Petőfi Népe, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-25 / 174. szám
A Magyar Pedagógiai Társaság Bács-Kiskun megyei tagozatának munkájáról A pedagógia alkotó erőknek összefogása A_ gazdasági-társadalmi és a tudományos-technikai fejlődés új lehetőségeket teremt a művelődésre. Növekedett az oktató-nevelő munkára szánt idő; így érhettük el, hogy sok fiatal folytathatja az iskolakötelezettség határain túl is tanulmányait. Így jutottunk el addig a felismerésig, hogy a nevelés össztársadalmi feladat. Az iskolának az élettel való szoros kapcsolata folyamatosan igényli a fejlődés új elemeinek átvételét. Napjainkban már elég sokan látják, hogy az oktató-nevelő munka színvonalának emelése az anyagi, té- i nyezők vonatkozásában is gyümölcsöző beruházásnak számít. A nevelés nemcsak az emberi alkotóerők ki- fejlesztését segíti, hanem egyben értékteremtő folyamat is. Az oktatás és nevelés hatékonyságának növelése korunkban már az egész társadalomnak a feladata. Ezeknek a követelményeknek jegyében végzi munkáját megyénkben is a Magyar Pedagógiai Társaság. PEDAGÓGIA, PSZICHOLÓGIA, SZOCIOLÓGIA Elsőrendű feladata, hogy a neveléstudomány fejlődését társadalmi úton segítse, a tudomány fejlődé- ■ sének eredményeit gyakorlati célokra közkinccsé tegye. Céljai közé tartozik az iskola és a társadalom nevelőtevékenységének fokozása. Soraiba tömöríti azokat a gyakorló pedagógusokat, akik elméletileg is megalapozott munkájukkal az oktatás és nevelés gyakorlatát továbbfejlesztik és azokat a más területen dolgozó szakembereket, akik fontos szerepet töltenek be a pedagógiai közvélemény formálásában. összefogja a „peremtudományok” képviselőit is, a pszichológia és a szociológia szakembereit. A Magyar Pedagógiai Társaság olyan szervezet, amely a neveléstudomány eredményei számára széles kaput nyit a pedagógiai gyakorlathoz. A megyei tagozat is önkéntes társulás, demokratikus vitafórum. Érzékenyen reagál a nevelés és oktatás problémáira. Főleg munkacsoportokban fejti ki tevékenységét. Ezek — neveléselméleti, didaktikai-metodikai, gyermek- és ifjúságvédelmi, pedagógiai vezetési és nemzetiségi oktatási — eredményesen működnek. A neveléselméleti munkacsoport a pedagógiai tényezők együttes vizsgálatával foglalkozik. A didaktikai-metodikai, gondolkodásfejlesztési problémákkal és tantárgymetodikai kérdésekkel. A veszélyeztetett és a szociálisan hátrányos helyzetű gyermekek sorsát követi figyelemmel, majd pedig igyekszik feltárni a veszélyeztetettséget előidéző gócokat az ifjúságvédelmi csoport. Azokat az okokat kutatják, amelyek viszonylag sok gyermek személyiségének harmonikus fejlődését megzavarják. A pedagógiai vezetési munkacsoport az iskolák nevelési klímáját és az igazgatók tájékozódó rendszerének legkedvezőbb szerkezetét vitatja. A nemzetiségi munkacsoport főleg a kétnyelvű oktatás logikai-ismeretelméleti kérdéseivel foglalkozik. TUDOMÁNYOS TANÁCSKOZÁS Az egész világon kibontakozó tudományos és technikai forradalom, a társadalmi mozgások dinamikája merőben átalakította a fiatalokra ható tényezők rendszerét, következésképp átformálta az egész ifjúságot. Pedagógiai munkánk sikerének alapfeltétele napjainkban ennek az új arcú ifjúságnak a megismerése. A marxista ifjúságkutatás igyekszik feltárni a fiatalok fejlődésének törvényszerűségeit, egyben pedig hozzásegíteni a pedagógiai gyakorlatot a hatékonyabb nevelési módszerek alkalmazásához. Hazánkban az V. nevelésügyi kongresszus különösképpen felhívta erre a figyelmet. Ilyen tényezők hatására szervezte meg a megyei tagozat vezetősége, a párt- és állami szervek támogatásával, a pedagógusok szakszervezete közreműködésével a tanév végén az „Ifjúságunk személyi- ségmodellje a társadalmi valóság és elvárások tükrében” címmel az ez évi tudományos tanácskozást. Előkészítésekor abból a tényből indultak ki a rendezők, hogy az ifjúság fejlődését sokféle tényező befolyásolja, ezeknek együttes hatását kell vizsgálni. Ezt az ösz- szetettséget érzékeltette a tanácskozás szervezete és tartalma egyaránt. A tanácskozáson főként a következő kérdéseket vitatták meg: az ifjúság megítélése a felnőttek részéről, a tömegkommunikációs eszközök jelentősége a nevelésben, a barátok és kortárs-cso- portok hatása, a nevelési negatívumok és a fiatalkorúak bűnözése, a KISZ feladatai az ifjúság közéleti - ségre nevelésében, a fiatalság önértékelési tendenciái stb. AZ ELMÉLET ÉS A GYAKORLAT KAPCSOLATA A vizsgálódások eredménye, a tanácskozáson felmerült gondolatok és javaslatok segítséget nyújtanak megyénk pedagógusai számára az ifjúság elmélyültebb megismeréséhez. A Magyar Pedagógiai Társaság Bács-Kiskun megyei tagozatának az elnöksége már kidolgozta az I971/72-es terveket. Arra törekszünk, hogy még több tanítót, tanárt, óvónőt bevonjunk a közös munkába, továbbá elsősorban a gyakorlati munkával szoros kapcsolatban levő elméleti kérdéseket vizsgáljuk meg. Dr. Krajnyák Nándor Korda Vince: Csendélet I Császár István: Fej forgás c. kötetéről Milyen is háf az élef? Kezdetben volt a történet, a „sztori", a mese. Valaki elmondta, amit átélt, látott vagy éppen kitalált. Mondták ezeket a történeteket és hallgatták. Hol volt „tanulságuk”, hol nem. Az eposzok világa volt ez, az „élő”-irodalom. A szabályok később születtek. Előírták, hogy az ilyen vagy olyan történeteket csak így. vagy úgy szabad elmondani. Ha valaki eltért a szabálytól, jöttek a kritikusok, az esztéták és megintették a mesélőt. Mágikus kulcsszavakat emlegettek, például valóságtartalom, igazság, mondanivaló, hitel stb. Azóta van irodalom, és „irodalmi élei", si.--' ■ • » Császár István azt mondja, hogy nem akar irodalmat csinálni. A saját életét akarja megcsinálni, s ehhez kell az írás. így valósíthatja meg önmagát:. Kétszer élheti az életét: egyszer, amikor csinálja és amikor leírja. Mondja ezt játékosan, kicsit bohós- kodva is, hogy ne vegyük túl komolyan. Pedig komolyan kell venni, mert jól írja le azt, amit mesélt. Számunkra ezzel és ezért válik érdekessé. Jó író. Csak helyeselhetjük az erőfeszítését, amikor valami mást akar csinálni, másképp akarja mondani. Mert igaza van: jól sokan tudnak írni, de az igazi irodalmi alkotások mindig kicsit az irodalom ellenére jöttek létre. Vissza kel! adni a mese hitelét. A mesét. amit már megterheltek a kánonok, tilalomfák, amit „illik” leszólni, ami nem „sikk” az irodalmi kávéházakban. Az irodalom mindig kevesebb az ÉLET- nél, mondja Császár István is, csak része annak. Csak az az író szolgálhatja az életet, aki tudja ezt és nem fordul el gőggel hétköznapoktól, az élménytől. Császár eredeti ember. Ha hihetünk a novelláinak (és miért ne hinnénk, hiszen jó írások?), akkor önmagát is kísérleti alanynak tekinti, egynek novellái hősei között egyszerre eszköze és tárgya, az írói ábrázolásnak. Minden kezdő író így van ezzel, (önmagát írja meg), de Császár talán tudatosabb az átlagnál. Van néhány megrendítő írása (pl. a Fejforgás, Mint a kiskutya. Apánknál stb.), amelyekben a magánynak, önmaguknak a lehetetlen körülményeknek kiszolgáltatott ember vergődését írja meg. De még ezekben az írásokban is van valami férfias szemérem, csikorgó és kesernyés irónia, ami inkább meghökkenti és töprengésre készteti az olvasót, mintsem ellágyulásra vagy a hőssel való azonosulására, A pohár vízre eső fénysugár esete ez, amikor éppen a fénytörés hívja fel a néző figyelmét áz anyagra (a vízre). Az ÉLETET ugyanis, mi halandók nem látjuk, mert nem „érünk rá”. Éljük, csináljuk. Az író hívja fel néhány jelenségre a figyelmünket, s miután már látjuk is az életet, önmagunkat, ösztönzést is kaptunk arra, hogy valóban csináljuk is, ne elszenvedjük. Történetei a megesett lányról és az apasági perekről (Körülmények, Én voltam az) néhány morális kérdést közelítenek meg újszerűén. Az igazságtalanság, a hazugság megmérgezi az életünket — mondja —, mindenképpen szabadulnunk kell tőle. A legvaskosabb igazságot is leronthatja a hazug módszer amellyel érvényesítjük. Ezt mondja Császár és igaza van. Aki már az első kötettel ennyit mond, arra figyelni kell Horpácsi Sándor Dömjén Miklós: E gyik határszéli kis faluban egy öregasszony lakott 8 éves kis unokájával. Mindenki elhalt a családból, rokonságból, csak ketten maradtak. Az öregasszony mosni, takarítani járt, ebből futotta a nagyon sovány életre. Jancsi már harmadikos, csendes, szófogadó gyerek volt. A nagy szegénység megtanította a tűrésre. November havában jártak. Egyik este az öregasszony a nagy darab zsíroskenyér mellé egy bögre tejet adott vacsorára a kisfiúnak. Ritkán futotta tejre, de aznap a tanítóéknál mosott, és ilyenkor mindig adtak valamit, mert a Jancsit szerették, jól tanult, soha nem volt vele semmi baj. Nagyanyja ilyenkor mindig me- sélgetett. — Az én legnagyobb örömöm — szövögette a múltat az öregasszony —, amikor olyan kicsi voltam, mint te, a reggeli jó édes malátakávé volt. Talán azért örültem olyan igazán, mert hát egy szép, barna bögréből ittam. Ez a barna bögre szinte hozzámnőtt. Nagyon szerettem. Mindig szomorú vagyok, ha arra gondolok, hogy a malátakávé is elmaradt, meg a bögre sincs többé. A petróleumlámpa már gyengén világított. A falra rajzolódó karikák egyre kisebbek lettek, majd a szobára lassan ráborult az éjszaka. Másnap reggel Jancsi az iskola után a boltos fiához szegődött. — Nagyanyámnak karácsonyra szeretnék venni egy $zéip, barna bögrét. Szegény vagyok, de meglátod, megadom majd az árát, ha kaphatnék egyet hitelbe. A boltos fiú először durván leszólta a társát, de egyszerre csak tágra nyílt a szeme, kaján ötlete támadt. — Ide hattgas, nem bánom, megkapod karácsonyra ' a barna bögrét, de azért meg kell, hogy dolgozzál. — Megdolgozni? De hát hol és mit dolgozhatnék? — A karácsonyi szünidőig minden reggel eljössz a házunk sarkához és a táskámat elviszed az iskoláig. Ha megteszed, megkapod a bögrét hitelbe. Jancsi lesütötte a szemét, nagyon is jól megértette, miről van szó, de nem habozott egy pillanatig sem, vállalta a feladatot. Nagyanyunak meglesz a barna bögréje. Napról napra cipelte a boltos fiú táskáját, meg a sajátját. Kétszer annyi utat kellett megtennie, mint ezelőtt, mert ellenkező irányban laktak. Egy hét múlva szokatlanul nehéznek találta a táskát, a rákövetkező héten még súlyosabbnak. Erezte, tudta, hogy a másik ki akar vele babrálni, de meg sem mukkant. Biztos, hogy tégla van a könyvek között. Szerencsére eljött a karácsonyi szünidő, letelt a súlyos penitencia. Jancsi pedig megkapta a barna bögrét. Szép ünnepi estjük volt. Nagyanyu boldogan forgatta a barna bögrét, és kortyolgatta az ízes malátakávét. • ♦ * C sípős, hideg karácsonyi éjszaka volt. A körúti taxiállomásnál megállt egy köpcös, olyan hatvanas féle férfi. — Jól megfizetek, aki hazavisz Érdre. — Hazaviszem én, parancsoljon. S már indult is a taxi. Az utasból áradt a szó: — Kis házam, gyümölcsösöm van Erden. Napr'" busszal járok be a műhelyembe. Maszek nagyiparom van... A sofőr csak hallgatott , nem volt kenyere a - beszéd. Közben, régi sofőrszokás szerint jól m°- utasát a visszapillantó tükörben. Nem tudta tenni ezt az arcot. Valami motv-knU az ar Hol is látta ezt az embert? De az istennek sem i dott rájönni. — Tudja, — dőlt a szó a másikból — Szatmár megyéből jöttem fel Pestre, ott születtem Kocsor- don... A sofőr szeméről egyszerre lehullott a hályog. Ez a kocsordi boltos gyereke! Keserű történet pergett le az agyában. Lázas izgalom forrósította a homlokát. Lám, a Varga boltos vásott kölyke most itt ül mellette. Rövid percek alatt formát öltött benne az elhatározás. ár jó ideje futott a kocsi az országúton. — Mennyire van még ide az érdi ház? — Van az még jó 7—8 kilométer — felelte az utas. A sofőr, mintha csúszna a kocsi, kifutott az országút szélére. Egészen balra fordította a volánt, úgy, hogy a taxi majdnem keresztbe állt meg az úton. A sofőr kikászálódott a kocsiból. — Valami baj van. Leállt a motor.'.". Szálljon le ön is. együtt jobban boldogulunk. — Fontoskodva vizsgálta a motort, majd odaszólt a utasának: — Álljon egy kissé hátrább, két három méterre. En visszaülök, megindítom a motort, figyelje majd, hogy forog-e a hátsó kerék? Beült a volán mellé, és csak úgy félvállról kiszólt az ablakon: — Tudja-e, hogy ki vagyok én? Az utas meglepődött. — Nem én! — Hát én is kocsordi vagyok. A Balázs gyerek. Balázs János — és tréfásan hunyorított a szemével. — Maga a Balázs, a Jancsi? — vidult fel a másik. — Hát ez nagyszerű, hogy így összetalálkoztunk. Micsoda szerencse...! — I.ehet. hogy magának szerencse. Nekünk azonban v- p77/ kis elszámolni valónk. Sejti, ugye, hogy mi? ’-i bögrét úettem egyszer magától hitelbe.- i -'.re elvigyorogta magát. '■(, ez igaz, milyen jó az emlékezete. bizony. Idehallgasson Varga úr. A barna bögre ára pontosan annyi, mint amennyit •i mutat. így hát kvittek volnánk. De ami -- útból, azt a hat-hét kilométert, most lábán fogja megtenni. Jó éjszakát! indította a motort, s már futott visszafelé a taxi.
