Petőfi Népe, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-25 / 174. szám
tersek a Katona Judit: Tűzkút A gyümölcsök húsa kiolvad íz csurran, s piros cukorból a magra kristálysóit az őszi nap kicsapja. Rétekről a fák messzebolyongnak. Izgalom fut át a szárakon, nedvek tolonganak a mélyzöld levelekben nesz barkácsol, a zaj még tehetetlen: hátára billen, s fekszik az úton. ■' Mi mozdít meg mindent gyökérigI Poros, nagy útját a nyár izzadva futja, fű torkokból hang tör fel, s magasodva, zeng a végső beteljesülésig. Kiszáradt törzzsel egy fa lóg, csak egyet himbál a szél: zöldéit a többi. Még most jön a tánc: szédülni, pörögni égni s hullani kell a leveleknek. Ha aranykürtjébe fúj a Nap falvak, városok készüljetek csodára: tűzkút tör fel, csapkod, ragyog a lángja s bőséggel, tűzzel mindent learat. Kiss Dénes: Régi nyarak Nyaraim porát szél viszi Letörölte lábnyomaimat dűlőutak tábláiról Szél hordja más. egek alá folyókon úszik lefele Nem fáj talpamon a tarlók aranyparazsának sebe Szél szél viszi nyaraimat forog a napsugár-kereke Keresem mint az aranyat a gyerekkori nyarakat búzatáblák sárga lángját eke nyomán a barázdát De csak a szél fúj csak a szél az idő kék szele Aritalfy István: Szalormasütés Lobog a láng. Körül hegyek. Az esti erdő hallgatag. Csak lenn, amerre visz az út, csacsog egy frissvizű patak. Patakvízben hütött borunk, szalonna' sül a láng felett. Bűbájos erdei világ! és tisztaszívű emberek .11 A tó felől — békák dala. Az ég felől — a csillagok. Nézem a piros lángokat. Es nem Szólok. Csak hallgatok. Mezei András: Ég felé emelt karral Búcsúzom ettől a fától, szépséges magányától, mintha egy erdő állna, úgy zúg, zeng minden ága. Eg felé emelt karral szólal mezőnyi karddal gerincén áramolva tombol, kitárulkozva. Hangok, karok és ágak hallani allelujáznak. Én sem állhatok szebben: ember az éggel szemben. Karomat öröm nyújtja, ereim szökőkút ja nem lehet láthatatlan — állok lcivághatatlan. jN\Vv BEMUTATJUK: A mezőkeresztesi Aranykalász Tsz „Röpülj páva” férfikarát kelnek a falu jóhangú férfiai. Borsod falvaiban már a múlt század vége felé ismerték őket. 1923- tól évről-évre egyre jobban megerősödik Nagy Dezső karnagy irányításával a parasztkórus. Tíz év elteltével sikereik eredményeként meghívást kaptak és felléptek Bécs- ben egy nemzetközi kórustalálkozón. Jubileumi hangversenyekkel ünneA folklór háromnapos ünnepére készülődik Bács- Kiskun megye. Vendégeket várunk az ország minden részéből, és határainkon túlról is. A Duna mentén élő népek művészete jön el hozzánk augusztus 19—20—21-én, hogy újra megbizonyosodjunk közös kincsünk szépségéről, és megőrzésének, ápolásának szükségességéről. A III. Duna menti foklórfesztiválon Baján, Kalocsán és a dunapataji Szelidi-tónál szereplő együttesek közül több régi ismerősünk a tv képernyőjéről, a kecskeméti népzenei találkozókról, vagy a rádióból. Bemutatásukra azért vállalkoztunk, hogy művészetükön kívül eddigi munkájukkal, eredményeikkel is megismertessük az olvasókat — és egy kicsit azért is — mert történetük a követendő példa erejével is szól. Elsőnek a mezőkeresztesi Aranykalász Tsz „Röpülj páva” férfikarával ismerkedjünk meg, annál is inkább, mert a parasztkórusok találkozóján részt vevő kórusok között ők a „rangidősek”. A falu krónikása 1856- ban feljegyezte, hogy kórusban igen szépen éneTudósjelöltek? A végén, a hátsó oldalon kezdem szombat délutánonként az Élet és. Irodalom olvasását. Kedvelem a jó riportokat, ezért. Legutóbb a Magyar Tudományos Akadémia egyik intézetében’ dölgózö'ÍTátal kütatók élef- ' és' miifikakö- rülményeit, reményeit, közérzetét igyekezett bemutatni, Tudósjelölteket ahogyan a cikk szerzője mondja, „mázlistákat”, akik fiatalon akadémiai intézetbe kerültek. Ahányan vannak, annyiféleként látják helyzetüket, jövőjüket. Ez természetes. Gondjaik, terveik ismertetése, érzékeltetése megérdemli a nyomtatott betű nyilvánosságát: a tudomány egyén- és közösség- formáló szerepe a haladó idővel növekszik. „Csúnya dolog így bánni egy leendő akadémikussal, micsoda pocsékolása a szellemi energiáknak” — efféle kesergések szomorkodták — óvatosan megfogalmazva — nyilatkozataikban. Elégedetlenségüket nem a „majd én megmutatom” eltököltsége, nem a lélek tüze fűti: a robotnak tekintett munkaköri feladatok ellátása (cédulázás, stb.) kedvetleníti őket. Mást is kell csinálni, mint amit szeretnének, amihez a legjobban értenek — ezt fájlalják többen. Mert ők mint ezt a cikk címe is jelzi, tudósjelöltek. Elvégre az akadémiától kapják a fizetésüket Intézeti dolgozók. Itt a bökkenő. Soha sem az állás minősége, az íróasztal, a munkakör címe a meghatározó, hanem a teljesítmény. Sok minden szükségeltetik ahhoz, hogy valakit tudósnak tekintsenek. Többek között szívós munka, átlagon felüli kitartás, fáradhatatlanság, jó memória, rendszerezőkészség. Egyik-másik ifjú diplomás mintha híjával lenne a feltételek egy részének. Miért tekintsük tudósjelöltnek azt a hölgyet, akit álláskereső körútja vezetett az intézethez? Alig másfél esztendeje végzett, de „már nem bírja a hajtást”. pelték a kar fennállásának 90—100—110 éves évfordulóját. A felszabadulást követően minden da- lostalálkozóra meghívták őket. Eddig nyolcszor szerepeltek a televízióban, rádióban, hangversenyt adtak az aggfeleki cseppkőbarlang „koncerttermében” is. A tagok sorában ott a tsz elnöke, főagronómusa, több brigádvezetője, traktorosa és növénytermesztője — összesen 27-en —, akik szeretnek dalolni. A ma élő zeneszerzők közül Karai Józseffel és Balázs Árpáddal tartanak szórós kapcsolatot, ök a kórus részére eddig több művet komponálták. Fellépéseik alkalmával elsősorban népdalokat és népdalfeldolgozásokat adnak elő. Csatő Károly Wu,,.. .*«. ^u.ópa Könyvkiadó jubileumára Miért? Valóban szerény kezdő fizetésének kiegészítésére naponta 8—11-ig nyelviskolában tanít, (gyakorlásnak sem rossz) és utána hetente kétszer (!) be kell menni munkahelyére. Ráadásul, ez már azután mindennek a teteje, „itt mindig várja néhány lefordítandó levél”, a többi napon meg ücsöröghet a könyvtárakban, a levéltárakban. „Egyszerűen kiborult, remegett a keze”. Félreértések elkerülésére, az ifjú történész eddig még nem tett le semmit az asztalra, még nem bizonyított. Mit szólnak mindehhez azok az érdemekben gazdag tudósok, akik negyven-ölven évesen is kénytelenek laboratóriumban, hivatalban, könyvtárban eltölteni életük tekintélyes részét Mégis jut idejük tudományos munkálkodásra is, olvasásra is, közéleti tevékenységre is — és nem roppannak össze. Ismerek olyan jeles irodalomtörténészt megyénkben, aki tanári, könyvtárosi munkája mellett szinte évente publikál fontos tanulmányokat Nem esik kétségbe, ha Ady Endre cikkeit, írásait kell a megadott szempontok szerint kicéduláznia, noha a XIX. század a kutatási területe. Kossuth-díjas paradicsomnemesí- tőnk sem érzi méltánytalannak, hogy időnként a kertészet más ágaival is — stílusosan szólván — bíbelődnie kellj Így bizony. így óvják magukat á beszörküléstőL Tudják, hogy az egyéni hajlamokat egyeztetni kell a közösség kívánalmaival. Mindez nem fér napi 8 órába? Kétségtelen. De aki magasra akar jutni, aki magasra tette a mércét, annak az eszközöket is vállalni kell. Olvasták • bizonyára Marx szép szavait: „A tudomány nem ismer széles országutat, csak azok remélhetik, hogy napsütötte ormait elérik, akik meredek ösvényei megmászásának fáradságától nem riadnak vissza.” A tehetség társadalmi érték. A világért sem áS^ lítom, hogy a lehető legtökéletesebben gazdálkodunk! a rendelkezésre álló szellemi kapacitással, hogy a kiválogatás szempontjain és módszerein nem -lehetne finomítani. Változzanak a körülmények bárhogyan, a voksot mindenkinek magának kell letenni. Éppen ezért tettem szóvá • a nyilatkozatokban kitapintható szemléleti ficamokat Tudósjelöltek az akadó-' miai intézetekben dolgozók? Mázlisták? Ugyan! Hála művelődéspolitikánknak, a fiatalok iránt megnyilvánuló bizalomnak, Viszonylag kedvező munkahelyi körülmények között érdeklődési körükkel rokon témákban kutathatnak. szerezhetnek gyakorlatot, tapasztalatokat. Petőfi Sándor mondta egyszer, hogy „a diák olyan semmi, amiből minden lehet”. Remélem, nem neheztelnek az ifjú kutatók, ha ezzel az idézettel fejezem be cikkemet. Heltai Nándor
