Petőfi Népe, 1971. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-23 / 224. szám
Jugoszláv—magyar árucsere-forgalom Jugoszlávia és Magyarország gazdasági kapcsolatai kedvezően fejlődnek, s minden kilátás megvan arra, hogy a két ország az idén teljesíti 121 millió dollár értékű árucsereforgalmi programját. Az év első hét hónapjában a magyar és jugoszláv gazdasági képviselők lekötötték az előirányzott árucsere 95 százalékát, s mintegy 60 százalékát már le is bonyolították. Ez a maga nemében rekordnak számít, küA PETŐFI NÉPE MELLÉKLETE lönösen ha figyelembe vesszük, hogy a két srrszág gazdasági szakemberei nem is használtak ki minden lehetőséget. A zágrábi őszi árumintavásár alkalmából a magyar gazdasági szakértők további tárgyalásokat folytatnak kooperációra és árutermelésre vonatkozóan. Összeállította: Nagy Ottó Fogfsszfás és kereskedelem Megyénk lakosságának készpénzbevétele 53,6 százalékkal, ezen belül a parasztságé 74,4 százalékkal növekedett a harmadik ötéves terv időszakában. A mező- gazdasági árutermelés értékének növekedése, s a nagyüzemek gazdasági megerősödése lehetővé tette, hogy a szövetkezeti gazdák egy főre jutó jövedelme megközelítse — helyenként elérje — a bérből és fizetésből élőkét. Az ilyen módon megnövekedett fogyasztói igényeket a megye kiskereskedelme igyekezett kielégíteni! Jelentős hálózatfejlesztést hajtott végre — bolthálózatának alapterületét 33,7 százalékkal növelte, javította árukínálatát, az áruforgalom 63,9 százalékkal bővült —, ugyanakkor árukészleteit is jelentősen megemelte. POLITIKAI KÉRDÉS Ezúttal mégsem a kereskedelem által elért, figyelemre méltó eredményekről, hanem a közvéleményt joggal foglalkoztató áruellátási hiányosságokról kívánok a teljességre való törekvés nélkül szólni. A közelmúlt napokban a megyei tanács végrehajtó bizottságának szervezésében a megye összes kis- és nagykereskedelmi szervezetei, élelmiszeripari vállalatai, valamint a városi tanácsok és járási tanácsi hivatalok illetékeseivel együttesen megtárgyaltuk a kereskedelem tevékenységének megjavításával kapcsolatos tennivalókat. A tanácskozáson kifejezésre jutott, hogy a lakosság ellátása feletti felelősség viseléséből minden szervnek ki kell vennie a részét. Egyetlen tanács sem lehet a jövőben csupán külső szemlélője vagy bírálója városa, községe áruellátásának, hanem segítenie, szerveznie, ha szükséges, ösztönöznie kell az azzal foglalkozó szerveket. Ez a felelősség természetesen nem a kereskedelmi tevékenység átvállalását jelenti, sőt, feltételezi, hogy maguk a kereskedelmi vállalatok és fogyasztási szövetkezetek is törekednek arra, hogy a jövőben színvonalasabb munkát végezzenek. Félreérthetetlenül leszögeztük ezen a tanácskozáson, hogy a kereskedelemben meglevő hiányosságok felszámolásához mindenekelőtt ’szemléletváltozásra- vám szükség. '^Megállapítottuk, hogy a lakosság ellátásának magasabb Szintű biztosítása fontos-politikai kérdés. Kereskedelmi Vezetőink munkájának értékét a jövőben azzal mérjük, mit tesznek a vásárlók igényeinek minél teljesebb kielégítésére. A lakosság nap mint nap érzékeli valamilyen formában a kereskedelem tevékenységét. Ami jó, azt természetesnek veszi, ami viszont rossz, az bosszantja. Kereskedelmünk egyik fő feladata az ellátást rontó nehézségek áthidalása- A fellelhető negatív jelenségek négy fő csoportra oszthatók. — A kereskedelem nem tudja megvalósítani egy sor olyan cikkből a kiegyensúlyozott áruellátást, amelynek hiánya egyébként semmivel sem igazolható. — A kereskedelmi szervek nem értek el kellő előrehaladást az áruk minőségének javítása terén, mert nem szereztek következetesen érvényt a fogyasztók érdekeit szolgáló minőségvédelmi jogszabályoknak. — Nem alakították ki a fogyasztók érdekvédelmét — egyben a vállalati feladatok végrehajtásául szolgáló — ellenőrzési rendszereket. — Sajnos, nem általános még, hogy — legfeljebb csak egyes kereskedelmi dolgozókra jellemző tulajdonság — a kiszolgálás közben az udvarisság, segítőkészség és szakszerűség. Túlzás lenne azt állítani, hogy a felsorolt hiányosságok általánosságban jellemzik kereskedelmünket. A kereskedelem dolgozóinak azonban még sokat kell tenniük a vásárlói közérzet megjavításáért, s a felsorolt hibák kijavításáért. Ez viszont csak úgy érhető el, ha a kereskedelem vezetőinek szemléletében is bekövetkezik az az alapvető változás, amit. úgy fogalmazunk meg: arccal a fogyasztók felé! Mindent a vásárlók érdekében! Néhány példa: AZ IGÉNYEK OLDALÁRÓL Kereskedelmünk adottságaiból következően mindig volt hiánycikk és bizonyára lesz a jövőben is. Teljesen indokolatlan azonban, ha nem kapni petróleum- lámpát, a megvásárolt szövethez bélésanyagot, a peremkerületi boltokban burgonyát, sajtot, tejet, vagy a húsipar megsemmisíti a velőscsontot, amikor azt a húsboltokban a vevő naponta keresi. Bosszantó vezetési hiba, ha van a megyében olyan nagyközség, ahol a lakosság nem ismeri a mirelite-árut, mert a kereskedelmi vezető nem hajlandó mélyhűtőszekrényt beszerezni. Semmivel sem magyarázható, ha éttermeinkben és vendéglátó egységeinkben nem lehet Bács megyei borokat kapni és ha a záróra előtt másfél órával meleg ételt már nem szolgálnak fel. Alacsony színvonalú még a tisztított konyhakész áruk kínálata. Néhány — a felsoroltakon kívül is — konkrét árucikk esetében a kis- és nagykereskedelem figyelmetlensége az egyik oka az elégtelen kínálatnak. A vállalatok ugyanis a boltok készletnagyságát szabályozzák, de a készletek összetételét a fogyasztói keresletnek megfelelően már nem vizsgálják, nem elemzik, nem foglalkoznak eléggé a lakossági igények felmérésével. Szólnunk kell az áruk minőségéről is. Igaz, hogy az ezzel kapcsolatos panaszoknak csak elenyésző hányadánál állapítható meg a kereskedelem közvetlen vétkessége. A fogyasztó azonban az eladóval áll közvetlen kapcsolatban, ezért mindig a kereskedelemnek kell vállalnia — az ipar nevében is — az áruért a teljes felelősséget. Jogos tehát az a kívánalom, hogy a kereskedelem lépjen fel határozottabban a termelő vállalatoknál az áruk minősége miatt. Ma még nem sok kereskedelmi szervezet van, ahol hatékonyan működik a fogyasztói érdekvédelmet szolPice és verseny A GAZDASÁGIRÁNYÍTÁSI rendszerben történt változások hatására a piac jelentősége lényegesen megnövekedett és megváltozott funkciója is. Ennek lényege, hogy továbbra is az állam szabja meg a gazdaságpolitikai célkitűzéseket, a részletek azonban a vállalatok között a piacon realizálódnak, amelynek alapvető szerepe a kereslet és kínálat összhangjának megteremtése. A piac viszont csak akkor töltheti be jól feladatát, ha a vállalatok gazdasági versenye tág teret kap. Ebben az esetben a belső ellentmondások is hamar felszínre kerülnek, és mind az országos, mind a vállalati vezetés számára jelzést adnak azok kiküszöbölésére. Ilyen körülmények között a piac kibontakoztatja a versenyt a partnerek között, hiszen mindegyik arra törekszik, hogy a maga számára kedvezőbb gazdasági feltételek v5zé jusson. Ahhoz azonban, hogy a verseny az adott ágazat fejlődésére, valamint a fogyasztói igények kielégítésére hatással legyen fontos, hogy ne csak a vállalatok között legyen ys^-engés. Az áru versenyezzen a piac azonos rendeltetésű, de eltérő paraméterű (ár, minőség, forma stb.) termékekkel. A vállalatok egymást a hatékonyság növelésében, a választék bővítésében, a kedvezőbb árajánlatokban, előnyösebb minőségi és szállítási feltételek nyújtásában, a műszaki fejlesztésben stb. próbálják megelőzni. A HATÉKONYSÁG fogalmába tehát a verseny- képesség is beletartozik, ami reális, piaci ismereteken alapuló üzletpolitikát kíván. A piacszervezési és értékesítési munka (marketing) feladata éppen az, hogy olyan módszereket keressen és alkalmazzon, amelyek a termelők és fogyasztók közötti forgal - mat növelik. Ennek egyik legfontosabb tényezője az árpolitika, ámi lehetővé teheti a megfelelő nyereség elérését. Hibás alkalmazása viszont nemcsak a forgalom növelését, hanem az áru értékesítését is gátolja. Az ár a piaci versenyben fegyver, ami helytelen használat esetén vissza is lőhet Mind az árak megállapítása (különösen szabad áras árkategória esetén), mind az árváltozás politikája rendkívül gondos mérlegelést igényel. Az ármódosítások lehetnek szükségesek és indokoltak. Az indokolatlan ármozgás a fogyasztók bizalmatlanságát váltja ki. Ily módon tehát az árelemzői munka segítheti vagy gátolhatja a versenyképesség növelését. A FOGYASZTÓKKAL közvetlen kapcsolatot jelentő kereskedői tevékenység munkamódszerei is javításra várnak. Ez a munka azonban nem a piacon, hanem már a termelésnél kezdődik (állandó minőség biztosítása, piacérzékenység stb.). A gazdasági életben az igazi verseny csak körvonalaiban van kibontakozóban, idő kell még a vevők piacának megteremtéséhez. Ennek természetesen az objektív tényezőkön kívül szubjektív okai is vannak. A versenyben ugyanis nem azonos erőviszonyokkal rendelkező gazdasági e iy- ségek vesznek részt (fejlesztési lehetőség, a termékek piacképessége, árkategória, szolgáltatásnyújtási lehetőségek stb.). Ez a világon mindenütt így van. A termék beszerzési lehetőségétől függően változik az eladói-vevői viszony. Nem mindegy tehát, hogy az árumozgás lépcsőjén hol helyezkedik el a vállalat. Helyzetéből adódóan helyeselheti, vagy ellenezheti a verseny kialakulását. A tudatos versenyszervezés viszont még eléggé kialakulatlan. A partnerek inkább kerülgetik egymást, vagy megegyeznek (s nem mindig a fogyasztó előnyére). A verseny kizárására való törekvés azonban előbb-utóbb visszaüt, mert éppen az ösztönző, illetve a gazdaságosságra kényszerítő hatást csökkenti. A piaci egyeduralom kényelmes helyzet ugyan, de konzerválja a meglevő állapotokat. A piaci impulzusok hiányos érzékelése ily módon elodázza a fejlesztési törekvéseket. A piacon pedig gyakoriak a hirtelen változások, amelyeket az arra felkészületlen vállalatok csak megrázkódtatásokkal tudnak áthidalni. AZ ÁRUMOZGÁS láncolatában a nagykereskegáló ellenőrzés. A kereskedelmet ért bírálatok tehát nem véletlenül hangzanak el, azok ugyanis olyan mulasztások következményei, amelyek egyes kereskedelmi vezetők bizonyos fokú önelégültségéből is fakadnak. Csökkenthető lenne a panaszok száma, ha a vállalatok erősítenék a belső fegyelmet, az ellenőrzést. Helyes lenne az is, ha a városi tanácsok, járási tanácsi hivatalok és községi tanácsok ellenőrzéseiket kiszélesítenék és ébren tartanák a kiskereskedelmi vállalatok és fogyasztási szövetkezetek dolgozóinak lelkiismeretét a hiányosságokkal kapcsolatban. A VÁSÁRLÓI KÖZÉRZET JAVÍTÁSA Az említetteken kívül még számos olyan probléma van, amelynek megoldása a megye kereskedelmének közvetlen feladata lesz a közeljövőben. Ilyenek: — A dolgozó nők háztartási munkáját és helyzetét megkönnyítő, valamint az ifjúság helyzetének megjavítására hozott határozatok végrehajtása a kereskedelemre is számos tennivalót hárít. — Megyénk lakosságának közel 30 százaléka él a tanyavilágban. A kereskedelem feladata, hogy a külterületek lakosságának szükségleteit felkutassák és kielégítsék. — Bővíteni kell többek között a kereskedelmi szolgáltatásokat is, elősegíteni a „Csináld magad” mozgalom kiszélesítését. — Egyre több külföldi keresi fel megyénket. Az ezzel kapcsolatos áruellátást is meg kell javítani. Napjaink soron következő nagy feladata a téli szezonra való felkészülés, vagyis biztosítani a lakosság élelmiszerrel, tüzelővel, fűtőberendezéssel és egyéb árucikkekkel való ellátását. Helyes, ha a kereskedelem már most gondoskodik a zöldség és gyümölcs tárolásáról úgy, ahogy azt a megyei tanács végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén meghatározta. Szólni kell még a tanácsok és a kereskedelem kapcsolatáról. A helyi tanácsok kereskedelemmel kapcsolatos hatásköre rendezést nyert, a tanácsok és a kereskedelmi szervezetek munkakapcsolatai jók és gyümölcsözőek. A kereskedelmi szervezetek közötti versenyt a tanácsok alapvetően a lakosság érdekeiből kiindulva kell, hogy vizsgálják. Minden kezdeményezés támogatásra lel, amely a vevők jobb ellátására irányul. Nem fogadhatók el azonban az olyan kezdeményezések, amelyek a fogyasztóknak inkább hátrányt, mint előnyt jelentenek. Ilyen például a meg nem gondolt profillazítás, vagy a zöldségüzletben illegálisan árusított szeszes ital stb. Az ilyen és hasonló esetekkel szemben a tanácsok hatósági jogkörükben lépjenek fel. A megye vezető szervei, természetesen, figyelemmel kísérik a kereskedelem áruforgalmi és szervező tevékenységét, s ha kell, határozott intézkedéseket is foganatosítanak, ha a lakosság ellátásának csorbításáról van szó. A kereskedelmi dolgozókon a sor tenni annak érdekében, hogy a vásárlói közérzet jobb legyen, s a jövőben is állandóan javuljon. Dr. GLIED KAROLY a megyei tanács v. b. elnökhelyettese delem összekötő szerepet játszik. Mégis gyakori, hogy a fogyasztói és termelői kívánságok egyeztetése elmarad. Van a megyében például olyan nagykereskedelmi vállalat, amely az ipartól 3 éves szerződéssel vállalt átvételi kötelezettséget, de a tőle vásárló kiskereskedelmi szervezetekkel még éves szállítási szerződést sem tudott kötni. Gyakran tapasztalható ugyanakkor az is, hogy a nagykereskedelem csak az ismert kiskereskedelmi rendeléseket továbbítja, új árak forgalomba hozatalával kockázatot nem vállal. A gyakorlat tehát azt mutatja, hogy ma még a verseny nem elsősorban a kiskereskedelemben, a „pulton” zajlik. Ennek olyan árnyoldalai is vannak, hogy bár a versenylehetőség miatt elért árengedmények növelik egy-egy vállalat nyereségét, de a lakosság ennek előnyét nem látja, mert a fogyasztói ár nagy többségben lefelé még akkor sem mozog, ha a gazdasági feltételek ezt lehetővé tennék. A fogyasztói ár általában ma még csak időleges, kényszerintézkedések hatására csökken (leértékelés stb.). A ver- senyteremtés egyik lehetősége lenne az import, ennek hatása azonban (különböző tényezők miatt) csaii korlátozottan érvényesül, árcsökkentő szerepe alig van, legfeljebb a választékot bővíti. Sokan áthidalhatatlan kettősséget látnak a fogyasztók ellátásáért érzett erkölcsi felelősség és a közvetlen gazdasági érdekeltség között. Ezek időlegesen valóban ütközhetnek, tartós ellentétet azonban nem jelentenek, hiszen a fogyasztó vásárolni akar és a nagyobb forgalom az eladónak is érdeke. Rosszul politizál tehát az a vállalat, amelyik csak a feszítő pénzügyi tényezőknek engedve egy-egy időpontban „ki- söpri” üzleteit (hogy a tartós eszköznövekményt elkerülje), mert az újra- feltöltés idején forgalom- csökkenés következhet be. MINDEZEK ellenére a piac, ha lassan is, formálódik. Nem az lesz az igazi győztes, aki pillanatnyi babérok learatá- sára törekszik, hanem aki tudatos üzletpolitikával, irr én vés termékekkel egyidejűleg szolgálja a fogyasztók és saját hosz- szú távú érdekeit. Bonifert Adám
