Petőfi Népe, 1971. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-03 / 207. szám

1 oldal 1971. szeptember 3, péntek A jó elnök A TERMELŐSZÖVET­KEZETI irodák előszobái­ban érdemes lenne egy hé­tig számolni, hányszor hangzik el naponta e mon­dat: „Az elnököt keresem”. Ijesztően nagy számok jön­nének ki. A legnagyobb já­rás egyik termelőszövetke­zetében délfelé kerestem az elnököt (én is őt!), aki el­árulta, hogy azon a napon már a hetedik „vendég” vagyok, aki vele akar be­szélni. Nyilván a beosztot­tak, a tagok is keresték, vagy keresték volna, ha a járástól, ■ megyétől, vál­lalatoktól és intézmények­től éppen nem lettek vol­na nála. Ma még az sem ritkaság, hogy este, a laká­sán keresik az elnököt. Ilyenkor mondják a ta­gok: nappal dolgozunk, nem érünk rá az irodára menni. Egy másik szövetkezet­ben azt mondta egy idős asszony: „Jó ember a mi elnökünk, mindenkit meg­hallgat”. Hozzá kell tenni- az említett elnök nemcsak meghallgat, hanem amit tud, el is intéz. Nem az az ember, akinek nyitva az ajtaja, de az ablaka is. Más szóval az egyik fülén be, a másikon ki. Erről az elnökről a járásnál már nem olyan egyértelműen mondták a jó jelzőt, mint • szövetkezet idős asszo­nya. Nem rossz ember, csak nincs ideje tájékozódni, lé­pést tartani a legfontosabb új dolgokkal, Rutinból gaz­dálkodik. nincsenek elkép­zelései hosszabb távon és így tovább. A járási vezetővel való beszélgetésben szóba ke­rült, vajon csak az a jó elnök, akinek mindig és mindenki előtt nyitva áll az ajtója? Előkerült egy ellenpélda is. Amikor az egyik termelőszövetkezeti elnök kiírta az ajtajára, hogy ügyfeleket csak dél­előtt fogad, nagy volt a fel­háborodás a tagok között. Nem egy úgy nyilatkozott: Autóbusszal, vonattal a világkiállításra Megyénkből is sokan utaznak a budapesti va­dászati világkiállításra. Ál­lami gazdaságok, termelő- szövetkezetek saját autó­buszaikkal szállítják a lá­togatókat a fővárosba. Az IBUSZ szervezésében szin­tén sokan utaznak. A kecskeméti iroda eddig 10 autóbuszra való jelentke­zőt fogadott. Ezenkívül több százan utaznak vo­nattal is az IBUSZ szerve­zésében. Sokan jelentkez­tek a gemenci és a tatai vadrezervátumok megte­kintésére. A látnivalók, a gazdag program vonzza a vendégeket. A világkiállí­tásra látogatók városnézé­sen is részt vesznek. Szakosított termelés Szakosított termelésre tért át a Csepel Motorke­rékpárgyár jakabszállási üzemegysége, amely ezen­túl csak főtengelyt gyárt — havonta mintegy öt-hatezer darabot. Az üzem 80 szak- és betanított munkása kor­szerű gépekkel dolgozik. A közelmúltban új forgácsoló­berendezés érkezett az üzembe, amely év végéig még több eszterga- ét ma­rógépet is kap* a mi elnökünk urat játszik, valamikor a főjegyző írta ki az ajtajára, mikor fo­gad bennünket. Mit tegyen hát az elnök? Ha sem ez, sem az nem jó. Az ismert „tanácsot” könnyű elsorolni. Ügy szer­vezze meg a munkáját, hogy minden fontos dolog­ról tudjon, ami a termelő- szövetkezetben történik és ezekre mondjon igent, vagy nemet. Jól informált le­gyen politikai és gazdasági kérdésekben, ne szakadjon el a tagságtól és jusson ideje magánéletre, tanulás­ra, pihenésre, szórakozás­ra. A lista talán nem is tel­jes, de ettől még aligha csökken az elnököket ro­hamozok száma. KÖNNYŰ MONDANI — de mást mégsem lehet ja­vasolni — ezen az állapo­ton elsősorban maguk az elnökök változtathatnak. Talán egyetlen szóval le­hetne kimondani: munka- megosztás. A munkameg­osztással azonban a beosz­tottak kapják meg mind a két feltételt: az önállóságot és a felelősséget is, mert a rájuk bízott részfeladatok­ban csak így tudnak intéz­kedni. Sajnos, van néhány elnök, aki azt véli, csak akkor születik jó döntés, ha a végső igent ő mond­ja ki. Az egyre sokrétűbbé váló szövetkezeti gazdálko­dás miatt erre egy személy képtelen. Tegyük fel, ha valame­lyik termeltető vállalat ki­küldöttje a sz irződés alap­ján termelt növénytakarja megtekinteni, ehhez egy brigádvezető, vagy egy ag- ronómus is elegendő, akkor ne mondja azt, hogy az el­nököt keresem. A példa ta­lán túloz, de sok helyen ilyesmire is elaprózza ma­gát az elnök és így a saját dolgára kevés ideje jut. Igaz, ennek az éremnek is két oldala van. Jócskán akad az instruktorok kö­zött is olyan, aki csak ak­kor érzi magát jól tájékoz- tatottnak, ha kérdéseire az elnök ad válaszokat. A munka és a reszortfe­lelősségek megosztása után is marad még az elnöknek annyi teendője, amire még mindig érdemes bizonyos napi időbeosztást csinálni. Nem kívánhatja el egyetlen szövetkezeti tag sem, hogy a nap minden órájában — még a lakásán is — bármi­lyen ügyben rendelkezésük­re álljon az elnök. Nem célja e cikknek a napi munka szervezéséhez taná­csot adni. Ezt szövetkeze­tenként. a tsz és a vezető apparátus nagysága, a he­lyi szokások és más össze­tevők alapján lehet csak megállapítani. Valami ren­dező elvet azonban a ve­zetésben ki kell alakítani, hogy ne az ügyek sodorják a vezetőket, hanem ők ve­zessék az ügyeket. AZ ELNÖK szabadabbá tételében segíthetnének azok a szervek is. amelyek az elnököket különböző társadalmi funkciókba, igazgatósági tagoknak stb. beválasztják. Vannak elnö­kök. akik különböző ülé­sekre. ankétokra járva 3—4 napot is távol vannak he­tente, a szövetkezetükben csak „vendégként” látják. Az ilyen utazó elnökök va­lahol. valamikor feltűntek, az egyes szervek el sem tudják képzelni, hogy az ő választott testületükben az ilyen jó nevű elnök ne ve­gyen részt. A társadalmi megbízatások felülvizsgálá­sa radikális csökkentése régi téma, de még mindig megoldatlan. Ma már a szövetkezetek­ben egyre több az olyan párttitkár, főkönyvelő, ag- ronómus, vagy más beosz­tott vezető, aki jól tudná képviselni a szövetkezetét egy-egy választott testület­ben, de „otthon” is tár­gyalópartnere akárkinek. Nyilván vannak ügyek, amiben az elnök, a vezető­ség vagy csak a közgyűlés dönthet. Azt sem lehet mondani, hogy egy-egy bér-, vagy háztáji vitába az elnök ne szóljon bele, de az idejükre az elnökök­nek sokkal jobban kell vi­gyázniuk, mint ahogyan azt jelenleg elég nagy számban teszik. Száz szó­nak is egy a vége: a kisipa­ri vezetési módszerekkel, a közösség és az elnökök ér­dekében is, mindenütt mi­előbb szakítani kell. Csikós Balázs JÄTÄ l j követelmények a konzervekkel szemben Egy hónap múlva, ok­tóber 1-én lép hatályba az új konzervipari szabvány. A tartósított élelmiszerek általános műszaki előírá­sainak módosítása nagyon időszerű volt. Az újabb és újabb árucikkek megjele­nésével az iparág kinőtte azt a ruhát, amelyet az eddigi szabvány megfogal­mazói szabtak még 1959- ben. Tavaly, a Kecskeméten megtartott nemzetközi kon­zervipari tanácskozáson ugyancsak fontos témaként tárgyalták a korszerűsítés kérdéseit a szakemberek. A vitaindító referátumot akkor magyar előadó tar­totta, ami azt érzékelteti, hogy hazánk ezen a terü­leten tekintélynek számít. A mostani módosításnak számos olyan vonatkozása van, amely végeredményé­ben egyértelműen a fo­gyasztó érdekeit szolgálja. A változtatás időszerűsé­gét támasztja alá egyebek között az a bizonyítvány, amelyet a legilletékesebb vizsgáztató, a kecskeméti központtal működő Élel­miszer-ellenőrző és Vegy­vizsgáló Intézet állított ki a konzervipari termékek idei első féléves szereplé­séről. Az elemzések során hiá­nyosságot találtak például a jelzésekben, illetve az előírt mennyiségnél keve­sebb súlyt is mértek. A módosított szabvány a ko­rábbinál pontosabb címké­zést követel meg, a fel­iratnak tartalmaznia kell a gyártás hónapját is. Ugyanakkor a súly- és tér­fogatelbíráláshoz olyan részletes táblázatot ad a meósok kezébe, hogy a fe­szesebb tűréshatárok ga­ranciát nyújtanak a hiány­talan mennyiségre. Ezen kívül meghosszab­bodott a forgalomban tart­hatóság ideje is. A készéte­lekért például a gyártástól számítva 24 hónapig köte­les felelősséget vállalni a kereskedelem, ennyire nőtt a fogyasztó reklamációs ideje. Az új szabvány sok olyan dolgot részletez, amely állandó vitára adott alkalmat az elmúlt évti­zedben. A kecskeméti és a kalocsai konzervgyár a termékek szigorúbb belső ellenőrzésével, több minta elemzésével, s a szükséges változtatások megtételével készül fel arra, hogy meg­feleljen a módosuló köve­telményeknek. H. F. Rossz csere Nemcsak a túl szigorú magyar tanárok elve az, hogy a helyesírási hibákat még a márványban is ja­vítani kell. hát még egy reklámtáblán. A bőröndös tudvalévőén hosszú ő-vel írandó. Ez alkalommal guk végezetlenül kénytele­nek távozni. Márpedig most szezon van a bőrön­dös szakmában, megkezdő­dött a tanítási év. különö­sen sok iskolatáskát hoztak javítani. Naponta húsz­harminc megrendelő úgy vetkezet helyesírási készsé­ge miatt emelünk szót. So­kan fordulnak ki szitkozód­va a műhelyből, akik dol­A fővárosi lap hirdetés­szervezője belátogatott egyik járásunk — kiváló termékeiről messze vidé­ken híres — üzemébe is. Tárgyalni kezdett a fő­A reklám korrektsége nyal kapcsolatos hurrá­propaganda, amely gyak­könyvelővel egy reklámol- ran inkább bosszúságot hiány, szervezetlenség kö­vetkeztében éppen a reklá­mozott mosóport nem le­het kapni a falusi, vagy lejtenek bennünket megta- városi külterületi boltban, nítani bizonyos technikai hetekig kell várni, míg ké- minimum fokán azok ke- szülékünk, ház körüli gé­dal ügyében, amelyet az okoz, mint hogy fellelke- zelésére. Hányszor fize- peink javítására sor kerül országos lapban jelentetne ?enn.nk!.t.\_™f?_ed- Van még tehát tanulni­meg a vállalat, s így gyárt­mányai még szélesebb kör­ben válnának ismertté. A főkönyvelő köszönte a szolgáltajp figyelmességet, de nem állt kötélnek. Meg is indokol­ta. Kapacitásuk jövőre is veltetné a reklámozott zelési hibák miatt, melyek portékát és nem kevésszer hozzá nem értésünk miatt yalonk a reklámozásban, a feldicsért, ám hiába várt következnek be a sokszor arupropagandaban. Egyne- tevékenységet. drága, új háztartási gépen vonatkozásban naiv minden áru- — jobbára külföldi termé- hibákba esünk. Olyat is termelő társadalomban, így kéknél hiányzik a haszná- ^agy derrel-durral ajan- a szocialista rendszerben lati leírás — nehéz pénze- lun^’ ,.a!™bo1 ha meg~ le van kötve. Most is alig is - szükség van. De ná- két kell áldozni javítások- ^ igé­győzik teljesíteni a meg- lünk, éppen mert össztár- ra. Holott esetleg csinda- hogy az ige rendeléseket. Mi lenne, ha sadalmi érdeket figyelembe rattas tévé- radio- vagy £^át kiélésükReklá- rtvc-rácfró- v«5vp tprrrpvíintr cfvártáct saitoreklam hatasara va- n>aaat KieiegusuK. íneKia más megyékből, országré- véve tervezünk gyártást, sajtóreklám hatására vé­szekből is elárasztanák kereskedelmi forgalmat — sároltuk a gépet. Apropó! — síp, dob, ná­őket kívánságokkal? Nem nem kerül sor a reklámnak akarnak senkit felültetni, olyan formájára, amely a Ha a reklámszervező kapitalistára jellemző, szemszögéből volna is va­lami vitatható a főköny­velő álláspontjában —hogy Ami talán gondolni kellene a te­dihegedű. Vehető színmű­vészek rigmusolnak, éne­hát, hogy rátukmál- kelnek, dalolnak, szövegel- j u k az árut a fogyasztóra, nek, játszanak n -kíink té­az Ipar, kereskede- vében, rádióban lem nyakán marad — mert nak fotomodellt jövőre is. amikor belép hiszen abszolút tökéletes ban esetleg a konkurrencia tervezés sincs, meg aztán javítás-szolgáltatás, rádió-, « ívűimül i cuv-ia , oa.ir-o, ». v* * s-r » főtt a jelenlegi állapotot te- minőség dolgában sem min- tévé-, s különböző vezeték- 1 kintve ez a tisztességes, den fenékig tejfel —. az a szerelés reklámozása érde­Miért keltsenek fel igénye- szinte ciklikusan elkövet- kében. S ezzel párhuzamo két, melyek momentán — még — nincs mód? Korrektebb az árureklá teljesítésére kező, időszaki árleszállítá s jó ideig sok idején igyekszik utat találni a fogyasztóhoz. Sántít viszont a reklám tartia Néha még fordított a helyzet a reklámban: nem áruval, szolgáltatással versengnek a vevők, meg­san, mind az életben, mind a szatirikus cikkekben, raj­mozás jelentőségének ilyen minálunk olyan vonatko­felfogása, mint az a — nem egy iparcikkel, ter­zásban, hogy például úi. magát az „ellen­reklám”. Azaz. a fals helv- zetek kipellengérezése, -fi­bonvolult műszaki áruk gurázás« — amikor a rossz mékkel, drága gyártmány; propagandája során elíe- áruterités miatt, kapacitás«! (Pásztor Zoltán felvétele) mégsem annyira az üzletet j kénytelen kijönni az ajtón, fenntartó Kecskeméti Ve- ; hogy nem vállalják el a gyes Kisipari Termelőszö- I javítanivalót. S ezt a hely­1 zetet nem a két alkalma­zott munkatempója idézte elő. ök ugyanúgy dolgoz­nak, ahogy eddig. A bőröndök, női és ak­tatáskák javításával a me­gye északi részén egyedül a Kecskeméti Vegyes Ktsz foglalkozik. Ide járnak megrendeléseikkel a nagy­kőrösiek és ceglédiét« is. Korábban a szövetkezetnek ez a részlege a Wesselényi utca egyik házának vi­szonylag tágas műhelyében dolgozott. A régi épületet viszont lebontották, a he­lyén egy kétemeletes tár­sasház készül. A szövetke­zet mindenképpen előnyte­len cserébe ment bele az­zal, hogy a képen látható, Horváth Cyrill utcai kicsi, tizennégy négyzetméternyi helyiségbe költözött át. Itt ugyanis annyira zsúfolt a környezet, hogy a megren­delő fejére esnek a táskák, ha elő kell keresni a meg- reparált darabot. A bőrdíszműjavítás az egyéb ipari szolgáltatások csoportjába tartozik a hi­vatalos nyelvezetű katego­rizálás szerint. A szolgálta­tási ágazatnak a jelenlegi ötéves terv időszakában to­vábbfejlődésre. kifutásra van szüksége, hogy meg­felelhessen a lakossági igé­nyeknek. A kecskeméti kis­ipari termelőszövetkezet ezzel a műhelycserével — úgy érezzük — bennragadt a startnál. Bálim mozunk cikkeket, melyek­ből bőséges készletek áramlanak ki a gyárkapun, viszont azt hisszük, hogy mert itt az üzem kijáratá­nál dalol a népszerű ko­mikus az áru korlátlan tö­megéről, kiválóságáról- s áll­abból minden üzletbe és kifogastalan minőségű ju­rangosabb lenezőcjebb megfizetni. művészt, f - propagandát Tóth István

Next

/
Oldalképek
Tartalom