Petőfi Népe, 1971. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-01 / 205. szám

1971, szeptember 1, szerda 5. oldal Tanulás — cselekvő I. Az őskígyó alatt 1 A szocialista hazafiság ismertetőjegyeit így foglal­hatjuk össze: a haza, a szü­lőföld, az ország tájainak szeretete. A dolgozó em­ber, a kisebb és nagyobb szocialista közösségek, a nép és a család tisztelete. A magyar kultúra, a mű­vészetek, a népi hagyomá­nyok, a népköltészet, a népzene, a történelmi múlt és a magyar nyelv ismerete és megbecsülése. Magában foglalja a munkához, a tu­lajdonhoz való új viszonyt, a szocializmus és a béke ügyét, a haza védelmét. Elválaszthatatlan a prole­tár internacionalizmustól. Ismertetőjegyei közül most a magyar tájak sze- retetét, a szép magyar nyelv ismeretét és a mun­kához való új viszonyt emelem ki. Tanulóink többsége már fiatalon bejárta hazánk nagy részét. A kirándulá­sokról beszámoló dolgoza­tok, fogalmazások hűen tükrözik, hogy a 14—18 évesek nem közömbösek hazánk legszebb vidékei, történelmi helyei iránt. Igénylik a hazai országjá­rást. Nem lennénk igazságo­sak,- ha elhallgatnánk, hogy néhány középiskolás tanu­ló — jobb módú szülők gyermekei — olykor job­ban ismerik a külföldi nagyvárosokat, mint ha­zánk nevezetességeit. Mit tehet az iskola? Arra ösz­tönzi a tanulót, hogy a csa­ládban ő szorgalmazza a honi utakat. Jó megoldás lenne, ha egy városnak, nagyközségnek, járási hi­vatalnak rendelkezésére állna egy autóbusz tanulói ki' 'ndulások céliára. Hang" s’ ’ .'-izom. tanulói kirándu- lá.- ik céljára. ' A magyar nyelv szerete- téről és helyes alkalmazá­sáról azért kívánok szólni, mert ma is a hazához, a közösséghez való tartozás egvi’- legerősebb köteléke. Teh'H hazafias kötelesség a magvar nyelv ápolása, elsajátítása és elsajátítta­tása. A stílusra, a szép her «képzésre és a helyes­írásra gondolok. Szavaló­versenyeken, a szép ma­gyar beszéd versenyén csak a legjobbakat hall­juk. Az érettségi vizsgák írásbeli teljesítményét és a szóbeli feleleteket értékel­ve, szomorú kép tárul elénk. A tanulók többsége stílusbeli botlásokat követ el. A durva helyesírási hi­ba sem ritka az érettségi dolgozatokban. Nagyobb gondot kell fordítanunk a megye valamennyi közép­iskolájában az órán kívüli nyelvművelésre, de a ma­gyarórák számát is növel­ni lehetne. A gondolatok világos megfogalmazása is szükségessé teszi a nyelv szerkezetének, a szókincs­nek alapos ismereteit. A nyelvi tisztaság — fogalmi tisztaság. Végül a hazafiság leg- 'fontosabb ismertetőjegyé­ről szólok: a munkához va­ló új Viszonyról. Középis­kolás tanulóink nyáron és ősszel becsületesen részt vesznek a betakarításban. Természetesen, legfonto­sabb kötelességük a tanu­lás. A fiatalok többsége lelkiismeretesen dolgozik az iskolában. Hiszen csak így érhet el megfelelő ta­nulmányi eredményt. Bács- Kiskun megye középiskolás fiataljai közül dicséretet érdemelnek a legjobbak, azok, akik az országos kö­zépiskolai tanulmányi versenyeken az első 10 he­lyezett között foglaltak he­lyet. Elért eredményükkel nemcsak maguknak — fel­vételi vizsga nélkül kerül­hetnek az egyetemre —, hanem tanáruknak, iskolá­juknak és megyénknek is dicsőséget szereztek. A Művelődésügyi Közlöny 1966 óta ismerteti a helye­zettek nevét. Ennek alap­ján jogos büszkeséggel szá­molhatunk be a szép ered­ményekről. 1966-ban kettő, 1967-ben négy, 1968-ban három, 1969-ben hat, 1970- ben szintén hat tanuló ért el helyezést az országos középiskolai tanulmányi versenyeken. Megérdemlik az iskolák, hogy nevüket megemlítsük. Petőfi Sándor Gimnázi­um Kiskunfélegyháza 6, Bányai Júlia Gimnázium Kecskemét 3, Katona Jó­zsef Gimnázium Kecske­mét 3, Berkes Ferenc Szak- középiskola Kecskemét 2, Szilády Áron Gimnázium Kiskunhalas 2, Kodály Zol­tán Gimnázium Kecske­mét 1, I. István Gimnázi­um Kalocsa 1, Hunyadi Já­nos Gimnázium Bácsalmás 1, III. Béla Gimnázium Ba­ja 1, Türr István Szakkö­zépiskola Baja 1 tanuló. A középiskolák — külö­nösen a gimnáziumok — munkájának egyik fontos fokmérője az egyetemi fel­vételi vizsgák eredménye. Bács-Kiskun megye peda­gógusai ezen a téren na­gyon szép eredményt ér­nek el. A megye felvételi arányszáma minden évben meghaladja az országos át­lagot. Az 1970-ben elért eredmény külön szót érde­mel. Országosan a jelent­kezettek 44 százalékát vet­ték fel. A Bács-Kiskun me­gyei tanulók közül a je­lentkezettek 51 százaléka jutott be felsőfokú intéz­ménybe. Ez azt jelenti, hogy a megyénk, a fővá­ros és a megyei jogú váro­sok között a második he­lyet érte el. Csak Hajdú- Bihar megye előz meg ben­nünket. Három ismertetőjegy alapján vázlatosan meg­vizsgáltuk a hazafiság dol­gát, eredményeinket, gond­jainkat. Összefoglalva meg­állapíthatjuk, hogy közép- iskolásaink hazafisága cse­lekvő hazafiság, nem nagy szavakban, hanem a leg­fontosabb területen, a ta­nulásban pyilvánul meg. A jó tanulmányi eredmények bizonyítják, hogy növendé­keink tudnak és akarnak szocialista hazánkért dol­gozni, hűségesek a hazá­hoz, a Magyar Népköztár­sasághoz. Juhász Gyulával együtt vallják és mi is hirdetjük: „ ::. Nagy a világ, de legnagyobb nekünk e kis haza.” Fischer István igazgató Kecskemét, Bányai Júlia Gimnázium Tanévkezdés az Iskolarádióhan is Nyolcadik tanévét kezdi szerdán az Iskolarádió. Az 1971—72-es tanévben mint­egy nyolcezer percnyi mű­sort sugároznak a gyere­keknek, ötszázzal többet, mint az előző periódusban. A korábbi 19 sorozat he­lyett immár 28 foglalkozik az iskolában tanultak ki­egészítésével, elmélyítésé­vel. Az előadott 12 tan­tárgy között újdonság a biológia megjelenése. Folytatódik a 6—10 éves tanyasi kisiskolások szá­mára tavaly megkezdett ’.Nyitnikék” sorozat is. Ezt a műsort a Rádió felméré­sei szerint 560 kis iskola követi nyomon, azaz min­den rádióval rendelkező tanyai tanintézet. Az osztályfőnöki órák keretében vita formájában megtárgyalják az általános iskola nyolcadikos tanulói életében jelentkező külön­féle problémákat, „Tiétek a szó” címmel. így a gyere­kek elmondják véleményü­ket a tanulásról, a pénzről, a tekintélyről, a sikeres élet titkáról. Diáktükör címmel pszichológiai soro­zat is szerepel az új tanév terveiben. Az általános iskola felső tagozata számára hangos szöveggyűjteményt szer­kesztenek. Itt hangzik el a „Látom-e, amit hallok?”. „Rege ősi ritmusban”, „Mi­lyen volt szőkesége?” című adás. A történelemleckék egy-egy korszak összefogla­lásához, zene, vers, és já­ték társítására törekszenek. Az alsó tagozatosok számá­ra „Barangolás Miredóciá- ban” címmel indul zeneok­tatás. Az 1971—72-es tanévben először a Magyar Rádió közönségszolgálata. a Tanért és a Rádió közre­működésével mintegy 2500 percnyi műsor magnófelvé­tele készült el. A Tanért az így sokszorosított progra­mokat máris az iskolák rendelkezésére bocsátotta. „Megtömött szatyraiddal szálltál vonatra...” — idéztük tréfásan a költőt egy júliusi tűzforró délutá­non, miközben tíz méteren­ként meg-megállva cipel­tük bőröndjeinket, útitás­káinkat a kecskeméti állo­másra. A vasúti kocsi abla­kaiból mégegyszer vissza­néztünk a hírős városra, melytől 8 napra elbúcsúz­tunk. Még utoljára intet­tünk a peronon álló szü­lőknek, jó barátoknak, az­tán a mozdony kigördült a pályaudvarról. Az Ex­press Ifjúsági és Diák Utazási Iroda Bács-Kiskun megyei kirendeltsége szer­vezésében a már hagyomá­nyos Béke-barátság külön- vonattal kétszáznyolcvanan utaztunk Lengyelországba. A vasúti kocsik fülkéi­ben — mint régi ismerő­sök, ha találkoznak — elő­ször a közös témákról, a KlSZ-alapszervezetek éle­téről, a mozgalmi munká­ról, szórakozásról, az if­júsági klubokról beszélget­tünk. A kellemes, jó tár-, saságban gyorsan telt az idő. Jószerint észre sem vettük, hogy világosodik és egy éjszaka alatt lengyel földre repített bennünket a vonat. A krakkói állomáson az Almatur testvér ifjúsági utazási iroda vezetői és népviseletbe öltözött zene­kar várt bennünket. Az egyik lengyel idegenveze­tő, erősen törve anyanyel­vűnket, magyarul köszön­tötte a Bács megyei fiata­lokat. Érezhetően őszinte örömmel, kedvességgel fo­gadták a magyar ifjúsági csoportot. Krakkó. Útleírásokból, élménybeszámolókból, fil­mekről jól ismert, ősi vá­ros: román és gótikus stí­lusban épült házak, égig szökkenő tornyok, mesék­be illő legendák. A legere­detibb ősi monda éppen a város alapításával kapcso­latos. A matuzsálemi kor­ban levő nénikék és bácsi- kák talán még most is „látják” — lelki szemük előtt — az ibolyaszínű köd­ben kísértő sárkányt, e vi­dék legfélelmetesebb ellen­ségét, amely annak idején esténként felfalta a város legszebb szüzeit. Egyszer aztán megérkezett Krák herceg, megölte a vadálla­tot, a waweli sziklás dom­bon várost alapított. Róla nevezték el Lengyelország nagyságrendben harmadik városát. Ódon utcákon, a kö­zépkorból származó piac­téren, magas tornyok, régi házak között sétáltunk. A középkor hangulata azon­ban lépten-nyomon nap­jaink pattogó, pezsgő, lázas ütemével párosul. A piac­tértől nem messze az egye­temi negyedre találtunk. Krakkó az egyetemek és főiskolák városa. A Collé- gium Maiust, a több mint 600 éves Jagelló Egyete­met Nagy Kázrnér lengyel király alapította. Jelenleg 12 egyetemre és főiskolára jelentkezhetnek a krakkói fiatalok. A műszaki, orvosi, természettudományi, jog- tudományi, bölcsész és szí­nész fakultásokon 20 ezer diák tanul. Kinéztem 15 emeletes „Students” diákkollégium ablakán. A környékbeli fel­hőkarcolókon óriási neon­feliratok: „Students . .^indents”. Négy-öt. épületből beat-ze- nét hallottam. — Az ifjúsági klubokból hallatszik idáig a zene — magyarázta idegenveze­tőnk. — Krakkóban jelen­leg több mint 150 klub működik. Nagyszerűen, öt­letesen oldják meg a fia­talok szórakoztatását. Idegenvezetőnk elkísért egy ifjúsági klubba. Az aj­tó fölött fekete betűs fel­irat: „Pod Jaszczurami, Students.” Mit jelenthet ez... ? A fordítás után se tudtunk meg sókkal töb­bet: őskígyó alatt... Talán egy Babits-szerű elképze­lés? Mindenesetre belép­tünk a „cet gyomrába”. Szép, tágas, modem te­rembe érkeztünk. A falon montázsok, képek, fafara­gások. A mennyezetről vesszőből font gömbök, ar­cokat ábrázoló vásznak lógtak. Leültünk a ké­nyelmes fotelokba, s amennyire a beat-zenekar erősítői engedték, beszél­gettünk. — Krakkóban nagyon sok ilyen diákklub műkö­dik — magyarázta a len­gyel idegenvezető. — Csak a leghíresebbeket említem: Michalkowska, Florenska, Tawerna Ratuszowa, Galé- rija Kristofory... Az ifjúsági szórako­zóhelyekre csakis tagsági igazolvánnyal lehet belép­ni. S aki két hónapig nem fizeti a tagdíjat, kizárja magát a klubból. A bevé­telt különböző rendezvé­nyekre fordítják. A tanul­mányi idő alatt, tehát ősz­től tavaszig a klubokban politikai, természettudomá­nyi, irodalmi, művészeti körök működnek. Meghív­ják a híres politikusokat, tudósokat, művészeket. A délutáni programok után este 7 órától tizenegyig táncolhatnak, szórakozhat­nak a fiatalok. Egy-egy if­júsági klubnak négy-ötszáz tagja van! Krakkó nagyobb utcáin, a Stolarskan, a Jaggellons- kan, a Grodzkan, vagy a Straszewskiegon végigsétál­va öt-hat pincelejáró fölött is olvasható: Club ... Amint megtudtuk, az ősi város alatt hosszú alagút kígyózott. Ezeket a boltíves helyiségeket a fiatalok át­alakították, ötletesen ki­használják. A modem pin­ceklubokban kellemesen, hasznosan töltik el a sza­bad idejüket. Tárnái László (Következik: Ahol nyáron is hideg van) FOGYNI AKAR? Béreljen„CsiniM masszírozógépet! A kölcsönző bolt fel­hívja a háziasszonyok szíves figyelmét, a második műszak meg­könnyítésére vegyék igénybe a bolt háztar­tási gépeit. Bérelhető még sok egyéb eszköz: gyer­mekkocsi, gyermek­mérleg, rádió, lemez­játszó, magnetofon, fényképezőgép, par­kettcsiszoló, villany­varrógép, televízió, edény, evőeszköz stb. Felvilágosításért for­duljon címünkhöz: Kölcsönzőbolt, Baja, Béke tér 10. Telefon: 701. 555 Szathmári Károly A Bajai Tóth Kálmán Gimnázium és Vízügyi Szakközépiskolában talál­tam meg a hajdúszováti Kodály-énekkar karnagyát, Szathmári Károlyt. Elvo­nultunk egy hűs tanterem­be beszélgetni. — A hagyományokkal kell kezdeni. Ä parasztkó­rusok története nemcsak 1945-ig nyúlik vissza. A második világháború után csak újraéledt a mozgalom és a Kórusok Országos Tat nácsa megalakulásával ma lassan elnyeri méltó helyét közművelődésünkben. Hajdúszováton a múlt század végén már kórus­ban énekeltek az emberek. A szegénység, a kor viha­rai — háborúk, fehérterror, gazdasági válság, — több­ször szétzilálták a férfikart, de mindig újjáalakult. Én 1947-ben kerültem Hajdú- szovátra és még abban az évben újjászerveztem a kó­rust. Akkor tudtam meg, hogy kórustagnak lenni te­kintély a faluban — amit még ma is tartanak. A si­ker is összetartó erő. Egy- egy fellépés, vendégszerep­lés után élményekkel gaz­dagon térnek haza munká­jukhoz az emberek és hete­kig, hónapokig beszélnek emlegetik, hogy s mint volt. — Még ma is pedagógus­ként foglalkozik az ének­karral? — Hajdúszováton 1960-ig tanítottam. Közben elvégez­tem a főiskolát matemati­ka—fizika és később ének­szakon is. 1960-ban kine­veztek a Hajdú-Bihar me­gyei Moziüzemi Vállalat igazgatójának. Azóta Deb­recenben élek feleségemmel és három gyermekemmel. 1964-ben megválasztottak a debreceni járási tanács el­nökének, majd kineveztek a járási hivatal elnökévé. — A kórus vezetéséről mint igazgató és tanácsel­nök sem mondott le? — Lelkiismeretem nem engedte, hogy megváljak a hajdúszovátiaktól. A meg­bízatásokat azzal a felté­tellel fogadtam el, ha a kó­russal továbbra is együtt dolgozhatok. — 1947 óta milyen ered­ményeket ért el a kórus? — Kétszer ezüst-, kétszer aranykoszorús minősítést érdemeltünk ki népdalok és népdalfeldolgozások ma­gas színvonalú előadásáért. A kórus közel negyedszá • zados összetartásért, a né­pi dalkultúra terjesztéséért, megkaptuk a Szocialista kultúráért kitüntetést. — Kik az énekkar tag­jai? — Termelőszövetkezet­ben dolgoznak mindany- nyian. — Mit énekelnek leg­többször? — Népdalokat. Amikor kértük Kodály Zoltánt, hogy engedélyezze neve fel­vételét. a következőket ír­ta levélben, 1948 májusá­ban: „Én azt köKim ki a nevemért, hogy a kórus sohasem tűz műsorára olyan műveket, amit én nem helyeselnék. Gondol­ják meg, milyen megkö­töttség ez.” Majd így folytatta a to­vábbiakban — remélem, pontosan idézem: „Próbá­ja lenne ez; megbír, meg­tűr-e a magyar vidék olyan énekkart, amely csak jót énekel.” Tizenöt év múlva, amikor meghallgatta az énekkart, ezt írta emlékkönyvünkbe: ...... ilyet is tud a magyar f alusi nép!” Kodály tanár úr leveleit és az énekkar fennállásának dokumentu­mait összegyűjtöttük. Ezt feltétlenül írja meg: Izsó Vince bácsi, aki 50 évig énekelt a kórusban, laká­sából átadott egy szobát, hogy múzeumot rendez­zünk be a szováti énekkar történetéről. Az unokája is velünk énekel. A kórus múltja, hagyománya is rendkívül nagy összetartó erő... Szathmári Károly kar­nagy, a debreceni járási hi­vatal elnöke az augusztus 20-án, Baján megalakított Paraszténekkari Bizottság egyik vezetője. A szováti énekkaron kívül más kó­rusokat is segíthet ezután emberségével, tapasztala­taival. Csató Károly

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom