Petőfi Népe, 1971. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-01 / 205. szám
I oldal 1971. szeptember 1, szerda így válik biztonságosabbá a gazdálkodás Homokmégyi tapasztalatok Több mint három évvel ezelőtt, 1968 áprilisában Jártam Zsámbékon, a Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumban. Izgalmas beszélgetés zajlott le akkor egy rögtönzött értekezleten, néhány Bács-Kiskun megyei termelőszövetkezetből érkezett hallgatóval. Voltak köztük levelezők, nappali tagozatosok. Többen elmondták, hogy nem látják jövőjüket, tapasztalataik szerint kevés megbecsülést kapnak az üzemgazdászok. A vitában részt vett Ká- konyi Mátyás, az akkori hogjokmégyi Béke Termelőszövetkezet főkönyvelője, aki elmondta: úgy érzi, hogy beosztása megköveteli az üzemgazdasági ismereteket. Változások Most ismét beszélgetünk. 1968 óta azonban történt néhány változás. Egyesült a község négy termelőszövetkezete, a Béke, a Dózsa, a Hunyadi és a Kinizsi. A 9500 holdas új gazdaság Aranykalász néven kezdte meg működését, mintegy nyolcszázötven taggal. Kákonyi Mátyás, az egyesülés óta is főkönyvelői tisztet lát el. Immár 12 éves termelőszövetkezeti gyakorlattal rendelkezik. — Véleményem nem változott, sőt az élet igazolta, hogy a rendszeres elemző munka mennyire fontos. Ezt saját gazdaságunk példáján tudom legjobban bizonyítani. Közbevetőleg szükséges megjegyezni, hogy Kákonyi Mátyás ez év július 9- én sikerrel államvizsgázott Zsámbékon. Tudásban gyarapodva végzi tehát fontos munkáját ebben a nagy gazdaságban. Egy halom kimutatást tanulmányozva megjegyzi: — Izgalmas dolog vizsgálni, hogy egy-egy ágazat milyen jövedelmet hoz, vagy egyáltalán érdemes-e fejleszteni. Itt van például a tej önköltsége. A számok azt mutatták, hogy drágán termeljük, veszteséges a tehenészet. Latolgatni kezdtük, mit lehetne tenni. Elhatároztuk, hogy a szabad- tartásos módszert vezetjük be. Kicsaptuk a legelőre tavasztól őszig az állományt. Kiváló ősgyeppel rendelkezünk, ami bőven ad táplálékot a jószágnak. Az újabb számításaink azt bizonyítják, hogy ily módon felére csökkentettük a tej önköltségét. Télen több a ráfordítás a tehenészetre, de éves átlagban számítva még így is egy forinttal a felvásárlási áron belül maradtunk. A szarvasmarha-hizlalás költségszámításánál szintén rájöttünk egy-két hibára. Egy kilogramm húsgyarapodás költségei any- nyit tettek ki, mint ameny- rryiért eladtuk a jószágokat. Így nem volt érdemes foglalkozni ezzel. Ésszerűbb takarmányozással és egyéb intézkedésekkel kilónként csaknem három forinttal csökkentettük a költségeket. Munkaerőhiány A közös gazdaságban egyre több gondot okoz a munkaerőhiány. Háromszáz nyugdíjasuk, járadékosuk van, számuk egyre emelkedik. A kézi munkaerő csökkenése különböző intézkedéseket kíván. > — Elsősorban arra kell törekednünk, hogy olyan növényeket termesszünk, amelyek a vetéstől a betakarításig gépesíthetők. Ilyenek a gabonán kívül a kapások, a kukorica, napraforgó. Újabban spenót- magtermesztéssel is foglalkozunk. Ezt is géppel tudjuk megoldani és jövedelmező is. Gondot okoz viszont a kertészet. Néhány évvel ezelőtt, míg volt elegendő kézi munkaerő, nem volt probléma a paradicsom- és az uborka- termesztés. Ma már nem kifizetődő. Ha a gépesítés nem oldódik meg, akkor felszámoljuk termesztésüket, vagy annyira csökkentjük, hogy ne okozzon túl nagy veszteséget. Tavaly a termelőszövetkezet több mint 4 millió forint veszteséggel zárta az évet. A mostoha esztendő, a belvíz, jelentős termés- kiesést okozott. Búzából például 3 millió forint volt a csökkenés a tervezetthez képest. A szántóterület majdnem negyedrészén pusztított a belvíz. Kilátások A vezetőség és a tagság elhatározta, hogy az idén együttes erővel pótolja a tavalyi veszteséget és nyereséggel zárják az idei esztendőt Nézzük, milyen eredménnyel jártak ezek a törekvések? — A szántóföldi növény- termesztésben a búza és az őszi káposztarepce jó terméshozamának eredményeként több mirit 800 ezer forint többletünk van. A zöldségtermesztésben ezzel szemben jelentős jövedelemkiesésünk jelentkezett, saját hibánkon kívül. Sem a dughagyma magot, sem a gyomirtószert nem kaptuk meg szerződés szerinti mennyiségben. A vártnál kevesebb bevétel lesz még az állattenyésztésből, de egyes melléküzemágak többet hoznak a tervezettnél. Mindent összevetve 1 millió 150 ezer forint nyereségre számítunk, ha nem jön semmi közbe. Kicsit elgondolkozik, majd így folytatja: — Véleményem szerint törekvéseink azért is jártak sikerrel, mert egész évben figyelemmel kísérjük a gazdálkodás költségeit. A tervezett kiadásokat például több mint 2 millió forinttal tudjuk csökkenteni az idén. A rendszeres elemzés tehát biztonságot is nyújt. Így a gazdaság vezetői mindig tudják, hol szorít a cipő, latolgatják, milyen intézkedések szükségesek a gazdálkodás javításához. K. S. Ifjú szakmunkások öcsém autószerelő-tanuló. Remélem, hogy nekem meg sikerül majd megszerezni a technikusi oklevelet is a szakmunkás-bizonyítvány után. Az első hónap? Nem panaszkodhatom, keresetem elérte az 1800 forintot, remélhetőleg ezután sem lesz kevesebb. Hívtak máshová is, de ittmaradtam, jól érzem magam. Az ipa- ritanuló-intézet KISZ- csúcstitkára voltam két és fél évig, remélem, itt is sikerül majd társaimmal a mostaninál még elevenebbé tenni az ifjúsági mozgalmat _ .... , ., Ezek az év eddigi eseméBronzvoros hajú, vidám — Ez az esztendő több nyei, de a hátralevő hó- kislany, a mosoly egy pil- okból is nagyon nevezetes napoktól is sokat várok. számomra. Június 24-én Nagyon bízom abban, hogy végre háromévi tanulás az alapszervezet méltónak után megkaptam a szak- tart arra, hogy felvegyenek munkásoklevelet. Igaz, csak a párttagok sorába. Azt hi- négyes lett, de ha azt szá- szem, még az ősszel dönt mítjuk, hogy emellett szin- erről a taggyűlés. A Kiskunsági Ruhaipari Vállalatnál, megyénk egyik textilipari „fellegvárában”, az eredményes munka mellett gondosan tervezett és szervezett állandó tanulás is folyik. Nem akarjuk most statisztikai adatokkal fárasztani az olvasót, nem vesszük számba, hogy pontosan hány fiatal ismerkedik a szakmával, hány felnőtt jár a ruhaipari technikum valamelyik évfolyamára, vagy vesz részt valamilyen középfokú oktatásban, de nem célunk, most a nagy létszámú politikai oktatás értékelése sem. Egyetlen számot említünk, éspedig azt, hogy a múlt tanév végén hetvenketten tettek sikeres szakmunkásvizsgát a félegyházi üzemben és a vidéki telepeken, s nagy többségük már több mint egy hónapja ifjú szakmunkásként dolgozik valamelyik szalagon. Arra voltunk kíváncsiak: a háromévi tanulás után hogyan illeszkedtek be a „felnőttéletbe” a fiatalok. Majdnem találomra választottunk két fiatalt, egy női és egy férfiszabót. Kis Szabó Erzsébet te ugyanakkor vizsgáztam a ruhaipari technikum első osztályának anyagáA másik esemény, amit várok, karácsonykor egy Felkészült az őszre az AGROKER Az őszi mezőgazdasági munkához 3,5 milliárd forint értékű mezőgazdasági gépet hoz forgalomba az AGROKER. A legfontosabb őszi munkagépekből a jelenlegi igényeknek megfelelő mennyiség áll rendelkezésre az AGROKER raktáraiban. Változatlanul nagy a kereslet a szállítóeszközök iránt Az idén eddig több mint hétezer traktort és ugyanannyi pótkocsit adtak el. Az őszi munkák megkezdéséig még további négyezer traktor és pótkocsi értékesítésére számítanak. Az NDK-ból, Csehszlovákiából és Franciaországból vásárolt gépekkel segítik elő a cukorrépa-termelés fokozódó gépesítését. A most kialakuló korszerű technológiákhoz első ízben érkeztek például nagy teljesítményű, egyszerre hat sorban dolgozó betakarító gépek. Felkészültek a kukoricabetakarításra is, bár itt a gépellátás nem lesz zökkenőmentes. A francia li- cenc alapján hazánkban gyártott kukorica-adapterekből az ipar előreláthatóan az idén még nem tud elegendőt szállítani. De így is több mint másfél ezer kombájnra szerelhető adapter és 600 vontatott csőtörő, fosztó és más kukoricabetakarító gép kerül az AGROKER telepekre. Gondoskodtak a különféle szárító-, magtisztító- és tárolóberendezésekről is. A gazdaságok ötféle terményszárító berendezés között válogathatnak. Az őszi talajmunkákhoz jóval tpbb gép áll rendelkezésre, mint a korábbi években. Tízféle eke között kaphatóak az utóbbi években egyre nagyobb teret hódító görgős ekék is. A gazdaságok eddig 2300 ekét vásároltak, s további 2500 van raktáron. Alkotó emberek , A gépészmérnök Lajosmizsén, a Vízgépészeti Vállalat III. sz. gyáregységében több olyan fiatal műszaki szakember dolgozik, aki a vállalat ösztöndíjasaként végzett egyetemet. Közéjük tartozik Gonda Gyula is. Kapcsolata a vállalattal régi keletű: édesapja és öccse a kunhegyest gyáregységnél dolgozik. — Hogyan került a Vízgépészeti Vállalathoz? — kérdezem. — Szolnokon jártam középiskolába, gépipari technikumot végeztem, 1961- ben tértem haza, Kunhegyesre. Édesapám „beajánlott” a vállalathoz. Élőbb esztergályosként, majd műhelytechnikusként dolgoztam.-r- Ekkor már készült arra, hogy továbbtanuljon? — Eszembe sem jutott. Szabó András személyzeti osztályvezető egy alkalommal beszélgetett velem, biztatott, tanuljak tovább. Azt javasolta, mindenképpen jelentkezzem a Műszaki Egyetemen, felvételi vizsgára. így nyertem elöfelvételt. Ekkor havi 500 forint társadalmi ösztöndijat kaptam. Most már bevallhatom, nem sok kedvet éreztem a tanuláshoz, beteg voltam. Fél év alatt belefáradtam, és otthagytam az egyetemet. A személyzeti osztályon azonban nem bontották fel szerződésemet. Azt mondták, gyógyuljak meg, pihenjek és tanuljak tovább. — Ezek szerint igazuk volt, hiszen végül sikerült befejeznie tanulmányait. — Igen. De ebben már a feleségemnek is nagy szerepe volt. Közben ugyanis megnősültem, és 1964 őszén folytattam a tanulást. Ekkor már 800 forint ösztöndíjat kaptam, feleségem pedig pontosan 930 forintot keresett. Havi jövedelmünk 1600—1700 forint volt — csak az albérlet 500 forintba került. Nehéz, küzdelmes évek voltak, de én két ígéretet tettem. Az egyiket a feleségemnek, a másikat Szabó Andrásnak, hogy most már befejezem, amit elkezdtem. — Az oklevél elnyerése után Lajosmi- zsére került? — Igen, 1969-ben végeztem. Nem volt elképzelésem arról, hogy melyik gyáregységhez kerülök. Ide irányítottak, és én örömmel jöttem. — Ügy tudom, naponta Budapestről érkezik munkahelyére. Nem kíván itt letelepedni? — A családi körülményeim egyelőre nem teszik lehetővé. De a gyáregységnél beosztott technológusként dolgozom. Nemrégen alapszervi párttitkárnak választottak meg. És ide kötnek távlati terveim is. » Acélszerkezetű víztornyokat építenek a Vízgépészeti Vállalat lajosmizsei gyáregységében. Gonda Gyula szakértelme a kivitelezésnél elsőrendű fontosságú. Munkacsoportja valósítja meg a tervező mérnökök rajzasztalán született elképzeléseket. A fiatal gépészmérnök szerint egyre jobban, tökéletesebben. így kerülnek az itt dolgozók mind közelebb egymáshoz és a közöttük élő mérnök-párttitkár- hoz is. Selmeci Katalin ból, 3,8-ra, akkor elég jó újabb autószerelő kerül a családba, és én —, még a nevét is felveszem... De, ha férjhez megyek — teszi hozzá gyorsan —, továbbra is tanulok és részt veeredménynek számítható. Családom minden tagja munkás. Édesanyám a cipőgyárban felsőrészkészítő, édesapám az asztalos lanatra sem hervad le az arcáról. k tsz-ben szakmunkás, bá- szék a mozgalmi munká- tyám elektroműszerész, ban is... Horváth Katalin A szőke hajú, kék szemű tam. Természetesen itt is kislány kevesebbet moso- bekapcsolódom az ifjúsági lyog, mint társnője, pedig munkába. Szeretek olvas- neki sincs oka a szomor- ni, táncolni, a férjhezme- kodásra. Amit mond, és nés pedig csak a távoli ahogy mondja, arról tanús- terveimben szerepel. Majd, kodik, hogy ez a fiatal ha elérem a céljaimat... lány már nagyon régen tudja, hogy mit akar, s biKét kislány vallott né- zonyára el is éri céljait, hany mondfban az üzem- mint ahogyan eddig is si- ro1- magarol> terveiről, vá- ker koronázta munkáját. — Petőfiszállási vagyok, de ott már csak a szüleim élnek, én is Félegyházári lakom rokonoknál. Édesapám a Béke Tsz-ben dolgozik, nővérem szövőnő a fővárosban, egyik bátyám Komlón bányász, a másik hivatásos katona, én pedig női szabó szakmunkás lettem. Kiskorom óta vonzott ez a foglalkozás, de köny- nyen lehet, hogy nem leszek „nyugdíjas női szabó”, annak ellenére, hogy én vörös oklevelet kaptam. Részt vettem a Szakma kiváló tanulója országos versenyen és 50 vetélkedő közül sikerült megszerezni a tizenharmadik helyet A gyairő, N kivételek 6k> nyáron különben 4,5-el - t«hh, , ’ vizsgáztam a gimnázium első osztályából. munkám? a többi, velük végzett fiatalt is hasonló gondolatok foglalkoztatják. Ed- A munkám? Valahogy dig nem írtam le, de S,”tt.VT*ér»ií“kW többre lennék képes, a sza- ™gy ,tudnak mar a készü' lagmunka viszont erre nem ° torzsgardaszabályzatról, ad lehetőséget. Ha sikerül- mely szerint a tanulóévei- ne bekerülni az üzem la- két is beszámítják. Két év boratóriumába. ott valószí- múlva jutalmat kapnak és nűleg jobban tudnám gyű- ötéves törzsgárdatagokként mölcsöztetni egyéni képes- élvezhetik az ennek meg- ségeimet... felelő külön megbecsülést. A jövő? Annak ellenére, Helyeslik, örülnek neki, s hogy én nem a ruhaipari ki-ki a tehetsége szerint, technikumba járok, hanem a saját érdekét az üzemé- gimnáziumba, nem akarok vel összehangolva dolgozik elszakadni a szakmatol. z t , Szeretnék majd érettségi után felsőfokú ruhaipari A választásra készülődő oktatásban részt venni. KISZ-bizottságnak viszont Most iratkozom be német felhívjuk a figyelmét- Az nyeívtanfolyamra, bízom alig egy hónapja szakmun_ abban, hogy a munkám és kásként dol ó fiatalok a gimnáziumi tanulmányaim mellett sikerül majd nagy többsége már több elsajátítanom a német nyel- éves mozgalmi tapasztalait. tokkal rendelkezik. Nem . ,, . ., ,, kellene várni a választásoAz iparitanulo-intézetben . megbízatásokkal és is KISZ-bizottsági és Klg a meSDlzatasokKal... osztályvezetőségi tag vol-r Ooauszky László
