Petőfi Népe, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-27 / 175. szám

*. oldal 1971. július 27, kedd Automatizált hizlalás a Duna menté Épül a hartai iparszem sertéstelep Eggyel több iparszerű sertéstelep a megyében ... Csak ennyit jelentene a két hartai tsz — a Lenin és a Béke —, valamint a Solti Kossuth Tsz közös vállal­kozása? Pillanatnyilag még eny- nyit sem, minthogy a te­lep ezután épül meg vég­legesen. Az AGROKOMP- LEX tervezte létesítmény megépítésére eredetileg a három hartai tsz szánta el magát, ám röviddel ezután az Üj Élet Tsz „kilépett”, s így került helyére a solti termelőszövetkezet. 5800 férőhely, évente 15 ezer hízót kibocsátó kapa­citás — ezek az alapjel­lemzők. A megtervezés sze­rint kerül mindez 58 mil­lió forintba, amelynek 70 százalékát állami támoga­tásként kapják meg a tár­suló szövetkezetek. Ám az eredetileg terve­zettnél máris bő tízmillió­val kell többet költeni a beruházásra. Ez adódik a következőkből: az itt ki­alakításra kerülő technoló­gia granulált, azaz szem- csézett táp alkalmazását igényli. Ennek folyamatos szállítását viszont a Gabo­nafeldolgozó Vállalat, szű­kös kapacitásánál fogva, nem ígérheti. Marad tehát az egyetlen megoldás: a te­lepet korszerű takarmány­keverővel kell kiegészíteni. A granuláló berendezés Hollandiából érkezik, a Mosonmagyaróvári Gép­gyár közvetítésével. Telje­sítőképessége akkora lesz. hogy még a gabonafeldol­gozó részére is vállalhat­nak bérmunkát. Négyóránként bekapcsol... Ezenkívül alagutas szá­rítóüzem épül. Ehhez a be­rendezést a Makói Gép­gyártól kapják. Építenek 400 vagonos takarmánytá­rolót is. A kivitelezés gondja a Lenin Tsz építőbrigádjá­nak vállára nehezedik. A végleges befejezést ez év novemberére vállalták ere­detileg. De a járulékos lé­tesítmények miatt a befe­jezés a jövő év márciusára húzódik át. Mindamellett az elké­szült épületrészeket ez év áprilisa óta fokozatosan adják át rendeltetésüknek. Ennek megfelelően máris csaknem 700 anyakocát tartanak, s még az idén 900 hízott sertést is értéke­sítenek. A telep épülésével párhuzamosan folyik a be­rendezések kipróbálása. Maga a telep a szó szo­ros értelmében automati­zált. Az épületek végénél magasodó silótornyokban nyolc napra elegendő ta­karmány halmozható fel. A táplálék önetető csigasza­lag segítségével jut el az állatokhoz. Az automata négyóránként bekapcsol, az Rágcsálók és rovarok eredményes irtását vállaljuk Magtár- és termény­fertőtlenítést soron kí­vül végzünk. Kártevő­irtó Szolgálat, Kecske­mét, Széchenyi krt. 32. Telefon: 11-225. 1202 ablaktalan épületekben ugyanekkor gyullad ki a villany is, s néhány perc múlva vége az etetésnek. Alapvetően kétféle fűtést alkalmaznak: van meleg­vizes radiátor és légfűtés a mennyezetről. A fiaztatók- ban a „kismalacfészkek” temperatúráját a padlózat­ba beépített fűtőegységek biztosítják. Nagy gondot fordítanak a trágya eltávo­lítására ; a szerves anyag rácsokon, lejtős alagutakon jut ki a szabadba ahol Gi-gi- rendszerű rázószerkezettel választják szét szilárd és folyékony részeire, s en­nek megfelelően kerülnek felhasználásra: gépi úton juttatják vissza a talajba. Az úiabb lépés: a feldolgozás Mi a helyzet a várható gazdaságossággal? Erről ér­deklődöm Csordás Mihály- tól, a közös vállalkozás el­nökétől. — Ilyen rendszerű telep, mint amilyen a miénk lesz, az Agárdi Állami Gazda­ságban két éve működik. Bár kapacitása kisebb az itteninél. Az eddigi tapasz­talatok szerint egy kiló hús megtermelésére 3,40 kiló takarmányt használtak fel. Ezt az eredményt jónak tartjuk. Sikerült az éven­kénti 2,4-es forgási sebes­séget is elérni, ami a hiz­lalás gyorsaságát illeti. A termékük 70 százaléka A minőségű sertéshús, s ez megint csak kitűnő ered­ménynek számít. A hartaiak svéd-lapály keresztezésű fehér hússer­téseket szaporítanak és hizlalnak. Az alapanyagot a szarvasi kísérleti telep­től vásárolták. A jövőt illetően újabb kérdés vetődik fel: nem volna-e érdemes a sertés­program teljes vertikális kiépítésére gondolni Har- tán. Minthogy a takarmány teljes egészében megterem az itteni Duna menti földe­ken, tulajdonképpen csak a végső, a feldolgozó sza­kasz megteremtése marad hátra. Arról van szó, hogy élő sertések helyett gazda­ságosabb volna húskészít­ményeket és tőkehúst érté­kesíteni. Ez a gondolat a Vállalkozás életrehívóiban is intenzíven érlelődik, már csak azért is, mert a hartai Új Élet Tsz példája azt bizonyítja, hogy a hús- feldolgozás — jövedelmező Üzemág. Az Üj Élet kilenc gazdája — kezdetleges technológiával, teljesen ma­nufakturális módszerekkel — évente 600 ezer forintos tiszta hasznot produkál. Termékeny elképzelés ez, de a vállalkozás vezetőinek kétségtelenül igazuk van, amikor azt hangoztatják: az automatizált telep mel­lett csak a modern techno­lógiával működő feldolgozó üzem lehet életképes. En­nek létrehozásához viszont még ezután kell anyagi alapokat teremteni. Fehér köpenyes gondozók Az iparszerű sertéstelep az emberi munka haté­konysága szempontjából is hatalmas távlatokat nyit meg: a hagyományos élő munka helyett a képzett­ség, a magas fokú szaktu­dás veszi át a vezető sze­repet. A telepen dolgozók száma a végleges kiépülés után sem haladja meg a húszat; 400 anyakoca gon­dozását például egyetlen ember látja el, s az egy épületben hízó 1150 sertés gondozásához is elegendő két személy. (Valójában egy is elegendő Volna, de az épületeket, a szakaszos nevelés miatt, közfallal re­kesztik ketté.) A szakmai irányítást há­rom agrármérnökre és egy felsőfokú technikumot vég­zett szakemberre bízzák. Rajtuk kívül csak szak­munkások jöhetnek számí­tásba — ez egyébként az állami támogatás feltételei között is szerepel. A fia­tal szakmunkásokat — érettségizettek is vannak közöttük! — Agárdon ké­pezik ki. Fehér köpenyes gondozók dolgoznak itt, napi három műszakban. A na.pi nyolc­órás munkaidő megvalósí­tása itt annyira természe­tes, mint amennyire lehe­tetlen volt a tíz év előtti szerfás ólakban. Ismét csak azt kell meg­állapítanunk, hogy a ter­melékenységnek nem any- nyira az automatizálás, ha­nem az emberi tudás a for­rása. H. D. A homoki szőlők védelmében Aggasztó mértékben csökken a hagyományosan telepített szőlőskertek terü­lete. A statisztika szerint nyilvántartott 107 ezer hold területből ma már csaknem 20 ezer hold nem termő. Részben elöregedtek a tő­kék, és emiatt nem érde­mes megművelni, másrészt nincs elegendő munkaerő a szétszórt telepítések műve­léséhez. A kunszállási Al­kotmány Termelőszövetke­zetben 600 hold szőlőterü­letből jelenleg 130 van par­lagon. A kiskunfélegyházi Móra Ferenc Termelőszö­vetkezet 175 hold szőlőte­rületének 10 százalékát se­lejtezték ki- A szakemberek szerint az ötéves terv idő­szakában mintegy 40 ezer hold hagyományos szőlőte­lepítést ér hasonló sors. Mivel Bács-Kiskun az or­szág legjelentősebb szőlő- termelő megyéje, érthető, hogy egyre jobban sürget a homoki telepítések rekonst­rukciója. A termőterület csökkenése hovatovább ve­szélyezteti a belső ellátást és az exportot. Ebben a té­mában a megyei pártbizott­ság részéről az utóbbi hó­napokban számos jelzés ér­kezett az illetékes minisz­tériumba. A figyelmeztetések ered­ményeként az utóbbi hetek­ben több fontos tárgyalás zajlott le a homoki szőlő- termesztés helyzetéről. — Megállapították, hogy a IV. ötéves terv időszaka alatt 10 ezer hold ültetvény fel­újítását kellene megvalósí­tani. Az ehhez szükséges pénzügyi beruházásokat részben saját erőből való­sítják meg az üzemek, más­részt állami hitelből. Érde­mes megjegyezni, hogy az ötéves terv időszaka alatt az országban 20 ezer hold új telepítést irányoztak elő. Megindult tehát a küzdelem a homoki borok védelméért. Már az elmúlt esztendőben megalakult egy koordinációs bizottság —, amely tíz alföldi termelő­szövetkezeti területi szövet­ség összefogásából szüle­tett. Az együttműködés cél­ja, hogy a bortermelő üze­mek és a népgazdaság ér­dekeit összhangba hozza. Segíti a bizottság a korsze­rű termelési módszerek el­terjesztését, kutatja a leg­kedvezőbb értékesítési le­hetőségeket. Támogatja a gazdaságos termelés meg­valósítását­Nemrég — először a bor­felvásárlás történetében — védőárat kapott az alföldi bor. Régi panaszuk a ter­melőknek, hogy az árakat csak a szüret idején, nem­egyszer a munka megkez­dődése után ismertették csak a pincegazdaságok. Először fordul elő, hogy mintegy másfél hónappal a borszőlő érése előtt meg­köthetik a szerződéseket. A Közép-magyarországi Álla­mi Pincegazdaság üzemei több éves felvásárlási szer­ződést is kötnek. Az üze­mek ebben az esetben 3—6 százalék felárat is kapnak, aszerint, hogy mennyi idő­re szól a megállapodás. Ezek a szerződések elősegí­tik a biztonságos értékesí­tést. Az előzetes becslések szerint a tavalyinál vala­mivel magasabb termés várható a szőlőskertekben. Most még azonban nehéz előrelátni, hiszen sokat „al­szik” kint a termés. Min­denesetre az eddigi intéz­kedések elősegítik a terme­lési biztonságot, a homoki borvidék nagyobb megbe­csülését, ami nem közöm­bös az itt élő emberek szempontjából sem. K. S. Mezőgazdasági mesterek A Német. Demokratikus Köztársaságban 1970 végén a termelőszövetkezeti pa­rasztoknak és állami gaz­dasági dolgozóknak 57 szá­zaléka rendelkezett szak­munkás-oklevéllel, vagy ennél magasabb fokú (tech­nikumi vagy egyetemi) vég­zettséggel. Ezt az arány­számot az új ötéves terv irányelvei szerint 1975-ig 80 százalékra kell emelni. Ennek a 80 százaléknak a megoszlása a következőkép­pen fest majd: 11 százalék főiskolai és technikumi végzettséggel, 9 százalék mezőgazdasági mesterlevél­lel (ez az iparban a mű­vezetői képesítésnek felel meg), 60 százalék pedig szakmunkás-okLevéllel fog rendelkezni. Megjegyzés útügyiien A Homokmégyi Községi Tanács még tavaly június­ban szerződést kötött a KPM Kecskeméti Közúti Építő Vállalattal a Petőfi Sándor uteai, mintegy 700 méteres kövesút megépítésére. A megállapodásban a kivitelező vállalta, hogy 1971. augusztusában kész állapotban át­adja rendeltetésének a szóbanforgó utat. Miért említjük ezt? A közelmúltban tanácsülés volt Homokmégyen, s a lakosság hivatott képviselői aggód­va tették fel a kérdést: mi lesz a kövesút tál? A jelen­legi helyzet ugyanis nem ad okot a derűlátásra. Á vál­lalat néhány hónappal korábban a helyszínre szállí­totta ugyan a szükséges sóder- és szegélykőmennyi­ség egy részét, az építéshez azonban még hozzá sem kezdtek. A tanács vezetői sürgették a dolgot levélben és szó­ban is. A válasz pedig így hangzott: ne nyugtalankod­janak, ha mi egyszer hozzáfogunk, akkor egy-kettőre kész az út, akár még a jelzett határidőn belül is. Lehet, hogy így van. A vállalat tudja, milyen mun­kaintenzitásra képes. Minden esetre tény. hogy a ta­nács 1 millió 219 ezer forintját — ennyi az út költsége — már az első évnegyedben zárolták. És van még va­lami, ami nyugtalanító: a szerződés tanúsága szerint a kivitelező nem válla! felelősséget az út esetleges idő előtti meghibásodásáért, mivel romoskinói bitument használnak és ez egyelőre még kísérleti jellegű vállal­kozás. Ügy' hisszük, felesleges bővebb kommentárt fűzni a fentiekhez. Ott jártunkkor a tanács vezetői elmond­ták, hogy bíznak a vállalat legutóbbi ígéretében. Egy biztos: a homokmégyiek akkor lesznek igazán nyugodtak, ha látják, hogy épül az út, s remélhetőleg még az őszi esőzések előtt elkészül. De lehet, hogy csoda történik az útépítés történetében és nár hét alatt elkészül egv olyan munka, amelyre több időt is érde­mes szánni? Szabó Attila 2. KILENC SZAMURÁJ-KARD Az első nagy port fel­vert hijacking, azaz repülő­gép-eltérítés 1966. január­jában az etiópiai repülő- társaság egyik gépével tör­tént. Az Addisz Abebába induló gépet a Szomáliái fővárosba vitte a repülő- géprabló. 1967. áprilisá­ban a nigériai repülőtár­saság egyik gépét Lagos helyett a szakadár Biafra tartomány fővároséba, Enu- guba kényszerítették. Néhány hónappal kesőhb indult el az egyiptomi légi- társa,ság egy AE—24 típusú gépe Kairóból, de a menet­rendben szereplő vidéki város helyett az akabai re­pülőtéren szállt le. A repü­lőgéprabló ezúttal magas állású személyiség volt. Riad Kamal Haddad, az egyiptomi titkosszolgálat vezetője, aki menedékjogot kért Jordánia királyától, Husszeintől. Ugyanebben az esztendő­ben Angliában béreltek egy kis repülőgépet, amelynek Ibizia üdülőszigetre kellett volna vinnie az utast. Az utas nem volt más, mint Mojse Csőmbe, az azóta el­hunyt hírhedt kongói ex- miniszterelnök. Az Angliá­ban bérelt repülőgép azon­ban nem a gyönyörű kis szigetecskén szállt le, ha­nem Algériában. 1968. júliusában az izrae­li légitársaság repülőgépe 38 utassal, 11 főnyi sze­mélyzettel Rómából a fiu- micinoi repülőtérről Tel- Avivba indult. Egy óra sem telt el a felszállás után, amikor a pilóta rá­dión közölte: fegyverrel Algír felé kényszerítik. Ki­derült, hogy a palesztinai ellenállók egyik csoportja térítette el a gépet. Az volt a cél, hogy arra kénysze­rítsék az izraeli kormányt: bánjon hadifogolyként az általa elfogott arab parti­zánokkal. 1966. szeptemberében az argentin légitársaság egyik Deques repülőgépe Brazí­lia felé indult. A gépet egy 20 tagú csoport eltérítette az eredeti útvonalról. Uta­sításukra a gép a Falkland- szigeteken szállt le. A cso­portot egy ismert argen­tin színésznő, Cristina Ver- rier vezette és amikor a gép leszállt, ő lépett első­ként a Falkland-szigetek földjére. Több társa né­hányszor a levegőbe lőtt a magukkal hozott (egyéb­ként emberélet kioltására alkalmatlan) fegyverekkel, majd elénekelték az argen­tin himnuszt. Cristina Ver- rier hosszú nyilatkozatot olvasott fel, amelynek az volt a lényege, hogy a 20 tagú repülőgéprabló csoport szimbolikusan megszállta a szigeteket. A történet hát­terében az a régi, Anglia és Argentina közötti törté­nelmi vita van, amely a Falkland-szigetek birtoklá­sáról folyt és folyik. A 20 tagú repülőgéprabló cso­port visszaült az argentin légitársaság repülőgépébe. a gép nyugodtan folytatta útját Brazíliába. A repülőgép-eltérítés egyik legkülönösebb esete 1970. márciusában történt. Japán egyetemisták csoportja szállt fel egy tokiói légitársaság egy belföldi járatra készü­lő Boeing—727 gépére. A gépen 131 utas és 7 főnyi legénység tartózkodott. A kilenc diák, aki elhatározta a repülőgépeltérítést, a Zengakuren nevű maoista— trockista diákszervezet tag­ja volt. A gép elindulása után rövid, görbe pengéjű, szamurájkardot rántottak elő, a pilótafülkébe rontot­tak és utasították a piló­tát: forduljon észak felé, Phenjanban, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság fővárosában akarnak le- szállni. Az egyik diák az utas­fülkék hangszóróján beje­lentette: a gépet eltérítik, az ellenállás reménytelen, mert a gépen több bombát helyeztek el és szükség ese­tén felrobbantják a aeoet­/

Next

/
Oldalképek
Tartalom