Petőfi Népe, 1971. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-12 / 189. szám
I. oldal 1971. augusztus 12, csfitdrtSti II félegyházi épük első féléve Ne engedjük elrontani A Kiskunfélegyházi Építőipari Ktsz augusztus végén ünnepli fennállásának 20. évfordulóját. Vajon milyen eredményeket értek el a jubileumi év első felében? Erről beszélgettünk a napokban Kakas Tibor elnökhelyettessel. — Az első negyedév — nem utolsósorban a munkánkat nagy mértékben akadályozó időjárás miatt — nem a legjobban sikerült — mondja az elnökhelyettes — de a második negyedévben „jól rávertünk” és behoztuk az első három hónap lemaradását is. A múlt év hasonló időszakában 12 millió 319 ezer forint értéket termeltünk, most pedig június végéig elértük a 17 millió 912 ezer forintot. — Mit építettek? — A legnagyobb munkánk a város közepén levő 93 lakásos társasház, amelynek építése igen jó ütemben halad. Köszönhető ez természetesen az alvállalkozóknak is, a Bács-Kis- kun megyei Építőipari Vállalatnak. Még a múlt évben kezdtünk kooperálni a hozzánk képest igen nagy vállalattal, s mondhatom, együttműködésünk igen eredményes. Mi készítjük a fogadószintet, az épület alapjait, ekkor felvonul a vállalat, „összerakják” a házat, a belső munkákat azután ismét mi végezzük. A Kilián György utcában már 53, a József Attila utcában pedig 21 lakást építettünk ezzel a módszerrel, s a mostani 98 lakást a jövőben újabbak is követik. Ezt a házat különben a múlt ősszel kezdtük építeni, de november 30-ig már átadunk benne 53 lakást, a többit pedig folyamatosan foglalhatják el tulajdonosaik. Remélhetőleg jövőre elkészül a ház másik szárnyában a korszerű bútoráruház is. — Az építők tervei? — Megkezdődtek a tárgyalások. Lakásszövetkezetek részére építünk házakat, bennük több száz laCharles Burke Elbrick amerikai nagykövet tehát viszonylag hamar visszanyerte a szabadságot. Az érte váltságként szabadon bocsátott tizenöt egykori brazil politikai fogoly mindjárt a Mexikóba való megérkezése után már a repülőtér várócsarnokában az újságírók kérdéseire fe- lelgetett. Különösen egy megviselt arcú, idősebb férfihez intéztek kérdéseket az újságírók. Ez a férfi. Gregorio Bezerra, egyáltalán nem volt ismeretlen a mexikói újságírók előtt sem. Neve régóta szerepelt már a lapokban, szinte minden latin-amerikai országban. Bezerra sok-sok éven át Recife brazíliai város népszerű munkásmozgalmi vezetője volt, kommunista városi tanácstag, a népjogok bátor harcosa. A hetvenesztendős férfit kást. Valószínű még az idén hozzálátunk és a Bács-Kiskun megyei Építőipari Vállalattal kooperálva tovább, a IV. ötéves terv idején jelentős mértékben hozzájárulunk a város lakáshelyzetének javításához. Ugyancsak tárgyalások folynak mintegy 90 garzonlakás építéséről. A Móravárosban a harmadik negyedévben kezdjük a munkát és a jövő év végén már be is költözhetnek az egyszoba-konyhás lakásokba azok a fiatalok, akik befizették már a végleges lakásuk építéséhez . szükséges összeget. Ezek’ ugyanis „úgynevezett” szükséglakások lesznek, amit csak addig használnak a lakók, amíg a saját, — igényeiknek megfelelő — lakásuk felépül. — A lakosság részére nemcsak az építők dolgoznak — Igen, az év elején szerződést kötöttünk a RA- MOVILL-lal és azóta végezzük a különböző elektromos háztartási gépek garanciális és egyéb javítását. A nagyobbakat — hűtő- és mosógépeket — most is mi hozzuk be díjtalanul és szállítjuk vissza tulajdonosának, de hamarosan ez a részleg egy külön gépkocsit is kap. Évek óta végezzük az érintésvédelmi berendezések vizsgálatát. Ezt a szolgáltatásunkat — amit ugyan nem a lakosság vesz igénybe — az idén kibővítettük és most már elvállaljuk a különböző villamosberendezések vizsgálatát a szabványszerűség szempontjából. A lakosság részére új szolgáltatásnak számít — és egyre többen veszik igénybe — a tapétázás. A tavasszal egy dolgozónkat — festő szakembert — hosszabb tanfolyamra küldtünk és most már városunk lakói is rendelhetnek tapétát szobáik falára a hagyományos festés-má- i zolás helyett. Irodaépületünk két helyiségét hamarosan mi is tapétával borítjuk és itt a megrendelők 1964-ben zárták börtönbe a brazil katonai diktatúra hatóságai — letartóztatása előtt már a helyi szélső- jobboldali szervezetek egyik fegyveres csoportja vadászott rá és fogta el egy munkáslakásban. A fasiszta banditák kötelet hurkoltak a nyakára, úgy hurcolták végig Recife utcáin, és adták át súlyos sebesülten, félig eszméletlenül a katonai hatóságoknak. Bezerra röviden válaszolt a mexikói repülőtéren az újságírók kérdéseire. Csak annyit mondott, hogy örül a kiszabadulásának. azonban már most hangsúlyozni kívánja: egyáltalán nem helyesli a diplomatarablások módszerét. Néhány nappal később a párizsi L’Humanitében részletesen meg is magyarázta ezt a félmondatot. maguk is meggyőződhetnek a tapéta előnyeiről és szépségéről. — Az ünnep? — Még nem készült el a program, de erről is számot adhatunk hamarosan. O. L. „Meg kell mondanom, hogy bár elfogadtam kiszabadításomat, nem helyeslem az efféle, kalandorjel- legű, elszigetelt akciókat. Ezek egyáltalán nem mozdítják előbbre a forradalmi folyamatot — sőt éppen ellenkező hatással vannak a fejlődésre. Az efféle kalandorcselekedetek ürügyül szolgálnak arra, hogy még jobban megnehezítsék a brazil nép dolgozóinak diktatúraellenes küzdelmét. Az efféle cselekedetekre hivatkozva a diktatúra megkísérelheti a hazafiak ellen elkövetett iszonyú bűneinek úgynevezett igazolását. Hadd mondjam meg: most is ez történt. A diplomatarablást és a fogolykiszabadítást a rendőrterror rendkívüli megnövekedése követte” —. írta a többi között Gregorio Bezerra. A többi kiszabadult fogoly a mexikói repülőtéren elsősorban arról beszélt, hogy ők tizenöten éppen csak jelképes képviselői a brazíliai börtönökben sínylődő politikai foglyok több ezres tömegének. Volt a kiszabadult politikai foglyok között egy egykori őrmester, a brazil hadseregben működő illegális kommunista pártszervezet tagja. „A börtönben, ahol már elítélt fogolyként tartottak, a legbarbárabb kínzásokat kellett elviseljem, rabtársaimmal együtt, szinte naKiráiiÉlás Aggtelekre Kétnapos aggtelek—miskolci kirándulást szervez augusztus 20—21-én a Kecskeméti IBUSZ-iroda. A társasutazásra, amely többek között érinti Egert,, Lillafüredet. Miskolc-Tapolcát, Szilvásváradot, e hét végéig még lehet jelentkezni. ponta. Minden elképzelhető módszerrel kínoztak bennünket, mindennapos volt például az elektrosokk-ke- zelés” — mondotta a harminckét esztendős férfi, akiről az újságírók azt írták, hogy nyolcvanesztendősnek látszik. Többen is szóvá tették a terror fokozódását és akár csak Bezerra. megjegyezték: könnyen lehet, hogy a diktatúra a terror fokozásával felel maid az Elb- rick-ügyre és néhány fogoly kényszerű szabadon bocsátására. A szabadon bocsátott foglyok félelme egyáltalán •nem volt alaptalan. A rendőrség rendkívül széles körű nyomozás után nyomára jutott annak a csoportnak, amely Elbrick nagykövetet elrabolta. Ez a társaság a kommunista pártból egy-két esztendővel ezelőtt kivált ultrabaloldali. hol trockista, hol meg maoista eszméket és különböző anarchista jelszavakat terjesztő társaság volt. Egyik vezetőjük Carlos Marighela volt — ez a férfi egy időben a Sao Paolo-i kommunista pártszervezetben tevékenykedett. Néhány héttel az Elb- rick-elrablás után, 1969 decemberében a rendőrök nyomára jutottak MarigheNEMREG hallottam jól- esően, hogy az egyik üzemünkben egy érettségizett, átképzős munkáslány 500 forintos pénzjutalomban részesült és balatoni beutalót kapott, mert a munkája mellett az egyetem levelező tagozatán is eredményesen tanul. A lány örült, az emberek mosolyogtak, szaporábban ment a munka. Nyugodt lelkiismerettel állíthatjuk, nemcsak ebből az egy üzemből, hanem sok más üzemből hozhattunk volna a fentiekhez hasonló példát. Ezek hallatán örülünk. mert közös a gond, de közös a siker is. És örömünkben alig gondolunk arra a természetesnek tűnő tényre, amelyet a sikert bizonyító számok feltételeznek ugyan, de sokszor feledtetnek, vagy éppen el is takarnak előlünk. Arra az egyszerű tényre utalnék, hogy dolgozni pontosan, szépen, csak ott lehet, ahol hagyják az embert, ott, ahol a munkának nemcsak az anyagi, technikai és szellemi feltételeit teremtik meg a vezetők, hanem a jó hangulatot, a megfelelő politikai, erkölcsi körülményeket. S hogyan képzelhető ott el jó hangulat, abban az üzemben, műhelyben, irodában, ahol a vezetők nem értik meg egymást. Ahol a féltékenység, az intrika szelleme, a fúrás gyakorlata polgárjogot nyert, megfertőzte a közösség egészséges klímáját és a tartós emberi közösségben oly nélkülözhetetlen bizalmat, kölcsönös megértést, gyanakvástól feszített légkör válátotta fel. IDŐNKÉNT nyugtalanító esetekkel találkozunk. Tapasztaljuk, hogy egyes vezetők elfásulnak, befelé fordulnak. mások élete (egy kollektíva élete) iránt érdektelenné, szenvtelenné válnak. De hát sokan vannak. akik, ha a vezető nem, ők teszik a jót, a vezetők után következők. Csakhogy la búvóhelyének, körülvették a háztömböt, amelynek egyik lakásában bújkált és szabályos hajtóvadászatot rendeztek. Marighelát a nyílt utcán lelőtték. Amikor a bestiális gyilkosság híre külföldre érkezett, újra megszólalt Gregorio Bezarra, egykori kommunista képviselő. Mindenekelőtt azt hangsúlyozta, hogy a nép semmiképpen sem bocsátja meg a katonai diktatúrának Marighela meggyilkolását. De hozzátette: „Carlos Marighela már régen nem tartozott a Brazil Kommunista Párt harcosainak sorába. — olyan akcióban vett részt, amelyet a diktatúra ellen harcoló kisebb csoportok szerveztek. Nagyon világosan szeretném kifejezni: én nem értettem egyet sem az ő, sem az általa képviselt csoportok harci módszereivel. Nagyon jól tudom, hogy hibái ellenére a reakciós hatalom elleni harcban esett el. De még így is meg kell mondanom, hogy szákadár tevékenységével ártott a brazil forradalmi mozgalomnak és pártunknak”. Az igazi forradalmárok figyelmeztetése sajnos, nem használt. Az Elbrick-ügyet több diplomatarablás követte. (Következik: A kapzsi konzul esete.} ennek olykor ellenkező előjelű eredménye lehet. A bevezetőben említett példánk a valóságnak és a történésnek csak a fele volt. Az említett munkáslánynak a jutalmat a gyár fia- tal mérnöke nyújtotta át, a jó szót is. ő mondta neki, mert a főnöke éppen a Balatonnál üdült. Természetesen a megjutalmazott leány is a mérnöknek köszönte meg a kapott elismerést Később megjött a főnök, hallott a dologról, akkor úgy tűnt, nem érdekli, semmiség az egész, látszólag oda sem figyelt. De valahogy a féltékenység a leikébe marta magát. Elindult benne valami morális lavina, egyre sandább szemmel nézte a mérnököt. Le-lejárt az üzembe, s minden lehetséges alkalommal belekötött. Hiába való volt a pártszervezet és a társadalmi szervek okos, mérsékletre intő tanácsa. Képzeletében megsértett hiúságára gyógyírt már csak a bosszú adott. Az üzemben lent és fent szövetségeseket keresett magának és talált. A mérnöknek is akadtak támogatói, s akiket támadtak, igazuk tudatában — védekeztek. KIALAKULTAK a táborok, megkezdődött egy elvtelen, tartalom és cél nélkül^ harc. Megromlott a levegő, hozták-vitték a rosszindulatú híreket, ki-ki alkata szerint viselkedett, vett részt a „harcban”. Persze, hogy a többség elkerülte a csatateret, nem állt oda egyik bajvívó oldalára sem. Ám a munkahelyi közérzet mindenki számára kellemetlenné, egyre elviselhetetlenebbé vált. Vád, vád, vád! Nyomozás, adatok gyűjtése, pro és kontra, tanúvallomások, papíron, kilószám. Idegcsillapítók marékszám. Mi végre, mi haszna? Hosszú idő után végre megérkeztek a felsőbb szervek emberei, mert a veszekedő felek nem lehettek saját maguk bírái. És a felsőbb szervek képviselői? Megállapították a szomorú tényt: itt, ebben a gyári vezetésben a békí- tés már nem segít, elkerülhetetlen a személycsere. És megállapították a szó-' morú tényt: a termelés visszaesett, mert romlott a munkamorál. £S MEGÁLLAPÍTOTTAK: a társadalom, a vezetőkbe vetett hit is megkopott ebben a gyárban. Csak ennek a kopásnak nincsenek számokkal kifejezhető mutatói. Pedig ez volt a legnagyobb veszteség, amely ott, azon a .csatatéren” bennünket ért. Mert az emberek számára a szocializmust elsősorban a munkahely élete, viszonyai jelentik, a vezetők erkölcseiről alkotott általános elképzeléseiket konkrétan a saját vezetőiken mérik. Hiába érnek az égig az egyes vezetők régi érdemei, ezzel a mindennapokat és a jövőt nem lehet megváltani. Aranyigazság: a vezetőknek mindennap bizonyítania kell, a bizalmat naponta ki kell érdemelnie. Az élet naponta méri a szedőlányokat is, az esztergályosokat is, a gépírónőket is. a kukoricatörő parasztot is. És velük együtt méri társadalmunkat, nagy életművünket is. Ne engedjük, egv percre sem ezt a művet elrontani. Suha Andor Új technológiával A Kéziszerszámgyár kecskeméti gyáregységének műszaki kollektívája új eljárást dolgozott ki a francia- kulcsok gyártásának termelékenyebbé tételére. A termék fej- és szárrészének összeerősítését eddig kovácsolással végezték. Ez a módszer a kovácsszerszám magas ára miatt drága volt és meglehetősen sok se- lejttel járt. A Danuvia Szerszámgépgyár dörzshegesztő- gépe a súrlódási hő felhasználásával forrasztja egybe a két elemet. Az új gép beállításával e cikk önköltsége az eddigi 60 százalékára csökkent. A dörzshegesztés nemcsak rendkívüli termelékeny — a művelet átlagos ideje 12 másodperc —, hanem a Kecskeméti Műszaki Főiskola laboratóriumában végzett szakító próbák tanúsága szerint a termék szilárdsága is megfelelő. Az idén 80 ezer franciakulcsot készítenek 6 millió forint értékben a most bevezetett eljárással. Jövőre kétszer ennyit, felét külföldi megrendelésre. Képünkön a 150 milliméter átmérőjű típust hegeszti a gép, ebből 600-at készít egy műszakban. (Pásztor Zoltán felvétele.) 16. A FORRADALMÁROK ÁLLÁSPONTJA
