Petőfi Népe, 1971. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-19 / 195. szám

JW1. Mffusetns 19. csütörtök L oldal A tanácsok új kiváló dolgozói Futó Jakabné csoportve­zető Felsőszentivánon, Felföldi Lajos a nagyba­racskai községi tanács el­nöke, Saity József, vb-tit- kár Katymár, dr. Perényi Béla Hajós község taná­csának elnöke, Gyuricza Imre Dunaszentbenedek községi tanácsának elnö­ke, Paczolai Sándor vb- titkár Fájsz, Sántha Gá- borné főelőadó Kecske­mét járási hivatal, Bőte Józsefné előadó Kunszent- miiklós, Kovács Józsefné főelőadó Helvécia, dr. Szabó Gyula vb-titkár Kis­kőrös, Gyulai István Csen­gőd község tanácsának el­nöke, Balogh Józsefné főe­lőadó, Kisszállás, Galgó- czi Vince vb-titkár, Ke- lebia, Franek János Kun­baja tanácsának elnöke, Zsubony György csoport- vezető és Hajda Béláné főelőadó Bajáról, Szabadi Imréné anyakönyvvezető Kalocsa, Fekete Antal elő­adó Kecskemét, és Király Flórián csoportvezető Kis­kunhalas. A megyei tanács dolgo­zói közül: dr. Kovács László és dr. Kocziha Klára főelőadók, Adám Attiláné előadó, Bozsó An- talné kisegítő, Kontos Mi­hály és Krecsmarik La­jos gépkocsivezetők. Kitüntetett népművelők Bács-Kiskun megye köz- művelődésében kiemelke­dően munkálkodó könyv­tárosokat, tanácsi, tömeg­szervezeti, gazdasági veze­tőket, kulturális intézmé­zsef Attila Művelődési Központ képzőművészeti körének vezetője, Németh Imre, a Bajai Állami Gaz­daság igazgatója, Németh István, a rémi Dózsa Ter­Zoboki Lászlnnc átveszi a kitüntetést. nyék munkatársait tüntet- 1 ték ki tegnap délelőtt a I kecskeméti városi műve- I lődési központban tartott ünnepségen. A- megyei pártbizottság és a peda- j go« us szakszervezet kép­viselőinek jelenlétében — Bodor Jenőnek, a megyei tanács művelődésügyi osz­tály vezetőjének köszöntő szavai után — Madarász László, a megyei tanács el­nökhelyettese adta át a kitüntetéseket. A Szocia­lista Kultúráért Érdemér­met kapta Abrahám Já­nos, a Bács-Kiskun me­gyei Filmstúdió vezetője, dr. Bilekov Pál. a Kis­kunhalasi Népi Ellenőrzé­si Bizottság elnöke, Czifra Jánosné, a hajósi általá­nos iskola igazgatója, Vígh László, a bajai Liszt Fe­renc énekkar karnagya, Fenyvessy Jenöné, a me­gyei könyvtár igazgatója, Heltai Nándorné, a Kecs­keméti Katona József Könyvtár munkatársa, B. Mikii Ferenc, a bajai Jó­melőszövetkezet elnöke, dr. Perényi Béla, a Hajósi Nagyközségi Tanács elnöke, Pétervári János, a kiskő­rösi ÁFÉSZ igazgatóságá­nak elnöke, dr. Szabó Gyula, a Kiskőrösi Nagy- j községi Tanács titkára, Szamosfalvy Imre a me­gyei népművelési tanácsa­dó vezetője, Urbán Mik- lósné, a kiskunfélegyházi Petőfi Sándor városi könyvtár könyvtárosa és j Zoboki Lászlóné, a Bács- Kiskun megyei Moziüze­mi Vállalat kecskeméti filmszínházainak üzemve­zetője. Huszonegyen kaptak mi- ; niszteri dicséretet. Kiváló ! dolgozó kitüntetésben ré­szesült Leirer Györgyné, a császártóltési művelődé­si otthon dolgozója. Madár István, a solti községi művelődési ház igazgatójaa Budapesten, a Művelődésügyi Minisztéri­umban vette át a Ki­váló népművelő kitünte­tést. Nagy az érdeklődés Újabb csoport Szimferopolba Mint ismeretes, megyénk szovjetunióbeli testvérterü­letének székhelyén, a krí­mi Szimferopolban Bács megyei kiállítás nyílik szep­tember 17-én. Ebből az al­kalomból a kecskeméti IBUSZ-iroda társasutazást szervez, amely iránt olyan nagy érdeklődés nyilvánul meg, hogy a létszám már be is telt. Az IBUSZ-iroda erre való tekintettel most egy újabb csoportot szer­vez.^ Mindkét csoport részt­vevői 16-án indulnak repü­lőgéppel, s részt vesznek a kiállítás megnyitó ünnep­ségén és az ezzel kapcso­latos fogadásokon. Ezenkí­vül ellátogatnak még Jal­tába és Bahcsiszerájba. Brazil idegenforgalmi szakemberek Kecskeméten Vasárnap az IBUSZ, a MALÉV, valamint a Pan­nónia Szálloda és Vendég­látóipari Vállalat meghívá­sára brazil idegenforgalmi szakemberek egy csoportja érkezett Magyarországra. Hazánkkal való ismerke­désük során a csoport tag­jai tegnap Kecskemétre lá- toga&ak. A Rio de Janeiróből és Sao Paulóból jött vendé­gek elragadtatással beszél­tek a magyar konyhamű­vészetről és vendégszeretet­ről, amelynek híre már Brazíliába is eljutott. Még ennél is jobban megragad­ta őket a magyar népmű­vészet és az ország tájai­nak szépsége. Budapest látképe a Gellértheggyel és a Dunával Rióra emlé­keztet — mondták a brazil vendégek. — Kecskemét gyorsan fejlődő város, olyan kör­nyezettet, ahová ugyancsak érdemes ellátogatni — je­gyezték meg többen, s hangsúlyozták, hogy haza­érve sok szépet tudnak majd Magyarországról el­mondani. A kecskeméti ba­rackpálinkáról tréfásan je­gyezték meg, hogy — a legjobb valuta, mert azt soha sem devalválják —, célozva ezzel a dollárral kapcsolatos intézkedésekre. N. O. Szerzé§ és tisztesség MÉG EGY ÉVTIZEDDEL ezelőtt is sokak számára elérhetetlen vágyálom volt a hétvégi ház és az autó. Ám a tehetősségnek e kézzelfogható tárgyai évek során a realitás határain belülre kerültek — ugyancsak sokak számára —, s ekképpen váltak státusszimbólu­mokká. A tárgyakhoz fűződő érzelmi színkép is összetettebbé vált; már nem­csak az autó puszta léte, hanem már­kája, minősége is paraméterként jött számításba a boldogulás fokának meg­ítélésénél, úgyszintén az is, hogy hol, milyen költséggel, milyen mértékben épül a hétvégi ház. Valamint az is, hogy az egyik a másikat milyen „se­bességgel” követi. Vagy követi-e egyál­talán ... Az, hogy a kocsi és a tó-, illetve fo­lyóparti házacska még beláthatatlan ideig a tekintély jelképeként funkcio­nál a köztudatban, ugyancsak való­színűsíthető. Sokat tehetünk az ellen, hogy a jólét ilyen megnyilvánulásaihoz ne tapadjon misztikus varázslat, de az­zal is számolnunk kell, hogy Itt a tu­dat évezredek alatt megkövesedett ré­tegeiről van szó, s a leépítésükhöz egy történelmi időszak szükséges. „Akinek van valamije...” — a hajdani szegé­nyek nehéz, vágyakozó sóhajait olykor még visszahalljuk. Gondolom, a tehetősség presztízs­varázslatának aláhanyatlását leginkább az idézheti elő, ha az autó és a hét­végi ház minden becsületesen dolgozó ember, illetve család számára elérhető lesz. És ma ott tartunk, hogy az egé­szen kis jövedelműek, valamint a hát­rányosabb helyzetben élők, a még la­kásnélküliek, vagy nagycsaládosok ki­vételével — ezek száma, aránya lakó­helyenként változik, országosan is, a megyénkben is — a kocsi és a vfleend- ház megszerezhető realitás. MÁSFELŐL azt is nyugodt lelküsme- rettel deklarálhatjuk —- a politikai ve­zetés részéről ez idejében meg is tör­tént —, hogy sem az autó, sem a hét­végi ház nem „luxuscikk”, hanem a dol­gozó ember (ha úgy tetszik: a „kisem­ber”) jogos szükséglete. S ez így is van, hiszen mind a kocsi, mind a vikend- ház — célszerű használat esetében — az életfeltételeket könnyíti meg: a testi és a szellemi energia jótékony újra- termejődését serkenti, s ez a termelő munka szempontjából is egyértelműen hasznos. Nem is szólva az áttételesebb előnyökről, amelyek jelentősége nem kevésbé fontos! Szükségletről van szó tehát — hang­súlyoznám még egyszer —, olyan igény­ről. amely épp a kielégítés folytán ne­mesedik, s terelődik mindinkább a szel­lemi szükségletek irányában. Ám pil­lantsunk az érem másik oldalára is: a szóbanforgó szükséglet csakis akkor te­kinthető jogosnak, ha annak egyedüli fedezete a társadalom számára nyújtott hasznos munka, végezzük azt akár fő­állásban, akár melléktevékenységben. Vagyis a közhasznú szellemi vagy fizi­kai erőkifejtés, s nem az ügyeskedés, a köztulajdon ilyen vagy olyan dézsmálá­sa, a manipuláció, a kapcsolatok gátlás­talan kihasználása. Fontos ezt újból és űjfent hangoztat­ni? Igen. mert a köztudatban nemcsak a presztízsjelkép munkál, hanem sze­rencsére az erkölcsi meg-, illetve elíté­lés is. A tömegek morális érzéke rend­kívül hasznos tényező, a közélet tiszta­ságának talán a legfontosabb bázisa, még akkor is, ha kissé egysíkú, nem eléggé differenciált. Ez utóbbi nem vé­letlenül van így; a jövedelem megszer­zésének módja sok esetben rejtve ma­rad, ám akár a becsülettel, akár a becstelenül szerzett jövedelemnek egy­aránt lehet következménye — vaskosan reális, látható, érzékelhető megnyilvá­nulása — a víkendház és a kocsi. S a közvélemény, mint oly sok más eset­ben, most is hajlamos a túlzás, vagy akár hibás általánosításra. Azzal, hogy eleve gyanúval szemlél mindenfajta anyagi gyarapodást, boldogulást. A VALÓSÁGOS HELYZET ugyanis nagyon összetett: mint ahogyan egyes rétegek sokféle úton-módon boldogul­hatnak, mások hasonlóan sokféle okból rekednek meg a „gyenge, közepes” anyagi szinten. Az okok között nemcsak a hátrányos tárgyi adottságok, hanem a jövedelembeosztásra való képtelen­ség, a szakmai előrehaladás, a szorga­lom, az igyekezet hiánya — tehát a szubjektív tényezők — is szerepet játszhatnak. És játszanak is, eléggé gyakori esetben. S itt már sok a zsákutca. A kispolgá­rság és az anyagiasság elmosódó általá­nosításával nem sokra megyünk. De ezenkívül kimondottan megtévesztő le­het, ha az említett javak megléte vagy nemléte alapján ítélkezünk. A konk­rét helyzetek értékelése nyújthat eliga­zítást. Az évek hosszú során összeku- porgatott kis Trabant vagy Zaporozsec tulajdonosának erkölcsisége kevésbé ki­kezdhető, mint azé az igazgatóé vagy osztályvezetőé, aki a hivatali, illetve a vállalati kocsin szállíttatja el és vissza családját az ország másik sarkában le­vő üdülőbe. Hogy az egyéb — nem „hi­vatalos” — igénybevételről ne is be­széljünk. Az analógia a hétvégi ház esetében is adott — ki ne hallott volna már súlyos közpénzen épített vagy vá­sárolt vállalati üdülők magáncélokra történő felhasználásáról? S nemcsak a magánkocsi és víkendház lehet státus­szimbólum. hanem a vállalati (vagy szövetkezeti) Chevrolet is — lévén a Volga manapság már „szegényes” meg­jelenésű jármű — továbbá a kacsalá­bon forgó vállalati üdülő is. A követ­keztetést mindenki levonhatja: mi megy kevésbé és mi megy jobban a köz zsebére. VÉGSŐ SORON a harácsolások, a közjavakat kisajátítók kellőképpen el nem ítélhető magatartása a tisztesség­gel gyarapodókra üt vissza. Ezért az ő erkölcsi érzékükre épp úgy apellálunk, mint azokéra, akik még csak azután válhatnak kocsi-, vagy víkendház-tu- lajdonosoká. Mert nem a javak a dön­tőek, hanem a megszerzésük módja. És mennél inkább helyreáll a közhasznú munkával nyújtott fedezet becsülete, annál szigorúbban ítéli el közvélemé­nyünk a harácsolok visszataszítóan anti­szociális magatartását. Minél nagyobb a tisztesség értéke — a pénzben kife­jezhető is! — annál szűkebb tere ma­rad a tisztességtelenségnek. így kívánja ezt a közélet tisztasága és a jó társadalmi közérzet egyaránt. Hatvani Dániel Ilyen ez a KRÓNIKA... Azt. mondja a közmondás: jó munkához idő kell. Ez jut eszembe, amikor olvasom, hogy a londoni Stoker család házában a napokban megjelentek a KÖZMÜVESÍTÓ VÁLLALAT EMBEREI hogy a bejárati ajtók mellett még egy feljáratot épít­senek. Erre azért volt szükség, hogy a babakocsit ne a lépcsőkön kelljen le és íelcipelni. Csakhogy időköz­ben a baba betöltötte a tizennyolcadik életévét. A köz- művesítési vállalat vezetője a késéssel kapcsolatban kijelentette: A megrendelés nem tartozik a sürgős munkálatok közé. * * * Tudott dolog, hogy mindenkor fontos vigyáznunk a tisztaságra. Sydney-ben is tisztasági hetet tartottak és felszólították a lakosságot, HORDJANAK KI MINDEN FELESLEGES rossz holmit az utak szélére, ahonnan a köztisztasági vállalat majd elszállítja. A vállalat emberei egy mel­lékutcában a sok szemét között egy ős, öreg autót ta­láltak, amelyen a következő tábla volt: Vigyázat! Ne­hogy elvigyék! Én még ezzel járok! * * * Napjainkban rendkívül fejlett a hírközlés. Valami történik a Föld túlsó oldalán és a telexgépek néhány perc múlva nálunk közlik az eseményt. Talán ezt példázza a különös verseny, melyet Jugoszláviában rendeztek. A versenyen két postagalamb, a telefon, a távirda és egy gépkocsi vett részt, A nem mindennapi verseny célja: hogyan lehet LEGGYORSABBAN ELJUTTATNI EGY HÍRT az egymástól hatvan kilométer távolságban levő Zág­rábból Ljubjanába. A leggyorsabbnak a gépkocsi bi­zonyult, eredménye 1 óra és 32 perc. A második he­lyen a postagalambok végeztek, 2 óra és 40 perc idő­vel. A távirat 2 óra 50 perc alatt jutott el a cím­zetthez. Telefonösszeköttetést viszont csak hat óra után sikerült létesíteni. • • • Sok még a lakáskereső, s még több azoknak a szá­ma, akik megelégszenek egy albérleti szobával. Ten­gernyi apróhirdetés tanúskodik erről. A LEGÉRDEKESEBB APRÓHIRDETÉST a Stuttgarter Zeitungban olvastam. Szó szerint így hangzik: Gyermektelen, szorgalmas, tiszta, takarékos, becsületes, szerény, csöndes, egészséges házaspár, aki­nek nincs barátja, ismerőse, társasága, ünnepe, sze­mete, izzadt lába, férge, kutyája, macskája, énekes­madara — szobát keres. Jelige: A takarítás megszál­lottjai. Ilyen tökéletes házaspárnak csak akadt egy kiadó kis szoba? Nem biztos ... • * * Ha már az apróhirdetésnél tartok, nem mulasztha­tom el egy mini krimi közlését sem. ÉJJELIŐRT KERESETT hirdetés útján egy colorádói áruháztulaidoroc. Más­nap nyitáskor döbbenten tapasztalta, hogy áruházát az éjjel szinte teljesen kifosztották. Irodájának aszta« Ián gépírásos cédulát talált, a következő szöveggel: Uram! Igyekeznünk kellett, mielőtt az éjjeliőr el­kezdi munkáját! Hálával és köszönettel a — szorgal­masok ... * * * Korunk legfurcsább világrekordjainak egyike szü­letett meg a közelmúltban. Dakarban, Szenegál fő­városában új rekordot állított fel egy fiatalember. SZÁZ ÓRÁT BICIKLIZETT egyfolytában a város stadionjában. Közben evett, mo­sakodott, borotválkozott anélkül, hogy abbahagyta volna a pedál taposását. íme: nemcsak a víz alatt, nemcsak az űrben vagy a Holdon, hanem a jó öreg biciklin is lehet élni. Ha van miből. * * * Nagy gond mostanában a kissé teltebbre gömbölyö- dött férfiaknak és hölgyeknek a felesleges kilóktól való megszabadulás. Örömmel jelenthetem, e téren is megszületett a szupermodern megoldás! Henry Blithe angol hipnozltőr feltalálta a LEGKELLEMESEBB FOGYÖKÜRÄT Eljárása szerint az ember a hipnózist követő álom alatt megszabadul kilóitól. Maga a hipnózis-szeánsz igen egyszerű és főleg rendkívül olcsó. Ebéd helyett a fogyni kívánó személy lejátsza magának a megnyug­tató, értelmetlen szöveget mondó hanglemezt, és a le­mezborítóra fényképezett hipnotizőr szemébe néz. Természetesen mélyen. Egyébről eddig nem értesültem ... Révész Tibor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom