Petőfi Népe, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-24 / 173. szám

1971. Kutas 84, arombat S. oldal Üdülők a Kárpátokban A jubiláló Népi együttes Szegeden „Ha egészségem és időm engedné, minden évben ellátogatnék: ide, a Kár­páton túli területre, ahol ideálisan pihen az em­ber” — írta a vendég­könyvbe a híres ameri­kai festőművész, Rock­well Kent, miután néhány napot itt töltött felesé­gével. A Kárpáton túli terület — a Szovjetunió nyugati körzetében 12,8 ezer hek­tárt foglal el. Négyötödét a Kárpátok hegyei alkot­ják, csodálatos erdeikkel, gazdag gyógyforrásaikkal. A geológusok több mint 400 gyógyforrást tártak fel. Ezek mellett több mint 20 szanatórium és üdülő létesült, amelyek évente 100 ezer pihenni vágyó embert fogadnak. A területi turisztikai tanács elnöke, Jurij Zsmajlo elmondta, hogy tavaly csaknem 350 ezer természetjárót és üdülőt fogadtak, egyharmaduk ingyenes, vagy kedvez­ményes szakszervezeti be­utalóval érkezett. (A Szovjetunióban a kedvez­ményes beutalóért az ön­költség egyharmadát kell fizetni.) A látogatókat 11 erdei turistáközpont, 5 magashegyi alpesi kem­ping várja. — A tapasztalat azt bi­zonyítja, hogy a turizmusj egyenes arányban növek-j szik a lakosság jólétének emelkedésével — mondoti ta a szakszervezetek irál nyitása alatt működő tuf risztikai tanács elnöke, -4- 1971-ben az előzetes száf- mításdk szerint 100 ezer­rel több ember kap szak- szervezeti beutalót erre a vidékre, mint tavaly, s a növekedés üteme a to­vábbiakban sem csökken. 1975-ig a szakszervezetek további 11 turistaközpon­tot és 3 autós kempin­get létesítenek Ungvár, Munkács. Rahó, Mezsgor- ja közelében és más vi­dékeken. Ezek többsége télen is fogad majd ven­dégeket. A turistaháza­kat drótkötélpályák kötik majd össze a hegyekben létesített ideiglenes pihe­nőkikel, amelyeket olyan tengerszemek mellett lé­tesítenek, mint például a Szinyeviri-tó, amelyet minden oldalról illatos fenyveseik borította he­gyek öveznék, s vizében kárpáti pisztráng tenyé­szik. A környező alpesi legelőkön sok helyen nő havasi gyopár. Vlagyimir Popov ­— Szegedre mindig jó­kedvvel jövünk — simo­gatta komótosan legényes- szép bajszát Rábai Miklós még a főpróba előtt, mi­közben gondosan fürkészte a tornyosuló felhőket. Volt mit Lesnie rajtuk, hiszen a Spartacus premierjét ép­pen megkímélő eső a Ha- csaturján-balett második előadásának felét viharo­san lemosta a dómszínpad­ról, s azóta a pénteki Ecseri lakodalmas és a szombati Borisz Godunov- bemutatók előkészületeihez a rendezők mellé bevon­ták a meteorológusokat is. A játékok igazgatóságán most a természetfelelős minden kérését, feltételét hajlandók teljesíteni... A Magyar Állami Népi Együttes törzsvendége a Szegedi Szabadtéri Játékok­nak. Több, egész estét be­töltő, nagy műsoruk ara­tott már itt átütő sikert. Ezúttal az Ecseri lakodal­mas című jubileumi össze­állításuk az együttes fenn­állásának, két évtizedes termésének legjavát válo­gatta csokorba. Köztük természetesen a címadó la­kodalmassal, melyet nem kevesebb, mint 1700-szor adtak elő a világ legkü­lönbözőbb tájain. „Leg­főbb gondunk — tartja az együttes Kossuth-díjas, ér­demes művész vezetője —, hogy 115 emberünkkel mi­ként töltsük be a több szá­zas statisztériát igénylő teret. Ráadásul mi nem számíthatunk alkalmi ki­segítőkre, hiszen táncosa­ink hosszú évek munkájá­val begyakorolt koreográ­fiákra mozognak, s az eset­leges statisztéria rontaná a produkciók összhatását.” Az Ecseri lakodalmas háromszor egyórás összeál­lításban teljes létszámmal vonult fel Szegeden a nép­szerű együttes. Sőt a Pász- ti Miklós és Lantos Rezső irányításával éneklő kórus, valamint a Berki László vezette népi zenekar — a táncosoknak játszott talp- alávaló mellett — önálló számokat is bemutatott Nikolényi István Fotó: Enyedi Zoltán Állami elismerés A kalocsai 504-es, úgy­nevezett „sztriptiz”-papri- kát, a Kecskeméti Zöld- ségtermesztési Kutató In­tézet kalocsai fűszerpapri- ka-nemesítő telepének egyik sokat ígérő büszkeségét ál­lamilag elismert fajtának minősítették. A környék több közös gazdaságában már köztermesztósben levő fajta előnye, hogy bő ter­mő, festéktartalma ma­gas, emellett kiváló minő­ségű őrlemény nyerhető belőle. A MÉM Fajtaminő­sítő Tanácsa egyidejűleg két másik kalocsai papri­kafajtának is előzetes el­ismerést adott: a D—801-es- nek (csokros felálló) és a 622-esmek (felálló merev szárú). * A Zöldségtermesztési Ku­tató Intézet 30 mezőgazda- sági üzemmel létesített kapcsolatot az idén. Az ország egész vetésterületét reprezentáló elosztásban megválasztott termőhelye­ken figyelemmel kísérik a termesztés problémáit, a terméskilátás alakulását, a fajták viselkedését. Ezen túlmenően további 70 üzem­ben folynak nagyüzmi ter­mesztéstechnológiai, gépe­sítési és növényvédelmi kísérleteket az intézet mun­katársainak vezetésével. érdekességek a nagyvilágból amikor kivonultak Firen­zéből; a Memling-képet pe­dig Mussolini ajándékozta Hitlernek. A milliomos „szakemberei” azonban a Raffaellino de Garbo-al- kotást adták át megbízó­juknak. Erre visszaküldte a tolvajokat Firenzébe és azoknak — a múzeumi sze­mélyzet sztrájkját kihasz­nálva — sikerült a kívánt képeket is eltulajdoníta­niuk. MINDENES FÉRJEK A közelmúltban közzé­tett statisztikai adatok sze­rint az angol férjek 77—84 százaléka mosogat naponta. 22 százaléka mos és vasal is. A megkérdezettek 34 százaléka ismerte el, hogy mindennap beveti az ágyat, 64 százalék tisztítja a cipő­ket, 35 százalék vesz részt a takarításban. 36 százalék főz, 39 százalék kel fel éj­szaka, hogy megitassa és tisztába tegye a gyerekeket, a bevásárlásban pedig 65 százalékuk vesz részt. Ezek a szinte hihetetlen statisztikai adatok szöges ellentétben állnak azzal a képpel, amit általáhan az angolokról, s általában a férfiakról alkottunk eddig magunknak. KÉTNAPOS EBÉD 16 000 dollárba kerül az egyik hongkongi szálloda éttermében két személyre egy ebéd. De nem akármi­lyen. Ezt az ebédet mind­azon előírások pontos be­tartásával készítik, melyek a XV. században Peking- ben a kínai császári udvar­ban voltak kötelezők. Az ebéd 108 fogásból áll. A fogások között szerepel ros- tonsült egércomb, csigafa­rok. A „császári” ebéd el­fogyasztása két napig tart:. A „Kárpáti” nevű szanatórium üdülői turistaútra indulnak. PÉLDÁZAT A NÉMET „JOGÉRZÉKRŐL" Annyi rossz hír után íme egy kellemes újság: Né­metországban megtalálták Raffaellino del Garbo száz­milliót érő művét, amelyet 1970. november 23-án lop­tak el a Palazzo Vecchio- ból. Talán hamarosan meg­kerül Masaccio és Memling alkotása is. melyeket ugyancsak a Palazzo Vecchióból loptak el az idén március 10-ről 11-re virradó éjszaka. Az Interpol feltevése szerint egy Ruhr-vidéki milliomos indította el a lo­pási akciót Valójában a Masaccio- és a Memling- képre adott megbízást, mert ezek az alkotások „Németország tulajdonába tartoztak”! A Masaccio-ké- pet német katonák vitték el 1944. augusztusában, ségét mérlegeli, hogy meg­engedje baloldali, a cent­rumhoz cs a jobboldalhoz tartozó amerikaiaknak, mint például Nixonnak, aki a kapitalista monopóliumo­kat képviseli, hogy Kínába jöjjenek. Nixont szívesen fogadnám, mert most a Kí­na és az Egyesült Államok között fennálló problémák nem oldhatók meg nélküle. Jó lenne, ha eljönne Kí­nába, akár mint turista, akár mint elnök” — idézi Snow Mao Ce-tungot. Látható tehát, hogy mi­lyen messzire került a kínai álláspont a már idézett Csen Ji-féle megjegyzéstől, amely a csúcstalálkozó le­hetőségét csak amerikai kezdeményezés alapján lát­ja lehetségesnek. Mao Snownak tett kijelentése ugyanis semmi másnak nem minősíthető, mint konkrét kezdeményezés­nek. más szóval tényleges meghívásnak. Edgar Snow egy másik beszélgetése — a partner Csou En-laj miniszterelnök yolt — hasonló szabályos meghívást tartalmaz. „Csou miniszterelnök baráti ér­zelmeinek adott kifejezést az amerikai nép iránt. Késznek mutatkozott konk­rét esetekben és konkrét módon fontolóra venni Kí­na barátainak kívánságát, hogy odalátogassanak”. Nem lehet félreérteni, hogy kiknek a kínai látogatásá­ra célzott — s a Snow-in- terjú megjelenése után a világsajtó már terjedelmes névsort közölt amerikai szenátorok és üzletemberek nevével, akik alig várják, hogy útleveleikbe beüssék a kínai vízumot... Az idei esztendő egyik legtöbbet tárgyalt, a sport­rovatokból a lapok élére került „sporteseménye” a kinai—amerikai asztaliteni­szezők kínai földön rende­zett mérkőzéssorozata volt. S ha Csou En-laj éppen pingpongozok előtt tartotta szükségesnek „a kínai és az amerikai nép közötti ba­rátság” perspektíváit fejte­getni, akkor ennek a tény­nek csak az lehet a magya­rázata, hogy Peking „a né­pi diplomáciáról áttérőben van a klasszikus diplomá­ciára. s amint azt a Kissin- gér-látogatás körülményei bizonyítják, ebből is a tit­kos diplomáciai tárgyalá­sokat részesíti előnyben. Ha ma elsősorban — és természetesen a néhány hó­napon belül várható leg­magasabb szintű kinai— amerikai találkozó is a vi­lágpolitikai érdeklődés fő tárgya, ez sem választható el a szovjet—kínai viszony kérdésétől. Fájdalmas tény, de tény, hogy a kínai ve­zetők, a sajtó, a rádió nem változtattak a szovjet poli­tikát, a szovjet élet szinte minden területét támadó magatartásukon, és tény az is, hogy az immár sok-sok hónapja folyó szovjet—kí­nai határtárgyalásokon nincs észrevehető előreha­ladás. Amikor a Szovjet­unió a maga részéről min­dent megtesz a Kínai Nép- köztársaság nemzetközi sú­lyának növelésére — elég csak arra a szovjet javas­latra gondolni, amely ott említi Kínát az öt atom­nagyhatalom mielőbb ösz- szehívandó. az atomleszere­lést előkészíteni hivatott értekezletek résztvevői kö­zött, vagy arra az immár több mint két évtizedes áll­hatatos küzdelemre, amely- lyel a Szovjetunió Peking elvitathatatlanul jogos he­lyéért küzd az ENSZ-ben és más nemzetközi szerve­zetekben — a Kínai Nép- köztársaság hivatalos ál­lami politikájának és nem utolsósorban a kínai párt­nak a legtöbb megnyilvá­nulása szovjetellenes, vala­miféle elképzelt „Kína-el- lenes összeesküvéssel” vá­dolja a szovjet politikát, s vele együtt a többi szocia­lista ország politikáját is. A várható Nixon-látoga- tást egyszerűen lehetetlen ezeknek az összefüggések­nek mellőzésével, figyeli men kívül hagyásával vé­giggondolni. Az a szocialis­ta politika, az az elvhű marxista—leninista állás­pont, amely a különböző társadalmi rendszerű or­szágok békés egymás mel­lett élése mellett száll sík* ra, elválaszthatatlan a szocialista országok prole­tárinternacionalista egysé­gének állandó erősítésétől — s éppen ez az, ami Pe- kingben, legalábbis jelen­leg, elutasításra talál. Természetesen lehetséges, hogy Nixon pekingi útja segíthet a kínai—amerikai viszony javításában. Bár vannak problémák, például a minden elképzelhető szá­lon Washingtontól függő tajvani rendszer sorsának kérdése, amelynél mindkét félnek eddig elképzelhetet­len mélységű kompromisz- szumokat kell tennie, ha egyáltalán eredményt akar­nak elérni. Nixonnak az 1972-es választások céljából az amerikai üzleti életnek a több százmilliós kínai piac megnyerése céljából látszik roppant hasznosnak a pekingi repülőút. A kér­dés csak az, hogy Mao Ce- tung mit remél a republi­kánus elnöknek és a nagy­tőkének adandó kompro­misszumok ellenében... (Vége!) Gárdos Miklós HOGYAN IDEGESÍTSÜK A SZOMSZÉDUNKAT? Az Egyesült Államokban a fenti címmel nemrég könyv jelent meg, amely azonnal bestseller lett. Egy részletet hadd idézzünk: „Ha a szomszéd lakásából átszűrődő túlságosan han­gos zene késő éjszakáig nem hagy bennünket alud­ni, akkor reggel ötkor te­lefonáljunk át a szomszé­dunknak és köszönjük meg neki az élvezetes műsort”. HATÁRTALAN BIZALOM A koppenhágai repülőtér igazgatósága a repülőgép­rablások problémáját a re­pülőtéren látható helyeken elhelyezett 30 jelzéssel „ol­dotta meg”. A jelzéseken áthúzott pisztoly látható, a közlekedési táblák stílusá­ban stilizálva és ez azt je­lenti, hogy tilos a belépés pisztollyal felfegyverzett személyek számára. Nyil­vánvalóan Dániában éppen úgy hisznek a légi kalózok, mint általában a dán pol­gárok közmondásos fegyel­mezettségében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom