Petőfi Népe, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-25 / 174. szám

T9T1. JűTIns 25, vasárnap Korszerűbben, színvonalasabban Pártmunka a mezőgazdasági szövetkezetekben A falvak fejlődése, a paraszti életkörülmények városiasodása és szocialis­ta jövőnk ezer szállal kö­tődik a mezőgazdasági szö­vetkezetekhez, azok fejlesz­téséhez. Mindez nemcsak a gazdaságpolitikával függ össze, hanem társadalmunk kiemelkedő ügye is. A kommunisták kezdeménye­zői, szervezői az elért sike­reknek. Olyan gazdaság- irányítási 'rendszer valósul meg, amely az érdekeket nyíltabban feltárja, és azok mind teljesebb érvé­nyesítésére ösztönzi egész társadalmunkat. A párt X. kongresszusán megszületett döntés, amely szerint a to­vábbi feladat a szocializ­mus építése magasabb szin­ten, meghatározta a szövet­kezetekben végzendő párt­munka célját is. A közös gazdaságok fej­lődése, a vállalatszerű nagy­üzemi gazdálkodás és a szövetkezeti ‘demokrácia le­hetővé teszi a termelés erő­teljesebb szakosítását, a széles körű - együttműkö­dést, a nagy termőképes- sógű fajták elterjesztését, a gépesítést, a kemizálást. A mezőgazdasági termelés szerkezeti változáson megy keresztül, amely a gyorsabb fejlődést szolgálja. A tech­nika széles körű alkalma­zása a további előrehala­dás alapját képezi, mivel szövetkezeteink állandóan csökkenő munkaerői étszám­mal számolhatnak. Jobb munkastílust Ilyen körülmények kö­zött kell fejleszteni a szö­vetkezetekben végzett párt­munkát, és mindenek előtt a pártirányítást. A jelen­legi gazdaságpolitika jobb munkastílust igényel vala­mennyi pártszervezettől, de az egyes kommunistáktól is. Ebben a helyzetben nem célravezető az aprólékos beavatkozás, a kicsinyes- kedés, a mindenbe bele­szólás. Nem az a jó párt- mjmka, amikor mindent előre „kipolitizálnak”, az­tán zászlóval intenek és el­indulhatnak a tarlóhántó traktorok. A termelés, a szántás-vetés módját, meg­szervezését teljes egészé­ben engedjük át a szakem­bereknek. Ahol ez nem így van, ott nem alakulhat ki színvonalasabb, nagyobb hozzáértésen alapuló mun­ka. A, pártirányítás közve­tettebb, finomabb eszközei­re, s nem direkt módsze­rekre van szükség. Sajnos e tekintetben még sok a tennivaló, mert jó néhány szövetkezetben kísért a múlt Nem törekednek az irányítás korszerű módsze­rednek alkalmazására. A termelés pártirányítá­sa mindenekelőtt a tervek előzetes vitáját, a helyes döntések meghozatalát a pártellenőrzés gyakorlatát igényit A példák bizonyítanak A feladatokat emberek hajtják végre, és hogy mi­lyen minőségben, az döntő hatással van a termelés eredményedre. Törődnünk kell véleményükkel, s ami­kor erre figyelünk, tuda­tukat is formáljuk. Ez az előrehaladás egyik kulcsa. A szövetkezetek általános fejlődésének alapja a de­mokratizmus érvényesítése, szélesítése, formális voná­sainak megszüntetése. Erő­sítsük a gazdák meghatá­rozó részvételét a szövéke- zet ügyeinek megítélésében és a sorsukat formáló dön­tésekben. A kecskeméti já­rásban számos jó példát találunk. A laki teleki Szik­ra, a városföldi Dózsa, a szabadszállási Lenin Ter­melőszövetkezetben a kom­munista vezetők jó kapcso­latot tartanak a tagsággal. Ezzel szemben áll egyes kiskirályoskodó elnökök ön­kényeskedése, akik így vé­lekednék: mondhatnak a parasztok akármit, mégis az lesz, amit én akarok. Az utóbbi hónapokban több szövetkezeti elnök járt rosszul az ilyen szemlélet miatt. Járásainkban a tag­ság leváltotta a kunadacsi Rákóczi, a kerekegyházi Előre, a ballószögi és a he- tényegyházi Egyetértés Ter­melőszövetkezet elnökét. A tiszáújfalui Alkotmány Ter­melőszövetkezet elnökét pe­dig valósággal elzavarta a tagság. Nem lehet vissza­élni a tagság bizalmával. A példák bizonyítják, hogy nagy erő a szövetke­zeti demokrácia, alkotó energiákat szabadit fél, ha a kommunisták, a veze­tés segíti érvényesülését. Nem a gyűlések száma mu­tatja a demokrácia létét, de arra szükség van, hogy a fő kérdésekben szót ért­sünk az emberekkel. Ez elősegíti a helyesebb dön­téseket. A vezetők szakít­sanak időt a véleménycse­rére, agitáljanak, győzzék meg a tagságot a tenniva­lók helyességéről és meg­valósításukra mozgósítsák őket. Mindez az irányítás szi­gorú követelménye, s egy­ben védelmet is nyújt a tagságtól való elszakadás ellen, melynek veszélye számos vezetőnél jelent­kezik. A fejlődés motorja A kommunisták támo­gassák és ismerjék él azo­kat a törekvéseket, ame­lyek a tagság részéről je­lentkeznek az egciiz gaz­dálkodás színvonalának emelése érdekében. A ti- szaújfalui Tiszatáj Ter­melőszövetkezetben a párt- szervezet figyelembe véve a tagság kezdeményezéseit a szövetkezet földjeinek adottságaihoz legjobban igazodó termelésszerkezetet valósították meg. Csaknem megkétszerezték a szarvas­marha-állományt, amely napjainkban megközelíti a kétezer darabot. Az állat- tenyésztés fejlesztésére ugyanis megvan a lehető­ség. Az orgoványi Rákóczi Szakszövetkezet pedig 350 vagon takarmánnyal segíti a gazdákat. Ennek fejében 1700 hízott sertést értéke­sítenek a háztájiból a kö­zös gazdaság útján. A 60-as évek. közepén az egész község együttesen adott ennyi hízót az álla­mi felvásárlásnak. Helyesek azok a törekvé­sek, amelyek a szakirányí­tás színvonalának emelé­sére irányulnak. Jó példa erre a tiszakécskei Üj Élet Termelőszövetkezet, ahol 27 szakember dolgozik, több mint a másik háromban összesen. Munkájuk ered­ménye tükröződik abban is, hogy az utóbbi két évben változatlan területen meg­duplázódik a termelési ér­ték. Az állandóan fejlődő pártmunka motorja a szö­vetkezetek fejlesztésének. Felelősek vagyunk az elő­rehaladásért, amely az em­berek életkörülményeinek állandó javulását szolgálja. A feladatokat azonban ve­lük együttműködve tud­juk csak megvalósítani. HORVATH IGNÁC az MSZMP Kecskeméti járási Bizottságának első titkára Ezekiel prófétára hivatko­zik, aki azt jövendölte: „Az ország pedig vérengzések­kel lesz tele és a városon úrrá lesz az erőszak”. A bibliai jövendölést a Finan­cial Times az 1970-es évekre tartja érvényesnek és ezt egy olyan történelmi táblázattal támasztja alá, amely összefoglalja 1898 és 1970 között előfordult fegyveres konfliktusokat, azaz háborúkat, a legkü­lönbözőbb „belső harco­kat”, azaz forradalmi, fel­szabadító küzdelmeket, hozzájuk csatolja az ellen- forradalmi jellegű fellépé­seket, és a legkülönfélébb erőszakos bűncselekménye­ket is. A legutóbbi idők eseménylistájában előkelő helyet biztosít a repülőgép­rablásoknak és diplomata­rablásoknak. Az „erőszak kora” elnevezést éppen az eseteknek elszaporításával indokolja. Mintha lehetséges volna azonos statisztikai kategó­riába sorolni a második vi­lágháborút, a fasizmus el­leni harcot és az ameri­kaiak vietnami agresszió­ját! Mintha elképzelhető volna egyszerűen „belső harcok” címszó alatt egy lélegzettel szólni — ahogy az angol lap teszi — a Nagy Októberről és egy la­tin-amerikai országban le­zajlott katonai hatalomát­vételről! Mintha lehetséges volna egyszerűen csak „di­vatos erőszakcselekedetek” címszó alatt — a különb­ségek alapos figyelemre- vétele nélkül — együtt em­legetni minden repülőgép­eltérítést vagy diplomata­rablást! Először is: a repülőgép­eltérítések közül jó egyné­hánynál keresve sem lehet politikai indokot találni. 1968 nyara és 1969 nyara között például az Egyesült Államokból 27 repülőgé­pet térítettek el. ebből 25 a havannai repülőtéren szállt le. De a Kubába térített re­pülőgépek (a kubai kor­mány egyébként a gépeket és utasokat azonnal visz- szairányítja, a repülőgép­eltérítő Kubában marad­hat) esetei között akadt drámai esemény mellett tragikomikus is: idegbeteg, mániákus fogta a kezében a gépeltérítéshez használt re­volvert, vagy csalódott, megcsalt férj érezte úgy, hogy repülőgép-eltérítéssel kell megmutatnia feleségé­nek, hogy ő is férfi a talpán. A kubai kormány beleegyezik ugyan, hogy a repülőgép-eltérítő Kubában maradjon, de a hatóságok nagyon is nyitva tartják a szemüket. Hiszen kiderült: a CIA úgy is küldhet ügy­nököt, hogy megbízza re­pülőgéprablás megrendezé­sével. Hiszen nyilvánvaló: leikibetegek számára nem „politikai menedékjog”, ha­5. oldal Rejtélyeket fürkésző objektírek A vadászati világkiállí­tás nemcsak a vadászok, horgászok trófeáinak a be­mutatója. A világ minden tájáról jelentkeztek ter­risznyával, de üres szív­vel sohasem ...” És a fotósok? Rengeteg türelemmel lesik a termé­szet rejtélyeit. Sokszor tér­éi több száz fotóművész. Alkotásaik javát láthatják a vendégek a budapesti világkiállítás ideje alatt az Ernszt Múzeumban. A dámszarvasok paradicsoma a gyulaji rezervátum. mészetrajongó és termé­szetábrázoló fotóművészek, riporterek, amatőrök a nemzetközi fotópályázaton. Ez alkalomból idézzük dr. Tildy Zoltán fotómű­vészt: „Puska, messzelátó, fényképezőgép — egy-egy kulcs a természethez ... Mindegyik bejárat vará- zsos világba vezet,... s a természet ajándék nélkül nem bocsátja el vendégét: vadász, halász, madarász gyakran tér haza üres ta­nek haza ők is kedvetle­nül, el nem kattintott ma­sinával, de nagy élmények­kel. Aztán mégiscsak meg­születik az eredmény... A bárgyú kis őzportré, a fel­röppenő vadréce, a figyelő túzok, az erdők örök kis bohóca, a mókus, a nyugal­mas erdei cserkészút, a ri­gó, nádas, esetleg az ásí- tozó rókakölyök, az avar­ban csúszó sikló, a fiókáit etető sárgarigó, a méltó­ságteljesen húzó darvak. A természet titkait leste Vaddisznók a téli erdőben. nem idegorvosi felügyelet kell. . A múlt év végén a svájci Weltwoche, annak okait vizsgálgatva, hogy miért csökkent 1970 első kilenc hónapjában az USA-ból Kubába térített repülőgé­pek száma, az előző évi huszonötről hét esetre, a lap így felelt: „A csökke­nés oka világos: Fidel Cast­ro ismételten kijelentette, hogy „undorodik az egész dologtól” Kubában egyre kevésbé hősöknek, inkább bűnözőknek nézik a repü­lőgép-eltérítőket. Kevés ki­vétellel valamennyiüket bí­róság elé állították, börtön­be zárták vagy cukornád- Vágásra küldték, ami Ku­ba forró napsütésében na­gyon kevéssé kellemes fog­lalatosság.” A svájci lap cikkéb:-r persze jókora adag túlzás érkező légikalózt börtönbe, az idegbeteget gyógyinté­zetbe küldték, azoknak pe­dig, akik politikai indok­kal magyarázták tettüket, megmondották: a polgári utasok életének veszélyez­tetése semmiképpen sem haladó cselekedet, s ha már a haladás és Kuba hí­veiként akarnak tenni va- larftit, a munka várja őket, például a . cukornádaratás­ra önként jelentkező kül­földieket megbecsüli Kuba népe. Igaz, a hijacking (ez a repülőgép-eltérítés „amayi- kanizált angol” neve, még a szeszcsempészvilágból megmaradt és a „helló, hé •Jack” megszólításból szár­mazó rövidítés) nemcsak az US Kuba útvonalon je- ’ 'itkezett az eltérítési hűl lm kezdetén. A természetíilm-feszti- válon a kiállítás látogatói megtekinthetik a gémén­él vadgazdaságban élő szarvasokról készült kisfil- met is. A kiállítási iroda non-stop vetítést tervez. Színes és fekete-fehér fil­mekben gyönyörködhetnek majd naphosszat a termé­szetfilm kedvelői. A Magyar Film- és Te­levízió Művészek Szövet­sége által meghirdetett filmfesztivál kettős felada­tot i tűzött ki célul, mégpe- dig a hivatásos filmművé­szek és a legtehetségesebb amatőrfilmesek alkotásai­nak bemutatását. Neveket nem sorolunk fel, de az bi­zonyos, hogy a világkiállí­tás nemzetközi közönsége olyan remekbe sikerült ter­mészetfilmeket tekinthet meg, amelyek minden csil­logástól mentesen, monda­nivalójuknál fogva a leg­magasabb kulturális érték rangjára emelkedtek. Nem lennék hűséges krónikás, ha a kulturális rendezvényekről szólva nem tennék említést a képzőművészeti alkotások­ról. A Szépművészeti Mú­zeumban augusztus 27-én nyílik meg a „Vadászat a művészetben” című kiállí­tás. A legjelesebb festő- és szobrászművészek alkotá­sait tárják itt a látogatók elé. Szinyei Merse Pál, Csergezán Pál — hogy csak az ismertebb magyar művészeket említsük — al­kotásai mellett találkozha­tunk vadászjelenetet ábrá­zoló, XVIII. századbeli orosz mammutcsontfarag- vánnyal, kisplasztikákkal és remélhetőleg a Pálfy Gusztáv kecskeméti szob­rászművész által készített oroszlánkononyával is. Kép és szöveg: . Kovács Imre van. Kubában a‘nyilván- Következik: Kilenc számú- i Vadkacsa pihen valóan kalandor szándékkal ráj-kard.) . nádasban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom