Petőfi Népe, 1971. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-20 / 196. szám

Népművészek, tánccsoporíok, kórusok hagyományos találkozói Bács-Kiskun megyében Bács-Kiskun megye párt- és tanácsi vezetői, a fol­klór jelentőségét felismerő népművelők az utóbbi hat­nyolc esztendőben igen sokat tettek a népművészet értékeinek bemutatása, a hagyományok méltó ápolása érdekében. Ezt bizonyítja a legfontosabb, országos, nemzetközi jellegű folklórrendezvények felsorolása, áttekintése. 1963. szeptember 29. SZÜRET AZ ARANYHOMOKON I. „Felejthetetlen, színes látványt nyújtott a megye minden részéből egy hatalmas csokorba gyűjtött 800 táncos impozáns népviseleti seregszemléje.” (Petőfi Népe, 1969. október 1.) 1964. szeptember 20. SZÜRET AZ ARANYHOMQKON II. „Boldog itt a képviselő, a néprajzkutató is! A nép­rajzkutató azért, mert ezt a megszámlálhatatlan és gyönyörű hagyományt tisztelő embereket látja.” Dr. Ortutay Gyula akadémikus 1966. szeptember 11. SZÜRET AZ ARANYHOMOKON III. „Az utolsó műsorszámban ismét ezer táncos állt fel n pályán. Színes, tarka, gyönyörű népviseletükben 31 községet, s megyénk városait képviselték együtt, s tán­cukban a lassú csárdástól a drágszéli marsig, a német táncig a megyében élő magyarok, s valamennyi nem­zetiség legszebb tánchagyományait varázsolták elénk néhány percre. (Petőfi Népe, 1966. szeptember 13.) 1967. augusztus 27. KECSKEMÉTI NÉPZENEI TALÁLKOZÓ I. „Gratulálok az ötlethez, a kitűnő szervezéshez és az egész nagyszerű ünnepséghez, mindenhez, amit csi­nálnak Kecskeméten a népi hangszeres zenéért, nép­dalért, mindenért.” Váci Mihály 1868. augusztus 19—20. DUNA MENTI FOLKLÓRFESZTIVÁL I. „Az I. Duna menti folklórfesztivál egészét tekintve kitűnően sikerült, remélhetőleg hagyományt teremtett.” (Petőfi Népe, 1968. augusztus 22.) 1968. augusztus 24—25. KECSKEMÉTI NÉPZENEI TALÁLKOZÓ II. „A kecskeméti népzenei találkozót nem a színpadi pompa, nem a fesztiválok tömegmozgása, hanem a baráti közvetlenség, a közös nyelven szólás, mégis ezerarcú dallamokban való feloldódás jellemzi” Sárosi Bálint 1868. szentember 15. SZÜRET AZ ARANYHOMOKON IV. „A menet élén haladt Andrásné Pirisi Julia és Szap­panos Lukács népművész, mindketten a Népművészet mestere kitüntetés tulajdonosai, őket 18 népi együt­tes követte.” (Petőfi Népe, 1968. szeptember 17.) 1969. augusztus 19—20. DUNA MENTI FOLKLÓRFESZTIVÁL II. „A szocialista művelődéspolitikában a népművészet él, sőt valósággal reneszánszát éli. Ennek egyik szép megnyilvánulása a Duna menti folklórfesztivál, amelynek nemzetközi jellege nagyobb összefogás szük­ségességét hirdeti.” Molnár János miniszterhelyettes 1969. szeptember 20—22. KECSKEMÉTI NÉPZENEI TALÁLKOZÓ III. „Szívem veletek van, a lábak, az idegzet, az egész A mi falunkban alig volt ház, ahol citera ne lett volna. A hosszú téli estéken hangjaira sokszor még az öregek is táncra perdültek, pedig bor sem volt az asz­talon. 'A nagy szegénység miatt csak esztendős ünne­peken jutott néha egy kicsi a pohárba. SÁNDORFALVA lakóinak nyolcvan százaléka föld­nélküli napszámos volt, és mivel télen nem akadt munka — így pénz sem — a citera jelentette a szóra­kozást, ez feledtette időnként a kilátástalan, nehéz sorsot. Talán azért is terjedt el nálunk, mert ezt a hangszert házilag állították elő és így nem került pénzbe. Azok a tizenéves fiatalok, akik még nem mehettek a kocsmai nagy bálba, szombat—vasárnap estéken, hol az egyik, hol a másik háznál, ahol tágasabb szo­ba volt, összejöttek táncolni. Egy-két citerás szolgál­tatta a talpalávalót, és az öregek felügyelete mellett tanulták meg a táncokat. A csárdást, a röszkettetőst és egyebeket. Ital itt sem volt. AZ ILYEN összejöveteleket ..kurtabálnak” vagy „padkaporos bálnak” nevezték. A nevét onnan kapta, hogy a falusi házak szobái mind földesek voltak, amit közérzet nem jó... A varázsszőnyeget a népművészet is csak a mesében csinálta meg... A Bács megyei vezetés úgy érzem, a legjobban érti a történelem ten­nivalóik Veres Péter 1970. augusztus 21—23. KECSKEMÉTI NÉPZENEI TALÁLKOZÓ IV. „Bántó kettősség jellemezte az idei találkozót. Egyik oldalról a hagyomány folyamatosságában, az előző éveknél tisztultabban rajzolódott ki a találkozó célja, az ősi kincs megőrzésének és továbbélésének módja ... a másik oldalnál viszont a találkozót kisajátító Ma­gyar Rádió homlokegyenest szembe fordította az ere­deti célkitűzésekkel.” (Petőfi Népe, augusztus 25.) Az 1970-es népzenei találkozó meghívója. Berki Viola rajza. 1970. szeptember 6. SZÜRET AZ ARANYHOMOKON V. „A szüret az Aranyhomokon záróünnepélyén látottak közül aláhúzom annak a jelentőségék hogy a magya­rok mellett a megyében élő valamennyi nemzetiség részt vett a népi táncosok bemutatóján. Egyébként a Szüret az Aranyhomokon az országban a legnagyobb szabású szüreti ünnepség, egyben kulturális megmoz­dulás is volt.” Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, országgyűlési képviselő minden héten tehéntrágyával kevert agyagos habarcs­csal felmázoltak és a táncolók lábai felverték a port. Nótaszünetben mindenki leült, legtöbbnek a búboske­mence padkáján jutott hely. Nálunk még ma is nagyon sok ember tud citerázni, hangszeren játszó asszonyok és leányok is akadnak szép számmal. Disznótorokon, kisebb családi összejö­veteleken még ma is előkerül a citera. TIZENHAT ÉVVEL ezelőtt szerveztem meg a citera- zenekart, sokfelé szerepeltünk. Sok hangversenyen lép­tünk fel Lengyelországban, az Adriai-tenger partján és másutt. Több magyar filmben is közreműködtünk. A Magyar Rádió is gyakran lehetőséget adott műso­runk bemutatására. Mégis a kecskeméti népzenei ta­lálkozón éreztük a legjobban magunkat, az itteni sze­replések számunkra a legértékesebbek és legkedve­sebbek. Ezek a fellépések, az együttesünket bemutató újság­cikkek, rádió- és tévéműsorok felkeltették a fiatalok érdeklődését a citera iránt Budai Sándor, a népművészet mestere Vankóné Dudás Juli naiv bájt sugárzó rajzai, fest­ményei a népművészet maradandó értékei közé tar­toznak. Énekesként is kiváló. Galgamácsán éL Országgyűlési képviselők a fesztiválról Dr. Gajdócsi István: A gondolat, amely létrehozta kettős: egyrészt a Duna menti népek barátságos együttélését szándékozik bizonyítani, hiszen ennek történelmi légköre bizto­sított, másrészt e népek színes folklórhagyományait mutatja be azzal az igénnyel, hogy a hagyományok megmentésének, aktualizálásának és megőrzésének utolsó lehetőségei vannak. A rendezvény a kétévenkénti találkozás nyomán különböző országokat, területeket, népművészeti cso­portokat hoz egymáshoz közelebb, és van egy alig titkolt szándékunk, hogy Baja és Kalocsa központ mellé határnyitással, nagyszerű vízi adottságaival a legrövidebb időn belül csatlakoztatni kellene Bezdánt, vagyis a testvéri Vajdaságot. Az esemény technikai feltételei, körülményei egyre kedvezőbbek. A bajai program részére 30x15 méteres vízi színpadot építettünk. Űj kezdeményezés: a 19-i és 20-1 mű sornap után a legrangosabb csoportok a megye más városaiban és nagyközségeiben is szerepelnek. Ügy gondoljuk, hogy ez a vállalkozás új és új csoportokkal, új és új színt kap, nem válhat unalmassá és előbb utóbb az ország­határon túli népszerűségre is szert tesz és megfelelő idegenforgalmat is megmozgat. Mándics Mihály: „Nézd a táncok nemeit, mint festik játszi ecsettel A népek lelkét s a nemzetek ízleteit” (Berzsenyi Dániel) Színes eseménysorozat ez, hasznos nyári programot kínál a művelődni, szórakozni vágyóknak. Minden év­ben szebb, szervezettebb, ötletekben gazdagabb, ma­gas színvonalú. Nem sablonszerű, évről évre újat is nyújt látogatói­nak. öreg és fiatal közelebb kerül itt egymáshoz gon­dolatban, érzelemben, gyakran nézetekben is. Táp­lálja a népek barátságát, az internacionalista szelle­met, az igaz hazafiságot, a helyes értelemben vett lo­kálpatriotizmust. Kiállításai, hangulatos, színes össze­jövetelei szinte új környezetet varázsolnak körénk, melyben élővé válnak régi emlékek, az öregek meg­becsülve látják általa dolgos múltjukat, nehéz sorsu­kat, az új generáció pedig ízelítőt kap ezekből. Sok ilyenkor a külföldi és az ország más tájairól érkezett vendég, akiknek büszkén mutatjuk be szülőföldünket. Ez a „szemle” alkotmányunk napjának méltó megünneplése. Raj fai Sarolta: A folklórfesztiválok, azaz a néphagyományok meg­ünneplése, ünnepi seregszemléje kettős értéket hor­doz: erkölcsit és gazdaságit. A kettő nagyjából azonos jelentőségű, bár én, mint hasznosabbra, az erkölcsi hatására szavaznék inkább. Kérdés azonban, hogy a hazánknak valutáris értéket biztosító népművészeti termékek nélkül milyen becsü­lete lenne a Duna menti néphagyományoknak? Többen felteszik ezt a kérdést, nos: becsülete mindenképpen volna. Azokban az években is akadtak őrzői és át­mentéi, amikor eredeti letéteményese, a nép zöme, a régi társadalmi rend maradványaival leszámolva, mindenben az újat, a legmodernebbet kereste. Ma a legújabb és a hagyományos bútorban, edény­ben, dísztárgyakban, ruházati cikkekben, sőt a beat­zenében is harmonikusan olvad egymásba. Es mint író hiszem, hogy az erőltetetten finomkodó, jól-rosszul használt, fölösleges idegen szavakkal tűzdelt, tehát ne­vetséges, de oly gyakori beszédmodor lassan helyet cserél az ízes, kifejező és egyszerű nyelvvel — főként Kalocsán és környékén. Itt igazán van miből meríteni s mihez visszatérni. A nyelvi, ízlésfejlesztési, művészeti értéken túl, de a hagyományok iránti tiszteletébresztésen túl is, talán a legnagyobbra becsülendő, hogy a sokszor vállrán­dítással elintézett, de mindünk érzelemvilágában ott szunnyadó hazaszeretetei elementáris erővel robbantja a felszínre a népdal és a tánc. Mintegy bizonyítékul a kételkedőknek: nem veszett ki ebből a népből a lel­kesedés. Nem is veszhet. Jó lenne okosan gazdál­kodni vele — tényezőnek tudva — s nem csupán a néphagyományok megőrzése ügyében. Ciierások paiaporos bálban és hangversenytermekben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom