Petőfi Népe, 1971. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-23 / 224. szám
I oldal 1911. szeptember 23. csfltBrtUfc Vonzásban, ölelésben Rendhagyó indításnak I számít, ha az újságíró az- ; zal kezdi a riportot, hogy „betájolja” az olvasót: merre található az a település, amelynek lakóiról í írni szándékozik. Jelen . esetben ez talán kétszeresen is indokoltnak tűnik, hiszen a kiskőrösiek, a solt- vadkertiek és a keceliek kivételével bizonyára nagyon kevesen tudják, hogy merre található megyénkben Csábor. Pontosabban szólva, ilyen nevű település nincs is. Mert a Solt- vadkert—Kecel között vezető műút jobb és bal oldalán szétszórva elhelyezkedő tanyavilágot Alsó-, Felső- és Középcsábor néven emlegetik. Tsz-iskola — A három részen ösz- szesen hatszáz ember él. Számuk egyre fogyatkozik. Vannak, akik nem tudnak, nem akarnak kiszakadni a körülmények vonzásából, hiszen itt jó karban lévő tanyában laknak, megszokták, hogy együtt élnek a természettel. De mások, akik nem kötődnek annyira sem anyagiakban, sem érzelmileg, azok már a környező nagyobb községek — elsősorban Soltvad- kert, Kecel — lakóivá váltak, s hamar megszokták a zártabb közösség ölelését — beszéli B. Tóth Ottó, aki tizenhét éve él Közép- csáboron, s aki a felsőcsá- bori, úgynevezett tsz-isko- lában tanít. Mit jelent ez, hogy tsz- iskola? Először az egyik gyerek füzetének címlapján láttam meg a kifejezést, s amikor a tanító pillanatnyi szünetet tartott, azonnal „rákérdeztem”. — Körülbelül tíz éve kapta az iskola ezt a termet az itteni József Attila Termelőszövetkezettől. Nagy szükségünk volt rá, hiszen Középcsáboron, ahol a feleségem tanít, már szűknek bizonyult a hely, sok volt a gyerek. Azóta persze alaposan megfogyatkoztak a tanulók. Most, ebben a teremben 17 iskolás van, egytől négy osztályig — tájékoztat B. Tóth Ottó, aki a soltvadkerti tanácsnak legrégebben tagja, tehát nemcsak mint tanító, hanem mint közéleti ember is sokrétűen, összefüggéseiben, árny- és fényoldalaival együtt látja, ismeri a csábori embereket, körülményeket. A tanító úr a szó nemes értelmében vett jó ember. Ahogyan a gyerekekről, a szülőkről, a gondokról, saját családjáról — s ahogyan ő nevezi a csáboria- kat — a meleg közösségről beszél, hangjából nagy-nagy szeretet, megértés és a jószándékú segíteni akarás sugárzik. Azon tűnődöm, hogy a tanyai, a külterületi, de talán minden iskolába ilyen lelkületű peda- g*eusokat kellene állítani. „Némileg megpirongattam” Tizenhét gyerek, négy osztály. Ez annyit jelent, hogy egy „osztály” mindössze négy tanulóból áll. Kik ezek a kislányok, kisfiúk, akik most kint játszadoznak a kerítés nélküli udvaron, a színét váltó diófa körül. A tanító úr mindegyiknek ismeri a na- cion«*áiát, családi körülményeit. testvéreit, apját, anyját. Van közöttük, aki négy kilométerről jár 1st kólába, s többen olyan j nagy családban élnek, ahol nyolc, tíz gyerek kéri a kenyeret naponta. Az apa iszik és már minden környékbeli gödröt végigfeküdt. Ez nagyon is érezteti hatását a gyerek ta- j nulmányi eredményén, egész világfelfogásán. De mégsem az ilyen családok a tipikusak Csáboron, mint ahogyan máshol is túlsúlyban vannak a tisztességgel dolgozó, becsületesen élő családjukkal messzemenően törődő emberek. — Éppen tanfelügyelő volt kint az elmúlt télen egyszer. Az egyik fiú csak negyed kilencre ért be nyolc óra helyett. Némileg megpirongattam: ejnye kisfiam, hát te elkéstél? Na, nálatok még nem jártam családlátogatáson, majd délben együtt megyünk haza. Nagy hó volt akkor. Délben valóban ketten vágtunk neki az útnak. Akkor magamban visszavontam a dorgálást és elgondolkoztam, hogy hány órakor kell ennek a csöppségnek felkelnie. Legalább ötkor. Aztán a nagy hóban négy kilométer, tanulás, majd vissza. Legközelebb, ha elkésett, nem szóltam neki. Ülj le gyerekem és melegedj ! — beszél B. Tóth Ottó, majd a kultúrára, a művelődésre terelődik a szó. Büszkén nyitja ki az alacsony szekrényt, hogy megmutassa az ifjúsági könyvtárat. Észre veszi azonban az arcomra ülő megütközést — maximum húsz könyv — és leplezett csalódással becsukja. Aztán arról tájékoztat, hogy a középcsábori iskolában kétszáz kötetes könyvtár van. A kölcsönző fehér holló, de a könyvekkel járó statisztika olyan óriási adminisztrációt jelent, hogy azon gondolkodik: nem csinálja tovább. Pedig tudom, hogy csinálja, s ő is tudja. A vonzás erősebb — Minden kedden filmvetítést tartunk itt a tanteremben, de egyre csökken a nézők száma. Érthető. A televízió hozzánk is betört, a rádió régen olyan itt, mint a macska: minden házban van. Érdekes, hogy az összkomfortos tanyákban élő emberek sem terveznek évtizedekre, nem akarnak itt megöregedni, pedig villany és ami ezzel jár — mosógép, tévé, hűtőszekrény stb. — megtalálható. Az előrelátó szülők éppen a gyerek kényelme, jobb előmenetele érdekében alapoznak házat Soltvadkerten, vagy máshol. Akik pedig megöregedtek, azok azért néznek, kacsingatnak be a faluba, mert egymagukra maradtak, s messze van a bolt, meg minden. Elmondja azt a véleményét, hogy szerinte négyöt év múlva be lehet zárni a felsőcsábori tantermet, a tsz-iskolát. Addigra természetesen nemcsak a gyerekek, de a felnőttek is megfogyatkoznak. Mert hiába öleli őket erős karokkal a tanya, a környék, hiába fogja az évtizedes megszokottság, ha sokkal erősebb ennél a vonzás, az a húzó-hívó erő, amely tízezrével vitte már be a családokat városba, községbe országosan. Ahogyan fogynak a csábori emberek, úgy növekszik Vadkert, Kecel, Kiskőrös lé- lekszáma, úgy lesz komfortosabb életük nemcsak a szülőknek, hanem elsősorban a gyerekeknek, a felnövő nemzedéknek. A megüresedett tanyák gerincét pedig egyszer meg- roppantja a kíméletlenül előre haladó idő. Gál Sándor CSVRKA*m,iMN: 'HRíIííI/HI |H|' tl'ifn I 9. Szántódi úgy néz most a kis bóhócra, hogy a tekintetéből kitetszik: most ismerte meg a maga teljes emberi valójában. Látja, hogy hajthatatlan. Gyorsan határoz. — Ide figyeljen. A cirkusz kap segélyt. Itt a járásban öt előadást szavatolok zsúfolt karzatok előtt. Maga kap egy irodát, és napi 200 forint fizetést. Itt nincs kecmec. Luciánó ravaszkás mosollyal néz fel rá: — Segélyt tetszett mondani? — Segélyt. — Mennyit? — 10 rongy? Elég? Luciánó a füzetébe mélyed, és valamit elkezd számolni. — Nem. Szántódi kicsit feldühödik. — Most utasították ki magukat a szomszéd megyéből. — Éppen azért nem elég. — Rendben. Legyen tizenöt. Szántódi egy mozdulattal tett ajánlatára, hatalmasan, férfiasán, mindenre elszántan kezet ráznak. Aztán Luciánó elindul visszafelé. * A parti befejeződött, a csárda kiürült, s a csárda előtt állomásozó cirkuszkaraván is elcsendesült. Minden ablak sötét már, s ahogy most Luciánó végigmegy a lakókocsisor mellett, csak egy-egy állati és emberi hortyogás szűrődik ki az éjszakába. Luciánó nem állhatja meg, hogy diadaláról be ne számoljon Darnógyöngyeinek. Megkopogtatja kocsijának ablakát és vár. Erre a horkolás abbamarad, és kisvártatva megjelenik az ablakban Darnógyöngyei, álmos, borzos feje. — Mi van? — Kapunk 15 ezer forint segélyt. — Kitől? — Az államtól. ...» Füstölt velőscsont és tőkehús Húsfeldolgozó Szabadszálláson A szabadszállási Ma- thiász Termelőszövetkezet augusztus 12-én kapta meg húsfeldolgozó üzemének működési engedélyét. A Kerekegyháza felé vezető úttól két kilométerre a szőlők és tanyák között megbújó épületeket egymillió forintos ráfordítással alakították át. A miniüzemben sertést és birkát dolgoznak fel. Nagy László, húsipari szakmunkás — hentes és mészáros — Budapestről jött le Szabadszállásra üzemvezetőnek. Ahogy mondja, ahhoz, hogy a kapacitást teljesen ki tudják használni. 18—20 dolgozó kellene. Pillanatnyilag még csak ennek felét tudták szerződtetni. — A megrendelések máris nagyobbak, mint ameny- nyit jelenleg adni tudunk. Hűtőkocsikkal szállítunk, még Kazincbarcikára is viszünk árut. A tervezett havi forgalom egymillió forint, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy ebben az évben megtérül a ráfordítás. A termelőszövetkezet saját állatállományából és a község háztáji gazdaságaiból kerülnek ide az állatok. Ez évre szerződéssel lekötöttünk már 300 birkát.. Soltszentimrére, Izsákra, Kunszentmiklósra. FülöpMég egy hétig nyitva Látogatók a vadászati világkiállítás főterén. Luciánó egy tétova mozdulatot tesz. Darnógyöngyei feje egy helyeslő bólogatás után visszahanyatlik. A nagy, vörös drapériával letakart asztal mögött Szántódi áll harmadmagával. Szertartás kezdődik. A kis csapat megáll az asztal előtt egyenes vonalban, Szántódi pedig mondani kezdi ünnepi beszédét. — Engedjék meg, hogy községünk cirkuszszerető közönsége nevében szeretettel üdvözöljem önöket. Mi itt tisztában vagyunk azzal, hogy milyen nagy, nehéz és felelősségteljes az a munka, amit önök végeznek. És azt is tudjuk, mekkora áldozatokra van szükség ahhoz, hogy ezt a munkát egyáltalán el lehessen végezni. Korunkban, amikor már nyilvánvaló, hogy a művészet nem árucikk, mindenkinek be kell látnia, hogy ezeket a hatalmas áldozatokat nem viselhetik egyedül a művészek, hanem, hogy ezekből az áldozatokból részt kell vállalnia a közösségnek is. Mi a magunk részéről vállaljuk is ezt az áldozatot, mert biztosak vagyunk abban, hogy önök korszerű, megrendítő művészetükkel ezt százszorosán visszatérítik nekünk. Jó munkát, sok sikert! Egy borítékot vesz fel az asztalról, és átnyújtja az előlépő Darnógyöngyeinek, aki egy kézfogás után azonnal feltépi és megnézi, hogy mi van benne. Megnyugodva konstatálja, hogy valóban a 15 ezer forintos csekk az, és zsebregyűri. Luciánó bokán rúgja igazgatóját, és a fülébe sziszegi: — Mondj valamit. Darnógyöngyei észbekap, megköszörüli a torkát, de semmi nem jut eszébe. Ismét megköszörüli a torkát, aztán végre kelletlenül rákezd: — A Cirkusz és a Varieté Vállalat 1. számú sátorcirkusz részlegének dolgozói, művészei és művészeti tanácsa nevében megköszönöm ezt a ... Itt megakad, dohányt akar mondani, Luciánó azonban megint kisegíti: — Segítőkészséget. Darnógyöngyei csak bólint. — és ígérem, hogy a magunk részéről mindent el fogunk követni a község és a járás cirkuszellátásának biztosítása érdekében. Tétován ránéz Luciánóra. hogy ennyi elég-e. Luciá- I nó bólint, hogy igen. Aztán int neki, hogy fogjon j kezet ismét Szántódival. Akkor Szántódi ezt mondja — A piactéri OTP-nél lehet felvenni a pénzt. jFolyta tá-SO 1CQV6tICű2Íl&J szállásra. Kecskemétre ettünk töltelék- és füstölt árut. A környező tanyavilág lakói itt helyben megvásárolhatják, ami kell. Közben körbejártuk az üzemet. A kisvágóhídon Lintner Zoltán, a legfiatalabb szakmunkás éppen hasítja az imént vágott sertést. A hentes-mészárosról alkotott képnek aligha felelne meg a vékony fiatalember. Csupán vállszé- lessége enged következtetni mesterségére, szakmájára. Pár percre abbahagyja a munkát, odajön. — Kiskunfélegyházán végeztem az idén. Apám sokáig gondnok volt a vágóhídon, ott ismerkedtem meg a munkával. Megszerettem. hát ezt választottam szakmának. Itt lakunk a községben, és jó dolog, hogy helyben találtam munkaalkalmat. Ügy mondják, a darabolás az egyik legkényesebb munka. Szabó József mestere ennek. Ügyszintén az egyik budapesti vágóhídról jött ide. Amit ő csinál, attól függ minden: a sonka formája, a hús minősége. — Ez most nem szép hús. Töltelékáru lesz belőle — mondja, miközben szakértelemmel forgatja a jókora kést. csontozza a combot. A hús innen a feldolgozóba kerül, amelynek vezetője Szalontai Bálint. Hatalmas darálóval készíti a tölteléknek valót. — Itt dolgoztam a tsz- ben növénytermesztési brigádvezetőként. Katonakoromban szakács voltam, de évek óta én vágom telenként az állatokat, töltöm a hurkát, kolbászt, a rokonoknak. ismerősöknek. Amikor elkészült a vágóhíd, idejöttem. Szeretem ezt a munkát. A másik asztalon több méter hosszú kolbász teke- redik ki a töltőgépből, gyors kézzel, oda sem figyelve alakítják a vevő által ismert méretűre. A hűtőtérben kampókon sorakoznak szállításra várva a húsok, töltelékáruk. A készáruraktárakban füstölthúsok. kolbászfélék, zsír, tepertő, mintegy 20—22 féle készítmény. Decembertől száraz gyulaival és paprikás szalámival bővül a választék. A belsőségekből kevés kerül a boltokba, mivel általában bedolgozzák a hurka- és kolbászfélékbe. A velőcsont viszont felfűzve, füstölve vár megrendelésre. A főzés, pácolás, füstölés felelőse Kiss József éppen a boltban rendezkedik. A termelőszövetkezet kőmű- vesb-ngádjában dolgozott előzőleg. — Tanult szakmám viszont kereskedő. — szól nevetve. miközben kinvitia a bolt áruval teli hűtőszekrényét. Hetente 7—8 erer forintot hagynak itt a környékbeliek. A boltból küépve hatalmas. sóval töltött ládára mutat. — Tudia mennvit használtam el hatóié az első két hétben? Tizenöt mázsát! Ri'iesűzóul a női és férfi öltözőket, hideg-meleg vizes zuhanyozókat nézzük ■z-ov maid a füstölőt és az 'nölő marhavágóhidat. Az '•'■"'at előtti kövön asszo- “vpír ülnek, beszélgetnek. Várják, hogy kinyisson a bfl.lL D. ü.
