Petőfi Népe, 1971. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-03 / 207. szám

1971. szeptember 3, péntek 5. oldal Gondosan felkészültek az új tanévre Középiskolás kollégiumok, hétközi otthonok Háromezer-négyszáz általános és középiskolás diák búcsúzott el Bács-Kiskun megyében a napokban a szü­lőktől, barátoktól, hogy az új iskolaév tartamára fel­cserélje a családi otthont a kollégiumi közösséggel. Hogyan fogadták őket, miként gondoskodtak a ked­vező tanulási körülmények, a szabad idő kulturált eltöltéséhez szükséges feltételek megteremtéséről; er­ről érdeklődtek három diákotthonban munkatársaink. Kscsbemát: Bányai Júlia Kollégium Egyévi kényszerű szü­net után — a bauxitbe- tonból készült épület ugyanis megbízhatatlanná vált, és így meg kellett erősíteni — a kecskeméti Bányai Júlia Leánykollé­gium ismét fogadja diák­jait. Befejeződött a tartó­födémek három szinten szükségessé vált cseréje — és az utolsó simitások el­végzése nyomán a „meg­fiatalodott” új diákotthon­ban szeptember elején is­mét megindulhat az élet. Az átalakítás némi „ha­szonnal” is járt. Az intéz­mény konyhájába bevezet­ték a városi gázt (a bekö­tésre / remélhetőleg már j nem kell sokáig várni) és a fürdőszobákat is mo­dern, célszerűbb módon és a régi kazánház teljes átépítésével még várni kell. Az építészek véleménye szerint a kollégium háló­termeinek és tanulószobái­nak teherbíróképessége megfelel az előírásoknak, csupán a táncos rendezvé­nyeket kell — érthető okokból — a legalsó eme­leten megtartani. A megye távolabbi já­rásaiban lakó diákok már augusztus 31-én, kedden megérkeztek, de a tanulók többsége csupán szerdán, a tanintézeti évnyitókat követő szülői értekezlet után foglalta el a helyét. Az intézmény 130 közép­iskolai diáklánynak ad ott­hont az 1971—72-es tanév­ben. alakították ki. A konyha Kiskőrös: díákszálloda Két érdekes vonása is van a tavaly csinosított, bővítette kiskőrösi diákott­honnak. Fiúkat, lányokat egyaránt felvesznek, ez az egyik sajátosság, másik pe- jdig az, hogy a gimnazis­tákon és szakközépiskolá­sokon kívül általános is­kolások is kapták itt he-' bet. A körzetesítések, a tanyai iskolák felszámolá­sa következtében ebben az évben növekedett az ál­talános iskolások száma. A császártöltési Csala II. pusziiról például 16 gye­rek került be Kiskőrösre. Néhány nappal az év­nyitó előtt meglátogatlak leendő otthonukat. Az ün­neplőbe öltözött gyerekek és szülők kicsit félve mentek be a kollégiumba, de amikor a nevelők be­mutatták a szépen beren­dezett, ragyogó tiszta há­lókat, az\ éttermet, a ta­nulószobákat, akkor meg­nyugodtak. — Ez igen. Mintha eg^ szállodában lennénk! Az édesanyák és az édesapák, akik a felszaba­dulás előtt a káptalani birtok cselédei voltak, ab­ban a tudatban mentek haza, hogy gyermekeik na­gyon jó helyen lesznek. — Egy lépéssel ismét közelebb kerültünk a so­kat hangoztatott nagy cél­hoz, hogy a fizikai dolgo­zók gyermekeinek számára jobb körülményeket te­remtsünk — mondja Ádám Károlvné, a kollégium igazgatója. Fő célunk az, hogy a nyugodt, eredmé­nyes tanuláshoz a legjobb feltételekről gondoskodjunk és útmutatást adjunk a szabad idő helyes eltölté­séhez. Marxista vitakört indítunk, irodalmi esteket rendezünk. Szeretnénk, ha megtanulnák a diákok, ho­gyan lehetnek önállóbbak, miként irányíthatják saját életüket. Éppen ezért a diáktanács tagjainak véle­ményét mindig meghallga­tom, igyekszem teljesíteni kérésüket. A különösen te­hetséges tanulók számára olyan szakköröket szerve­zünk, amilyenek az isko­lákban nem működnek. A diákotthon lakói szó­rakozhatnak. művelődhet­nek a kollégiumon belül is. Ezerötszáz kötetes könyvtár, több mint 200 hanglemez, 4 magnetofon, rádiókészülékek és 5 tv áll rendelkezésre. Külön olvasószoba, tv-szoba, já­tékterem várja őket. Tavaly a 162 hely közül üresen is maradt néhány. Ebben az évben nemcsak hogy betelt a létszám, ha­nem kénytelenek voltak újabb ágyakat is elhelyez­ni, hogy minden jelentke­zőt felvehessenek. A kol­légium új lakóinak száma ebben az évben meghalad­ja a hetvenet. Kacel: hétközi otthon A Keceli Általnáos Is­kolai Diákotthonban nem kis gondok megoldásán kellett töprengeniük a ve­zető pedagógusoknak. A központi tanintézethez csaknem 1400 gyermek tar­tozik, ez évtől azonban, az imrehegyi felső tagozat megszűnésével újabb 85 tanuló elhelyezésének, ok­tatásának feladata is rá­juk hárul — és az amúgy is zsúfolt hétközi otthon további bővítése csak nagy üggyel-bajjal lehetőséges. Az imrehegyi gyerekek közül tizennégyen kaptak szállást a kollégiumban. A kitűnő tanuló Vörös- váczki Laci, a hatodikos Tompái /Joli társaikhoz hasonlóan, nagy örömmel készülődött a diákotthon­ban eltöltendő „hétközi” napokra. Reménykednek, hogy mint a többi jól ta­nuló gyerek esetében ez szokásos a félév után — jutalomként — nekik is leszállítják a térítési díjat. Kevésbé szerencsés tár­saik viszont naponta autó­buszon közlekednek Kecel és Imrehegy között. Akik erre igényt tartanak, még hazaindulás előtt megebé­delhetnek a napköziben, s így az utazást sem „za­varja” a diákok korgó gyomra. A kollégiumi helyek szá­mát a szünidőben tízzel megnövelték, de az igaz­gatóság még ennek ellené­re sem tudja teljesíteni minden szülő, illetve a gyermek elhelyezési kérel­mét. Egy-egy hálószobá­ban 12—25 tanuló alszik éjjelente — és ez bizony kicsit sok. Javítottak a tisztálkodási lehetősége­ken, befejezték az udvar parkosítását; a hálók és tanulószobák kifestve, tisztán várták a tanulók érkezését a községet öve­ző, nagy kiterjedésű ta- nyaterületekről. Pavlovits Miklós I« fi» mini 2700 pedagágusjeiölt „slarioi1 a főiskolákon, a tanító- és óvónőképzőkben Az idén 5881 fiatal kérte felvételét a pedagóguskép­ző intézményekbe. A ta­nárképzőfőiskolákra 3013- an (51,3 százalékuk fizikai dolgozó gyermeke), a taní­tó- és óvónőképzőkbe együttesen 2868-an (52,4 százalék fizikai dolgozó gyermeke) pályáztak. A jelentkezők közül 2446-ot vettek fel: 1135-öt (50,3 százalékuk fizikai dolgozó gyermeke) a tanár­képző főiskolákra, 1311-et pedig a tanító- és az óvó­nőképzőkbe (az utóbbiak 60 százaléka fizikai dolgozó gyermeke). A fellebbezések elbírálá­sának eredményeként to­vábbi 166 tanár-, 90 tanító- és 25 óvónőjelölt felvéte­lére került sor. Velük együtt 2727 leendő nevelő kezdi meg tanulmányait az 1971—72-es oktatási évben a tanárképző főiskolákon, a tanító-, illetve az óvónő­képzőkben, nappali tagoza­ton. A különböző pedagógus­képző intézményekben szeptember 6. és 15. között lesznek a tanévnyitó ün­nepségek. Lengyel fiatalok üdvözlete i III. így élnek, dolgosnak Két napot töltöttünk Varsóban. Nagyon érdekes­nek ígérkezett az egyik program, mely szerint tá­jékoztatást kapunk a len­gyel fiatalok helyzetéről, életkörülményeikről, az if­júsági szövetségek munká­járól. Kíváncsian vártuk a szövetségek országos veze­tőivel való személyes ta­lálkozást. Az eseményre, megérke­zésünk utáni délelőtt, a 15 emeletes Riviera Szálloda 500 személyes mozihelyi­ségében került sor. Janusz Szwedo, a diákszövetség fő­titkára először a lengyel ifjúsági mozgalmak szerve­zeti felépítését ismertette. Mint megtudtuk, Len­gyelországban négy ifjúsá­gi szövetség működik. A legnagyobb, a csaknem 500 ezer ifjúmunkást számláló Dolgozó Fiatalok Szövetsé­ge. A Szocialista Ifjúsági Szövetségbe 420 ezer fiatal tömörült. A megalakulásá­nak 20 éves jubileumát eb­ben az évben ünneplő Diákszövetségnek 360 ezer tagja van. A főtitkár kü­lön elismeréssel szólt az ál­talános iskolás tanulók közt nagyon népszerű és közkedvelt úttörőszövetség munkájáról. A névadóhoz és a jubileumhoz méltón „Legyenek büszkék a 1 Háromnegyed évszázad I társulat, azóta van önálló színházukra, mert annak ) telt el azóta. Háborúk, I színháza Bács-Kiskun me­nincs párja sehol. Sok színházat láttam, sokban játszottam, de higgye meg, ez mindnek felette áll... Abban az épületben min­den olyan bájos összhang­ban van, hogy az maga inspirálja az embert.” Hetvenöt esztendővel ezelőtt dicsérte ilyen lel­kesülten a hírős város új kulturális intézményét a helyi újság riporterének Jászai Mari. Ö maga is részt vett a kőszínház felavató ünnepségén. 1896. október 14-én. A kulisszák mögött, már jelmezben, Gertrúd öltözékében hall­gatta Ábrányi Emilt, aki az erre az alkalomra írt köszöntő „prológj át” mond­ta el. Néhány perc múl­tán a híres tragika is színre lépett: a Nemzeti Színház művészei a Bánk bán legszebb részeit mu­tatták be. Itt volt Szacs- vai, Márkus Emília, Űjhá- zi Ede is ... Sépyezer toaoa lanulnfvala Négyezer tonnánál több tankönyvet „terített szét” az Állami Könyvterjesztő Vállalat az országban a tanévkezdésre, ötven na­pon át naponta 80—100 konténerrel 30—40 teher­autót indítottak, hogy az ellátó megyei, járási, ke­rületi könyvesboltok (ösz- szesen 300 üzlet) szeptem­ber elsejére mintegy hét­ezer oktatási intézménybe továbbíthassák az írásos tanulnivalót. Nemes László, az Állami Könyvterjesztő Vállalat igazgatóhelyettese elmond­ta az MTI tudósító­jának, hogy az időzítés, a páldányszám és az elosz­tás szempontjából egy­aránt kedvezően alakult a tankönyvhelyzet. Az ala­csonyabb, de legnagyobb számú iskolatípusok — leg­nagyobb tételű — könyveit a nyomdák előrevették, az igényeknek megfelelő pél­dányban készítették el. csak egyik-másik könyv példányszáma kisebb a várható keresletnél. Az általános iskolai tan­ínséges esztendők, remény séges tavaszok. A színház minden esztendőben kitár­ta kapuit, a legnehezebb I vészek minden energiájú- időkben is, amikor szinte | kát a művészi célok meg­betévő falat alig akadt. A vidéki művészek még a napos esztendőkbe is sok bajjal kínlódtak, legtöbb­ször a puszta megmara­dásért küzdöttek. Elhiva­tottság, áldozatvállalás szükségeltetett egy-egy me­részebb vállalkozáshoz, igazi művészi értékek tol­mácsolásához, klasszikusok bemutatásához, új eszmé­ket hírelő színművek elő­adásához. De mindig akad- gondok árnyékolják. A^fáj­ták igazgatók, rendezők, [lődés, íve mintha megtört művészek, akik szembe­néztek a lágy kuplékon, limonádé regényeken „ne­velődő” polgári publikum húzódozásával. Mindig vol- latot a főváros „elszívó tak Katona József városá-| hatása” nehéz helyzetbe ban~ olyan haladó gondol-I hozta, gondot okoz az el­Itódásű emberek, akik partját fogták ia színház­nak, akik szüntelenül azt követelték, hogy „kapjunk valamit a modern élet friss szellőjéből”. Szóban, írásban ostorozták a kö­zönyt: „A színháznál nem az a baj — Hogy a színész jól ritkán játszik — Ha­nem, hogy a közönség — A nézőtéren ritkán lát­szik” — kesergett 1926- ban a kritikus. Gondolnak-e az elődök tiszteletre méltó törekvése­ire, nélkülözéseire, a kény­könyvekhez kizárólag az szerű. keserű művészi iskolákban juthatnak hoz­zá a diákok, összesen 134 féle könyvből tanulnak, s közülük csak egy nem ké­szült el, az ötödikesek énekkönyve, egyébként az iskolákban esetleg meg­maradó, fölösleges példá­nyokat a területi ellátó könyvesboltok visszakap­ják, tehát ha netán valaki ezen a héten nem jut hoz­zá valamelyik tankönyv­höz, szeptember 6-a után még kaphat a boltokból. megalkuvásokra, a Katona József Színház művészei, technikai dolgozói ? A jubileum szám­vetésre késztet: hetvenöt éve szolgálja a Fellner és Helmer társult cégek ál­tal épített palota Kecske­mét kultúrájának, a ma­gyar színházművészetnek az ügyét. Húsz esztendeje 1951-ben vált ketté az 1949-ben, az államosításkor szervezett Szolnok—Kecs­kemét ellátására hivatott A szövetségek központjai mellett — amelyek általá­ban a fővárosban működ­nek — a nagyobb városok­ban, például Krakkóban, Gdanskban. Katowiczében bizottságok irányítják a szövetségek alapszerveze­teit. A falvakban, közsé­gekben tanácsok működnek és oldják meg a feladato­kat. Négyévenként ülésezik a plénum. A kongresszus résztvevői, az alapszerveze­tek, tanácsok és bizottsá­gok küldöttei — csakúgy, mint nálunk — számot ad­nak az eltelt négy eszten­dő alatt végzett munkáról, az eredményekről. Ezenkí­vül irányelvet készítenek, amelyben meghatározzák a következő négy évre szóló feladatokat. Három évvel ezelőtt vi­haros tanácskozást tartot­tak a dolgozó ifjúság kül­döttel. Különösen a gazda­sági vezetők és a fiatalok közötti kapcsolatot kifogá­solták. Nem értettek egyet azzal a szemlélettel sem, hogy a fiatal, kezdő szak­munkásokat segédmunkákra alkalmazzák. Ez persze a a boríték súlyán is meg­látszott. A kongresszuson elhangzott problémákat, ja­vaslatokat az ifjúsági ve­zetők elküldték a kommu­nista pártnak is. A többi között ennek ha­tására a közelmúltban a párt és a kormány új if­júságpolitikai határozatot dolgozott ki. Máris szem­betűnő az eredmény: min­den üzemi, vállalati alap­szervezet titkára az üzemi bizottság tagja, véleményét, javaslatait meghallgatják. A főtitkár részletesen is­mertette a diákszövetség munkáját, feladatait. A ta­nulás segítése a céljuk. Ha­vonta több alkalommal po­litikai szemináriumokat, szórakoztató összejövetele­ket tartanak. Másik fő fel­adatuk a kulturális élet színvonalának emelése. Az elmúlt oktatási évben pél­dául 180 ezer diák váltott színház-, illetve mozibérle­tet. Nagyon sok bel- és kül­földi kirándulást szervez­nek. A középiskolák, főis­kolák és egyetemek min­den évben kedvezményes áron külföldi csoportos uta­zást hirdetnek. Egy-egy tanévben 400—500 ezer diák indul világjáró kör­útra. — A lengyel fiatalok na­gyon szívesen utaznak Ma­gyarországra — mondta befejezésként a főtitkár. — Sokan már háromszor, négyszer is ellátogattak Budapestre, s a magyar tengerhez. Eddig kétszer jártam nálatok. Ismerem körülményeiteket, az ifjú­sági szövetség munkáját. Hallottam, hogy hamaro­san ülésezik a plénumotok. A küldöttek bizonyára nagy eredményekről számolnak majd be. Kérlek bennete­ket,, hogy adjátok át: az itteni ifjúsági szövetségek nevében sok szeretettel üd­vözlöm a magyar fiatalo­kat. ♦ * * A vonat ablakából búcsút intettünk a lengyel fővá- gítse ebben a jubileumi j rosnak. a karcsú tornyú, esztendőben a Kecskeméti j gyönyörűen kivilágított Katona József Színházat. | kultúrpalotának. A 23 órás A társulat pedig legyen j úttól kissé fáradtan, dena- méltó névadójához. A I gyón sok élménnyel, szén mérce micas, de nem ad- ; emlékekkel érkeztünk meg gyének. Megszűnt a létbizonyta­lanság és a vezetők, mű­valósítására összpontosít­hatták. A közönség évről évre növekedett és hosszú évekig úgy tartották szá­mon a kecskeméti társula­tot, mint a vidék legláto­gatottabb együttesét, szín­házát. Nagyszerű bemuta­tók jelezték a művészi színvonal emelkedését. Az új évadot, a társula­tot, az együttes új tagja­it köszöntő írást mégis volna az uMbH ‘rS7ferr1^- színházak látoga- oftsága világszerte csök­ken. A kecskeméti társu­távozottak pótlása. Előfor­dul, hogy vitatható mű­sorpolitikai engedmények­kel próbálja a színház ve­zetősége a korábbi érdek­lődést fenntartani. Szeptember 1-én, az is­kolai évnyitókkal egyidő- ben tartották a kecske­méti színház első társula­ti .ülését. Tekinthetjük ezt a véletlenszerű egybeesést jelképesnek is. Ugyanazt az ügyet szolgálja mindkét intézménytípus: a szocia­lista kultúra terjesztését, az értelem pallérozását, az érzelmek nemesítését. Kérjük a színház vala­mennyi barátját, a bérlők sokezres táborát, a tájelő­adások közönségét, hogy megjelenésével, tapsával és bírálatával még az eddigi­nél is hatékonyabban se­hatjuk alább. Heltai Nándor Kecskemétre. Tárnái László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom