Petőfi Népe, 1971. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-19 / 195. szám
/ r i oldal Drága borok Sokszor szóvá tettük már, hogy megyénkben számos helyen, például Kecskeméten, miért nem kaphatók a jellegzetes alföldi borok. Hiába nyernek díjakat megyénk e kiváló termékei, a fogyasztó csak igen ritkán juthat hozzá. Megfigyeltem, hogy a legnagyobb forgalmat lebonyolító élelmiszerboltokban, úgynevezett ABC- áruházakban alig található a megye tájjellegű boraiból. Ha van is ilyen, ezeket szinte eldugják, nem reklámozzák, úgy kell felkutatni az üvegek között. Az utóbbi időben pedig szinte tendenciaszerűen szinte eltűntek ezek a kedvelt italféleségek. Helyettük a legkülönbözőbb verpeléti, abasári, badacsonyi, tokaji borok sorakoznak a pultokon — például a leninvárosi ÁBC-áruházban. Az rendben van, hogy a választék bővítése céljából ilyeneket is tartanak, de az már semmiképpen sem indokolt, hogy ezek kiszorítsák az országosan is elismert borainkat. Nem tudni, hol a hiba, lehet, hogy ügyesebbek a távolabbi palackozó gazdaságok, s élhetetlenebbek a mieink, de az is lehet, hogy a kereskedelmi vállalat nézőpontján kell változtani, esetleg a rendelések feladásánál. Már csak azért is, mert a Bács megyei borokat meg lehet találni bármelyik budapesti élelmiszerbolt kirakatában, igen nagy választékban, de az ország más városaiban is — csak éppen nálunk nem. A másik észrevétel, s lehet, hogy összefüggés van a kettő között: ugyancsak eltűntek az utóbbi időben a jó minőségű olcsóbb 7 decis palackos borok. Például a csengődi rizling, vagy a soltvadkerti ezerjó, a kunbajai borokról nem is beszélve, melyeknek olcsóbb fajtáit szintén Budapesten láttuk nagy mennyiségben. Található viszont az említett verpeléti, abasári stb. borok drágább változata, 7 decis üvegben 22—24, sőt 25 forintért, melyre még az üveget is rá kell számolni. Csodálatosképpen a drágább borokból a megyeiek is fellelhetők. Tehát inkább arról van szó, hogy a kereskedelem a nagyobb hasznot hozó borokat rendeli szívesebben, nem törődve a tömeges fogyasztással. Szinte hallom az ellenérvet, hogy van literes kövidinka, s az időközben ugyancsak megdrágult szemelt rizling, de ez az ízlések sokféleségét nem elégítheti ki. S nyilván a drágább borok arra szorítják a vásárlók egy részét, hogy inkább tömény szeszt igyon, ha az látszik olcsóbbnak. A könnyű homoki borok forgalmazása tehát még ilyen szempontból is feltétlenül indokolt lenne. De vajon hányszor kell mindezt még szóvá tenni? (T—1.) Új művelődési házat avatnak Bátyán Bátyán a művelődési ház hosszú ideig egy volt magánházban működött, ami már nagyon szűknek bizonyult. A szombaton átadásra kerülő új épületet 1969- ben kezdték építeni, kivitelezője a miskei Egyetértés Tsz építőbrigádja volt. A 3 millió forint költséggel épült létesítményben 250 személyt befogadó nagyterem, klubszobák, könyvtár és filmszínház található. Itt kaptak helyet a párt- és KlSZ-helyi- ségek is. Az ünnepélyes felavatáson Pétiké János, a kalocsai járási hivatal elnöke mond megnyitó beszédet. Az avatóünnepséget követő műsorban fellép a garai nemzetiségi tánccsoport, a Kalocsai Népi Együttes, és a község úttörő- és felnőtt énekkara. 22. EUCHER NAGYKÖVET 40 NAPJA Giovanni Enrico Bucher, Svájc brazíliai nagykövete 1970. december 6-án indult lakásáról kocsiján a nagy- követség épületébe. Brazíliában ekkor már (Elbrick amerikai, Holleben nyugatnémet nagykövet és No- bouo japán főkonzul elrablása után) minden diplomata mellé polgári ruhás rendőrtisztet rendelt a kormány. így hát amikor a nagykövet kocsija előtt a Guinle Park mellett egy kis forgalmú útszakaszon odakanyarodott egy világoskék Volkswagen, a kísérő rendőrtiszt revolvert rántott. Annyit látott csak, hogy a kiskocsiból három fiatalember és szőke leány ugrik ki, mindannyiuknál géppisztoly van. Az egyik fiatalember felkiáltott: „Feküdjön azonnal a földre, nagykövet úr!” Aztán lövések dördültek. Először a rendőrtiszt lőtt, majd őt találták el. Az elrablási jelentetet is az ő elbeszéléséből ismerte meg először a világ, sebesülten hagyták ott az úttesten, néhány perc múlva találtak rá és vitték kórházba. Maga a nagykövet, negyven nappal későbben — mert ennyi ideig volt fogságban — inkább a gerillák között eltelt időről beszélt. — Elrablásomról nem sok mondanivalóm van. Mielőtt ráeszméltem volna arra, hogy mi történt, már bekötözött szemmel a Volkswagenben találtam magam. 1971. augusztus 19, cs£t5rt8S "™r" Kiskunfélegyháza új arca Egy épülő és egy kész tömb a Fürst Sándor utcában. (Tóth Sándor felvétele) A helyszín ezúttal a lakásépítkezések darukról, panelekről, téglarakásokról felismerhető hadállásai helyett a hátország, a Kiskunfélegyházi Városi Tanács egyik szobája. Döntések nyomában a térképen A hátország a viták, tárgyalások színtere. Itt kell megválaszolni a mennyit, milyet, hogyant és hovát, átbújtatni az igényeket a lehetőségek szemöldökfája alatt. A valóságot számok, jelentések képviselik, s a térkép. Ezt terítjük ki a szőnyegen Juhász Istvánnal a tervosztály vezetőjével. Míg a makacsul visz- szapenderülő sarkokat hamutartókkal fékezzük meg, már sorolja is a lakásprogram színhelyének kijelölése előtt ütköztetett érveket. — Hová tegyük az 1600 lakást, hogy olcsó legyen, megfeleljen a jelen városképének és beilleszkedjen a jövőébe is. Két alternatíva kínálkozott: a város- központ és a Közelszőlő vagy új nevén Móraváros. Az utóbbi lényegében üres terület, nem kell semmit kerülgetni, nincs bontási költség. A közművesítés viszont többe kerül. A centrumot régi földszintes vályogházak alkotják. Falaik fölött jócskán eljárt az idő, további öt év várakozás éppenséggel nem használna. Ha a helyükre emeletes épületeket emelünk, nemcsak lakást kapnak többen, hanem végre tetszetős, modem belvárosa lesz Kiskunfélegyházának. Itt viszont rombolni kell, alkalmazkodni a megmaradóhoz, gondoskodni a foghíjak pótlásáról. A közművesítést csatlakoztatni lehet Fürst Sándor utcai telepéhez, arra jön be a gázvezeték is. Végül a központra esett a választás. 1400 lakás kerül ide, zömében ötszintes épületekben, de lesz két nyolc-, illetve tízemeletes is — húzza végig Juhász István a kezét a Kossuth Lajos utcát és a Mártírok útját szegélyező piros, kék négyszögeken. — Azt már említettem — magyarázza tovább —, hogy ez a bonyolultabb- változat, nemcsak a kivitelezés tekintetében, hanem a bontásra ítélt házak lakói miatt is. Jóformán ■még ki sem mondták a döntést, tódultak az emberek. Félóránként nyílt az ajtó, kérdezték mikor kerül rájuk a sor. Most elkészült a pontos kisajátítási ütemterv, ezt kifüggesztjük, így mindenki megnyugszik. Ez lényeges láncszeme az egész munkának. A pénzügyi osztály ennek alapján állítja össze tervét, s teremti elő a szükséges összeget. Egyben felvonulási menetrendül szolgál a Bács-Kiskun megyei Építőipari Vállalatnak is. Ami nem lakás, de... Fedelet adni még nem minden, különösen egy korszerű városközpontban. Szükségeltetik más is, ami nem lakás, de nélkülözhetetlen. — Milyen járulékos beruházásokkal könnyítik meg a több mint négyezer ember életét? — Kezdjük az óvodákkal. A tervidőszakban négyszáz gyerek elhelyezését tudjuk megoldani. Ebből 150 helyet létesítünk tanácsi költségvetésből, a továbbiakat pedig a vállalatok hozzájárulása fedezi. Az új óvoda helyét a Várostervezési Tudományos Intézet választja ki és ott készül a terv is. Tizen- hétmillió forintba kerül a most épülő 16 tantermes általános iskola és 1973 első felében megnyílik a rendelőintézet. Az üzlethálózat fejlesztése az egyik legsürgetőbb tennivaló, rengetegen vásárolnak Félegyházán a környező községekből is. Az elmúlt tíz év alatt a kiskereskedelmi forgalom 92 százalékkal emelkedett, az üzletek területe pedig mindössze 37-tel. Jelentős hátrányt kell tehát behoznunk. A Kossuth Lajos utca házainak földszintjén végig üzletek kapnak helyet, az állomás környékén lakókat pedig egy ABC-áruház látja majd el. A térképen a kis kockákban apró betűs feliratok szoronganak: húsbolt, lakástextil, csemegeáruház, kölcsönző és különböző szolgáltató egységek. Még az idén elkészül a műszaki áruház és a háztartási bolt. A felsoroltakkal csaknem megduplázódik a jelenlegi üzletterület. A tüzvonalban Körutat teszünk a „tüzvonalban” is, ellenőrizzük a tervék megvalósulását. A Dózsa György utca sarkán levő tömb egy részét már lebontották. A még álló falakon kétségbeesetten kapaszkodik a régi festés egy-egy darabja. A malter- foltos téglák komor, zárt rendben várják sorsukat. Ezen a helyen mutatkozik majd be az alagútzsalus építési technológia. A Fürst Sándor utcában már az új épület téglavörösét Szidja a művezető: „ahány zsák, annyi féle, hiába azonos a cikkszám, mindig ki kell próbálni a festéket. Nézze a felvonulási épület falán, azokat a csíkokat. Szerencsére a nehezén túl vannak egy hónap múlva itt a műszaki ellenőrök munkahelye lesz”. — December végéig 123 lakásba költözhetnek be a bérlők. A Bács megyei Építőipari Vállalat fél évvel előbbre hozta a határidőket. Elsősorban a tanácsi lakásra várók örömére, bár a gyorsaság nem változtat a mennyiségen. A 850 OTP-lakássai szemben csak 300 a tanácsi — ily módon a kérvények kétharmada sajnos, az elintézetlen dossziéban marad, — ellenpontozza Juhász István az egyébként főhajtásra késztető gyorsaságot. P. M. Hosszú autóút következett. Egy kis házban tartottak fogva, s csak a ház egy kicsiny, rosszul szellőztethető szobáját ismertem. Egy asztal és egy ágy volt a szobában — semmi más. A fogvatartóim? Tudják, a beszélgetésből sokat megtud az ember és beszélgettünk, sőt politikai vitákat is folytattunk. Ügy sejtem: jó házból való fiatalemberek voltak, az arcukat soha nem láttam: mindig csuklyát viseltek. Könyveket kértem és kaptam, főként bűnügyi történeteket, megértik, ugye, hogy nem volt kedvem jobb irodalmi művekkel foglalkozni ... Később hanglemezeket kértem. Lemezjátszót hoztak és klasszikus zenét hallgathattam. Ha cigaretta kellett és az bizony nagyon sok kellett, kaptam. Bármit akartam, egy cédulára kellett felírnom kívánságaimat ... Amikor a park mentén húzódó úton megtalálták a sebesült rendőrtisztet, néhány röpcédulát is felvettek a földről. Három ellenálló szervezet röpiratairól volt szó: az Alianca Liber- tador Nációnál, az Operacao Joaquim Camara és a Commando Juarez Guimares aláírása állt a brazil diktatúrát elítélő kiáltványokon. A gerillák ezután több, újságok útján a hatóságokhoz eljuttatott levélben közölték : Bucherért politikai foglyok szabadon bocsátását követelik. December 9-én aztán maga a nagykövet írt francia nyelven egy levelet a kormányhoz. A levél Rio de Janeiro Tijuca nevű külvárosának egyik templomában, az egyik pádon hevert — a svájci diplomata felkértei a hatóságokat, teljesítsék a feltételeket. (A svájci kormány ekkor már diplomáciai úton és különmegbízott útján ugyanerre kérte a brazil hatóságokat.) De a hivatalos Brazília előbb más feleletet adott. Bejelentették: megkezdődött az ország történetének legszélesebb körű nyomozása: hamarosan 20 000 rendőr, katona és tábori csendőr kutatta Bucher nyomait. A brazU kormány kérte az OAS, az Amerikai Államok Szm'-e- zete összehívását és h’'"° járt, hogy az amerik»: FBI-től kívánnak nyomozókat, „kölcsönkérni”. Közben több újabb ü-e net érkezett Bucher elr b- lóitól — s a lényeg ezekben az írásokban ez volt: a szabadon bocsátás első feltétele az országos hajsza megszüntetése. Ha ez megtörténik, közük majd, ki az a 70 politikai fogoly, akinek szabadon bocsátása fejében elengedik a svájci diplomatát... Negyven nappal később történt meg a szabadon bocsátás — a brazil hatóságok sokáig töprengtek. (Közben Algírban nyilatkozott egy volt brazil politikai fogoly, Apolonip de Carvalho, annak a negyven embernek egyike, akiket az elrabolt Holleben nyugatnémet nagykövetért cserébe engedett szabadon Brazília: „Véleményem szerint a brazil kormány teljesíti a gerillák követelését ... Svájcnak jelentős érdekeltségei és befektetései vannak Brazíliában, ezt nem hagyhatják figyelmen kívül.. . Sajnos, hazáimban nincs más módi a a bebörtönzött hazafiak kiszabadításának, min* ez” — mondta Carvalho.) 1 f)71. v>~t' .'■-'’'k hetéb'n 0 ■‘ö’ő'ár katonai rak k'f,’.tAná’- ' ■--.állt egy r?r......... arabén 59 fér■ Ív r vei; a brazil kormány szabadon bocsátotta a követelt hetven politikai foglyot. A chilei repülőtéren érkezésük után elmondották: mindannyiukat kegyetlenül kínozták a brazil börtönökben. Jean-Marc de Weid — svájci származású fiatalember, egy haladó diákszervezet vezetője volt — elmondotta: „Első börtönömben, ahol nyolc hónapot töltöttem, olyan rossz volt a bánásmód, hogy éhségsztrájkba kezdtem. Ekkor még rosszabb helyre vittek. Nálunk felfüggesztették az emberi jogokat. Brazíliában a börtönparancsnokok önkényuralma érvényesül.” Egy diáklány, Nancy Mangabeira-Unger úgy kezdte szavait, hogy felemelte jobb kezét, amelyről hiányzott hüvelykujja. „A rendőrök csonkították meg” — volt első mondata. A negyven nap után szabadon bocsátott — az orvosi vizsgálat szerint makkegészséges, éppen csak ide- eiíeg kimerült — svájci -''''métától megkérdezték, ' ■'-”-á-e, ha elfognák * elrablói megbünteté- Inkább nem felel- "a kérdésre” — " Giovanni Enrico- icier. (Következik: Ki volt Dániel Mitrione?)
