Petőfi Népe, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-30 / 178. szám
€. oldal 1911. július 30, péntek Ingoványos talajon I, Fékezés a szakadék előtt A népi ellenőrök vizsgálata, amely a Jánoshalmi Bácska Ktsz-ben még 1969 tavaszán elkezdődött, voltaképp csak 1970 nyarán, azaz egy évvel ezelőtt ért véget, a Pénzügyminisztérium Bevételi Főigazgatósága revizorainak több hetes ellenőrzésével. Milyen végeredménnyel? Maga a NEB-vizsgálat is több „szinten” zajlott; a megyei népi ellenőrzési bizottság inkább csak koordináló-értékelő szerepet vállalat az ügyben, a részletek aprólékos felderítését a kiskunhalasi és a jánoshalmi népi ellenőrökre bízta. A ktsz vezetői kezdettől fogva nem értettek egyet a népi ellenőrök vizsgálódásával, méginkább az általuk feltárt hiányosságok valóságértékével, az észrevételekkel, megállapításokkal. Effajta viszonyulásuk máig sem változott. Heré- di Kálmán, a ktsz elnöke a vele folytatott interjú során ilyen választ adott: „A vizsgálatot végző személyek sok esetben kritikátlanul elfogadták a bejelentők minden alapot nélkülöző állításait, s azokat tényként kezelték, anélkül, hogy valódiságukról meggyőződtek volna.” Hasonló értelemben nyilatkozott Szarvas László alapszervi párttitkár is: „A jánoshalmi NECS emberei többet akartak találni, mint ami ténylegesen volt.” Egy revizori jelentés Kár volna tagadni, hogy az ellenőrzés a „szenvedő alanyok” kedélyállapotára általában nincs jó hatással, idegeskedést, rossz közérzetet vált ki. Bár úgy is felfoghatjuk, hogy az egész csak lelkiismeret dolga. Akinek rendben a szénája, az nyugodtan aludhat. Noha semmiféle adattal nem rendelkezünk a tekintetben, hogy a szövetkezeti vezetők alvásmélységi mutatói milyen irányban változtak a vizsgálat idején, gyaníthatjuk: a pénzügyminisztériumi zárójelentés fellélegzést eredményezett. A Bácska Ktsz elmúlt évekbeli zilált helyzete ennek tükrében kétségkívül kedvezőbb képet mutat, mint amilyenre a NEB-jelentések zord mondatai utalnak. Ezért ildomos inkább a minisztériumi vizsgálat megállapításait citálnunk. Ezekkel még (!) a ktsz vezetői is egyetértenek. Eszerint: ...... a ktsz a leltárf elvétel során nem tartotta be maradéktalanul a jogszabályi előírásokat, a leltárösszesítőből és az értékelésből tételek maradtak ki. nem történt meg egyes feltárt többletek elkönyvelése. munkahelyi fogyóeszközöket és az építőipari befejezetlen termelés állományát helytelenül értékelték, a fenntartási költségek terhére beruházásokat számoltak el, a raktárakból anyagkivételezési jegyek nélkül is történtek anyagkiadások, egyes főkönyvi számlákon hibásan könyveltek, a vevők és szállítók folyószámláit nem egyeztették időben, hiányosságok tapasztalhatók a munkahelyek és a központi számvitel, valamint az analitikus és szintetikus nyilvántartások kapcsolatában.” Ezek összegző megállapítások, de olvastukba belegörnyed az emberi tudat, s képtelen elhárítani a feltolakvó kérdéseket: Milyen színvonalú lehetett a belső ellenőrzés ott, ahol ilyen hiányosságok tömkelegé előadódhatott? A NEB- vizsgálatot megelőzően az esetenkénti, időszakos felügyeleti és hatósági revízió miért nem tárta fel a hibákat? A mulasztások mennyiben függtek össze a szövetkezet gazdasági eredményességének átmeneti, de eléggé heves romlásával? A csőd árnyékában Ä ktsz termelési értéke 1960-ban 16 millió, 1967- ben 59 millió. 1968-ban 98 millió forint volt. A foglalkoztatottak 1960. évi 300-as száma 1968-ra megnégyszereződött. Az új gazdaságirányítás első esztendejének mutatója a Bácska Ktsz-ben gyanúsan kóros prosperitásra utal, amely a következő évre már előre vetette árnyékát: az előző több mint 8 százalékos nyereségi szintnek alig a felét „hozta” a szövetkezet. Az MNB járási fiókja, majd a megyei igazgatósága is, a fejlesztési források várható elapadására tekintettel a szövetkezetei hitelképtelennek nyilvánította, s a katasztrófával fenyegető helyzettől csak a 2,5 milliós OKISZ-garancia mentette meg a ktsz-t. Az adminisztrációs anomáliák tehát a csőd árnyékában tenyésztek. Nem véletlenül. Ez időtájt, volt eset, hogy a ktsz több mint 60 helyen kezdett építkezésbe, szanaszét az ország területén. Az anyaggal való elszámolás, a nyilvántartás az ellenőrzés lehetetlenné vált. a szervezettséget felváltotta az anarchia. Az időszakos fizikai emberállomány összetétele — munkaerőérték és erkölcs szempontjából — legalább is kétesnek volt nevezhető. Birtokomban vannak azok a fényképfelvételek, amelyeket Derkics István, a községi NECS elnöke a ktsz 1969-es építkezéseinek színhelyéről készített, s amelyek éppenséggel nem bizalomgerjesztő látványról tanúskodnak: szerte- széjjel hagyott faanyag, vízvezeték-szerelvények, gazdátlan mozgódaru, „döglött” cementek tonnaszámra. mára a szükséges tanulságot, s erejéhez mérten a legaktívabban fáradozik a hibák kijavításán. Ám az ilyen, pozitív előjelű igyekezet már ott megkérdőjelezhető a szövetkezet vezetői részéről, hogy a múlt hibáinak súlyát mindenképp csökkenteni kívánják, s a tendencia az abszurd szélsőségig fokozható: ha nem történt hiba, nincs is mit kijavítani. Önkritikusság helyett — önelégültség Bűncselekmény nem történt A Bácska Ktsz 1970-ben 7—7,5 százalékos nyereség- hányadot produkált, s az eredményjavulás megbocsátó kézlegyintésre késztet: hagyjuk a múltat, borítsunk fátylat a történtekre, hiszel) a kétévtizedes szövetkezet történetében az az egy-két „fekete év” nem homályosíthatja el a termelésnövekedés trendvonalát. De csak akkor nem, ha a ktsz-ben mindenki, akit illet, levonta, a maga száA történtek súlyából mit sem von le a Pénzügyminisztériumnak az a megállapítása, hogy szándékos mérleghamisítás — tehát bűncselekmény — nem történt, s hogy ennek nyomán senkit sem vontak bűnvádi eljárás alá, s elbocsátásokra sem került sor. Az viszont tény és való, hogy az 1968-ban és 1969- ben elkövetett szabálytalanságokért az első fokú adóhatóság több mint félmillió forint büntetéssel súlytotta a ktsz-t. Az elnök, mostani eredményességük bizonyítására, a könyvelés parádés adataira hivatkozik. Ezeket, kiegészítő adatok híján nem áll módomban elemezni, önmagukba való említésük viszont hiábavaló — hitelességükért nem kezeskedhetem. Mutatós adatokban a ktsz a NEB- vizsgálatot megelőző időszakban sem szűkölködött. Ugyanakkor — a NEB-je- lentés szerint — ...... a hiány osságok egy részét a KISZÖV revizorai már évekkel korábban feltárták, és azok kijavítására eredményes intézkedés nem történt. Ez a tény különösen kiemeli a ktsz elnökének felelősségét, amelyhez szorosan kapcsolódik az egész vezetőség és az ellenőrző bizottság, s annak elnökének felelőssége.” A fejlődés ára Adminisztráció, vagy önadminisztráció? Másképpen: a gazdasági tevékenység hű, naprakész tükrözése, vagy kozmetikázása? A kérdés így vetődik fel, s bevallom, a válasszal nem tudok mit kezdeni, minthogy nem vagyok meggyőződve arról, hogy az utóbbihoz kisebb apparátus szükségeltetik, mint az előbbihez. Márpedig — még az elnök bevallása szerint is — „a műszaki és adminisztratív dolgozók aránya a termelő dolgozókhoz viszonyítva 17,7 százalékos”. Tehát majd minden ötödik ember adminisztrál. Más kérdés persze, hogy ezt Herédi Kálmán nem tartja túlzottnak. S mindez azután, hogy — egyébként helyesen — az építési helyek számát nagyban koncentrálták, s ma már Jánoshalmán kívül csak Kecskeméten, Baján és Budapesten tartanak fenn építésvezetőséget! A ktsz jelen pénzügyi helyzetéről és perspektíváiról dr. Widmann Mihály, a kiskunhalasi járási bankfiók vezetője így nyilatkozik: — A nyereséghányad növekedése a Bácska Ktsz-ben az építőipari tevékenység ésszerűsítésének, s az eszközállomány bizonyos mérvű átcsoportosításának köszönhető. Továbbá annak, hogy tavaly már megtakarították azokat a fiktív munkabéreket, amelyeket azelőtt évente 1,5—2 millió forintos tételben használtak fel. Ám ennek ellenére a ktsz jövőbeni helyzetéről nem sok jót mondhatni. A 100 milliós termelési értékhez, s ahhoz, hogy ezt megfelelő nyereséghányad kövesse, legalább 30 milliós eszköz- állományra van szükség. Ennyivel még beláthatatlan ideig nem rendelkezik a szövetkezet. S ahhoz, hogy felszínen maradjon, fejlesztési forrásait az eszköz- állomány szinten tartására kell fordítania. Magyarán ez annyit jelent, hogy fejlesztésre a Bácska Ktsz- nek az elkövetkező 5 évben nincs lehetősége. Ez a kívülálló pénzügyi szakember véleménye. Mondanom sem kell, hogy az elnöki megnyilatkozás e tekintetben is a pünkös- d' rózsa színében tündököl. Nemcsak aratnak... Már elharangozták a delet, amikor poros ove- rallban fiatal ember érkezik az iskola folyosójára. Mentegetőzik, hogy egyenesen a kombájnról jött, nem volt ideje mosakodni sem, de nem akart kimaradni, hisz, 5 éve minden alkalommal itt volt... Tikkasztó vasárnap van. Az öreg iskola hűvös falai némileg felüdítik az utcáról egymásután érkezőket. A bejáratnál Dudás Erzsébet vöröskeresztes titkár régi ismerősként köszönti az érkezők többségét, s irányítja a felvételi helyiségbe. Avatatlannak úgy tűnne, hogy kórházban van: fehér köpenyes orvosok és nővérek, vizsgáló, laboratórium, műtő feliratú helyiségek, halk beszéd. Véradás van a garai iskolában. Mégpedig rendhagyó időpontban. Éveken át ugyanis a téli hónapokban került sor hasonló eseményre. — Nagy szükség van az önkéntes véradók adta éltető vérre. A bajai kórházban is sok a műtét. Novemberre terveztük itt, Garán a véradó napot, de kénytelenek voltunk az időpontot előrehozni — magyarázza Szalai Gyulá- né, a Bajai Véradó Állomás vezető munkatársa. S nyomban hozzá teszi: A helyi jó hagyományokhoz hűen, most is több vért kapnak, mint ameny- nyit reméltek. Röviddel később kisebb csoportosulás a műtőnek kinevezett tanterem kijáratában : Schmidt Péternek, az állami gazdaság dolgozójának, mint a mai véradáson századik adakozónak, virággal, ajándékkal kedveskednek. Kartonjára piros ironnal jegyzik rá, hogy tizedik alkalommal adott életmentő vért. Az előkészületekre, az eredményre vonatkozóan figyelemre méltó részleteket tudok meg a községi tanácselnöktől: hat nap állt rendelkezésükre a szervezésre, az aktivisták eligazítására, a családlátogatásokra, az összeírásra és kiértesítésre. Tizenöt vöröskeresztes aktivista vállalta, hogy a nyári mezőgazdasági munkák kellős közepén esti beszélgetéseken agitál: aki csak tud, jöjjön el, adjon vért, segítsen embertársain. Gorjanácz József, Propszt Mátyás, Krékity Istvánná, Patarcsics Mária, Zom- borcsevics Jánosné, Kühner Józsefné voltak a leglelkesebbek, a meggyőző szó és személyes példamutatás eredményes munkájában. Bár a sikert illetően az aratás, nyaralások miatt sokakban volt kétség, jobb eredmény született, mint tavaly novemberben. Száz- huszan jöttek el vért adni, sokan a búzatáblákról, a kombájnszérűkről — ebédidejüket feláldozva —, s délután folytatták munkájukat. Mind a Véradó Állomás i munkatársai, mind a tanácselnök joggal elégedettek a szép eredménnyel, egyebek mellett a huszonnégy új véradóval. Nem nagy ügy, nem szenzáció, másutt is így a természetes — mondhatja bárki. Való igaz, napjainkban sokkal érdekesebbnek tűnő eseményekről keres tudósításokat az olvasó. Gondoljunk azonban bele: háziasszonyok, tsz- tagok, Bajára járó munkások, szabadságukat töltő pedagógusok, pihenőben levő határőrök jönnek a hívó szóra, vetik alá magukat a szakorvosi vizsgálatnak, fekszenek a műtőasztalra, s adják vérük egy részét soha nem ismert embereknek ... önként és szívesen, hogy jót tehessenek embertársaikért. Megérdemlik mindany- nyiunk köszönetét. Sz. Gy. Exportra dolgoznak A Soltvadkerti Vegyesipari Ktsz az idén félmillió forint értékben gyárt hűtőpult-alkatrészeket. A több ezres tételű fémcsatlakozókat, zárócsavarokat stb. a MIRKÖZ Diesel- és Hűtőtechnikai Kisipari Termelőszövetkezetnek, kooperáló partnerüknek szállítják a solt- vadkertiek. A MIRKÖZ- nél összeszerelt temékek, a hűtőpultok exportra k& rülnek. Felszínen maradni Önmagában helyes és indokolt a törekvés, hogy erejét a szövetkezet a nagy építkezésekre összpontosítja, minthogy így a kivitelezés szempontjából számos előnye származik. Ám ilyen arányban a felelőssége is koncentrálódik; a megrendelő szerződésben rögzített elvárásainak semmibevétele sokkal nagyobb mértékben üt vissza, mint a csip-csup karbantartó, vagy családi- ház-építési munkák esetében. A ktsz tavaly decemberben fejezte be a bácsboko- di sertéstelep építését. A műszaki átadáskor — a ktsz terhére — 2 millió 400 ezer forintos hiánypótlást kellett megállapítani. A hizlaldák rendeltetésszerű használatára azóta sincs mód; a trágvakihúzó szánok csatornáinak ugyanis nincs lejtése. (E tekintetben eldöntetlen a vita, hngv a hibáért mennyire f£lelő-~v a MV7ÖPFR fpr vezői.) De a csatornákban főleg azért áll meg a trágyáié, s okoz elviselhetetlen bűzt, mert a beton el- munkálása gödrös, egyenetlen, tehát szakszerűtlen, A ktsz az építkezésre itt helyben fogadott fel olyan embereket, akik efféle munkát azelőtt soha nem végeztek. A számlázott ősszegek körül is már fél éve tart a kötélhúzás, s minden egyes alkalommal 8—10 oldalas jegyzőkönyv készül. Mi tartja a felszínen az ilyenfajta építőipari tevékenységet? Semmi más, mint a konjunktúra felhajtó ereje. Márpedig a konjunktúráknak van egy közös tulajdonságuk. Az. hogy időlegesek. A Bácska Ktsz vezetőinek erre sem árt gondolni, amikor fennen hangoztatják, hogy összte- vékenvségiik 70 százalékban erre a profilra épül. Hatvani Dániel (A cikk befejező részét ’apunk vasárnapi számában közöljük.! 5. SZÍNHELY: MÜNCHEN ÉS ZÜRICH A repülőtársaságok többsége, a Pan American, a BOAC, a SAS és a többi 1970-ben olyan utasítást adott pilótáinak, hogy are- pülőgéprablás esetén a pilóta köteles engedelmeskedni a fegyvereseknek. Ez a döntés egy rendkívül egyszerű számítás következménye. Még mindig olcsóbb leszállni egy idegen repülőtéren, ott gondoskodni az utasok ellátásáról és haza- szállításáról, majd visszaszállítani a gépet, mintsem elveszteni egy sokszor — \ tízmillió dollár vagy még ! nagyobb értékű repülőgépet — nem is szólva a veszélyeztetett emberéletekről. (Amikor az amerikai nagy repülőtársaságok ezt a döntést hozták: annak a repülőtérnek az adatait kérték be, amely a legtöbbször szerepel a géprablásokban. Az egyesült államokbeli Miami repülőtérről van szó. Ezen az egyetlen amerikai repülőtéren 1970-ben valamivel több mint hatmillió légiutas fordult meg. Az egész Egyesült Államokban 1967-ben 130 millió légiutas volt és mivel naponta 40 000-rel nő az utasok száma, rendkívül nagy a kockázat a repülőgéprab-.
