Petőfi Népe, 1971. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-20 / 196. szám

R, oldal 1971. augusztus 20, pénteS Pontosan, szépen... A Széktói Stadionban az alaki- és menetdalverseny győztesének egyik esélyese a Hajdú-Bihar megyei ifjúgárdaszakasz. Bábjátékos est Tiszakécskén A tiszakécskei művelő­dési központ „diákottho­nos” bábcsoportját ország­világ ismeri. Különböző hazai fesztiválokon a ta­nyai gyerekek több arany oklevelet nyertek és övé­ké a Magyar Televízió Aranyparaván-díja is, ami a legjobb együtteseket il­leti csak. Tavaly nyáron a Békéscsabán rendezett nemzetközi találkozón ara­tott sikerüket külföldi sze­replés követte. Augusztus 21-én délután fél hatkor Tiszakécskén a községi művelődési köz­pontban bábjátékos estet, barátságos erőpróbát ren­deznek az októberi pécsi III. nemzetközi felnőtt bábfesztiválra való felké­szülés jegyében. Erre meg­hívták a Kecskeméti Váro­si Művelődési Központ „Ciróka” Bábegyüttesét és Szlovákiából a martini Sztrojárik együttest, Az es­ten ismét előadják a Pro­Nagyon gyakran idézzük József Attila versének e sorát: „Dolgozni csak pon­tosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes.” Az idézet tulaj­donképpen minden ko­moly, lelkiismeretes, pon­tos, szép munkára illik. A fiatalok, illetve a II. or­szágos ifjúgárdaszemle résztvevői ezúttal is meg­fogadták a költő „taná­csát”. A megyék ifjúgár­dista küldöttei jól felké­szültek a nagyszabású se­regszemlére, s a vetélke­dőkön pontosan hajtják végre a feladataikat. A L zsűrinek nehéz elbírálnia, hogy melyik szakasz, illet- A seregszemle első napján a Czollner téri MHSZ-lő­ve raj végzi a legjobban a téren hattagú csapatokban csaknem kétszáz leány kötelező gyakorlatokat. versenyzett. A Profán misztérium szereplői MII a vonat Az ember azt hinné, hogy nem is a mában közlekedik, hanem a hu­szadik század által olyany- nyira korszerűsített jár­művön, a vonaton utazna. Az időérzésnek ezt a zök­kenőjét különös gyakori­sággal a Dombóvár—Kis­kunhalas, illetve Budapest- József város—Baja útvona­lon érzik az utasok. Ma­guk a vasutasok állítják, hogy az országban sehol sem késnek olyan sűrűn és olyan sokat a szerelvé­nyek, mint itt. A rendszeresen erre utazók szinte eleve le­mondtak arról, hogy vala­hová menetrend szerinti pontossággal érkezzenek meg. Az idén 125 éves ma­gyar vasút dolgozói egy­más közti beszélgetésekben megkockáztatják azt az ál­lítást, hogy több esetben a forgalomirányító a ludas. Augusztus 14-én például senki sem értette az egész szerelvényen — amelyik 18 óra 40 perckor futott ki Budapest-Józsefvárosból —, hogy miért várakozik Kis­kőrösön mintegy félórányit, amikor csak hét perc az előírt állásideje. A vona­ton ugyanis — az esetleges félreértések elkerülése vé­gett — nem csak fáradt kalauzok, elcsigázott fűtők, égő szemű mozdonyveze­tők, hanem ugyanilyen utasok is utaznak, akik kö­zül elég sokan ingáznak még mindig a munka- és a lakóhelyük között, s nem mindegy, hogy fél vagy egy órával később pihen­hetnek-e le. A fülkékből nehéz kita­lálni a késedelem okát. Az ablakokból először kíván­csian, majd értetlenül, ké­sőbb pedig dühösen kiha­joló emberek legalább ér­telmes magyarázatot vár­nak. Erre a célra találták ki a hangosbemondót, amely — ha meg lehet ér­teni — nagyon jól betölti a vasút és a közlekedési szolgáltatást igénybe vevő állampolgárok közti hír­közlő eszköz feladatát. Halász Ferenc fán misztérium című já­tékot. ami szakmai körök­ben a bácsalmási megyei versenyen nagy érdeklő­dést keltett A darabot Kodály Zol­tán népdalgyűjtése alapján Tarby Ede írta; a karácso­nyi betlehemes játékok igazi népi misztériumát eleveníti fel. A zenei be­téteket a diákotthon ci- terazenekara adja elő. Akusztikai kongresszus A VII. nemzetközi akusz­tikai kongresszus csütör. tökön délelőtt kezdte meg tanácskozását a Bu­dapesti Műszaki Egyete­men. A délelőtti plenáris ülésen a gyorsan mozgó járművekkel, elsősorban a szuperszonikus repülőgé­pekkel kapcsolatos akuszti­kai problémákról hangzot­tak el előadások, az akusz_ tika világszerte elismert szaktekintélyei részéről. A kongresszus délután 13 szekcióban kezdte meg az akusztika egyes területei­nek vitáját. Halál - vacsora után BÄCSBOKODON min­denki ismerte néhai Barth Ferencet, feleségét és a család körülményeit. Tud­ják azt is, hogy a házas­párnak két fia volt: a most 26. évében járó István és az 1969-ben tragikusan meghalt Ferenc, a fiatalib- bik, akit a vonat gázolt ha­lálra. Azt mondják — öz­vegy Barth Ferencné is ezt vallotta a bíróság előtt —, hogy az apa nagyon szeret­te kisebbik fiát. Gyakran megsiratta, de a temetése utáni második napon már a kocsmában emelgette a poharakat. önmagában az a tény, hogy Barth Ferenc kocsmá­ban ivott nem tartozott a ritka események közé. Hu­szonöt éves volt, amikor 1945-ben elkezdett inni. Napi egy-két fröccs volt akkor a „fejadagja”, de ez az évek folyamán többszö­rösére emelkedett. Aztán jött a pálinka, a töménte­len sör. s ami ezzel együtt jár: az otthon rendezett botrányok sokasága. Az asszony elmondása szerint különösen nagy mértékben ivott kisebbik fia halála után. Nem egyszer emle­gette, hogy végez az egész családdal, aztán önmagá­val is. . . NÉHÁNY ESETBEN foj­togatta a feleségét, egyszer pedig föl akarta akasztani magát. A végzetes nap — 1971. április 7-e. — USV kezdődött, mint a többi. reggel pálinka a kocsmá- ban. délután, munka vé­geztével ismét az italbol­tokba vezetett Barth Fe­renc útja. A tragédiával kapcsolatban azonban ki­derült, hogy Bácsbokodon sem tartják be azt a ren­deletet. amely megtiltja it­tas ember kiszolgálását. A bíróság ugyanis kihallgatta Mátrai Kálmán italboltve- zetőt, ahol az áldozat utol- iára iárt. íme a boltvezető vallomásából néhány sor idézet: ...... hetedikén dél­ut án két másik férfival ]ott be hozzám. Én úgy láttam, hogy Barth Ferenc már ihatott valahol, mielőtt én- hozzám jött... Három fröccsöt rendelt, de a har­madikat már nem tudta meginni ...” annyira részeg V°Mátrai Kálmán tehát lát­ta, hogy ittas a vendég, a három fröccsöt mégis ki­adta neki. Hány és hány ilyen eset zajlik le napon­ta a megye italboltjaiban, de mert azokkal összefüg­gésben — talán csak vélet­lenül — nem történik bűn- cselekmény, homályban maradnak. Jelen esetben azonban az történt, hogy a fröccsök után néhány órá­val Barth Ferenc meghalt: a felesége megfojtotta. Ho­gyan és miért tette ezt Barthné? A tárgyalóterem­ben erre is fény derült. A KOCSMÁBÓL a férj hazament. Otthon — fele­sége és fia jelenlétében — kifogásolta, hogy már me­gint nincs vacsora. Pedig volt: paradicsomleves és rántotta. Ö nem evett, de amikor a többiek végeztek, s a fiú bement a szobába televíziót nézni, egy nagy késsel a kezében közeledett az asszonyhoz, aki —mon­danunk sem kell — meg­rémült és a korábbi fenye­getések jutottak az eszébe: „Kiirtalak benneteket...” Segítségért kiáltott a fiá­nak, aki egy hokedlival lé­pett be, s azzal az apja kezére ütött, majd nagy nehezen elvették a kést tő­le. Aztán összekötötték a kezét és a kamrába akar­ták zárni. Barth azonban megma­kacsolta magát, s nem volt hajlandó bemenni. Ekkor a lábát is összekötötték és a fiú indult, hogy szóljon a rendőrségen: adjanak vé­delmet a késsel fenyegető emberrel szemben. A ka­puból még visszanézett és látta, hogy az anyja köte­let tesz az apja nyakára. Odaszaladt és összeszidta az anyját, a kötelet pedig levette. Ez kétszer megis­métlődött. harmadszorra a fiú elment a rendőrségre. A földön fekvő Barth Fe­renc eszméleténél volt, né­hány szót váltott is felesé­gével, aki néhány perc múlva újra a férje nyaká­ra tette a kötelet és teljes erőből húzta. Mikor már úgy vélte, hogy nem él. el­engedte, megtapogatta az összekötözött férj szívét: nem dobogott. Barth Ferencné első út­ja a rendőrségre vezetett, — ahol még ott találta a fiát —, s bejelentete, hogy megölte férjét. a megyei bíróság emberölés bűntette miatt özvegy Barth Ferencnét 12 évi szabadságvesztésre ítél­te — nem jogerősen. G. S. rí r •• 1 «1 f Iryogyuaules Szeretem a gyógyüdü­lőket, ahol általában gyógy-üdülnek, azaz gyó­gyulnak és üdülnek is a beutaltak. Hogy ebből mennyi a gyógyulás és mennyi az üdülés, azt em­bere válogatja. Amikor a beutalót kapják, illetve kisírják, akkor még csak a gyógyulásról, a reuma, isi­ás, hexensussz, porckopás, meszesedés gyógyításáról, annak múlhatatlan szük­ségességéről, halaszthatat­lanságáról esik szó, termé­szetesen a házastárssal együtt, akinek szintén... S ebben nincs is semmi­féle csalás, hiszen manap­ság majd mindenkinek van egy kis gerincbántal- ma, csigolyakopása vagy meszesedése, ami egész év­ben fáj, sajog, szúr, lüktet, kisugárzik — hála a ke­vés mozgásnak, sok egy­helyben üldögélésnek és még több táplálkozásnak. De ez is olyan, mint a fog­fájás. Amikor ugyanis a a gyógyüdülő felé közele­dik az ember, mintha szűnne a fájás, sőt ha oda­értünk, mintha elvágták volna. S ez a panaszmentes állapot pontosan két hétig tart. Az ismerkedési esten kiderül, hogy éjfél körül már táncolni is tudunk az asztalszomszédunk csi­nos szőke feleségével, s a térdsajgás és sántikálás csak akkor fog el bennün­ket, amikor sorba állunk a liftnél és a büfében. Vagy amikor másnap a ne. jünk kiadós sétára invi­tál bennünket. A búcsú­esten pedig már az első keringőnél formában va­gyunk, senki előtt nem kell szégyelleni kissé avitt tánctudásunkat, mert a ze­nekar tapintatosan csupa régi táncdalokat játszik, s lejtenek, szökkenek, csár­dást ropnak még a hetven. évesek is. Miközben az üdülő „kultúrosa” biztosít­ja a beutaltakat, hogy a legújabb orvosi vélemény szerint az effajta tornával vegyített gyógyüdülés tesz csak igazán jót a mozgás- szervi betegségekben szen­vedőknek. Mondom nagyon szere­tem ezt a kedves gyógyul­ni vágyó népséget, s a gyógyüdülők diszkrét lég­körét, a betegségre való utalást csak tapintatosan használó beszédtónusát. Ahol még a tolókocsis be­teg is elfelejti baját — legalább két hétre. Mert itt a legfőbb terápia — a masszázs, a súlyfürdő és besugárzás mellett termé­szetesen — a humor és jó kedély, amiből az ilyen helyeken mindig akad bő­ségesen. Az első nap ebéde­lés közben finoman felvi­lágosítják az új jövevé­nyeket, hogy mi a házi­rend, mikor van étkezés, a szobában mi és hol talál­ható. Például az ágynemű a heverő aljában levő ágy. neműtartóban van. A für­dőszoba falán pedig van egy gomb, amit ha meg­nyomunk, nem a személy­zet jelentkezik, hanem megindul a kis mellékhe­lyiség szellőző szerkentyű­je. De mindezt a tájékoz­tató szöveget zsongás és csivitelés kíséri, mert köz­ben folyik az étkezés, van aki jól odafigyel, van aki nem. Ebből származnak az­tán a félreértések. Másnap aztán félrevonja az üdü­lő vezetőjét egy bácsi, s panaszkodik, hogy hiába nyomkodta az este azt a bizonyos gombot a falon, csak nem akart kijönni az ágynemű. Végül saját ma­gának kellett kikotornia, pedig nehezen bír hajolni a fájós derekával. Micso­da dolog, hogy ilyen hamar elromolnak ezek a szerke­zetek! Ha már azt a ten­ger pénzt, amiről szintén volt szó, kiadták ezért a szép épületért, az ilyen dolgokkal is jobban törőd­hettek volna. Van egy sokbeszédü néni a társaságban, min­den kirándulásra elmegy, mindent kommentál, min­dent jobban tud. Az egyik kirándulásról véletlenül le­maradt. — Mindenki itt van, nem hiányzik senki? — kérdi indulásnál a csoport veze­tője. — Kovács néni nincs itt — feleli valaki —, de nem hiányzik. Persze kitör a nevetés. A vége felé még egy gombhistória. De ez nem faligomb, hanem ruha- gomb. A takarító találta valahol, igen szép, külön­leges gomb, keresik a gaz­dáját. Az üdülés utolsó napján jelentkezik egy nem egészen fiatal férfi, s halkan kérdezi a portást, hogy meg van-e még az a gomb, mert ha igen, ide­je volna, hogy visszaad­ják. — A felesége ruhájáról szakadt talán le? — ér­deklődik a portás — nem, de tudom, hogy kié! — mondja a férfiú, s még közelebb hajolva súgja meg a tulajdonos nevét, mert hát lovagiasság is van a világon. Az ilyen történetek aztán szájról szájra járnak, szinte anekdotának számí­tanak, hozzátartoznak az üdülő íratlan történetéhez. S ki ne tudná hasonlók­kal szaporítani ezeknek a jó ízű históriáknak a szá­mát, így a szezon végezté­vel. Csak az a baj, hogy az SZTK-várókban, meg a szakszervezeti irodákban ezekről alig esik szó. Csak a panaszt hallani, hogy itt fáj, meg ott fáj. Hiába, korán kell elkezdeni nya­valyáink tudatosítását, ha azt akarjuk, hogy legalább két-három év múlva me­gint megszánjanak bennün­ket egy gyógyüdülő-beuta­lóval. r. Tóth PáJ I

Next

/
Oldalképek
Tartalom