Petőfi Népe, 1971. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-18 / 220. szám

A. oldal 1971. szeptember 18, szombat Tervek a Duna mentén A Duna menti termelő- szövetkezetek is elkészítet­ték középtávú termelésfej­lesztési terveiket. Az ösz- szesítések azt bizonyítják, hogy igyekeztek az orszá­gos és a megyei elképzelé­sekkel összhangban hozni a következő esztendők üzem­fejlesztési előirányzatait. A körzethez tartozó területi szövetség elnöksége meg­vitatta a tervezés tapaszta­latait, és számos tanács­csal segítette a gazdaságo­kat. Felelősségérzet A következő évekre szóló elképzeléseket a gazdasági vezetők és a tagság nagy­fokú felelősségérzete jel­lemzi. A IV. ötéves terv időszaka alatt a több mint 40 százalékos átlagos ho­zamnövekedést 24 százalé­kos költségemelkedéssel akarják elérni. Mérsékelt, évi 3,5—4 százalékos bér- növekedés mellett, a felhal­mozásra jelentős összege­ket fordítanak. Százalék­ban számítva a tagrészese­dés kétszeresét. A tagokról való fokozottabb gondosko­dást tükrözi a szociális alap több mint 50, a kulturális 160 százalé­méseredményeket értek el. A nagyüzemeknek érdemes foglalkozni a telepek kor­szerűsítésével. Az idén ugyanis nem használták ki eléggé az öntözési lehető­ségeket. Akadályok alap miptegy kos növelése. Vessünk egy pillantást a részletekre. Az eddig ter­melt kenyérgabona-meny­nyiséget a gazdaságok ki- i ~.<srés7t nasvon elhaszná- sebb vetésterületen kíván- ^dtak Lvl még á komp- ják betakarítani. Rendkí- ex génlor A gépnek vül dinamikusan fejlesztik ^üksögls mértékű heréjét I^aSSSSS^. I A tervek megvalósítását a területi szövetség elnök­ségének összegezése sze­rint most még akadályoz­za, hogy az erő- és munka­gépek egyrészt elavultak, területe várhatóan 50 szá­zalékkal emelkedik, a ter­mésátlag hektáronként 48 mázsa lesz a tervidőszak végére, májusi morzsoltban számítva, ami 20 százalék­kal haladja meg az orszá­gosan tervezett átlagot. Összefogással Mindez összefügg az ál­lattenyésztés erőteljes fej­lesztésével. Különösen a szarvasmarha-állományt növelik. Több mint 40 szá­zalékkal emelkedik az ál- latlétszám, ezen belül csak­nem 60 százalékkal a te­hénállomány. Az "egymás után épülő iparszerű hiz­laldák a IV. ötéves terv­időszak végére már mun­kába állnak. Miskén és Hartán tsz-közi vállalko­zással létesülnek a telepek. Ezen kívül építkezik a szalkszéntmártoni Petőfi, a Solti Szikra és Rákóczi. A tervidőszak végére meg­háromszorozódik a Duna menti termelőszövetkezetek hízósertés-kínálata, eléri a 90 ezer darabot. A beruházások jelentős része is az állattenyésztést segíti. A szarvasmarha- és sertéstenyésztés fejlesztésé­re több mint 240 millió forintot fordítanak, az ön­tözőtelepek bővítésére nem egészen 30 milliót Az idei esztendő viszont azt bizo­nyítja, hogy a mestersé­ges csapadékvízre nagy szükség van, hiszen ahol öntöztek, kétszeres ter­A múzeumi hónap előkészületei A múzeumlátogató kö­zönség minden év őszén nagy érdeklődéssel figyeli az immár hagyományos múzeumi hónap eseménye­it A tudományos intézmé­nyek októberre számtalan érdekes kiállítást és elő­adást szerveznek. A kunbábonyi aranylele­teket, amelyek az idén ke­rültek napvilágra, október másodikán Budapesten, a Nemzeti Múzeumban mu­tatják be a nagyközönség­nek. A rendkívül gazdag aranylelet, amely egy avar fejedelmi sírból került elő, október közepén Kecske­méten, a Katona József Múzeumban is bemutatás­ra kerül. Dr. Sólymos Ede, a Bajai Türr István Múzeum igaz­gatója az előkészületekről úgy nyilatkozott, hogy min­den elképzelésük kivitele­zése a tatarozástól függ. Az átépítések és különböző felújítások miatt valószínű, hogy a bajai múzeum semmiféle programot sem tud szervezni. Kiskunfél­egyházán ugyanez a hely­zet, azzal a különbséggel, hogy ott nem tataroznak. A Kiskunhalasi Thorma János Múzeumban október 3-án délelőtt tartják a múzeumi hónap ünnepélyes megnyitóját. Pernyák Jenő, a halasi tájat ábrázoló fo­tóiból rendezett kiállítást Lakatos Vince író-filmren­dező nyitja meg. Október 6-án a kiskunhalasi fiata­lok megemlékeznek Thor­ma Jánosról. 20-án este hat órakor Heil Olga, a Nem­zeti Galéria munkatársa a nagybányai természetfes­tőkről tart vetített kénes előadást. H. Tóth Elvira régész, szintén vetített ké­pes előadáson ismerteti a kunbábonyi avar leleteke* Patkó Károly képeiből nyí­lik emlékkiállítás, a Nem­zeti Galéria rendezésében, a Thorma János Múzeum­ban. Cs. K. egyrészt az akadályozza, hogy nincs elegendő anyagi eszközük a gazdaságoknak, másrészt a kereskedelem az igényelt berendezések je­lentős részét nem tudja szállítani. Ezzel függ össze az is, hogy nem fejlődik megfele­lő ütemben a zöldségter­mesztés. Sürget a fontosabb zöldségnövények termesz­tésének gépesítése, figye­lembe véve az egyre nö­vekvő munkaerőhiányt. Megkezdődtek a kísérletek a hagyma-, fűszerpaprika­termesztés teljes gépesíté­sére. A zöldségfélék piaci ára jelenleg magas, nem megfelelő az ellátás. Ezért a gépesítés mellett közgaz­dasági ösztönzéssel kellene változtatni a helyzeten. Míg tavasztól őszig mun­kaerőhiánnyal küzdenek a gazdaságok, télen számos gazdaságban nem tudják foglalkoztatni a tagság nagy részét. Ezért kezde­ményezések történtek mel­léküzemág létesítésére. A hartai Üj Élet kétmillió forintos költséggel tészta- tizemet épít. * A melléküzemágak lé­tesítése során együttműkö­dés alakul ki az ipari üze­mekkel. K. S. aim« II mii! *■> 111 UltT'iSTWlí! -Wil: *Í m — Mibe? Luciáno kinéz a másik terembe, zabáló övéire. — Ha én nyerek, ön fizeti ki azt a cehhet, amit kicsiny társulatom csinált odaát. Ha ön nyer én fize­tek mindent, amit ebben a helyiségben fogyasztanak. A terem sarkában egy rekedt hang harsan fel: — Egy litert a jobbikbóL Szántódi csak röviden s zemrevételezi az odákintie- ket, és gyakorlott szemmel azonnal látja, hogy mi a tét. Nem fél, eszébe sem jut, hogy veszíthet. Nyújt­ja a kezét Luciánó felé. Megkötik a fogadást. Valaki azonnal el is vágja. Szántódi szép nyugodtan nekiké­szülődik a lökésnek, a terem elcsöndesül, mindenki feláll, az asztal köré sereglenek, és feszülten figyel­nek. Szántódi diadalmasan mosolyog, ilyen „Pali” rit­kán akad horogra. Olyan gyengén akarja meglökni a golyót, hogy az semmiképpen ne borítson fel egyetlen egy bábút- sem. A golyó azonban valami oknál fogva, talán valami metafizikai instrukció hatására, mintha magától gurulna az asztalon, kísérteties lassúsággal e’gurül az asztal másik végébe a piros golyóhoz, azt ugyanilyen irreálisan, gyengén megkoccintja, s a pi­ros golyó előbb a falnak ütődik, lassan közeledik a bábúsor felé. Amikor a legszélső kettes értékű bábű- hoz ér, már alig van jártányi ereje, éppen csak meg­érinti, de a bábú ettől a gyenge érintéstől is megbil­len, és befelé dűlve felborítja a mellette álló hármas értékű bábút. A teremben a légyzúgást is meg lehet hallani. A fel­író ember tisztéhez illő tárgyilagossággal állapítja meg a tényállást: — öt. Szántódi halottsápadt,, egyáltalán nem érti, hogyan történhetett a dolog. Rémülten nézi dákója hegyét, majd a két felborult bábút. Luciánó szerény mosollyal kihúzódik a teremből, átmegy az övéihez, akik mit sem sejtenek. A dinek­éi a múzeumi hónán ren- | tor éppen a számlát akarja kiegyenlíteni, amikor Lu- iesvényeként novemberben ciánó a vállára tfesü a kézéi; íjtazás tMaeeáéméb® II. KALEMEGDÁNI TŰNŐDÉS Sztruga között, a késő esti órákban a rendelkezésünk­re bocsátott különbusz hátsó lökhárítójának kiálló végződése az előzött sze­mélygépkocsi oldalát végig barázdálja. A kocsi vezető­jének lélekjelenlétén mú­lik, hogy nem történik tra­gédia ... S ezenkívül még több kisebb koccanásnak hegyláncolatán küzdötte át magát, miért torpant vol­na meg épp ott, ahol útja könnyebbé vált. Földrajzi adottság és történelem ösz- szefüggese itt bontakozik ki igazán éles körvonalak­kal. Modern tüzérségi lőfegy­verek csövei meredeznek a várárokban. Ágyúk, tankok, Különösebb tájékozódási ösztönnel soha nem ren­delkeztem, mégis — noha életemben először járok a jugoszláv fővárosban — a belgrádi Hotel Palace aj­taján kilépve egyetlen kérdezősködés elegendő ahhoz, hogy ráleljek a Ka- lemegdánhoz 'vezető legrö­videbb útra. S ez nyilván nem véletlen; itt is, mint szerte Európában, a mo­dern város kialakulásának a középkori erődítmény volt az egyetlen stabil pontja, így a későbbi ut­cák, terek rendje is kény­telen volt ehhez igazodni. Az utcák élete a délelőtti órákban is világvárosias. A járdák mentén egydíná- rosokkal „táplálkozó” ügyes parkoló órák. Könnyű a dolgom, gyalogosan vagyok, s nincs gondom arra, hogy parkolóhelyet keressek. Ez ugyanis nem akármilyen feladat De más okból is jó érzéssel kell nyugtáznom helyzetemet... Az itteni autós közlekedés — nincs avat szemtanújává a ju- légvédelmi ütegek.:; Mos- hajmeresz- goszláviai utazás.) tani mivoltukban ártatlan De milyen élmény vár játékszerek, gyerekek cso- a Kalemegdánban? dálatának tárgyai — az kőfalak látványára itteni háborús múzeum, számíthatok csupán? Vagy szabadtéri kellékei. Csöveik ezenkívül sugalmazott ősz- huzagolt belsejét, a leggon- szefüggésre is, a történelem dosabb ápolás ellenére is, előbb-utóbb kikezdi a rozs­Ágyúk és tankok a várárokban. rá jobb szó tő. Fékcsikorgások, villám­gyors centizések, a kérész- most teződésekben veszélyes „ki- Zord ugrások”, fittyet hányva a sávok szerinti közlekedés rendjének. Természetes, hogy nem mindenkinek jobb megértéséhez? A jó­sikerül baj nélkül megúsz- kora park sétányain szinte da, s már soha nem is vál­nia. íme most is egy jókora észrevétlenül jutok el a kő- hatnak a gyilkolás eszkö­falakig, a várkapuhoz, de zeivé. Mintha megadással, park van belül is, a hajda- beletörődéssel viselnék sor- ni várudvaron, egészen a sukat, hiszen a fegyverek autó jobb első lámpája Duna-partra támaszkodó élete abban teljesedik ki, máris „elkapta” a vonóhor- erődítményig. Ennek tete- hogy az emberi élet ellen got. ,A sósperec formájúvá jén pedig — észak felé — szegülnek. A fegyver vált krómozott díszkarika Növi Beográd modern ház- egyetlen létezési formája a pandülve lendül a köve- tömbjein túl, kitárul a szé- halál. zetre, a hűtő begyűrődött, les alföldi rónaság. Nos, De mennyi finom átme- mindkét. vezető, kiszáll, de igen, ha annak idején itt net, változatosság —majd- pár pillanat elég ahhoz, sikerül útját állni a török- nem azt írtam: formai já- hogy szemrevételezzék az nek, megmenekülhettünk tékosság — e létezésben! esetet, s máris mennek to- volna... De Nándorfehér- Erre a háborús múzeum vább. Mindenki viseli a vár végül is elesett, s a hó- termeiben döbbenek rá. maga kárát... (Ekkor még dító előtt szabaddá vált az Termek hosszú láncolata, csattanás: viszonylag gyor­san fékező teherkocsi, s a mögötte haladó személy nem tudhattam, hogy né- út. A turbános hány nap múlva Ohrid és Balkán-félsziget — Hagyd kérlek. Aztán a pincérhez fordul, és átmutat a másik terem­be Szántódira, aki még mindig megkövültén áll. — Az az úr fizeti ki ezt a számlát. A pincérnőnek tátva marad a szája. — Igenis. Darnógyöngyei ahelyett, hogy hálás lenne Luciánó- nak, felháborodik. — Akkor miért nem ihattunk még egy fröccsöt legalább? — Csak maradjatok veszteg. Talán lehet itt még valamit keresni. — De az állatok még nincsenek megetetve — mél­tatlankodik Darnógyöngyei. — Rendben van, én megetetem az állatokat, de akkor... Darnógyöngyei elhárítja ezt a sértődést. — Jó, jó. Ne vedd mindjárt a szívedre. És nyomban intézkedik is, rámutatva a társulat há­rom férfi tagjára: — Menjetek etetni! A másik szobában ezalatt természetesen abbama­radt a játék, Szántódi savanyú arccal egyenlíti ki az elébe tartott tetemes számlát, és még most nem tud mást mondani: — Nem értem. A tréner sötét arccal odalép hozzá és félrehívja: — Vissza kell rántani tőlük. — Mivel? — Ahogy szoktuk. Ulti. Jelentősen egymásra néztek: — Próbáljuk meg. Este van. Két öreg paraszt lép ki a csárdából. Las­san mennek a község felé, útjuk a karaván hol fényes, hol sötét ablakai előtt visz el. Az egyik kocsiablakon vetkőző nő sziluettje. A két öreg szemérmesen elfor­dul. Különben is nagyobb gondban vannak. — Szerinted varázsló? — Szerintem nem. — Akkor meg micsoda? Az öregebbik: nagy nyomatékkai, mint egy alapo- an megfontolt, megérlelt véleményt közli: — Tranzisztor van a fejében. — Az lehet, látod. (Folytatása következik sereg a és tele mind-mind fígy- sok-sok verrel, a történelmi, vagy inkább a technikai fejlő­dés sorrendjében: a bun­kótól az automata géppisz­tolyig. Mennyi elpazarolt, jobb sorsra érdemes for­magazdagság! Felveszi a versenyt akár a növényvi­lág, akár az állatvilág ve­getációs változatosságával. A termő, teremtő élet kép- zelőereje mögött, úgy tű­nik, a halálé sem akart el­maradni. A nyilvánvaló igazság nem vitás, s a fali­tablók kellőkép sugalmaz­zák is: ezt a vidéket a nép- vándorlás kora óta folyton folyvást fegyverrel a kéz­ben kellett megvédelmezni a minden égtáj felől táma­dó hódítókkal szemben. De jelen van az általánosabb érvényű igazság is: ha fegyverről volt szó. az em­ber mindig a legtökélete­sebbet kívánta megalkot­ni. Egv gyöhgyházmarkola- tú régi kard nemcsak most, a maga idejében is nagy értéket jelentett. Márcsak azért is. mert a legneme­sebb acélból készült. A for­mai változatosságot is a töké!etaSSég igénye, keresé­se szülte. Persze ez sem olvan sza­bály. ami nem tűrne ki­vételt. A végsőkig leigá- zöttak kezében nem egv- szer hatásos fegvyerré vált a kasza, a szárvágó. a vas­villa és a szénahúró horog is. Nemcsak a kardok, ha­nem a sorozatlövő fewve- rek korában is. Mert őriz­nek itt kováesműhelvben barkácsolt ágvút is. a har­minc év előtti partizánhar­cok idejéből. Ez is a történelmi igaz­sághoz tartozik. Hatvani Dániel (Folytatjuk<4

Next

/
Oldalképek
Tartalom