Petőfi Népe, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-30 / 178. szám

1971. jűlias 30, péntek 5. oldal Űj otthonában a Báliszínház Obsitos és a hegyi sárkány Csaknem egy esztendeig volt „hontalan” az Állami Bábszínház. Mint ismere­tes, a Népköztársaság úti állandó épületben nagysza­bású átalakítási munkála­tok kezdődtek, s ezért a társulat átmeneti ottho­nául a Jókai tér 10. számú színházi épületet, a koráb­bi Kässzinpadot jelölték ki. Az épület báb játszásra va­ló átalakítása az elmúlt év szeptemberében kezdődött meg, s korszerűsítésére csaknem 8 millió forintot fordítottak. A Jókai téri bábszínház á terveki szerint szeptem­ber 12-én tartja premier- óét, amikor a gyermekeket új zenés bábjátékkal ör­vendeztetik meg. Címe: Obsitos és a hegyi sár­kány. Útra kelnek az „élő kincsek" Messze földön híres a vo- ronyezsi természetvédelmi park. A ritka faunájáról és flórájáról híres és „élő kincsekkel” teli zöld szige­ten sikeres tenyésztőmun­kát végeznek. Évente szám­talan vadonélő, esetenkint igen ritka állatot telepíte­nek innen más területek­re. Az elmúlt néhány év alatt 3000 hódot szállítot­tak különböző köztársasá­gok parkjaiba. A napokban 130 szarvast és vaddisznót küldtek a Moszkva kör­nyéki erdőkbe; Harminc szarvas a kalugai terület­re utazott; BEMUTATJUK: A harmolni bolgár táncegyüttest Nexotol Agatha Christiig... — Beszélgetés tiatal kiskőrösi szakmunkásokkal, ipari tanulókkal Mit olvastál ? Gönczöl Edit, II. éves ipari tanuló, esztergályos: — Berkesitől a Bunkert olvastam utoljára. — Mi ragadott meg leg­jobban ebből a könyvből? — Különösen az a rész izgalmas, amikor Éváék lent vannak a pincében. Augusztus 18-án Kalo­csára érkezik 38 bolgár táncos. Fesztiválokon már nagy sikert aratott műso­raikkal szerepelnek, más­nap a dunapataji Szelidi- tónál, majd a soltvadkerti művelődési házban is. Az együttest 1953—54- ben alakították. Kezdetben nyolc lány és nyolc fiú — mindannyian munkásfiata­lok — tanulták a szebbnél szebb bolgár néptáncokat. Később gimnazisták és út­törők is csatlakozik hoz­zájuk. Fellépéseik sorát a területi kulturális szemlén kezdték. 1956-ban egyesül­tek a Dimitrovgrádi Ké­miai Gyár tánccsoportjá­val. Rövid idő után országos táncversenyeken is jó eredményeket értek eL A köztársasági kulturális fesztiválon 1964-ben ezüst­éremmel jutalmazták mű­vészi teljesítményüket. A Burgaszi Nyár fesztiválján 1965-ben díszoklevelet ér­demeltek ki részvételük­ért. 1966-ban felléptek a Szkopjéban rendezett folk­lórfesztiválon is, ahol a Jugoszláv Televízió féló­rás műsort készített az együttesről. A Nagy Októ­beri Szocialista Forrada­lom 50. évfordulóján a Bolgár Televízió szintén bemutatta a csoportot. Ti­zennyolc év alatt 500 al­kalommal szerepeltek kö­zönség előtt. Atanasz Ge- orgijev Mikolovot, a tánc­csoport művészeti vezető­jét a Chrill és Method Rend harmadik fokozatá­val tüntették ki. Cs. K. ✓ fi „Olvasás közben kitárul a világ.” A megálla- 1 *•/ pítás igazát nagyon kevesen vitatják. De: ele­get olvasunk-e? Elgondolkoztató, izgalmas kérdés. Különböző felmérések bizonysága szerint a szak­munkástanulók között kevesen kötöttek tartós barát­ságot a betűkkel, a könyvekkel. Magam is megkérdez­tem néhány fiatalt, hogy összevethessem tapasztala­taimat az országos adatokkal, vizsgálódásokkal. A Kiskőrösi Vegyes Ktsz kísérleti műhelyének irodájában három fiútól és lánytól tudakoltam: „Mit olvasott utoljára? Minek tulajdonítja, hogy éppen azt a könyvet vá­lasztotta? Hachbold Péter két év­vel ezelőtt érettségizett a kiskőrösi gimnáziumban, jelenleg ipari tanuló. A szakmunkásvizsga után jo­got szeretne tanulni. Jól beilleszkedett mostani munkahelyén, de úgy ér­zi, hogy „nem esztergá­lyos szakmára születtem”. — A Helyettem kis vi­rág című könyvet fejez­tem be a napokban. Könyv­tárba járok, többé-kevés- bé rendszeresen. Diákko­romban rengeteget olvas­tam, azóta egyre keveseb­bet. Szívesebben megyek moziba. Szeretem a ka­landos könyveket, s kedv­vel forgatom nővérem könyvespolcáról a „Világ­I rodalom remekei” sorozat ;öteteit is. Valamennyit változott az Ízlésem, is az utóbbi időben. A gimnázi­umban kötelező olvasmány volt Nexö: Szürke fény című műve. Kezembe sem vettem. Legutóbb ajándék­ba kaptam a dán író „Dit- te, az ember lánya” cí­mű könyvét. Elolvastam. Tetszett. Megszereztem ez­után a Szürke fényt is. Nem bántam meg. Üjra megpróbálkozik a tanulással. — Az Antigone me­nyasszonyom kötelező ol­vasmánya. Láttam a tv- ben modernizált változa­tát. Le tudott kötni Anti­gone hősies helytállása. Szeretem a verseket, Kosz­tolányit különösen. Érde­kel a mai magyar iroda­lom. Sánta Ferenc Húsz óráját többször is elol­vastam. Gogh László gépipari technikumot végzett Ka­posvárott. Az irodában szerszámrajzokat készít. Kevés az ideje. — Régóta készültem a „Ketten a halál ellen” el­olvasására. A tv-ben lát­tam. Engem főleg az ka­pott meg, hogy a mai em­berek nagy része csak fut a pénz után, s ehhez ha­sonlítva ebben a műben a férfi és a nő kitartása szinte költőien szép volt. Megkérdeztem be­szélgető partnereimet: „Milyen könyveket válasz­tanának, ha kapnának öt könyvre szóló utalványt”. Érdekesek a válaszok. Hachbold Péter: Bari Károly verseskötete, Iro­dalmi lexikon. A további­akat történelmi és fan­tasztikus regények közül válogatnám. Gönczöl Edit: Születés­nap, Antigone, Munkácsy élete és két szakmai mű. Dulinofka Dezső: Rad- nóti-kötet (olyan verseit kedvelem, melyeket a munkaszolgálat alatt írt), az Oroszlánkölykök, egy felszabadulás utáni novel­Megjelent a Műgyűjtő űj száma Szakszervezeti ifjúsági nap Kun fehértón A Műgyűjtő ez évi második szánra a nyár jegyében, a Ba­laton művészetét és Borsos Mikilóst bemutató írásotkfcal, számos fényképpel illusztrál­tan jelent meg. Két szép gyűj­teménnyel is megismertbe dhet az olvasó: Kolozsváry Ernő gimnáziumi tanár elsősorban éhö művészeink (Anna Margit, Bálint Endre, Borsos Miklós, Komiss Dezső, Országin Lili) munkáit felsorakoztató kollek­ciójával, valamint Füst Milán hagyatéki gyűjteményével, — amely a Nyolcak nemzedéíké- nek és a század első évtizedei­nek művészetébe ad betekin­tést — Gulácsy, Tihanyi, Be- rény művei jóvoltából. Számos képző-, illetve iparművészt mu­tat be a lap új száma, kisebb portré megrajzolásával, vagy egy-egy mű elemzésének for­májában. Kmetty János festé­szetét Dévényi Iván, Kemény György grafikai munkásságát Frank János, Bódi Irén textil- művészetét Koczogh Ákos mél­tatja. A lap számos változatla­nul aktuális problémáról: a magángyűjtés hasznáról, a közízlésről, a giccsrőil közöl cikket. Kellemes környezetben vasárnap, augusztus 1-én rendezi meg a MEDOSZ Bács-Kiskun megyei Bi­zottsága a KISZ Kiskun, halasi Járási Bizottságával közösen a szakszervezeti ifjúsági napot. Délelőtt 10 órától, az ünnepi megnyitó után, a szabadtéri színpa­don fellép több jánoshalmi művészeti csoport, a balo- taszállási citerazenekar, Keszthelyi Pál furulyamű­vész és Fenyvesi Jánosné népdalénekes. Ezt köve­tően a „tizenévesek” né­pes táborát négy beatzene­kar szórakoztatja. A sport- versenyek érdekes szín­foltjának ígérkezik a fa­vágóverseny. — Ki ajánlotta ezt a kötetet? — A könyvtárból köl­csönöztem. Kecelről jár be na­ponta Dulinofka Dezső, Az érettségi óta eltelt esz­tendőkben egy ideig tisz­ti iskolára járt (egészség- ügyi okokból szerelték le), beiratkozott a Műszaki Főiskola levelező tagoza­tára, ezt abbahagyta. Most szakmunkásként dolgozik a ktsz-nél, s ősszel nősül. lagyűjtemény és két ver­seskötet szerepelne a kí­vánságlistámon. Gogh László a szakmai könyveket részesíti előny­ben, de azért egy Ady kö­tettel feltétlenül gazdagí­taná házi könyvtárát. Másnap az Irodagép­gyártó Vállalat kiskőrösi gyáregységében folytattam a „felmérést”. Az ottani beszélgetésekről Írásom második részében szólok. Kutyifa Ilona lók elleni tűzharc esetén.) Nem engedelmeskedtek azonban a fegyvereseknek egy NSZK-beli és egy sváj­ci esetben. A müncheni re­pülőtéren 1970. február 10-én rendes időben szállt le az El A1 nevű izraeli lé­gitársaság Tel Avivből Lon­donba tartó repülőgépe. Az utasok a tranzitváróterem­ben hallgatták a hangszó­rót, a pilóták kérték a lon­doni utasait, hogy szánja­nak vissza a repülőgépre. Az utasok között volt egy 23 éves fiatalember, Assaf Dajan, Moshe Dajan izrae­li hadügyminiszter fia is. Az utasok elindultak az autóbusz felé. ám a pilóta és a másodpilóta észrevet­ték : négy fiatalember kö­zeledik az autóbusz felé, kezükben pisztoly és kézi­gránát. A négy férfi — egy Palesztina! ellenállási szer­vezet tagjai — az El A1 gé­pet és mindenekelőtt uta­sát, az ifjabb Dajant akar­ták elrabolni. Azt hitték, hogy nem a fiúról, hanem az apáról van szó. Az autó­busz sofőrje meghallotta a négy fiatalember és a piló­ták szóváltását, gyorsan bezárta a busz ajtaját. A kiáltozásra a repülőtéren szolgálatot teljesítő nyolc határrendőr géppisztolyhoz kapott és az autóbusz felé rohant. Már futás közben lőttek a busz előtt álló fegyveresekre, a Palesztinái ellenállókra, két férfi azon­nal megsebesült, a másik kettő pisztolyából vissza­lőtt, egyikük eldobta ké­zigránátját is. A partizánok és a határrendőrség közöt­ti tűzpárbajnak egy halott­ja és tizenegy sebesültje (rendőr, utas, ellenálló) volt; a célt, Dajan elrab­lását a Palesztinái ellenál­lók nem tudták megvaló­sítani. Egy esztendővel ezelőtt történt egy másik, sok szempontból hasonló repü- lőgéprablási kísérlet Zürich Kloten nevű nemzetközi repülőterén is. 1969. feb­ruár 18-án az El A1 légi- társaság menetrendszerű járata, amely Amszterdam­ból Tel Avivba tartott, zü­richi tartózkodása után ép­pen megindult a kifutópá­lya felé, amikor egy Volks­wagen tűnt fel és amint közelebb ért a repülőgép­hez, utasai a nyitott abla­kon keresztül géppisztoly- tüzet zúdítottak a Boeing- gépre. A repülőgép sze­mélyzetének öt tagja meg­sebesült, a másodpilóta nem sokkal később belehalt sé­rüléseibe. A repülőgépről, válasz­ként a tüzelésre, a hirtelen felrántott ajtóból több lö­vést adtak le az autóra. A repülőgépből az izraeli biz­tonsági szolgálat Mordehaj Rasamin nevű embere lőtt. (Az El A1 izraeli légitársa­ság gépein ugyanis a biz­tonsági szolgálat egy-egy fegyveres emberét is elhe­lyezik.) Rasamin lövései eltalál­ták az autó egyik utasát, Abdel Moszin Haszant. A lövöldözésre hamar odaér­keztek a repülőtéri rend­őrök, megadásra szólították fel az autó életben maradt három utasát. Mindhárman a Palesztinái Népi Felsza- badítási Front tagjai voltak és két alternatívát beszél­tek meg a támadás előtt. A Front utasítása szerint le­hetőleg úgy kellett végre­hajtanak a támadást, hogy megkíméljék az ártatlan utasokat Az első elképze­lés az volt, hogy a hirtelen megálló gépbe beugranak és arra kényszerítik a piló­tákat, hogy ne Tel Avivba, hanem egy más repülőtér­re menjenek — a másik terv csak a gép megrongá­lását írta elő. A Palesztinái Népi Felszabadítási Front egyébként azzal indokolta fellépését hogy az El A1 légitársaság tulajdonkép­pen álcázott katonai szer­vezete Izrael államnak, mert a légitársaság gépei fegyvert és lőszert is szállí­tanak. A zürichi támadások rendkívül érdekes folytatá­sa volt: per indult az élet­ben maradt három Palesz­tinái gerilla ellen a követ­kező vádak alapján: előre megfontolt szándékkal el­követett emberölés (Joran Perez másodpilótát lelőt­ték), súlyos testi sértés, (öt sebesültje volt a támadás­nak), robbanóanyag bűnös alkalmazásának kísérlete és tiltott fegyverviselés, (az elfogottaknál több automa­ta fegyvert, ezeknek szük­séges lőszert, kézigránátot és robbanóanyagokat talál­tak), svájci felségterület megsértése — és a legérde­kesebb, jogilag új vád: lé­giközlekedés veszélyezte­tése. Vádat emelt a svájci ügyész Mordehaj Rasamin, az izraeli titkosszolgálat tagja ellen is, aki lelőtte Abdel Moszin Haszant. A perre a winterhuri bírósá­gon került sor és ott vé­gül is elítélték az arab ge­rillákat, viszont felmentet­ték az izraeli biztonsági szolgálat emberét, aki köz­ben előlépett és mint Gol- da Meir miniszterelnök­asszony személyi testőre kapott beosztást A zürichi történetnek azonban nem a per volt a befejezése, hanem egy poli­tikailag fontos lépés. Nem sokkal az esemény után Kairóban az egyiptomi szervek egy hivatalos nyi­latkozatban elhatárolták magukat a repülőtéri tá­madástól, majd később, bi­zonyos fokig utalva a klo- teni repülőtéren eldördült lövésekre, de egy, az athé­ni repülőtéren történt ha­sonló üggyel kapolatosan az A1 Ahram című félhiva­talos lapnak tekinthető új Ságban a következő meg­jegyzés jelent meg: „Nem minden izraeli célpont el len külföldön végrehajtott támadás, használ feltétle­nül a Palesztinái ügynek ... Nagyon keskeny vonal vá­lasztja el azokat az inci­denseket, amelyek kedvező reagálást keltenek, azoktól, amelyek ellenséges érzel­mekhez vezetnek”, — írta a kairói lap, majd hangsú­lyozta, hogy a Palesztinái ellenállási mozgalom har­cosai számára számos olyan harci feladat adódhat, amelynek eredményes meg­valósítása nemcsak, hogy nagyobb hasznot hajthat az ügynek, hanem azt nem is lehet kihasználni arabelle­nes propagandára. Elsősor­ban az Izraelnek szóló fegyverszállítások és lő­szerutánpótlás megakadá­lyozását, valamint fontos — és a fegyverellátás szem­pontjából számbajöhető — külföldön levő izraeli épü­letek megszállását említet­ték a példák között. (Következik: Gépeltérítések vasárnapja)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom