli utána az anya, s elhelyezi a paprikát a bolti rekeszbe... — Kettő! — Kettő! — Három! — Há-( rom!... Tegnapról maradt áru is van. — Abból nem lehetne közben kiszolgálni? — kérdi valaki. — A lány egy ládán ül, ujjait morzsolgatja: — Nem — mondja — áruátvétel van! — Mi van? — kérdezik hátul. — Áruátvétel ! M'- ’adóan v'i.-'o'- ír g sor, mindenki szép árut akar, s nem szeretné felbőszíteni a boltvezetőt. Meg különben is, nyilvánvaló, hogy ez neki sem népünnepély, valahol távol messze valami emeleti szobában fogalmazódott meg az a Rendelet, Körlevél, Utasítás, Irányelv, Szempont, mittudomén, mely a többi között leszögezi, hogy: lehetőleg darabonként eszközlendő ... és: kiki személyileg felelős a saját rekeszéért (rekeszeiért) ... és nincs kizárva, hogy a jelenleg döglött LÁNGOS ÉS SÜLT HAL bódé mögött ott lappang egy ellenőr, aki már alig várja, hogy saját személyét, állását, jelentőségét, létét a világban egy ilyesfajta jegyzőkönyvvel hangsúlyozza ki: ...és akkor a 1131c Zöldségbolt vezetője (akinek leváltását a legmelegebben javaslom) a negyvenharmadik zöldpaprika átrekeszelése után magáról és előírásokról megfeledkezvén, kettesével, sőt hármasával kezdett számolni ... övetkezik a paprika végeztével az uborka, paradicsom, minden s-’ép sorjában. — Egy! — Egv! — Kettő! — Kettő! K Nekem mázlim van, másodiknak állok a sorban, még ezelőtt egy órával a teherautóval egy időben futottam be. („Hát akkor megjöttünk volna, szépasz- szony!” — „Gizikém, beszüntetni a kiszolgálást: ÁRUÁTVÉTEL!”) Tudom, hogy hetvennyolc darab paprika van, kilencvennégy paradicsom, nekem még mindenképpen jut áru, no dé persze ott hátul, lehet, hogy lesz néhány peches mókus — az ÁTVÉTEL szépen halad, és hurrá, a ribizlit mérlegelik, nem szemenként számolják — mindent összevéve derűs és kiegyensúlyozott a hangulatom. Az áruátvételt ekkor némileg elunva (bár annak is megvolt a maga szépsége), szép, illetve még szebb dolgokra áhítozva körülpislogok. Előttem az első számú potenciális vevő két szőke n5 — egynek számítanak, összetartoznak ugyanis, ez nemcsak bizalmas, félszavas beszélgetésükből, egyformára hidrogénezett hajukból, egyformán köny- nyed-hanyag tartásukból, de abból is nyilvánvalóan kiderül, ahogy a nagy farkaskutyájuk pórázát időközönként átadják egymásnak, s ahogy a kutya mindkettőjüknek egyformán engedelmeskedik. („Fekszik a kutya!” —„Ül a kutya!”) C ngedelmes a kutya. Ök hárman egymást le sem tagadhatnák, a kutya tartása is éppen olyan könnyed-hanyag, annyira összetartoznak, hogy egyáltalán nem érne meglepetésként a harmincfokos gőzös kánikulában — miközben ott benn a bódéban rekeszből-rekeszbe, kézrői- kézre járnak az uborkák (—Egy! —Egy! —Kettő Kettő!...), ha egyszeriben. mialatt az ember letörli a vereitéket szemöHö- kéről, platinaszőkévé változna át a kutya bundája. Sok minden kiderül. •.Bandi még nem mocorgóit, nem volt szívem rányitni az ajtót.” Mennyi döntő dolgot elárul egy ilyen mondat. No nem Bandiról, rólm legfeljebb csak annyit, nogy szeret aludni, de ez jelen esetben mellékes, viszont az már korántsem az, hogy ahonnan ők hárman jöttek, ott. legalább is Bandinak külön szobája van, tehát az a villa valóban villa lehet, nem olyan egyhelyisé- ges izé. ahol a nagymama az ablak melletti horpadt sezlonon. Vili bácsi az ablak elé helyezett gumimat-
