Petőfi Népe, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-27 / 175. szám
' Wl. JűHus 87, keid 5. oldal Látogatás Bárdos Ferencnél BEMUTATJUK: „Nincs családi címerünk...” A kartali asszonykórust A hatvanesztendős Bárdos Ferenc, a Bajai Tóth Kálmán Társaság elnöke, pedagógus és könyvtáros szív és érdem szerint „az elillant évek szőlőhegyén” kérésemre ifjúságát idézi. Elébb leteszi csupavirág kertjében a fűrészt. Nyári lakásra alkalmas indiánkunyhót barkácsol. Jól áll kezében a szerszám, tud bánni az anyaggal. Akárcsak az emberekkel. — Pusztáról, faluról jöttem, ahol édesapám uradalmi béres volt. Álmodozó természetemet anyámtól örököltem, aki téli estéken szövögette felénk gondolatait (hat gyerek), édesapánk hasonlóképp sokat mesélt. Amíg élt. Az első világháborúban esett el, ötéves voltam akkoriban. Az ő meséiben több volt a lázongás a nehéz élet ellen. — A Kiskunságban olvastam még 1967-ben szép írásodat gyerekkorodról. Magammal hoztam. „Nincs családi címerünk, de ha valamikor lett is volna, így képzelem: Istálló, állatok hátuljával premier plan-ban, elől vasvilla keresztben egy inas karcsonkkal. Mert az ősök életszínpada emberemlékezet óta — és azon túl vagy száz évig — az istálló... Csak télen, ha fehér dunyhával takaróztak a vetések, lehetett időt kanyarítaniuk a szellem pallérozására is. Amit barázdát taposva, vagy bárányfelhőket figyelve egész évben összehordott az agyuk, magába zárta a szívük, esténként búboskemence mellett, pislákoló pilács árnyékot rajzoló fényénél dús áradásban ömlesztettek szét... Diákéveidben aligha dúskálhattál földi javakban. — Apám halála után a helyi tanító vett magához, felesége mellé, „belső segítségnek”. Gyermektelenek lévén megszerettek, taníttattak. Így vált el utam osztályos társaimtól, akik ma nyugdíjas, avagy tényleges tsz-tagok. A gondok rozsdája a tanítói diploma megszerzése után marta igazán fiatal életem. Négy évig ettem az állástalanok kenyerét. A maiak talán értetlenül hallják, olvassák majd ezt a kifejezést Ingyen, csupán a kosztért tanítottam tanyákon, szülőfalumban, Sükösdön. — Minden rossznak vége szakad egyszer. — Így van. Legemlékezetesebb hetei-hónapjai életemnek a bajai múzeum alapításkor végzett gyűjtőmunka, a tárgyi, írásos, könyvanyag rendezése, az első kiállítások élménye, polcok eszkábálása. Közben rengeteget olvastam, egész könyvtárravalót. — A „Misi búcsúzik” című elbeszéléseddel irodalmi pályázatot nyertél. Az ebből készült hosszabb jelenetet — emlékezetem szerint — a rádió is sugározta és sokfelé játszották amatőr csoportok országszerte. Mikor jelent meg első írásod? — Még 1955 februárjában mutatkoztam be íróként. „Kovács Gabi, meg a kis óz” című elbeszélésemet elküldtem a Magyar Rádió műsorszerkesztőségé - be. Az egyik szerkesztőnek megtetszett és felolvasták. Az újságok, folyóiratok hasábjain 15 esztendeje olvashatók írásaim. Az „Égnek a mécsek” című színművemmel a második díjat nyertem az országos Latinka- pélyázaton. — Hadd tegyem hozzá, hogy a Súgó Viz című elbeszélés dramatizált változatát a pécsi stúdió már háromszor közvetítette. — Négy esztendeje a Bajai Tóth Kálmán Társaság elnökeként is tevékenykedsz. Bevallom, hogy az utóbbi időben viszonylag ritkán hallottam az irodalmi egyesület kezdeményezéseiről. — Sajnos, az idősebbek lassan abbahagyják és kidőlnek a sorból. De a fiatalok között sok tehetséges akad, most bennük bízunk. — íróasztalod felett láttam Tóth Kálmán, Gárdonyi Géza és Móra Ferenc portréját. Példaképek? — Jól sejted. Tóth Kálmán a város önzetlen szolgálatára és szeretedére int, Gárdonyi a gyermekszeretetre, Móra Ferenc az életderűre és humorra. • Bárdos Ferenc népszerű ember a Sugovica partján A pilóták közölték: a hosszú útra kevés az üzemanyag. A diákok beleegyeztek, hogy az általuk ellenőrzött rádióüzenet után a gép leszálljon Kukuoka repülőterén, s ott 22 utas — nők, gyerekek és öregek — elhagyják a gépet. Felvették az üzemanyagot, majd a gép újra a levegőbe emelkedett. Közben történt azonban valami, amire a diákok nem számítottak. A hatóságok, a kukuokai leszállás alatt egy aprócska papírdarabon észrevétlenül üzenetet csempésztek a vezető pilótához azzal az utasítással, hogy ne Phenjanban, hanem a dél-koreai főváros, Szöul Kimpo nevű repülőterén landoljon, „minden rendben lesz”. Szöulban valóban mindent elkövettek, hogy megtévesszék a repülőgéprablókat. A kimpói repülőtér épületére új táblát helyeztek Phenjan felirattal. A kifutópálya széléin és az épületen a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság zászlói tengtek. Több jelszavas táblát helyeztek el KNDK-jelszavakkal. Amikor a gép leszállt, a dél-koreai bábhadseregnek egy KNDK-egyenruhába öltöztetett osztaga fogadta. A diákok azonban felfedezték a példátlanul alaposan előkészített megtévesztést — állítólag abból, hogy a KNDK-egyenruhába öltöztetett osztagot nem a két tiszti rendfokozatú egyén, hanem egy közlegény! egyenruhába öltözött személy irányította. Három teljes napon át a szöuli repülőtéren állt a gép. A diákok a gépben maradt utasokat terrorizálták; hátrakötötték a kezüket és megakadályozták, hogy a repülőtér személyzete élelmiszert juttasson el a gépbe. A Hangszóró állandóan szólt, az utasokat is, a repülőtér személyzetét és a géptől nem mesz- szire letáborozott, álöltözetű dél-koreai katonákat a gépben elhelyezett 20 darab bombával fenyegették. A szöuli hadügyminiszter a harmadik napon azt üzente a diákoknak, ha szabadon bocsátják az utasokat, megengedik, hogy tovább repüljenek Phenjan felé. A diákok azt válaszolták: nem bíznák a szöuli bábrendszer ígéreteiben, biztosítékra van szükségük. Ekkor Jamamura japán közlekedésügyi miniszter- helyettes lépett közbe, aki Szöulba repült és a repülőtér rádióján keresztül közölte a diákokkal: hajlandó túszként velük utazni Phen- janba, ha az elcsigázott, éhes utasokat szabadon engedik. így is történt; a gép hamarosan le is szállt Phenjan repülőterén. A vizsgálat hamarosan kiderítette, hogy a repülő- géprabló kilenc diák teljes fegyverzete kilenc szamu- tájkard volt. A gépen elhelyezett „bombák” nem bombák voltak, hanem kövekkel töltött fémdobozok, amelyekre megtévesztésül drótokat, zsinórokat hegesztettek. Huszonnégy órával a phenjani megérkezés után a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság hatóságai útjára bocsátották a gépet a japán pilótákkal és a japán miniszterhelyettessel együtt — annak ellenére, hogy Japánnak nincs diplomáciai kapcsolata a Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormánya megállapította, hogy nem adott engedélyt a gép leszállására és így a repülőgép személyzetét és a géprablókat felelősnek tekintették az engedély nélküli berepülésért; a megtorlástól a hatóságok kivételesen eltekintettek. A KNDK hatóságai azonban határozottan elítélték a géprablók kalandor cselekedetét. (Következik: A tolvaj őrmester esete) „Meghalok a búbánatból kifolyólag” Egyik nyelvművelő kiadványunkban a szükségtelen névutós kifejezések terjedése miatt így kesereg Szende Aladár nyelvészünk: „Így bizony maholnap tréfából valósággá válik a közismert népdal eme sorának: „meghalok a búbánattól” ilyen változata: meghalok a bú bánatból kifolyólag”. Érdemes lesz tehát néhány szót ejteni névutóink fejlődéséről és használatáról. A névutóknak a ragokkal azonos szerepük van: különböző viszonyokat fejeznek ki. A mikor? kérdésre adható feleletek közül említsünk meg kettőt: öt órakor, öt óra után. Az órakor rágós, az óra után névutós főnév. A névutók lazábban kapcsolódnak a szavakhoz, nem írjuk őket velük egybe, és általában testesebbek, mint a ragok. A névutók, mint a ragok is, önálló szókból alakultaik. Így az al (alsó rész), föl (felső rész), el (elülső rész), mög (hátulsó rész) főnevekből lettek az alatt, alá, fölé, fölül, előtt, elé, mögött, mögül stb. névutók. Az út főnévből lett az után névutó. Ez később újabb alakban is jelentkezett (útján), de természetesen nem azonos jelentéssel. Keletkezésük teljesen azonos módon történt: az út alapszóhoz régen az -a, később a -ja birtokos személyrag és az -n rag járult. (A mai hídja, kútja régen hida, kuta volt.) Határozói igenevek is névutókká lehettek (fogva, nézve, múlva). Régebbi névutóink jelentős része ragszilárdulással keletkezett. (Ezt a képzés egyik fajának tekinthetjük.) A fölött, mellett -t ragja azonos a Pécsett, Győrött, Fehérvárt, Kolozsvárott régies helyhatározókban is használt -t raggal. A mögé, felé, alá -á, -é ragja is gyakori volt régen. A fejlődés követte a szükségletet: névutók állandóan keletkeztek, általában rágós névszókból. Ezek a névszók alapjelentésüket elhagyva lesznek újabb és újabb viszonyok kifejezőivé. így lettek névutók vagy névutószerü főnevek az elmúlt évszázadok folyamán a mentén, nyomán, során, szemben, révén, folytán. Egyes állandósult kapcsolatokban a névutóvá válás útjára léptek a következő rágós főnevek: kapcsolatban, révén, útján, folytán, segítségével. Újabban főleg a hivatalos nyelvben meglepően új névutók jelentkeztek. Ezek a ragok helyébe akarnak lépni. Nézzünk néhány példát! A zöldségfélék terüle tén nagy a terméskiesés (pedig kiesés a zöldségfélékben szokott lenni.) A tsz-eknek megváltozott a szerepük a zöldségtermelés vonatkozásában (miért nem a zöldségtermelésben?). Aa r egyéni termelők vonalán támogatásra van szükség (pedig csak a termelőknek volna rá szükségük). A minisztérium a kinevezés tekintetében még nem döntőt (holott csak a kinevezésről kellene döntenie). A keretösszegek felhasználását illetően lényeges javulás állapítható meg (helyesen: felhasználásában). Az ünnepség keretében osztották ki a jutalmakat (egyszerűen csak az ünnepségen). A névutók kérdése bonyolult nyelvhelyességi kérdés. A példák alapján kerülnünk kell a ragok helyetti névutós szerkezeteket, mivel nem árnyalják mondanivalóinkat. Kiss István épült városban. Jó ügyek kovásza, hasznos kezdeményezések — így mondja — „poros bakancsú katonája”. Előadásokat tart, buzgólkodik a virágos-tiszta Bajáért, munkahelyén is kitűnően megállja helyét. És ami talán a legfontosabb. Elégedett. Ügy érd — joggal — nem fecsérelte napjait haszontalanságok- ra. Most a hetedik évtizedbe érve is tele van tervekkel, egy percre sem unatkozik. Orvosságot most sem szed, legfeljebb naponta éh ómra egy kanál vegyesmézet. A mai rohanó világban kevesen büszkélkedhetnek ilyen kiegyensúlyozott közérzettel. Kívánjuk, hogy még hosszú ideig munkálkodjék szeretett városa javára a mostanihoz hasonló frisseséggel, ügyszeretettel Heitai Nándor A tisztább levegőért A zagyvaróna« ötvözetgy árban KGST-kooperáciőban leve- gőtlsztító-berendezést építenek. Az elektromos porleválasztóberendezést, amely teljesen megszünteti a levegőszennyeződést — Csehszlovákiából vásároltuk. A kartali „Űj Elet” Termelőszövetkezet egyik növénytermesztő brigádjának asszonyai munkaközben és ebédszünetekben kedvtelésből énekeltek; önmagukat és társaikat szórakoztatták dalaikkal. A tsz vezetői felfigyeltek a brigád asszonyaira és javasolták, hogy alakítsanak kórust, rendszeresen próbáljanak. Rövid idő elteltével — 1969-ben — Túrán megren dezett Galga menti napokra meghívást kaptak és kiemelkedő sikerrel szerepeltek. A kórus jellegzetes előadásmódjáról és művészi teljesítményükről elismerően nyilatkoztak a szakemberek. A „Röpülj páva” vetélkedő elődöntőiben is elsöprő sikert arattak. Produkciójukat Salgótarjánból közvetítette a televízió. (Képünk a fellépésről készült.) Az elmúlt évben még egy kiemelkedő eredményt ért el a kórus: Elnyerték a Galga menti népi fesztivál nagydíját. Bizonyára a Szelidi-tó partján is sikerrel szerepelnek. Cs. K.
