Petőfi Népe, 1971. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-15 / 217. szám
1971. szeptember 15, szerda 5. oldal Sikerül-e a szükséges szemléltetőeszközök beszerzése? A szaktantermi oktatás kísérlete Kecelen A soitvadkerti általános Iskolában a múlt év szeptemberében bevezetett szaktantermi oktatás sikerei felkeltették megyénk pedagógusainak érdeklődését. A sok-sok látogatás, tapasztalatcsere, a szakmai értekezleteken elhangzott ismertetések, elemzések nyomán egyre több községi és városi tanintézetben foglalkoznak a gondolattal, hogy a vadkerti tapasztalatok felhasználásával megpróbálkoznak a kabinetrendszer alkalmazásával. A kiskőrösi járásban érthetően még erősebb a soitvadkerti példa hatása. Így természetesnek tűnik, hogy a szomszédos keceli iskola központi épületében ez év őszétől a gyerekek immár ugyancsak óráról órára váltogatják az osztálytermeket. « Az általános iskola igazgatóságának azonban sokkal bonyolultabb körülmények között kell megoldani az új oktatási rendszerre való áttérést, mint Solt- vadkerten. A fő probléma az osztálytermek szétszórtságából következik. A központi tanintézethez tartozó, a község különböző részein található kántor-, solymár-, óvodai-, tornyos- és a kovács-iskola épületeiben ugyanis még 14 tanteremben folyik oktatás. A több mint 80 nevelőt egyesítő népes tantestület csaknem 1400 gyermek tanulását irányítja — összesen 32 osztályban. Ezzel szemben az újnak mondható, alig tízéves központi iskolában csupán 13 tanterem található. * — Ezen okok következtében — mondotta beszélgetésünk során Udvarhelyi István igazgatóhelyettes — csak részlegesen valósíthattuk meg a szakrendszerű oktatás bevezetését. A központi iskola tantermeiben — lévén a felső tagozatban évfolyamonként 5—5 tanulócsoport — csupán a hetedik és nyolcadik osztályosokat tudjuk foglalkoztatni. fgy a szaktantermi tanítás csupán rájuk terjed ki, hiszen a községben szétszórt iskolákban tanuló ötödik és hatodikos gyereMűvésztelep a „sziklasivafep“ „Felöltöztetik” és bevonják az idegenforgalomba a Balaton-part „fehér foltját”: az északi partvidék Tihany tói Révfülöpig húzódó 20 kilométeres szakaszát. Ezen a vidéken évtizedekkel ezelőtt letarolták az erdőket, és szabad utat nyitottak az eróziónak, amely nagymérvű talaj- pusztulást okozott. A nagyszabású munka első lépéseként megkezdték a „sziklasivatag” feltörését. E feladattal helyenként még a legerősebb traktorok sem tudtak megbirkózni, ezért robbanóanyagot is használtak. A területre őszibarack-, mandula- és cigánymeggyfákat, valamint levendulát telepítettek. Kiliántelepen kap majd helyet a magyar képzőművészek első balatoni művésztelene. Zánkán építik fel — 300 millió forintos költséggel — az ország legnagyobb úttörőüdülővárosát. kék semmiféle formában nem váltogathatják az osztályokat. A felső tagozat két osztályát érintő kabinetrendszer szerves egységet alkot. A szükséges átalakítások és a tárgyi feltételek megteremtése azonban a tanév megkezdésére halasztódott. — Igen — magyarázta Udvarhelyi István —, nehézségeink vannak a szemléltetőeszközök beszerzésében. A nyári szünidőben el kellett végeztetnünk az iskola tetőzetének nagyarányú javítását, mert a télen már jócskán átázott. Aztán sokat szaladgáltunk a kazánház hibájának elhárítása ügyében — eredménytelenül —, és ezért kevesebb időnk és energiánk maradt a felszerelés bizony nem egyszerű úton végbe menő beszerzésére. A termek elsötétítése, a gyerekek kabátjainak állandó elhelyezése is várat még magára. A járási művelődésügyi szervektől ötvenezer forintot kaptunk szemléltetőeszközök vásárlására. Ez természetesen nem fedezi a tervezett kiadásokat, de ha a nagykereskedelmi vállalat nyomban szállítaná a megrendelt eszközöket, akkor az eredményesség alap- feltételeivel már rendelkezhetnénk. • Az iskola igazgatóját, Nagy Sándort az áttérés indokairól faggattam. Elmondotta, hogy a modern, jól felszerelt tanintézet egyrészt kedvező adottságokat kínált a szaktantermi oktatás bevezetésére — másrészt pedig a tanulócsoportok nagy száma kényszerí- tőleg is hatott. Az osztály- termek kihasználtsága ugyanis az új rendszer nyomán megnövekszik. — Való igaz, hogy még sok a csiszolni, javítanivaló a keceli kabinetoktatás alig egyhetes gyakorlatán — tette hozzá Nagy Sándor. — Az első tanítási napok tapasztalata szerint a gyerekek nem idegenkednek a földrajz, magyar, történelem és a többi szak- tanterem felkeresésétől. Sőt. Nagy lelkesedéssel láttak hozzá a gyűjtő munkához, hogy a falakat minél szebb, hasznosabb, a szakjellegnek megfelelő díszítő, illetve szemléltető képekkel, tárgyakkal díszíthessék. Néhány hét múlva az egyszerű, fehérre meszelt falú osztálytermek valóban az illető tantárgyak „szellemét” sugározzák majd. * A soitvadkerti kabinetrendszer egyik legfontosabb tapasztalatát így fogalmazhatnánk meg: Az áttérés előnyei csak abban az esetben feledtetik a gyermekek vándoroltatásából következő hátrányokat, ha az optimális tárgyi feltételek, a célszerűen hasznosítható, korszerű szemléltetőeszközök segítségével az egyes órák hatékonysága megsokszorozódik. A keceli pedagógusok jól ismerik ezt a „törvényt”. Mégis úgy gondolták; belevágnak a kísérletbe és „menet közben” tökéletesítik az iskola berendezését. Kockázatos vállalkozás. De ha a községi tanács és a járási művelődésügyi osztály hasonlóképp tisztában van a modern szemléltetés alapvető fontosságával, bizonyára segít a tanintézet gondjain. És ez esetben bizonyára sikeres lesz a szaktantermi oktatás rendszere Kecelen is. Pavlovits Miklós ■«waomwwwi Mondanunk sem kell, hogy a vad oroszlán erre az erélyes hangra azonnal megfordul, és visszabújik a függöny mögé. A függöny mögül azonban, ugyancsak erre az erélyes hangra, megjelenik a már ismert kis köpcös, és egyenesen az ágáló Vég elvtárs felé tart. — Megpróbálja leszerelni ellenkezését. — Vég elvtárs, Vég elvtárs! Garantálom, hogy nem lesz semmi baj — mondja Darnógyöngyei. Aztán úgy, hogy a Vég elvtárs körül ülők lehetőleg ne hallják: — Ez nem olyan oroszlán. — Nem érdekel. A szabály az szabály. Oroszlánprodukciót csak vaskerítés mögött lehet csinálni. Állítsák föl a vaskerítést. — Képtelenség. — Miért? — Ott lett hagyva Kunbaián. — Ja kérem, ha maguk elhagyják a szerszámaikat! — Nem hagytuk el. Eladtuk a MÉH-nek. Vég elvtárs idegesen feláll a helyéről és elindul kifelé. — Nekem elegem volt ebből az egészből. Legyen szíves igazgató elvtárs, holnap délelőtt jöjjön be a hivatalomba, hogy megbeszéljük a továbbiakat. Ez az utolsó mondat Darnógyöngyei számára szinte végzetesen érthető, és komor tartalommal teli. Megvető pillantással, egy legyintéssel és egy sóhajjal megindul vissza a porondkapu felé. Amikor odaér a függöny mögül nagy érdeklődéssel figyelő társasághoz odaveti nekik: — Hajtsátok meg! — Az oroszlánszám elmarad? — kérdi Luciánó. — El. — Akkor te következel —, mutat igazgatójára Lueiánó. — Én is elmaradok. Odakint fütvül a közönség, mert üres a porond, nem történik semmi. Dürnn.oyöngvt^j. rári vralcoffok a tá.rs.nlatrai Doris Dejaco TIT Az irodalmi és nyelvi szakosztály tervei Elkészült a TIT Bács- Kiskun megyei irodalmi és nyelvi szakosztályának 1971/72. évi munkaterve. Októberben Baján és Kecskeméten tagtoborzó összejöveteleket rendeznek fiatal magyar szakos középiskolai tanárok számára. A szakosztály vezetősége szintén októberben méri fel kérdőívek útján tagjainak érdeklődési körét és munkájuk speciális szakterületeit. A megyei pedagógus továbbképző kabinettel közösen klubesteket tartanak, amelyeken előadás hangzik el a klasz- szikus és a modem irodalom helyes arányáról az irodalmi műveltségben. A Petőfi-évforduló előkészítése jegyében Pándi Pál irodalomtörténész tart előadást „A korszerű Pe- tőfi-kép” címmel jövő év februárjában, áprilisban a Kvantitatív módszerek az irodalmi művek elemzésében címmel Hankiss Elemér tart előadást a szakosztály tagjainak. Cs. K. Épp hogy véget ért a kecskeméti fogadás a városi tanácsháza dísztermében, s már búcsúzik a külföldi vendégek nyüzsgő csoportja. Csinos, fiatal hölgy emeli szájához az ajándékba kapott, barack- pálinkával telt poharat. — Schmeckt es? — kérdezem, a vendéglátó ország polgárának galantériájával. — Nagyon jó! — hangzik a válasz, tökéletes magyarsággal. — Bocsásson meg, azt hittem, külföldi. — Nem tévedett: svájci újságíró vagyok — mondja, most már németül. S egyúttal névjegyét is átnyújtja, amelyen ez áll: Doris Dejaco, újságírónő. Photopress. Zürich. * Doris az idegenforgalmi nyári egyetem hallgatójaként érkezett hozzánk. A magyar folklór ennek a stúdiumnak a fő témája — népviselet, népi hagyományok, építészet stb. — s mindez mód felett érdekli a messziről jött vendéget — Elsősorban a magyar népviseletet szeretném megismerni. S örömömre, most alkalmam nyílik megtekinteni Kalocsa ezerszínű virágminíáit s a halasi csipkét. Nálunk, a nagy hegyek között egyhangúbb, kevéssé színpompás a népviselet. Bács megye népi művészetéről egyébként — akárcsak annak idején, két évvel ezelőtti ittlétemkor Budapest fürdőiről — „izgalmas” fotoriportázst szeretnék haza vinni. S ebből már az is kiderül, hogy nem először jár hazánkban, s már nem is . egy jó ismerőst tart számon. 400 év utcanevei Dr. Péter László, a szegedi Somogyi Könyvtár főmunkatársa összeállította Szeged történeti utcaneveinek teljes jegyzékét. A jegyzék 1522-től napjainkig felöleli az utcanevek eredetét, a változásokat. Forrásul a hajdani térképek, levéltári iratok és újságközlemények szolgáltak. Az első forrás 1552-ből az úgynevezett tizedjegyzék volt. Ebből kiderült, hogy akkor még főleg a szentekről, templomokról, szobrokról kapták nevüket az utcák. A tizenkilencedik század elejétől kezdve közéleti személyekről is elneveztek utcákat. A Bach- korszak azután eltörölte ezeket a neveket. Akkoriban nem átallották az alsóvárosi Kanász utcát németre fordítva Schweinhirt Gasse-ra változtatni. A szegedi utcanevek történetéről mintegy 300 oldalas kötet készül és a Somogyi Könyvtár kiadványaként jelenik majd meg. — Ha Magyarországról kell nyilatkoznom, kissé elfogult vagyok — szól mosolyogva. — Apám ugyan rétoromán származású, innen a vezetéknevem különleges hangzása, de a nagyapám osztrák lévén, hosszú időt töltött a monarchia közös hadseregében. Sok magyar szót tanultam tőle. Magyar népdalokat is tudok! — és elkezdi énekelni: Által mennék én a Tiszán ... Folklór-hangvétellel indult a beszélgetésünk, de később mind inkább közérdekű, világnézeti síkra terelődik. — Itt, maguknál a szokásos, hagyományos udvariasságon, a magyaros vendégszereteten túl a közvetlen, emberközeli hang az, ami megfogott. Nyugaton a pénz-pénz-pénz szemlélet, az anyagiasság uralkodik. Zárkózottak, maguknak élő emberek... De a fiatalok már mind inkább telítve vannak valamilyen forradalmi szellemmel, szakítani kívánnak a megcsontosodott hagyományokkal. Itt, Kecskeméten és Magyar- országon mindenütt kötetlen, felszabadult, derűs légkört tapasztaltam, s ez arra vall, hogy a nép elégedett, az ország politikai irányvonalával egyetért. — Hová tovább? — kérdezem. — Most először Bugacra, majd a megye számos szép helyére. Tudja, a puszta sem az már, amilyennek a hajdani köztudatban élt. A hetenként az önök országával ismerkedő honfitársaim is „megjöttek már onnan”, hogy ezt az országot a „csikós-fokos-csárdás” romantikával mérjék. A valós mérce: a monumentális építkezések, a színvonalas árukat kínáló kirakatok, a fedett uszoda ... S már búcsúzik Kecskeméttől a csoport, a busz tovább indul. Doris Dejaco az élményekkel betelni alig tudva készül még jobban megismerkedni az általa szeretett népünk szép és gazdag hagyományaival. Ő már azt a képet viszi tőlünk magával és mutatja majd rinortázsában, amely j a merúihódott szocialista j Magyarországot tükrözi. Jóba Tibor — Menjen már ki valaki! Senki nem mozdul. Végül Luciánó megindul a porond felé. Megkérdezi Darnógyöngyeitől. — Melyik számomat csináljam? — Amelyiket akarod! Luciánó kimegy a porondra. * A vidéki tanácsház folyosóján, Darnógyöngyei a direktor elvonul a különféle feliratú ajtók előtt és végül megáll a KULTURÁLIS osztálynál. Bekopog, bemegy. A szobában bent zordan ül Vég elvtárs. Komoran köszöntik egymást, aztán Vég elvtárs helyet mutat: — Foglaljon helyet. Vég elvtárs fölényesen folytatja: — Kicsit utánanéztem a dolgaiknak. A baj ott van, hogy ez a műsor egyáltalán nem szolgálja a mi kulturális célkitűzéseinket. Tegye a szívére a kezét Darnógyöngyei elvtárs, maga szerint ez egy igazi cirkusz? — Még nem — mondja Darnógyöngyei —, de egy kis támogatással azzá lehetne tenni. Most keményen összenéz a két férfi. Jól összeakadtak. Nem könnyű legény egyikőjük sem. Darnógyöngyei kis szünet után bátran teszi hozzá: — Pénz nélkül nem lehet igazi cirkuszt csinálni. — Én arról nem tehetek, hogy maguk üres házak előtt játszanak. — Én nem mondanám ezt ilyen határozottan a maga helyében. Tegnap azért nem volt közönségünk, mert a kultúrházban ugyanabban az időben volt egy TIT-előadás: „A termelékenység szerepe a gazdasági életünkben” címmel, és a közönség apraja-nagyja odament. Ismét egy ütésváltás a tekintetekben: — Elvem: a verseny — pattogja Vég elvtárs. — De miért nem egyenlő feltételekkel? Miért nem szabad Anitának bikiniben felállni a plakátkocsira? — A meztelenség nyugati divatja hál’istennek a mi kis falunkba még nem tört be, és maguk sem csempészhetik be a plákátkocsin. Darnógyöngyei alig láthatóan, de sokat sejtetően elmosolyodik erre. Tud valamit. Ezt tudja: a vásárszéli kocsmában a délelőtti időben szokatlanul nagy a tömeg, és még most Is rohanva, futva érkezik egy csomó férfi, suhanc és gyerek. Az ajtóban Luciánó, a bohóc áll civilben, kifestetle- nül. Amikor látja, hogy a terem már teljesen megtelt, felemeli a karját és csendre inti az izgatottan figyel" férfisereget. LEslutatá&a következik)
