Petőfi Népe, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-25 / 174. szám

L oldal 1971. július 25, vasárnap Ha csökken a vetésterület A szabóméh mint lucernatermesztési szakalkalmazott Magyarországon a lucer-1 az átalakult életforma, na vetésterülete 200—240 {gazdálkodás nagyrészt ki­pusztított, Megszűntek a ezer holddal kisebb mint amennyi szükséges lenne. Bács-Kiskun megyében is több lucerna kellene a nö­vekvő állatállománynak. A majorok, amelyek nádte­tőiben tanyázott. A má­sutt élőket pedig a vegy­szerek pusztították el. Kö­telepítéseknek azonban ha- zös kutatásuk nem járt tárt szab a rendelkezésre j eredménnyel. Aztán — so­hasem felejtem el <— 1967 augusztus 20-án Szelíden álló vetőmag. Ä készletek kimerültek — Végtelen nagyságú lenne az a terület, ahon­nan magot kellene fogni — mondja Kosa Károly, a Vetőmagtermeltető és El­látó Vállalat kecskeméti kirendeltségének főmérnö­ke. A raktári készletek annyira kimerültek, hogy tavasszal már csak import maggal tudtuk az igénye­ket kielégíteni. Erre 20 év­re visszamenőleg nem volt példa. A megyében az idén 2850 holdon fognak magot, en­nek 70 százaléka minősí­tett fajta. A maghozó te­rület növelésének egyik akadálya, hogy a gazdasá­gok főként a takarmány­bázist akarják biztosítani. Elsődleges szempontjuk te­hát a szénahozam. Persze ehhez mag is kell. Ha nincs lucernamag-termesz- tés, nincs takarmányter­mesztés sem. — Egyelőre csak az a biztató számunkra, hogy már a megyében is kiala­kultak azok a gazdaságok, ahol hagyományai vannak a magfogásnak és évről év-- re növelik a területet. El­sőként említeném a két dunapataji termelőszövet­kezetet. Az Űj Élet és a Petőfi évek óta foglalkozik ezzel. Itt rendezték meg az országos lucernater­mesztési tanácskozást is. Kapáslucerna Minden jó ügynek szük­sége lenne olyan jó érte­lemben vett megszállot­takra, mint Szilasi László, a Petőfi Tsz elnöke. 1965- ben főagronómusként kezdte meg a lucernamag termesztését. Két holdon, széles sortávval, 60—80 de­kagramm magot ültetve ki egy-egy holdra. De valljon erről inkább ő maga: — Mikor kiültettük ezt a két holdat, sokan gya­nakodva néztek ránk. Ki látott már ilyet? Hisz ti­zenhat kilót szoktak elvet­ni! Gyönyörűen kelt, gaz­dagon virágzott a kapás lucerna. Akkor újabb „fur­csaságot” követtem eL Kí­váncsi voltam arra, hogy az úgynevezett szűz terü­leten milyen kártevőket találok. Kimentem és há­lóztam. Azt hiszem, jó né- hányan hitték akkor bo­londnak. Aztán jól sikerült a beporzás. Szépen fejlőd­tek a csigák, nagy meny- nyiségű magot fogtunk be­lőle. Így aztán elfogadták a széles sortávot iS, meg engem is; Két év múlva újabb ál­lomás következett. Dr. Manninger Adolf profesz- szor felhívta a figyelmét egy — főként külföldi szerzők által leírt — vad- méhfajtára, amelynek nagy szerepe van a beporzásá­ban. A szabóméh — tudo­mányos nevén Megahile Rotunda — Közép-Európá- ból került ki Amerikába. Tehát kellett lennie ná­lunk is.. ­— Manninger profesz­szorral közösen kezdtük meg a kutatást. Kerestük azt a vadméhet, amit a akadtam rá egy csomó nádbölcsőre. Hatszázat gyűjtöttem be, kiszűrtem azt a 250 darabot, amelyet a leírások alapján alkal­masnak láttám a szaporí­tásraj Vadméhtenyésztés Szakirodalom hiányában megpróbált ellesni a ter­mészettől mindent, amit csak lehetett. Másfél mé­ter magas hodályszerű elől a talajlakó méhek sze­repelnek. Országos érdeklődés — A talajlakók tulaj­donsága, hogy a már tele­pített, virágzó táblára köl­töznek. Mire elszaporod­nak, addigra el kell onnan vinni a növényt, mert a kártevők is megtalálják. Ezek a méhek életmódjuk miatt nem mozgathatók, és a vegyszerezés is pusztítja az állományt. Emberileg kézben tartani, szabályoz­ni, csak a nádban fészkelő fajtákat lehet, a szabó- méhet. Repülőtávolságuk 200—250 méter. Igv ha a természetes fészkelőhe­lyektől ilyen távolságban helyezzük el a kaptárakat, akkor mindig visszatérnek. Szilasi László tsz-elnök a szabóméhek lakta nád- köteget mutatja a tanácskozás résztvevőinek. kaptárakat készített, eb­ben helyezte el a nádkö- tegeket. A virágzó lucer­naföldön már messziről látszik a fehér falú házi­kó. Apró, légyhez hasonló bogarak röpködnek körü­lötte. A 250 méhecskéből ma már 14—15 ezer lett. — Hiába találta meg a tudomány a kiváló vető­magot, a legjobb művelés si, talajerő-utánpótlási, vegyszerezési módot, ha a sok milliárd virág nem tud megtermékenyülni. Ehhez kell a szabóméh. Rajtuk kívül ugyan a poszméhek is jelentősek, de legna­gyobb szerepe ennek, a lu­cernára szinte biológilag ráépülő fajtának van. Kétségtelen, hogy ahol méhek voltak, gazdagabb lett a termésünk. Számszerű adatokkal ezt sajnos nem tudom bizonyítani, mivel nincsenek megfelelő mű­szereink a kutatáshoz. Szakmai lelkiismeretemre mondom, hogy van jelen­tősége! A gyakorlott gaz­da szemével néztem, és nézték az eredményt azok is, akik ide látogattak. Pillanatnyilag a szaporí­tás a legfőbb célom. Ezért védett helyen tartom őket. Beavatatlan kezek ne nyúlhassanak hozzájuk. És hogy nemcsak az én hi­tem, szenvedélyem a vad­méhtenyésztés, hanem va­lóban fontos amivel foglal­kozunk, azt bizonyítja az is, hogy egyik kutatóinté­zetünk most vásárolt kül­földről 60 ezer darabot, nem is kis pénzért. Az irodában aztán még­is előkerült egv csomó géppel írott feljegyzés. Megfigyelések a különbö­ző lucernafajtókról, ter­méseredményekről, egy táblázat a lucernásokban Amíg főagronómus volt Szilasi László, többet fog­lalkozhatott velük, figyel­hette őket. Egy ideig úgy látszott, nem lesz aki foly­tassa a munkát. Ma már van utód. A tsz agronómu- sa. — Országosan is jobban kellett volna érdeklődni iránta. Négy év alatt még mindig csak odáig jutot­tunk el, hogy megkezdik a kutatóintézetben a kí­sérletezést. Hozzánk sokan jáínak. Az utolsó tanácskozáson is több, mint háromszáz ku­tató és gyakorlati szakem­ber vett részt. Itt nem volt olyan soha, hogy az elmé­leti előadás után szétszé­ledtek volna! Az igazi vi­ta mindig kint. a földeken alakult ki. Külföldi vendé­gek gyakran érdeklődnek, svájciak, jugoszlávok, leg­utóbb románok voltak. Nem tudtam volna ered­ményt elérni,. hogyha nem segít a „lucernás” brigád. Lucernanapok A kis Tessedik-brigád 35 asszonya-lánya 1967 óta dolgozik a lucernatáblá­kon. Vezetőjükkel, Keserű Jánossal együtt nagyszerű érzékkel vették át az el­nöktől azt a lelkesedést, ami ehhez a munkához szükséges. Az eltelt négy év alatt a létszám megfo­gyatkozott ugyan, de a lel­kesedés nem. Tizenhatan maradtak. Velük beszél­gettünk a lucernatáblán. — Először mi is nevet­tünk a kapáslucernán. Aztán megszoktuk, meg is szerettük. Jó benne dol­gozni. — Kiváltképp, amikor ilyen szép virágos! — Kigazoljuk, kivágjuk az idegen fajtákat, Mindig megmondják mit csinál­junk, de jórészt már ma­gunktól is tudjuk. Elég régen kapálgatjuk! — Mindenki örül, ha látja, van eredménye a munkájának. A múlt héten is rengeteg autó meg em­ber volt itt kínt. Mind­nyájan büszkék voltunk, ezt mi csináltuk.:. A két „utánpótlás”, a bajai kertészeti szakkö­zépiskolában végzett kis­lány még nem lelkesedik ennyire. Ahogy mondják, erről nem tanultak, nem nagyon ismerik a lucernát. Még a zöldségfélék a ked­vesebbek. — Majd beléjük nevel­jük mi, ha már az isko­lában kimaradt — mond­ja nevetve az egyik asz­szony. Nehéz lenne leírni mind­azt, amit az asszonyok rö­vid idő alatt elmondtak. De talán ebből is kiderül, hogy igaza volt Szilasi Lászlónak. Ezekre az asz- szonyokra-leányokra való­ban lehet számítani a munkában. Kiváló segítő­társak. És nemcsak ők. Három héttel ezelőtt lu­cernanap volt a tsz-ben. A kis Tessedik-brigáddal az élen. minden mozogni tudó ember kint volt a földeken. A vegyszerezés nem hozta a várt ered­ményt. kapálni kellett. Most tisztán állnak a táblák, virágba borulva, esvnanos munkával a Pe­tőfi Tsz tagsága megmen­tette a termést. Dénes Éva Az „Atombarack9'' sikere Film a kecskeméti színházról Elkészült a „Kodály- szeminárium''9 Látogatás a Bácsfilm stúdiójában A Bácsfilm tenyérnyi stúdiójába látogattam szer­da délután. A munkában levő filmekről, terveikről, az első félév eredményeiről akartam tájékozódni. Ábrahám János, az intéz­mény vezetője (operatőr, üzletkötő, műszaki igazga­tó egyszemélyben; időnként gépkocsivezető is, mivel két autójukhoz egy sofőr­jük van) a Kodály-szemi- náriumról készített egyórás filmet nézi. A napokbon mutatják be a Radó Gyu­la rendező irányításával készült alkotást. Érdemes mégegyszer, ki tudja há­nyadszor levetíteni, mert a szakember éles szeme mindig talál valami javíta­nivalót. □ □ □ □ Fodor Balázs operatőrt és Szarvas Juditot a vágó­szobában találom. Az út­törőmozgalom negyedszáza­dos jubileumának megyei eseményeiről készülő ri­portfilm utómunkálataival vannak elfoglalva. Zsikla Antalné éppen színesfilmet hív elő. Van munkája bő­ven, hiszen 16 milliméteres színeslabor nincs másutt az országban. Gábor An- dorné gazdasági vezető az ínterpressnek címzett számlát gépel. Üj abban technikai eszközöket is köl­csönöznek, Különösen a 86 kilowattos világosító be­rendezést keresik. A ta­vasszal ezt egy nyugatné­met cég is kölcsönözte. A bérleti díjak a nyereséget növelik. A többletfelvétel­lel a pénzügyi alapot kí­vánják a stúdió korszerű­sítéséhez megteremteni. Mindenekelőtt korszerű ke­verőasztalt vásárolnak. Dobó Mária gyártásveze­tő és Bodri Pál gépkocsi- vezető Budapestre utazott. Magukkal vitték a Gyó­gyászati Segédeszközök Gyárának készített ljisfil- met. Mindezeket a három so­vány emberre méretezett irodában tudtam meg Áb­rahám Jánostól. Bérmunká­ban 1971 első felében minden eddiginél több filmet gyár­tottak. Sikerrel vettek részt az országos reklámfilmszem­lén. Az „Atombarack”, a „Szapora ital”, a „Dupla- barack” című alkotásaikról olvastuk az egyik szaklap­ban: „ötletes, tehetséges, jó ritmusérzékű filmeket készítettek a kecskemétiek. Némi jávítással díjnyerte­sek lehettek volna.” A táviróvonalak hibáit automatikusan kijavító F. 30-as készüléket bemutató alkotásukat repülő vitte Moszkvába, ahol nemzetkö­zi kongresszuson méltatták a kitűnő magyar berende­zést és az ezt ismertető fil­met. A televízió egyik fő- szerkesztője külön is meg­dicsérte a Szegeden for­gatott dokumentumfilmet: rövidesen képernyőn is lát­hatjuk a Bácsfilm Tisza- parti tudósítását n □ □ □ örömmel újságolja a stú­dió vezetője, hogy a megye iparának népszerűsitésére mind gyakrabban kapnak megbízást. A Fémmunkás Vállalat legjobb megren­delőik közé tartozik. Tervekről, saját költség- vetésben készülő filmekről érdeklődök. — Hamarosan a közön­ség elé kerül a vidám hangvételű, a KlSZ-építő- táborokat ismertető alko­tásunk. Bizonyára ifjak, felnőttek tetszéssel fogad­ják. . Elegendő, ha annyit mondok: szerkesztőriporte­re Szilágyi János. A táska­rádiós. A megye egészség­ügyéről, népi építészetéről, a folklórfesztiválról, a pá­lyaválasztás problémáiról is szeretnénk filmes eszkö­zökkel tájékoztatást adni. Ä forgatási engedélyeket megkaptuk, az előkészüle­teket megkezdtük. □ □ □ □ A Héten, csütörtökön nagy vállalkozásba fogtunk. A Katona József Színház het­venötesztendős épületét mutatjuk be új, normál­változatban készülő fil­münkben. Az elmúlt há­romnegyed évszázadban a teátrumban tartott neveze­tes előadásokat, híres szí­nészek alakításait idézi fel ez a krónika. A Radó Gyu­la rendező vezetésével dol­gozó stáb a külső homlok­zatról készíti az első fel­vételeket. A bemutatót ősz­re tervezik. A jubileumi Bánk bán díszelőadás előtt szerétnénk először vetíteni. Az ősz folyamán a megye valamennyi mozijában mű­sorra tűzik. * H. N. és azt az évet, amely csú- természet szült ugyan, de talált méhfajokróL Leg- csot_ jelentett a diplomata­1. AZ ÜGYNÖK ÉS A MEGCSALT FÉRJ 1971 első hetében a vi­lágsajtó nagy lapjai, visz- szatekintve az előző eszten­dő politikai történetére, egyre-másra közöltek szá­mokat és adatokat, össze­gező írásokat. Szinte alig akadt olyan újság, amely ne úgy emlegette volna 1970-et, mint a repülőgép­rablások rekordesztendejét. rablások számát illetően is. Az olvasók talán még vé­gig sem böngészték ezeket az írásokat, amikor meg­érkezett a jelentés az első 1971-es, Kubába térített amerikai repülőgép útjáról. Január 8-án reggel pedig Montevideóból sugározták szét. a rádióhírt: az uru­guayi főváros egy szűk ut­cájában egy öt-hat főnyi felfegyverzett csoport fel; tartóztatta Geoffrey Jack- son angol nagykövet autó­ját. Leütötték a diplomata két testőrét és a gépkocsi- vezetőt. Jacksont kocsijuk­ba kényszerítették és pil­lanatok alatt eltűntek a forgalmas belvárosban. Néhány nappal később Washingtonban, az ame­rikai külügyminisztérium épületében kezdődött meg az 1971-es esztendő egyik érdekes nemzetközi tanács­kozása. Nyolcvan ország — közöttük a Szovjetunió, Magyarország, Csehszlová­kia, Lengyelország, Romá­nia — képviselői hallgatták meg John Volpe amerikai közlekedésügyi miniszter megnyitó szavait. A téma a légi biztonság kérdése volt: a különböző országok közlekedési szakemberei azt vitatták meg a három­napos tanácskozáson, hogy tulajdonképpen minő indít­ványokat is tegyenek az ENS5 Polgári Repülésügyi Szervezetének a légi kalóz­kodás megakadályozására. Még két hét sem telt el és Washingtonban egy má­sik értekezlet is összeült: ezúttal az Amerikai Álla­mok Szervezetéhez tartozó országok külügyminiszterei tárgyaltak. A téma a dip­lomatarablások elszaporo­dása volt. A nyugati újságok igye­keznek összekapcsolni a re­pülőgép-eltérítési és diplo­ma tarablási ' történeteket; sőt, valaminő, nem létező összefüggést kísérelnek meg kimutatni az elmúlt évek összes ilyen eseményei kö­zött. így például a Finan­cial Times című angol, el­sősorban közgazdasági ér­deklődésű lap, amely vi­szonylag ritkán foglalkozik társadalomlélektani prob­lémákkal, hosszabb elme­futtatást közölt arról, hogy napjainkban egyre többen „az erőszak korát” látják. A londoni újság egyenesen

Next

/
Oldalképek
Tartalom