Petőfi Népe, 1971. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-01 / 180. szám

A SZUDÁN! TRAGÉDIA AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA: HÉTFŐ: Szadat beszéde az ASZÚ-kongresszuson. Ria­dókészültség Guineában. KEDD: Bukarestben megkezdődik a KGST 25. ülés­szaka. A Szíriái külügyminiszter elutazik ha­zánkból. SZERDA: Szudánban kivégzik Mahgubot. a kommu­nista párt főtitkárát. Világszerte fokozódó tilta­kozás a terror ellen. MTI-közlemény a szudáni eseményekről. CSÜTÖRTÖK: A párizsi Vietnam-értekezlet 123. ülése A chilei külügyminiszter kubai tárgyalásai. PÉNTEK: Megalakul az új jugoszláv kormány. Arab államfők találkozója a líbiai Trinoliban. SZOMBAT: Az Apollo—15 űrhajósai a Holdon. Erő­södő harci tevékenység Kambodzsában. így látta a hetet kommentátorunk, Réti Ervin: A bátor és úttörő űrha­jósok ismét ott vannak a Holdon — ezúttal még a „kozmikus taxi”-nak be­cézett járművüket is kipró­bálják — a figyelemnek azonban változatlanul Föl­dünkre kellett irányulnia. A válságterületek nem esendesülneik, s főként az arab világban folytatódik a drámai eseménysorozat. Minden becsületes és tisztességes ember meg­döbbenéssel párosult felhá­borodással értesült a szu­dáni fejleményekről. A július 19-i vértelen balol­dali hatalomátvételt ellen- puccs és véres megtorlás követte, amelynek Szudán legjobb fiai estek áldoza­tul, köztük Mahgub, a kommunista párt főtitká­ra. Az. a tény, hogy a Ni- meri-vezetés kivégzésekkel akar véget vetni a nemze­ti mozgalomban kialakult vitának — súlyosán árt Szudán nemzeti érdekei­nek,' szinte felmérhetetlen károkat okoz az antiimpe- rialista küzdelemben, pen a közel keleti ideg­gócban. Világszerte növek­szik a tiltakozás, s első­rendű feladataink közétar­tozik a reakció szörnyű ámokfutásának megfékezé­se Khartoumban. A helyzetet súlyosbítja, hogy ezekben a napokban sok ellentmondás és zavar rajzolódik ki az arab vi­lág horizontján. Erre mu­tatnak az arab csúcsérte­kezlet körüli bonyodalmak is. Az államfői konferen­ciát többször el kellett ha­lasztani, s a tizennégy arab ország közül csupán öt képviseltette magát. Ért­hető, ha elmaradt a haté­kony fellépés, a tanácsko­zás jelentősége inkább ab­ban volt, hogy lehetővé Vált néhány ismert arab vezető eszmecseréje. Tripoliban elsősorban a palesztin ellenállás prob­lémaköréről tárgyaltak a megfogyatkozott csúcs­résztvevők. Nem tudni, érintették-e és ha igen, mennyiben a szudáni ese­ményeket, hiszen Nimeri ép­ISMÉT TITO JUGOSZLÁVIA ELNÖKE A jugoszláv szövetségi nemzetgyűlés együttes ülésén ismét Joszip Broz Titót választották Jugoszlávia elnö­kévé. Képünkön: Tito a nemzetgyűlés szónoki emel­vényén. Dzemal B.iodic, Jugoszlávia új miniszter­elnöke} végül is nem utazott el Lí­biába. Merjük remélni, hogy a haladó arab orszá­gok, amelyek Irak kivé­telével támogatták a meg­buktatott szudáni elnök visszatérését, legalább most a véres bosszú által ki­váltott sokk nyomán meg- állj-t tanácsolnak a szu­dáni vezetésnek. Ez egye­temleges érdeke lenne az arab népek antiimperia- lista küzdelmének. A jordániai udvarnak közben sikerült leszámol­nia a gerillák helyi góc­pontjaival, a Jordán folyó mentén lényegében meg­szűntek az ellenállás bázi­sai. Husszein „nagylel­kűen harminckilenc (!) palesztin harcosnak enge­délyt adott eddigi tévé; A KGST JUBILEUMI ÜLÉSSZAKA A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának Buka­restben megtartott 25. ülésszakán nagy jelentőségű ha­tározatok születtek a szocialista országok hosszútávú gazdasági együttműködésről, és a kapcsolatok további kiterjesztéséről. Képünkön a magyar küldöttség, ame­lyet Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke vezetett. kenységük folytatására, de ezek az alibigerillák alig­ha hozzák el a megváltást. A palesztin-ügy végképp kiélezte Irak, Szíria és Jordánia viszonyát, tulaj­donképpen felbomlott az arab keleti front. Ez ter­mészetesen fokozza az EAK-ra nehezedő nyomást. Nem véletlenül helyezték a hét folyamán készült­ségbe a Szuezi-csatoma övezetében állomásozó egyiptomi csapatokat. A Közel-Kelet számos helyi válsága nem választ­ható el a térség átfogó krí­zisétől. Egyelőre teljes holt­pontról beszélhetünk, s ezzel kapcsolatban lépten- nyomon kiábrándult, türel­metlen megjegyzéseket hal- lani-olvasni a politikai rendezés ügyében. Ennek változatlan feltétele: az arab világ sorainak ki- egvengetése, az egységes és erőteljes fellépés, a haladd erők közös harca. Ez az elmúlt hetek talán legfőbb tanulsága. Újra elmúlt egy csütör­tök, s a párizsi Vietnam- értekezlet immár 123. ülé­sén sem történt érdembe- ni haladás. Az Egyesült Államok delegációjának vezetője, Bruce elbúcsú­zott, de utódja, Porter, ed­digi szöuli nagykövet még ügyeinek átadásával van elfoglalva. Viszont Portért az a Habib követi majd, aki jelenleg a második ember Párizsban, s lélek­ben már Dél-Koreában tartózkodik. A kör bezá­rult: Washington nemhogy komolyan akarna tárgyal­ni a DIFK hétpontos ja­vaslatáról, de még a meg­beszélések kívánatos sze­mélyi feltételeit sem siet megteremteni. Ez a „kivá­rás! taktika” alighanem összefügg Nixon tervezett kínai utazásával is, amely­nek dátuma változatlanul nem tisztázott. Nyugat-Berlinről is ta­nácskoztak a hét végén a négy nagyhatalom nagy­követei. A lassan tisztuló légkört azonban kellemet­lenül rontotta a Quick cí­mű nyugatnémet hetilap súlyos indiszkréciója. A lapban, amely eddig in­kább a sexfotókban jeles­kedett, titkos okiratok ke­rültek nyilvánosságra. Nyil­vánvaló, hogy a kiszivá­rogtatás nem félreértés következtében történt, a nyugatnémet jobboldal így kíván újabb torpedót lőni Brandt „keleti nyitásának” útjába. Más kérdés, hogy a bonni kabinet követke­zetlenségével, határozat­lanságával valósággal tál- cán kínálja a lehetősége­ket az ellenzéknek. A moszkvai és a varsói szer­ződés ratifikálásának fel­tételéül a nyugat-berlini rendezést szabták, e te­kintetben viszont az NSZK ki van szolgáltatva a nyu­gati nagyhatalmaknak. Ezt használta ki a Quick, vala­mint informátorainak se­rege. Nyugatnémet lapok a New York Times „Pen­tagon-papírjaihoz” hason­lítják a Quick-ügyet, de ez az összehasonlítás több, mint felületes. A vietna­mi háborút leleplező tit­kos iratok — a közzéte­vők szándékától függetle­nül — e háború ellen hat­nak. A Quick-eset a jobb­oldal bajikeverése és ez kellő éberségre inthet az európai párbeszédek sűrű­södésekor ... A „NAGY” MINH BEDOBTA KALAPJÁT A dcl-vietnami elnökválasztásokon jelölteti magát az 5fi éves Minh tábornok is, akit az elnöki szék talán legesélyesebb várományosának tartanak. Képünkön: saigoni villáidban formálisan is bejelenti Minh, hogy „bedobja JptanLU.”­Az egész világ felháborodása kíséri a Szudánban folyó eseményeket. A kommunista ellenes üldözés egyik első áldozata Safieh Ahmed el-Sejk volt a Szudáni Munkásszakszervezetek Szövetségének főtitkára, a Szakszervezeti Világszövetség elnökhelyettese, a Lenin- békedíj kitüntetettje. Hétfőn végezték ki Khartoumban. Képünkön: Nimeri katonái vallatják el-Sejket. A terror másik áldozata Abdel Kalek Mahgub, a Szudáni Kommunista Párt főtitkára. Nimeri (az író­asztalnál ül) személyesen hallgatta ki a megbilincselt Mahgubot. Az alsó képen a Szudáni Kommunista Párt főtitkára őrei között, néhány órával a kivégzés előtt. Az ostromállapot, a küirási tilalom még mindig nem szűnt meg a szudáni fő városban. Khartoum utcáin őrjáratok, páncélosok cirkálnak. Képünkön: megerő­sített őrség az elnöki palota elolt«

Next

/
Oldalképek
Tartalom