Petőfi Népe, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-21 / 170. szám
1971. július 21, szerda S. oldal Műveltség és történelem A korszerű műveltség kérdéseiről vitatkozott a közelmúltban mintegy kétszáz történész — kutató, oktató és ismeretterjesztő szakember, akadémikus és falusi általános iskolai tanár — a keszthelyi országos történész vándorgyűlésen. A vita forró légkörében fokozatosan tisztázódott, hogy a kétségtelenül meglévő — és a vándorgyűlésen is felszínre került — nézeteltéréseken túl, mi az, amiben a történészek az adott kérdés tekintetében feltétlenül azonos állásponton vannak. Mindenki egyetértett abban, hogy az általános műveltség szerepét korunkban nem csökkenteni, hanem növelni kell, tehát a szakműveltség növelésével párhuzamosan erősíteni az általános műveltség pozícióit is. E tekintetben az utóbbi években kedvezőtlen jelek tapasztalhatók, több területen, de különösen az iskolai oktatásban, a társadalomtudományok háttérbe szorítása látható. A műveltség, ahogyan régebben, ma is elsősorban abból áll, hogy magunkévá tesszük, elsajátítjuk az előző nemzedék által felhalmozott gazdasági, társadalmi, politikai, kulturális eredményekből, tapasztalatokból mindazt, amire a mai korban az embernek szüksége van. Nemcsak ismereteket, de megfelelő készségeket és kéoességeket “' Is. A többi között a kornak megfelelő korszerű műveltség, befő«- gadásának és megújításának, gazdagításának, továbbfejlesztésének képességét. A művelődés tehát eleve magába foglalja a történetiség mozzanatát. A történelmi fejlődés áttekintése nélkülözhetetlen segítséget ad ahhoz, hogy megítéljük, mi tartozik a korszerű műveltséghez és egyben lényeges szempontokat nyújt a művelődési elemek rendszerbefoglalásához. A helyes történelmi műveltség az egész közgondolkodást áthatva, elősegíti a megfelelő nemzeti öntudatot és önismeretet, a világméretű társadalmipolitikai tájékozódási képesség kialakítását. Miként teremthető meg az ilyen széles értelemben vett történelmi műveltség, történelmi látásmód? A kutató történészek egyre kevésbé tudnak vállalkozni arra, hogy közvetlen befolyást gyakoroljanak a közgondolkodásra. A múltat a maga bonyolult valóságában, összefüggéseiben feltáró történelmi munkák, mint bármely más tudományág szakkönyvei ma már ritkán képesek lekötni a nem szakember olvasók széles táborának figyelmét. A történettudomány újabb eredményeinek közvetítésében, a történelmi műveltség formálásában éppen ezért mind fontosabb szerep hárul az iskolára és a tudományos ismeretterjesztésre. Joggal bírálta azonban a tanácskozás több felszólalója mind az iskolai ’ történelemoktatást, — mind a tudományos ismeretterjesztést azért, • mert nem elég vonzóan, színesen. nem elég történetien és ezért nem is elég hatékonyan teljesítik hivatásukat. Ezen a ponton kapcsolódott a vita gondolat- menetéhez a történelmi tények, adatok megismertetésének gondja. A dilemma az, hogy — a többi között — a tanulók túlterhelésének megszüntetése érdekében radikálisan csökkenteni kellene a tartós megjegyezte- tésre szánt történelmi adatok mennyiségét, azokból csak annyit tartva meg, amennyire a történelemben való biztos tájékozódáshoz szükség van, ám a múlt valóságát hitelesen tükröző korkép megfestéséhez a jelenleginél bőségesebb tényanyagot kellene felhasználni. A múzeumok látogatottsága, a televízió történelmi adásainak sikere, a helytörténeti és honismereti mozgalom bővülése, az ismeretterjesztő történelmi könyvsorozatok — pl. a Képes Történelem — népszerűsége, mind azt bizonyítják, hogy társadalmunkban jelentős érdeklődés tapasztalható a történelem kérdései iránt. Epre az érdeklődésre építve minden területen határozottabb lépéseket lehetséges és szükséges tenni a korszerű történelmi műveltség fejlesztésére. Ez a keszthelyi történész vándorgyűlés legfőbb tanulsága. Dr. Sz. P. A jó termelőszövetkezetek híre Miként hasznosítják a kulturális alapot a tompái Kossuth Tsz-ben A jó termelőszövetkezetek híre valahogyan, nem is tudni mi módon, az egyéb szakterületeken dolgozó embereket is eléri. Műveldésiház-igazgatók beszélgetésén hallottam a tompái Kossuth Termelő- szövetkezetről — pedig egyik résztvevő sem volt a községbe való. Arról mesélt valaki, hogy ott bizony nem okoz gondot a kulturális alapok felhasználása; pénzük is van bőven és ötletekben sem szegények, tudják mire költsék az anyagiakat. — Nem tudom pontosan, r* ••V .> 'XVA-V.A Meggyorsultak a Kecskeméti Gépipari és Automatizálási Főiskola fő oktatási épületének munkálatai. A tanulmányi hivatalt, több tanszéket, laboratóriumot, „ rajz- cs előadótermeket magában foglaló négyem« letes épületet a tervek szerint remélhetőleg az 1972-es határidőt követően használatba is vehetik a főiskola diákjai. Kés, kanál, villa Mátyás asztalánál még ismeretlen volt NAPJAINKBAN magától értetődő, hogy ha az ember leül a terített asztalhoz, tányérja mellett ott találja a kést, a kanalat és a villát, sokszor nem is egyféle változatban. Nem mindig volt ez így: az evőeszközöknek is megvan a maguk kultúrtörténete. • AZ EVŐESZKÖZÖK közül először a kés jelent meg. Már az őskor, a paleolit embere is ismerte a pattintgatott obszidiánból készített kést, amelyen kagyló alakú ütésnyomokat láthatunk; ezek kialakításának egyes fázisáról tanúskodnak. A kőkést a fémek megjelenésének sorrendjében a bronz-, a vas-, majd az acélkés váltotta fel. Alakja a fémek használata óta nem igen változott, nyelük díszítése azonban — hozzáértő ötvösök keze alatt — mindig alkalmazkodott a kor stílusához és ízléséhez. Parasztságunknál hajdan kés bizony nem mindenkinek jutott. A kenyérszegő késsel darabolták fél a húst, s mindenki körmei közül falatozott. A késesmesterek munkái azonban egvre inkább hozzájuk is utat találtak, s a különböző bicskák (csillagos, halas stb.) a szabadban is, otthon is jól felhasználhatók vőltak. * KANALAT a rómaiak használtak először; bronzból készült. A román stílus. de még inhhan a eó- HVa ’-órában az pzfíct jött divatba, s a kanalak nve- lét ugyancsak gazdagon díszítették. A reneszánsz óta, díszítését ki v eve aug változott; a barokk korban azonban már feltűnnek az aranykanalak is. Kínában és Japánban sokáig a porcelán volt az anyaga. A magyarság pásztorko- dó, nomád korszakában a hígabb ételeket kagylóból és vesszőből készített „kanalakkal” ette. Ezeket a fakanalak váltották fel, amelyet még a XIX. századi parasztságunk is használt. A gazdagabbaknál a középkor végén, az újkor elején, akárcsak egész Európában, az ezüstkanalak jöttek divatba. A férjhez menendő lányok egy, vagy két tucattal kaptak belőle. Az ezüstkanalakat gyakran aranyozták, néha az egészet, néha csak a nyelét vagy a gombját, A kanalak nyelének díszítésében nemcsak a kor stílusa, de az ötvös ügyessége is megnyilatkozott; ismerünk csavart nyelű, virágos és gombos kanalakat. Még alakos kanalakról is vannak adataink: Báthory Kristóf kincstárában egy kürtöt fúvó embert ábrázoló dísszel ékes kanálról tesznek említést; a Magvar Nemzeti Múzeum nedig egy, a 12 apostollal díszített kanálsorozatot őriz. • AZ EVŐESZKÖZÖK közül a villa jelent meg legkésőbb az asztalon. A XV. századig a legelőkelőbb lakomákon is kézzel szedte1otték; két a lakoma végén körbeadott medencékben megmosták, majd megtörölték. Olaszországban tűnt fel a villa, először kétágúak, majd háromágúak - voltak, s nyelük gyakran készült nemes anyagokból: ezüstből, elefántcsontból, ébenfából, maga a villa pedig aranyozott ezüstből, később acélból. Az olasz reneszánsz udvaraiból kiindulva egész Európában elterjedt; Franciaországban a XVI. században találhatók első nyomai. Parasztságunk sokáig — villa helyett kézzel evett. Az első paraszti villák nádból készültek, s a pásztorok még a múlt században is használták őket. De a királyi udvarban és a főúri családoknál is sokáig ismeretlen eszköznek számított. Galeotti megemlékezik arról, hogy a villa Mátyás király asztalánál is ismeretlen volt, a legelőkelőbbek is kézzel ettek. Mátyás király az első villákat Beatrix-szal kötött házassága után a fer- rarai hercegtől kapta ajándékba. Nem volt villa Hyppolit egri érsek, de II. Lajos magyar király ingóságai között sem. A XVI, század közepétől azonban egyre gyakrabban találkozunk vele. A XVII. századtól a lányok ugyanannyi villát kaptak, mint kanalat. A gombos nyelű volt a legdivatosabb, de hegyikristálynvelű, csont- és tengerinádnyelű villa, sem volt ritka. A nagyobb 'dlják nvplére pvakrap --áriak az étkezéssel kankát. Galambos Ferenc de hozzávetőlegesen úgy 700 000 forintot használunk fel évente kulturális és szociális célokra — magyarázta látogatásom alkalmával Kothencz István elnökhelyettes a. termelőszövetkezet ízlésesen berendezett irodájában Tompán. — 416 tagunk van, bedolgozókkal együtt összesen több mint hatszáz embert foglalkoztatunk — így meglehetősen szép összeg jut mindenkire. Kapnak ebből a fiatalok, részesülnek az idősek is — ki-ki igénye, érdeme szerint. Az utánpótlás Bevett szokássá lett az utóbbi években Tprripán a KISZ-esküvő- Négy-öt „tsz- lagzit” is tartanak évente a Kossuthban. A fiatalok igencsak előnyösnek tarthatják az itt rendezett házasságkötési ünnepséget, hiszen a termelőszövetkezet nászajándéka ötezer forint. Ezenkívül megkapják a lakodalmi vendéglátás céljára az ebédlőhelyiséget és a konyhát — így a népes vendégsereg elhelyezése sem okoz gondot. A beszélgetés során megtudom, hogy a szövetkezet fiataljaink KlSZ-szerveze- te is jól összeszokott közösséget alkot. Nemrégiben rendezték be szép klubjukat; itt rádió, televízió, lemezjátszó, könyvek .és folyóiratok segítik a szabadidő hasznos eltöltését. Nyolcvan körül jár létszámuk, és nagy részük aktívan részt vesz a klubfoglalkozások szervezésében. — Nem panaszkodhatunk, valóban nincs gondunk az utánpótlásra — magyarázza az elnökhelyettes. — Ez kitűnt a május elsejei felvonuláson is. Talán az egész községben nincsen annyi fiatal, mint amennyit mi felvonultattunk a munka ünnepén. Több oka is van annak, hogy szívesen jönnek hozzánk a környező községekből is. Szerepet játszik ebben a már kialakult közösség, mely szinte vonzza az ifjúságot, de nem lehet eltagadni azt sem, hogy a gyakori utazások, kirándulások, kulturális rendezvények és egyéb juttatások is csábítják a pályakezdőket. Tág horizont Nemcsak a fiatalok, hanem az idősebbek is sokféle kulturális és szórakozási lehetőség között válogathatnak. A művelődési ház átépítése miatt a szövetkezet rákényszerült, hogy maga vállaljon sok olyan feladatot, amit másutt a művelődési intézmények végeznek- Télidőben rendszeresen tartanak ismeret- terjesztő előadásokat, a fő- agronómus vezetésével rendezett szakmai megbeszélések is kedvelt foglalkozásokká váltak, de a legtöbbet talán a legnépszerűbb művelődési formára, az utazásokra költik. — KISZ-eseink gyakran felkeresik a közeli községek termelőszövetkezeti fiataljait, de Budapest, a Balaton és más kedvelt üdülő- és kirándulóhely is igen I gyakran szerepel a prog- ; ramjukban. Közlekedési ; eszközt a szövetkezet ad. A tagság belföldi utazásainak. ! célpontjai a különböző für- ! dőhelyek. Harkány, Hévíz ! gyakran látja vendégül a I tompaiakat,. de a hortobá- ) gyi iovasnapokra, Szegedre, a főváros rendezvényeire is gyakran ellátogatnak. A külföldi utazások is rendkívül népszerűek. Azt hiszem elmondhatom, hogy az utolsó néhány év alatt már minden tagunk megfordult valamelyik környező szocialista államban — akinek erre igénye volt és a munkájával is rászolgált. Bulgária, Lengyelország, Szovjetunió, az NDK mezőgazdaságáról és állattenyésztéséről szereztünk hasznos tapasztalatokat az ilyen utakon. Szakmai képzés A művelődésre fordítható összegeket természetesen a Kossuth Tsz földjein kefl megtermelni. A jó munkához pedig a szaktudás, a modern mezőgazda- sági eljárások alapos ismerete szükséges. Mit tesz a szövetkezet vezetősége a tagság szakmai műveltségének emeléséért? — kérdezem. — Nálunk nem kell erőltetni az embereket az iskolákra — mondja Kothencz István. — A tavasszal például, amikor átvettük Soós Gábor miniszterhelyettes elvtárstól a jó eredményeinkért kapott TOT vándorzászlót, a tagság maga kérte, hogy támogasson bennünket egy kihelyezett kertészeti technikumi osztály létesítésében. Kérésünk meghallgatásra talált- ötven jelentkező szükséges a torppai technikum indításához — és ezt a létszámot minden különösebb szervezés nélkül is be tudjuk j tölteni. Különben jelenleg ! is már öt egyetemi és nyolc középfokú végzettségű szakember dolgozik nálunk. ■ A szakmunkásokat össze sem tudom számlálni. Ta- . vasszal vizsgáztak a sertéstelep dolgozói, csaknem negyvenen szerezték meg az állattenyésztési szakmunkás-bizonyítványt. • A tompái Kossuthban jól tudják, hogy a kiemelkedő termelési eredményekhez szaktudás szükséges, de emellett nem elhanyagolható az emberek, és különösen az utánpótlást jelentő fiatalok jó munkahelyi közérzete sem. A tagság nem utolsósorban azért érzi magáénak a „közöst”, mert annak gazdasági haszna mellett a kulturális, szociális juttatások valóban vonzóvá teszik a közösséget. Ez játszik közre a tompái Kossuth Termelőszövetkezet jó hírnevének elterjedésében. Pavlovits Miklós Eladó üzjemtoépes állapotban 1970-ben vizsgáztatott két db CSEPEL 350-ES FAKARUSZ Érdeklődni lehet: Kiskunhalas, Ganz-MAVAG, — Szállítási osztály, telefon: 122, 932 \
